• Február végén Washingtonban közös nyilatkozatot írt alá Magyarország több kelet-közép-európai és balkáni országgal, valamint az Egyesült Államokkal a régió földgázellátásának biztonságáról.
• A szándéknyilatkozat egyik fő célkitűzése, hogy a már meglévő, tervezés vagy építés alatt álló infrastrukturális projekteket felgyorsítsák annak érdekében, hogy a tengeri kikötők felől érkező cseppfolyósított földgázt (LNG) több ágon is el lehessen juttatni a térség szinte valamennyi országába.
• Újdonság, hogy Európai Unión kívüli és 100 százalékban az orosz gáztól függő balkáni országok is szándéknyilatkozatot tettek arról, hogy diverzifikálnák a gázellátásukat.
• Nagy meglepetés, hogy a nyilatkozatot aláírta Szerbia is, amely kulcsszerepet játszik az orosz gáz egyetlen európai tranzitfolyosójának, a Török Áramlatnak az üzemeltetésében. Az oroszbarát politikát folytató ország eddig óvakodott attól, hogy elköteleződjön bármilyen irányú diverzifikáció irányába.
• Ezzel felsejlik annak lehetősége, hogy Török Áramlaton keresztül a jövőben nem orosz eredetű földgázt is szállíthatnak Európába, miközben az összekapcsolt gázhálózatokban Ukrajnának is fontos szerepet szánnak.
• Szakértők szerint az amerikai nyomásgyakorlásnak köszönhető, hogy egyes országok megváltoztatták a korábbi álláspontjukat.

Különösen érdekes azt látni, hogy Magyarország és Szerbia is az aláírók között van, ezek az országok ugyanis eddig eltérő megközelítést alkalmaztak

– nyilatkozta Elmedin Konaković bosnyák külügyminiszter a találkozón.

A február 24–25-én Washingtonban rendezett, Transatlantic Gas Security Summit elnevezésű esemény idején összesen 13 ország:

• az Egyesült Államok,
• Magyarország,
• Bosznia- Hercegovina,
• Bulgária,
• Görögország,
• Horvátország,
• Lengyelország,
• Litvánia,
• Moldova,
• Románia,
• Szerbia,
• Szlovákia,
• valamint Ukrajna

írt alá egy nyilatkozatot annak érdekében, hogy a közép- és kelet-európai térség földgázellátását biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá tegyék. Az Európai Bizottság képviselői, illetve nemzetközi energiacégek vezetői mellett a tárgyaláson amerikai részről Chris Wright energiaügyi miniszter és Doug Burgum belügyminiszter vett részt.

A nyilatkozatban egyebek közt deklarálták, hogy erősíteni kell a regionális együttműködést, az egyes országok energiarendszereinek összekapcsolását, és szükség van a piaci korlátok lebontására a térségben. Kiemelt cél a források diverzifikálása, valamint az infrastruktúra fejlesztése.

A találkozó után egyes sajtóbeszámolókban az eseményt úgy interpretálták, hogy az az orosz gáz régiós kiszorítását és amerikai LNG-vel történő helyettesítését célozta, ám Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter gyorsan reagált erre, leszögezve: „Oroszország vagy az orosz gáz egyetlen szóval sem szerepel” a megállapodás szövegében. A politikus elismerte, hogy a tárgyalások során létezett olyan tervezet, amelyben ez megjelent, de módosításokat javasoltak, és végül egy olyan szöveg született, amelyet a magyar fél is elfogadhatónak tartott.

Nem orosz gáz érkezne Szerbia felől – lehetséges ez?

Újdonság, hogy a szándéknyilatkozatot aláíró országok között nem csak uniós tagállamokat találunk – amelyeknek egyébként a REPowerEU ütemterv nyomán már 2027-ig meg kell szüntetniük az orosz vezetékes gáz és LNG behozatalát. (A döntés ellen a magyar kormány keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz.) Ezzel szemben a dokumentumot szignálta Szerbia és Bosznia-Hercegovina is, továbbá olyan fejlesztésekre tettek ígéretet, amelyek Észak-Macedóniát is érintik.

A nyugat-balkáni államok belépése azért fontos fejlemény, mert ezek az országok gyakorlatilag 100 százalékban függenek az orosz gázforrásoktól, ellentétben az uniós tagokkal, amelyek már eddig is tettek lépéseket a különböző szintű diverzifikáció felé – magyarázta a 24.hu-nak Takácsné Tóth Borbála, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának (REKK) kutató főmunkatársa.

Nagy meglepetés Szerbia aláírása. Miért jelentős ez?

A szerbek túlnyomórészt orosz gázt használnak fel, és egészen mostanáig óvakodtak elköteleződni bármilyen diverzifikáció irányába. Jelenleg az orosz gáz egyetlen európai tranzitfolyosója a Török Áramlat. Ennek szárazföldi folytatása a Balkáni Áramlat, amelynek szerbiai szakasza az egyedüli, amely nem uniós tagállamon halad keresztül – Szerbia felől érkezik az orosz földgáz a környező országokba, köztük Magyarországra is.

Érdemes tudni, hogy a szerb szakasz üzemeltetője a Gastrans vállalat, amelynek 51 százalékos tulajdonosa a Gazprom. Az orosz mamutcég a gázvezeték e szakaszának kapacitásait 90 százalékos mértékben lekötötte 15 éves időtartamra.

Nagy kérdés, hogy, amennyiben a REPowerEU végrehajtása miatt Magyarország már nem tud orosz gázt vásárolni, akkor mi történik ezzel a vezetékkel

– hívta fel rá a figyelmet a szakértő.

Mivel Szerbia korábban aláírta az Energiaközösségi Szerződést, amelynek alapján törekszik az uniós energiajog folyamatos átvételére, így elvileg a szerbeknek a vezetéken biztosítaniuk kell a harmadik felek hozzáférését, sőt, az érvényes EU-s szabályok szerint – amennyiben egy szereplő, jelen esetben a Gazprom – nem használja a lekötött kapacitásait, akkor azt valamilyen módon vissza kellene adni a piacnak. Ez esetben a vezetéken már lehetne alternatív, nem orosz gázokat szállítani.

Az egyelőre nem tudható, hogy a Gazpromnak mi lehet a terve a RePowerEU érvényesítése után a lekötött kapacitásokkal, jelenleg kérdéses, hogy a szerbek hajlandók-e felbontani az érvényben lévő gazpromos szerződésüket, és újraértékesíteni a korábban már lekötött kapacitásokat.

A szándéknyilatkozat aláírása azonban azt jelzi, hogy az amerikai diplomácia hathatós eszközökkel meggyőzhette Szerbiát arról: változtasson a diverzifikációval kapcsolatos korábbi álláspontján.

Mint korábbi cikkünkben írtunk róla, az amerikai cégeknek erős érdekük fűződik ahhoz, hogy az orosz energiahordozókat kiszorítsák Európából. Nemrég írtunk arról is, hogy a régiós kőolajpiacon az amerikai érdek érvényesítésében már megtörtént az áttörés azzal, hogy az USA szankciói nyomán a korábbi többségi tulajdonos Gazprom Nyeft kénytelen kiszállni a szerb NIS energiavállalatból.

Érdemes azonban a jelen szándéknyilatkozatot „a helyén kezelni”, mivel ez egy deklaráció, nem pedig olyan szerződés, ami bármilyen jogi kényszerítőerővel bír – mutatott rá Takácsné Tóth Borbála.

Annyi azonban biztos, hogy jelenleg éppen a Török Áramlat az az útvonal, amelyen keresztül Magyarország irányában a legkönnyebben lehetne nagy mértékben kiváltani az orosz vezetékes gázszállítást LNG-forrásokkal. Törökország az elmúlt években igen jelentős fejlesztéseket, kapacitásbővítéseket hajtott végre az LNG-termináloknál, kifejezetten törekedett arra, hogy a térség egyik meghatározó cseppfolyós földgáz-elosztó központja legyen. Ehhez is szükség lenne kisebb fejlesztésekre, amik a nemzeti gázhálózatokat a jelenleg külön futó orosz csővel összekötnék, de ez valószínűleg még mindig jóval olcsóbb lenne, mint alternatív párhuzamos útvonalat kialakítani.

A csővezeték-beruházások nyomán akár több török terminál is csatlakozni tudna a Török Áramlathoz.

Az is tény, hogy jelenleg éppen a Török Áramlathoz csatlakozó Balkáni Áramlat az az útvonal, amelyen keresztül – ha az orosz gázszállítás leáll, és a cső kihasználatlan lesz – Magyarország irányában a legkönnyebben lehetne nagy mennyiségben LNG eredetű gázt szállítani Törökországból Bulgárián és Szerbián keresztül. Bulgáriába pedig a görög LNG terminálokból is eljuthat könnyen a gáz.

Sok fejlesztés van már csövön

Mivel Szerbia korábban nem volt nyitott az alternatív gázok szállítása felé, az orosz energiafüggéstől szabadulni kívánó régiós államok azzal számoltak, hogy az ország átviteli hálózatüzemeltetője elkötelezett a Gazpromnak, emiatt a Balkáni Áramlat eladott kapacitásait nem fogja felszabadítani. Így aztán a 2022-es energiaválságot követően a kelet-közép-európai országok és az Európai Unió egyéb alternatív útvonalak fejlesztését kezdeményezték – több esetben uniós forrásokkal megtámogatva a projekteket. A fejlesztések egy része már korábban tervezőasztalra került, másik részük meg is indult,

ám a folyamatban lévő projektek közös jellemzője, hogy a kivitelezésük lassan halad, vagy szabályozási és egyéb korlátok miatt nem lehet használni őket.

A Washingtonban megkötött szándéknyilatkozat alapján a felek vállalták azt is, hogy ezeket a beruházásokat felgyorsítják, vagy megteszik azokat a hiányzó lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a földgáz a vezetékeken tényleg el tudjon jutni a piacokra. Korábban az EU koordinálta, támogatta ezeket a vezetékprojekteket, de úgy fest, hogy Brüsszel ráhatása nem volt elegendő, mert még mindig nagyon sok buktató és akadály van az útvonalakat használni kívánó energiakereskedők előtt.

Ezért lehet nagy előrelépés a deklaráció, amelyben a hatékonyság javítását, a meglévő infrastruktúra teljes kihasználását és bővítését irányozták elő.

A helyzetet úgy lehet értékelni, hogy Amerika most az asztalra csapott

– magyarázta a REKK szakértője.

A folyamatban lévő fejlesztések alapján a régiónk több irányból, komplex hálózatokon keresztül kaphatná az LNG-t:

• 2025 végére befejeződött a horvátországi Krk LNG-terminál bővítése. A fejlesztéseknek köszönhetően a létesítmény kapacitása megduplázódott, évi 6,1 milliárd köbméterre növekedett. A Krk-terminált Magyarországgal összekötő vezeték horvátországi szakaszának kibővítése 3,5 milliárd köbméter/évre folyamatban van, ezt a projektet jórészt uniós pénzből finanszírozzák. Átadását 2028-ra ígérték legutóbb.
• 2026-ban megkezdődhet a déli összekötő csővezeték építése, ami a Krk-terminált és a horvát rendszereket kapcsolná össze Bosznia-Hercegovinával. Ez kaput nyitna a globális LNG-hez a balkáni ország számára, amely eddig csak orosz gázt importált. Előkészítő fázisban van a krk-i LNG-terminál felől egy horvát-szerb interkonnektor építése, amely Szerbiát kötné be közvetlenül a horvát gázhálózatba.
• Régóta tervezés alatt áll, és már elkezdődött a Transz-Adriai Gázvezeték (TAP) egyik leágazásának építése, amely Görögországot köti össze Észak-Macedóniával. Ezzel 2027 végére közvetlen kapcsolatot kap a görög LNG-terminálok felé a szomszédos ország, amely eddig szintén orosz forrásból elégítette ki a gázszükségleteit. A projektet korábban az EU kiemelt energiaprojektté (PCI) nyilvánította, a finanszírozást az EIB és az EBRD biztosítja.
• 2022 decemberében írták alá az úgynevezett Vertikális Gázfolyosó építéséről szóló szándéknyilatkozatot. Az észak-déli kétirányú gázszállítási útvonal Görögországból indulva kötné össze Bulgáriát, Romániát, Magyarországot, Szlovákiát, Moldovát és a tervek szerint Ukrajnát is. A kivitelezés azonban viszonylag lassan halad. A projekt beruházásigénye jóval nagyobb ahhoz képest, mintha a Balkáni Áramlat lokális hálózatba kapcsolását kezdeményeznék azért, hogy alkalmas legyen nem orosz források (azeri gáz, LNG) elérésére. Ugyanakkor a vertikális folyosó egy EU-s kiemelt projekt, míg a Balkáni Áramlat részben Gazprom tulajdonban van, és jelenleg nem kapcsolódik azon országok hazai rendszereihez szervesen, melyeken áthalad.
• A most aláírt megállapodás kapcsán a szerbek két alvó projektet is előhúztak a fiókból. Az egyik a román–szerb interkonnektor, ami elsősorban Szerbiának lenne hasznos, utat nyithatna a jelen tervek szerint 2027-től induló Neptun Deep, Románia legnagyobb fekete-tengeri gázmezője felé. A másik frissen leporolt projekttervterv egy interkonnektor építése Szerbia és Észak-Macedónia között, amely szintén főként a görög LNG-források felé biztosítana elérést Szerbiának.

Itt lépne be Ukrajna: van egy kész vezeték, amit nem használnak

„Ukrajna rendelkezik az egyik legnagyobb, föld alatti gáztároló létesítménnyel Európában, amelyet integrálni kellene a régiós gázpiacokba és kereskedelmi központokba” – jegyzik meg a memorandum egyik pontjában.

A Nyugat-Ukrajnában elhelyezkedő, szovjet időkben épült gáztárolókat még a háború éveiben is használták az európai kereskedők, főként azért, mert nagyon olcsónak számítanak. A háborús kockázat azonban erősen megnőtt, ezért a tárolók kihasználtsága jelenleg nagyon alacsony.

Az ukrán tárolók egy másik projekttervhez, a Transzbalkán-vezeték megfordításához kapcsolódnak. Ez a szintén történelmi gázvezetékrendszer korábban Ukrajnán, Moldován, Románián és Bulgárián keresztül szállította az orosz gázt Törökországba.

Ez a meglévő cső jelenleg használaton kívül áll.

Ugyanakkor alkalmas lenne arra, hogy északi irányú szállításokat végezzenek rajta: a gázt Görögországtól egészen Ukrajnáig, azon keresztül Magyarországig is el tudná juttatni. Ez esetben az ukrán tárolók nyújthatnának rugalmassági szolgáltatást ezen az útvonalon. E projektötleten is elég régóta dolgoznak a regionális hálózatüzemeltetők (TSO), illetve az EU és az Energiaközösség is minden lehetséges módon igyekezett kitalálni, miként működhetne a régiós gázpiacok integrációs projektjeként – hívta fel a figyelmet Takácsné Tóth Borbála.

Ám egyelőre nem történt áttörés ebben a kérdésben. Ez esetben előremutató lehet, hogy a washingtoni nyilatkozat szerint törekednek a piacok összekapcsolására és a szabályozási akadályok elhárítására. Éppen az utóbbi pont végrehajtása lenne a feladat annak érdekében, hogy működőképes legyen a Transzbalkán megfordítása, de hasonlóképp a Vertikális Gázfolyosó használatát is ez tenné elérhetővé.

Mindkét vezeték esetében komoly problémát jelent, hogy a nyomvonalon lévő országok rendszerüzemeltetői – az építési és bővítési beruházásokért cserébe – olyan magas tranzitdíjakat akarnak rátenni a vezetékhasználókra, amelyek teljesen gazdaságtalanná tennének bármilyen országközi kereskedelmet. Kimondható, hogy ezek a vezetékprojektek a balkáni és kelet-európai országok „mohósága” miatt nem működőképesek. Ennek a végeredménye, hogy olyan magas a tarifa, amely mellett már nem versenyképes ez a szállítási útvonal Ukrajna felé, sokkal olcsóbb a balti-tengeri irány.

Abból a szempontból fontos a mostani nyilatkozat, hogy

immár az USA is nyomást helyez ezekre az országokra azért, hogy hozzanak létre egy észszerű tarifarendszert

– fogalmazott a REKK szakértője.

Szijjártó Péter a találkozón szóvá is tette, hogy a Vertikális Folyosón át érkező szállítások húsz százalékkal drágábbak, mint más, Magyarországra vezető útvonalakon, köztük a Török Áramlaton.

A külügyminiszter a 20 százalékos többlettel vélhetően nem a földgáz összköltségére utalt, hanem a magasabb tranzitdíjra, amely jelenleg 1–2 euró közötti szállítási költségemelkedést jelentene. A REKK különböző formátumokban modellezte azt, mit jelentene Magyarország számára, ha nem orosz gázt vásárolnánk. A kutatóintézetnél arra jutottak, hogy 1 euró alatti, de maximum 1 euró körüli áremelkedést jelentene a nagykereskedelmi árban, amennyiben az alternatív gázforrások felé fordulnánk. Ennek az az oka, hogy az LNG szállítása valamivel megnöveli a szállítási költségeket.

A 20 százalékos, vagyis egy euró körüli tranzitdíj-emelkedés 5 százalékot nem meghaladó áremelkedést jelentene a összköltségét nézve – ami már elég közel van REKK számításaihoz.

Ebből a szempontból teljesen új szám, amit Szijjártó említett, hiszen eddig a Századvég nyomán rendszerint arra figyelmeztetetett, hogy amennyiben nem orosz gázt vásárolnánk, akkor a háromszorosára növekednének az energiaszámlák.

Mint arra lapunk is többször rámutatott: az orosz-magyar hosszú távú gázszerződés keretében az Európában meghatározó holland gáztőzsde (TTF) árfolyama az irányadó. A szerződés tartalma, így az árképzés üzleti titok, de a becslések szerint a tőzsdei jegyzéseket 6–8 százalékos felárral fejelik meg.

A tőzsdei árhoz képest Moszkva semmilyen engedményt nem biztosít, mérsékeltebb díj csak a szállításon érhető el az LNG-hez viszonyítva.

The post Szijjártó egy olyan számot mondott az orosz gázról, amit a kormány eddig elhallgatott first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu