Jó ideje nem rejti véka alá, mennyire elégedetlen a 2010 utáni Orbán-kormányokkal, de azt kiszámolta-e már, hogy mibe fáj majd önnek egy esetleges Magyar Péter-győzelem?

Jaj! Hogy érti ezt?

Jön a vagyonadó, ha nyer a Tisza április 12-én.

Igen, azt már kiszámoltam.

A tervük, hogy az egymilliárd forint feletti vagyonokra egyszázalékos adót vetnek ki.

Valóban, és ez nekem elég sokba kerülne. Körülbelül annyiba, mintha a 15 százalékos jövedelemadó helyett 25–30 százalékot fizetnék. Mindezzel együtt én ezt igazságosnak tartom. Mondom ezt úgy, hogy a Tisza Pártnak semmiféle tanácsadója nem voltam, nem is vagyok. A jelenlegi adórendszer ugyanis nemhogy nem progresszív, ami egy egészséges szolidáris társadalomnál megszokott, hanem kimondottan degresszív, a jövedelmük arányában a kisjövedelműek fizetnek többet. Ugyanis nemcsak szja-t fizetünk, hanem áfát is, ráadásul az a több, és a kiskeresetűek jövedelmük jóval nagyobb hányadát költik itthoni fogyasztásra, mint a gazdagabbak – köztük jómagam. Mi a jövedelmünk nagyobb részét befektetjük, és sokat költünk külföldön is. A jelenlegi adórendszer durván sújtja a kisjövedelműeket a nagyjövedelműek javára. Ennek a részleges kompenzációja lehetne a vagyonadó, amit én elfogadok, ha úgy alakul.

Egy tavalyi összesítés szerint 51 milliárd forinttal az 58. leggazdagabb magyar. Az 50 milliárd egy százaléka 500 millió forint – nagyjából ön is így kalkulált?

A nagyságrend stimmel, bár én nem a lista alapján számoltam. Mondom, én ezt befizetném. Azt szokták még felhozni a vagyonadó ellenérveként, hogy nehéz a behajtása, de ezt én nem tudom megítélni. Vagyonadót fizetek Franciaországban, mert van ott egy házam, az is jelentős összeg, azt is be kell fizetnem, de azért remélem, hogy az itthoniból ez levonható lenne a kettős adózás elkerüléséről szóló irányelvek alapján.

Terjed a mondás, hogy a magyar pénzügyi világ egyre inkább a kormányváltásra tesz. Zsiday Viktor kezdett erről beszélni tavaly év végén, de a friss tőzsdei hírek is ezt támasztják alá. Érez ebből a hangulatból valamit?

Ennek csak örülni tudok, mert ez mégis csak egy tisztességes patriotizmusra utal a pénzügyi elit körében, noha a vagyonadó jelentősen sújtaná ezt a réteget. Azonban a nemrég megjelent Medián– és Závecz-kutatás árnyékában is csak azt mondom, hogy senki ne bízza el magát! Ezek nagy előnyt mutatnak, de egyrészt a választási rendszer aránytalansága előnyösen lejt a Fidesznek, másrészt az előző választásnál is akadtak optimizmusra okot adó mérések, mégis újabb kétharmad jött. Persze a 2022-es helyzet nagyon más volt, mint a mostani. Akkor az ellenzéki összefogás nem volt igazi összefogás, azok a pártok nem segítették egymást, és ebben főleg a DK volt a bűnös, amelyik nagyon megsértődött azon, hogy nem Dobrev Klára lett a közös miniszterelnök-jelölt. Sajnálatos, hogy ők emiatt az egész kormányváltás esélyeit csorbították, miközben kitört az orosz invázió Ukrajnában. Arról nem beszélve, hogy anno a nagyon becsületes Márki-Zay Péter, akit amúgy tisztelek, elkövetett egy taktikai hibát, rossz választ adott arra a bizonyos a háborús kérdésre, hogy küldenénk-e katonákat, ha a NATO kérné. Egy profi politikus azt mondta volna, hogy a NATO nem kér, és én hipotetikus kérdésekkel nem foglalkozom, menjünk tovább! Henry Kissingernek egyszer feltettek egy kényelmetlen kérdést, mire ő azt mondta, hogy szerencsére nem értettem a kérdést. Ekkor azt mondta az újságíró, hogy szívesen megismétlem. Mire Kissinger: én is a választ.

A politikára még visszatérünk, most beszéljünk a magyar vállalkozókról, üzletemberekről. A Bojár-sztori egyet jelent a Graphisoft sikerével, illetve a Duna-parti parkéval, ahol most is ülünk. Egy magyar innováció világsiker lett, saját erőből, saját menedzseléssel, az Archicad-programmal épületek tömegét tervezik világszerte ma is. Nincs abban hiányérzete, milyen kevés hasonló történet van ebben az országban?

Ez nekem rettenetesen fáj. Amióta lemondtam a Graphisoft vezetéséről, mert túl nagyra nőtt a cég – és egy akkora céget már nem tudtam jól vezetni –, az energiáim nagy részét arra szánom, hogy megpróbálok segíteni, hogy több ilyen magyar siker legyen.

Miért nincs belőlük több?

Mert nehéz annál jobban megölni a vállalkozói szellemet, minthogy azt a tudatot építjük bele a magyar vállalkozói világba, hogyha közel állsz a hatalomhoz, akkor tudsz érvényesülni. Ha ez az általános tudat, akkor nem lesznek piacon is sikeres vállalkozások.

Egyből a rendszerváltás után lett valami elrontva?

Nem, sőt a rendszerváltáskor és még közvetlen előtte is viszonylag jó volt a helyzet. A ’80-as években alakultak ki a magánvállalkozások első formái, kezdődött a gmk-val, én is az voltam, de ott volt a kisszövetkezet, később a kft., szóval a gazdasági rendszerváltáskor nem az volt a jellemző, hogy akkor tudsz érvényesülni, ha közel állsz a hatalomhoz. Szememre vetették, hogy az első megrendeléseinket az államtól kaptuk, és biztos közel álltam a hatalomhoz. A fenét álltam közel! Nem voltam párttag, csak megtaláltak minket, és pont az kellett, amit csináltunk. De a következő állami megrendelést el se vállaltuk, a lehető leggyorsabban függetleníteni akartam magamat az állami megrendelésektől, mert az már akkor sem nézett ki szépen. Az volt nekünk a természetes, hogy a piacon próbáljunk meg boldogulni. Ezt tolták később el itt teljesen.

Úgy érti, hogy 2010 után?

Már a szocialista kormányok sem voltak vétlenek ebben, ők is igyekeztek egy lojális vállalkozói kört kiépíteni maguknak. Alattuk is kialakult, hogyha közel állsz a hatalomhoz, akkor jobban tudsz érvényesülni. Ennél jobban vállalkozói szellemet megölni nehéz. Én tehát mindenhol azt mondom, hogy akkor leszel sikeres, ha függetleníted magad a hatalomtól.

A másik bűn – hogy maradjunk még kicsit annál a témánál, hogy miért nincs több magyar siker külföldön – az oktatás elhanyagolása. Ez is egy kormányokon átívelő bűn. Pedig a vállalkozókat a legjobban nem a pályázatokon osztott ingyenes tőkejuttatások segíthetik, annál sokkal többet ér a jól képzett munkaerő, ahhoz viszont erős közoktatás kell. És mi épp azért tudtunk sikeresek lenni a ’80-as években, mert akkor még létezett Magyarországon egy igen színvonalas közoktatás, főleg matematikában. És az informatika korában ugye a matematika az alap. Nem volt tőkénk, ám ott volt a fejekben a tőke. Az, hogy nem volt pénzügyi tőkénk, rászorított minket arra, hogy a vevőinkből éljünk, és figyeljünk rájuk. Ebben még a nyugati versenytársainknál is jobbak voltunk, ott ugyanis túl könnyen jutnak tőkéhez, és erre szoknak rá a vevők helyett.

Orbánék keresték önt akár az első, 2010-es kétharmad előtt, vagy azután? Mégiscsak egy magyar világsiker van önnél, az ilyeneket pedig imádja a Fidesz.

Van nekem egy emlékem egy konferenciáról még 2010 előttről. Ott a magyar informatika lehetőségeiről volt szó, én a Graphisoft történetéről beszéltem, és Rogán Antal volt az egyik panelrésztvevő, azt hiszem, az informatika hozzá tartozott a Fideszben. A beszélgetés után odajött hozzám Rogán, megveregette a vállam, és azt mondta, hogy kereslek majd, rád szükségünk lesz. Így. Ezzel akadt pár problémám. Először is letegezett, miközben közel 25 évvel fiatalabb nálam. De nem is ez volt a fő bajom, hanem az, hogy mi az, hogy szükségük lesz rám? Mit jelent ez? Akkor éreztem, hogy bocsánat, mi nagyon mást gondolunk a vállalkozók szerepéről.

És 2010 után direktben már nem is keresték meg?

Kerestek, én azonban finoman kitértem. Kaptam olyan üzeneteket 2010 után, hogy téged szívesen támogatna az Orbán, mert a sztorid nagyon jó, csakhogy én már rég tudtam, hogy nagyon mást gondolunk a gazdaságról. Tudja, nagyon rég, még valamikor ’95-ben, amikor a Fidesz volt a legkisebb parlamenti párt, Kepes András Desszert című műsorába hármunkat hívtak meg: Mészöly Kálmánt, Orbán Viktort és engem. Nagyon örültem a meghívásnak, mert Orbán Viktorról úgy hallottam, hogy nagyon jól vitázik, és a Fidesz akkor még liberális párt volt. Sokáig Orbán és Mészöly csak a fociról beszélt, én pedig ahhoz nem tudtam hozzászólni, de ez csak a bemelegítés volt, aztán hozták a desszertet, és szokás szerint ekkor kapcsolták be a kamerákat.

És Orbán egyből váltott, elkezdte szidni az akkori MSZP-SZDSZ koalíciót, hogy nem támogatja eléggé a magyar vállalkozókat. Nem tudta, hogy én mennyire harapok erre a témára, mondtam is, hogy engem ne támogasson az állam, azt én nem szeretném. Őt ez nagyon meglepte.

Akkor egyébként még a szocialistákat is megosztotta ez a vita, a Bokros-féle liberális vonal állt szemben a Nagy Sándor vezette erősebb állami szerepvállalást sürgetőkkel. Meg is kérdeztem Orbántól, hogy ezekkel az érvekkel vajon miért nem ti vagytok koalícióban a szocikkal, mert az ő balszárnyuk épp ezt mondja. Elmondtam akkor is, amit most, ő pedig visszakozott, hogy nem is arra gondolt, hogy direkt beavatkozás, hanem a fő gazdasági irányok kijelölését. Jó, mondom, de az sem dolga az államnak. Ez a rész végül Orbán kérésére nem került be az adásba, de számomra kiderült, hogy ő már akkor is állam által dominált gazdaságot képzelt el, és már akkor is azt gondolta, hogy a piaci irányok kijelölése az állam dolga. Látjuk, most milyen jól sikerült ez az akkumulátorgyárakkal.

Mit gondol, az elmúlt 16 év milyen hatást gyakorolt a magyar vállalkozói kultúrára?

Borzasztó negatív hatást. Egyrészt beépítette a fejekbe, hogy akkor tudsz sikeres lenni, ha lojális vagy a kormányhoz. Polgárinak hívja magát ez a párt, pedig a polgár éppen azt jelenti, hogy független vagy a hatalomtól, ők pedig megölik a polgári mentalitást. A másik baj az, hogy sokszor ingyen tőkét nyomnak bele, ami félrevezeti a vállalkozókat, mert azt a hatást kelti, hogy azon múlik a sikere, mennyi tőkét kap, és nem azon, hogy a piacon mit ér el. És ez nemcsak magyar baj. Nekünk volt olyan nyugati konkurensünk, egy francia cég, amelyet épp azért tudtunk megverni a piacon, mert túl sok tőkét kapott az államtól, és az elkényeztette. A francia állam is tud szereptévesztésben lenni. Az állami segély ugyanis előbb-utóbb elfogy, és, aki ehhez szokott, az utána partra vetett halként meghal a piacon. Ezért tudtuk megverni őket az amerikai piacon, majd emiatt tönkrementek Franciaországban is. De olyan is előfordult, hogy egy amerikai riválist azért győztünk le, mert túl sok tőkéhez jutott a privát tőkepiacon. Árt a túl sok tőke. A magántőke persze jobb, mint az állami, mert arról olyanok döntenek, akik ebből élnek, de még a magántőkéből is árt a túl sok. Minél hamarabb a vevőinkből élünk, annál jobb lesz a termék.

Magyarországon lettek páran, akiknek a nevére pár év alatt hatalmas vagyonok kerültek amiatt, hogy közel állnak a kormányfőhöz. Felháborítják Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István százmilliárdjai? Mégiscsak annak mondanak ellent, amiben ön egész életében hitt üzletileg.

Ők nem érdekelnek. Teljesen komolyan mondom. Az ő bajuk, hogy nem tanulják meg, hogyan kell sikert elérni valós piaci körülmények közt. Nem lennék a helyükben, ha ez a rendszer megváltozik.

Mert mi lesz a NER-es cégekkel, ha kormányváltás lesz?

Nem vagyok a téma szakértője, ez pedig egy nagyon bonyolult kérdés. Azt gondolom mégis, hogy az alájuk beszorított alvállalkozók talán életképesek lesznek, és ha nem lesz fölöttük senki, aki lefölözi a hasznukat, ezzel demotiválva őket, akkor még az is lehetséges, hogy a jövőben jobban fognak működni, mint most. Bár ki tudja. Arra is látok szándékot, hogy majd lecserélik a tulajdonosokat, és akkor jobb tulajdonossal működik tovább a NER-cég. Aki persze ezt mondja, az nem érti a tulajdonos szerepét. Ha egy új kormány az ő helyükre új tulajdonost tesz, az ugyanúgy nem lesz jó tulajdonos. A jó tulajdonos az, aki a piacon boldogulva lett tulajdonos, és nem betolták egy cégbe. Nagyon óvnám az esetleges Tisza-kormányt attól, hogy a Fidesz által kinevezett tulajdonos-vállalkozók helyére saját maga nevezzen ki új vállalkozókat. El kell viselni azt a kárt, hogy ezeknek a nagy, NER-es cégeknek egy jelentős része csődbe megy, mert ez még mindig a kisebbik rossz ahhoz képest, mintha megpróbáljuk a tulajdonost kicserélni. Akár az államra kicserélni.

Az államra? Arról beszél, hogy egyes NER-es cégeknél az államosítás elképzelhető lenne?

Azt gondolom, hogy a korábbi törvényeknek is ellentmondva, csalással megszerzett vagyonokat igenis törvényesen vissza lehet szedni, és ideiglenesen lehet az állam a tulajdonos. De csak ideiglenesen, mert az állam sem jó tulajdonos a piacon.

Nem ez a dolga, máshoz kell, hogy értsen. Az államnak a gazdaság okos szabályozásában és a szabályok betartatásában kell jónak lennie.

Tehát a NER-es vagyonok egy részének visszavételét is elképzelhetőnek tartja.

Biztos vagyok benne, hogy a bűnösen felhalmozott vagyonok egy része törvényes úton, visszamenő törvénykezés nélkül is elkobozható. Szerintem nem vigyáztak eléggé, és biztos vagyok benne, hogy megsértették az akkori törvényeket is, amelyekre támaszkodva igenis el lehet venni ezeket törvényesen. És akkor biztos lesz olyan, hogy egyes cégek megszűnnek, de lesz olyan is, hogy az állam működteti, természetes monopóliumok esetén, ahol nincs verseny, például az autópálya-karbantartásban – hogy egy friss példát mondjak – még az állami tulajdon is jobb, mint a haveri magán. És persze lesz olyan is, hogy állami kézbe visszakerülve a piaci cégeket megpróbálják újra privatizálni.

És jöhetne a külföldi tőke?

Elképzelhetőnek tartom, hogy a privatizálásban megnő a külföldi tulajdon aránya, igen.

Az nem lenne baj? A privatizálás mára szitokszó lett itthon.

Én is szeretném, ha magyarok ebben minél nagyobb részt vállalnának, de ha mesterségesen növeljük fel ezt a hányadot, akkor megint csak negatív kiválasztódáshoz vezet majd.

Esetleg ön is beszállna befektetőként? A Tisza Párt támogatójaként jó helyzetben lehetne.

A Tisza Pártot támogattam anyagilag is, de ezért cserébe sosem vártam semmit. Nem akarok emiatt gazdasági előnyhöz jutni. Egyet várok, hogy tisztességesek legyenek. És ha ők tisztességesek lesznek, az nekem megtérül anyagilag. Egy tisztességes országban élni jobb és eredményesebb is. Különben pedig isten mentsen attól, hogy haverok kezébe adják ezeket a cégeket!

Amúgy mennyire elégedett a magyar elit felelősségvállalásával? Ön transzparens módon támogat pártokat, kulturális műhelyeket, színházakat, de mellé állt L. Ritók Nóra és Iványi Gábor szervezetének is. Mit gondol, a magyar pénzügyi elit eleget tesz azért a lehetőségei szerint, hogy Magyarország jobb hely legyen?

Erre nem tudom a választ általánosságban. A ’90-es években voltak magánvállalkozások, amelyek még annál is jobban támogatták a kultúrát, mint mi a feleségemmel. Létezett ez, alakult a csírája egy felelősséget vállaló magyar polgári vállalkozórétegnek, és ezt erősítette a Bokros-program, ami arról szólt, hogy magunkra kell támaszkodni, és nem az államra. Aztán ezt megfojtották, mármint ezt a polgári mentalitást. Amelynek része, hogy a kultúra támogatása is a feladatom.

Jöjjünk akkor vissza a politikára: úgy jellemzi magát, hogy liberális demokrata.

Egy konzervatív értékrendű barátom azt mondta, hogy én vagyok a legkonzervatívabb liberális, akit ismer.

Arról mit gondol, hogy visszatérő állítás lett politológusok, elemzők, közgondolkodók részéről, hogy a liberális demokrácia már soha nem jön vissza, olyan irányba tolódtak el a dolgok a világban, ami ezt már nem teszi lehetővé? Ez nem keseríti el?

A liberális demokrácia 200 éves történetében nem ez az első eset, hogy temetik. És a liberális demokrácia egyik legnagyobb erénye, hogy a válságaiból ki tud gyógyulni.

Az öngyógyító képessége a legnagyobb erénye, ez az, ami a diktatúráknak nincs meg, ha egyszer buknak, abból nem tudnak felállni. A liberális demokráciák viszont fel tudnak állni. Azt is meg fogjuk például tanulni, hogy túlzásba nem szabad vinni a toleranciát a migrációval szemben, ahogy a gender propagálása is visszaüt, ha túlzásba visszük.

Tán nem rajong a woke-kultúráért sem?

Amikor túlzásba viszik, akkor nem, mert ezek a szélsőségek a szélsőjobbot erősítették meg.

Orbánék kerítését is támogatja?

Meg kell védeni az országhatárokat. A kerítés maradásával is egyet lehet érteni akár. Amikor beléptünk a schengeni övezetbe, elvállaltuk, hogy Schengen külső határait védeni fogjuk. Nekem ezzel semmi bajom, még akkor sem, ha liberális barátaim haragudni fognak rám ezekért a mondatokért. Ha a védelemhez kerítés kell, akkor kerítés kell.

Ha már itt tartunk, avasson be minket, hogy mi tetszik még a Fideszben.

Azért nem sok, higgye el. Egészében lesújtó véleményem van az elmúlt 16 évről. Tragédiát okozott ez a négy Orbán-kormány Magyarországnak. Egy nagyon hosszú idő alatt rendbe hozható tragédiát.

Van ebből a kiút? És ha igen, akkor mi?

Vissza kell térni a normákhoz. Újra egy nyitott és meritokratikus társadalom építésébe kell fogni. Amit már egyszer elkezdtünk, sok-sok hibával. Azokból a hibákból tanulva újra kell kezdeni a rendszerváltást.

Magyar Péter sem a liberális oldalról jött – ez sem okozott önben csalódást?

Kezdettől fogva világos volt, hogy Magyar Péter nem egy liberális demokrata, ezt ő soha nem is állította magáról, egész családi indíttatása nem az, és hát mégiscsak a Fideszből jön. De ez engem mind nem érdekel, mert ezeknél fontosabb, hogy hova vezeti az országot a geopolitikában. Ha már a családi indíttatásnál tartunk, abból nem oroszbarátság következik.

Ha Magyar Péter csak egyetlen egyet tart be, azt, hogy nem Putyin karjaiba viszi Magyarországot, hanem nyugatra, ahova tartozunk, akkor le tudom nyelni azt, hogy nem vallja a liberális értékeket.

Egyébként 2016-ban írtam egy cikket, Brexit után Huxit címmel. Azt hiszem, én írtam le először nyilvánosan, hogy a Fidesz kivezeti az országot az unióból. Igaz, akkor még azt hittem, hogy Orbánnak valami olyan célja van, mint Svájc, egy olyan státusz, hogy mindenkitől egyenlő távolságra legyünk. Akkor is azt mondtam erre, hogy irreális cél, mert a Kárpát-medencébe mindig benyomult valaki, évszázadokon át, és megszállt minket. Tatárok, törökök, osztrákok, németek, oroszok, és amikor végre lett egy olyan lehetőségünk, hogy mi válasszunk, hogy hova akarunk tartozni, akkor a nyugatot választottuk. Tíz évvel ezelőtt azt hittem, hogy Orbán egy irreális, de középen álló, függetlenségét megőrző országot akar.

Tévedett?

Nem tudhattam, de most már látom, hogy nem ezt akarja. Orbán nem egyensúlyozni akar, hanem az orosz birodalomhoz akar tartozni, fekete-fehéren keletre húz. Ez durva. Ahogy az is, hogy a magyar választók jelentős része elfogadja ezt, miközben ez az ország átélt egy orosz megszállást 1945-ben, igaz, hogy egy sokkal rosszabb megszállást váltott fel, de talán mégiscsak élnek az unokái azoknak az asszonyoknak, akiket tömegesen erőszakoltak meg a szovjet katonák. 1956-ban még csak hétéves voltam, de láttam, hogy az orosz tankok hogyan taposnak el tüntetőket és szabadságharcosokat. Ott volt 1849 is, amikor szintén az oroszok segítségével verték le a magyar szabadságot. És akkor ez az ország tényleg el tudja fogadni, hogy újra orosz befolyás alá vigyék, amikor módunk van elkerülni azt?! Ezt egyszerűen nem tudom elhinni, és bambán nézem.

Magyar Péterre visszatérve: nem fél az autoriter hajlamaitól?

Vannak neki ilyenek, igen.

Ahogy néha a sajtóról beszél…

Pontosan. De ezt látom, tudom, és számolok vele. Vannak autoriter hajlamai, és ezek nem múlnak majd el, ha esetleg hatalomra kerül. De ez mind lényegtelen ahhoz képest, hogy nem Putyin karjaiba viszi az országot. És számomra megnyugtató volt Orbán Anita, Kapitány István és Kármán András csatlakozása.

Ismeri őket?

Orbán Anitával nem volt még személyes kapcsolatom, de Kapitány Istvánnal mint a Menedzserszövetség elnökével találkoztam korábban. Kármán Andrást ugyan nem ismertem a Tisza Párthoz való csatlakozás előtt, de azóta már beszélgettünk. Ez alapján pedig egy jó és megfontolt gazdasági szakembernek tartom őt is.

Ki keresett kit?

Én kerestem őt. Volt közös ismerősünk, és érdekelt, hogy milyen gazdaságpolitikát akar folytatni. Megnyugtató volt számomra, hogy milyet akar. És közben úgy láttam, hogy érdekli a véleményem.

Pedig a Tisza-program egyik eleme az ön vesszőparipája: szerintük támogatni kell a magyar kkv-szektort.

Valóban, itt eltér a véleményünk, mert szerintem, ahogy az előbb is mondtam, nem pénzzel kell a vállalkozókat támogatni. Jó oktatás kell és jó infrastruktúra, ez a legjobb, amit az állam adni tud a gazdaságnak. És jogbiztonságot, közbiztonságot, ez csak az állam dolga lehet, és ezek mind sokkal fontosabbak a vállalkozóknak, mint a tőkejuttatás. A világ tele van helyét kereső magántőkével, jobban járnak a vállalkozók, ha ott keresik a tőkét, és nem az államtól várják. Ha egyszer lesz egy EU-barát és jogállamot garantáló kormányunk, akkor ömleni fog ide a tőke, és nem erre kell költeni az uniós pénzt. De már mondtam: nem vagyok a tanácsadójuk.

És hisz a Tisza-programnak? Nagyjából azt mondják, hogy minden jobb lesz, mindenre többet költünk majd, és mindenre lesz is pénz.

Tudja, mi a vicces? Én ezt elhiszem.

Miért?

Mert nagyon sok tartalék van a gazdaságban. És ebben egyáltalán nem a legnagyobb tétel a hazahozható uniós pénz vagy a korrupció visszaszorítása, amitől olcsóbbak lesznek a közbeszerzések.

Az igazi tétel a felszabadított alkotóerő. Egy tényleg szabadon működő gazdaságban olyan energiák tudnak felszabadulni, hogy az nem igaz.

Van, amit mégis hiányol a programból?

Az oktatásra nagyobb hangsúlyt fektetnék. Fontosabbnak tartom, mint az egészségügyet, mert az oktatás sokkal közvetlenebbül válik direkt termelőerővé. És ennek a helyrehozása sokkal nehezebb. Mert ehhez az kell, hogy a tanári szakma vonzó legyen a tehetséges fiatalok számára, és ez sok idő. Valaha vonzó volt ez a pálya, Klebelsberg Kunó és Rátz tanár úr korában, aki több későbbi Nobel-díjast is tanított matematikára az egykori Fasori Gimnáziumban. A matematikaoktatás hagyományai Magyarországnak akkora tartaléka, amivel a világ győztesei lehetnénk az informatikai forradalom korában.

Korábban a Momentumot és a Kétfarkú Kutya Pártot is támogatta anyagilag. Előbbi nem indul, a Kutya Párt viszont ott lesz április 12-én a szavazólapon. Melyik pártnak van ebben az ügyben igaza?

Nagyra tartom a Momentumot azért, hogy visszalépett, és példájukat követve így tett az MSZP is. Miközben egyetértek azzal, amit a DK mond, hogy kell a parlamentbe baloldali párt is, és ha ők nem indulnak, akkor lesz három jobboldali párt a parlamentben. És ez nem jó, nem ideális, ezzel egyetértek. Csodálatos lenne, ha a kétharmadhoz a Tiszának szüksége lenne egy szociáldemokrata párt szavazataira is. Csakhogy azzal, hogy indulnak, mind a DK, mind a Kutya Párt kockáztatják a győzelmet. Megértem, hogy borzasztó azt mondani a jelölteknek és az aktivistáknak, hogy nem indulunk, és könnyen lehet, hogyha egy párt nem indul a választáson, annak vége. Csakhogy van ennél egy sokkal súlyosabb kérdés.

Hogyha nem győz a Tisza, akkor Putyin karjaiba kerülünk, márpedig ebben a választási rendszerben bármelyik kispárt indulása kockáztatja a Tisza győzelmét.

És egy igazi hazafinak fontosabb, hogy Orbán ne vigye az országot Putyin karjaiba. Ezt fogta fel a Momentum, és én ezért becsülöm őket. Talán a Kutya Párt is eljut ide, ahogy az MSZP is eljutott. A DK-ban már kevésbé bízom, ott inkább a választókban reménykedem, hogy felismerik ezt a helyzetet. Ugyanis még egy nagyarányú Tisza-fölény esetén is lehetséges egy Fidesz-győzelem a választási körzetek torzításával és a kispártok elindulásával. A kispártok támogatóinak azt kell elgondolni, hogy mi fontosabb. A pártjuk érdeke vagy az ország megtartása nyugaton. Kérem szépen, ez hatalmas különbség.

Mondja mindezt a szabadverseny híveként, aki egész életében azt vallotta, virágozzék minden virág, és győzzön a jobb?!

De nem olyan választási rendszer van, könyörgöm! Ha tisztességes választási rendszer lenne, egy szót nem szólnék. Ez a rendszer, amit kitalált a Fidesz, olyan, hogy kizárólag egy párt tud vele szembe győzni. Ilyenre lett szabva. És most úgy néz ki, hogy esetleg meg lehet a Fidesz hatalmát dönteni még e választási rendszer keretei közt is. Ezt nem szabad kockáztatni egy még jobb felállás reményében.

Amúgy bármilyen szinten bántotta a NER? Okozott kárt önnek üzletileg?

A hazámnak okozott kárt, és ez fáj. Személyesen nem bántottak soha. De a Kádár-rendszerben sem bántottak, pedig a pártba nem léptem be, a tiltott-tűrt-támogatott kategóriából a tűrtbe tartoztam. A Kádár-rendszerben jobb volt az oktatás, viszont szabadság szempontjából rosszabb volt a helyzet. Az egy nyílt diktatúra volt, ott egy ilyen interjút nem adhattam volna.

Én azt hiszem, ma is a tűrt kategóriába tartozom.

Mesélte, hogy egyszer felkérték miniszterelnöknek.

Jó, az a vicc kategóriájába esett, de igen, valóban még én is benne voltam a pakliban valahol a huszadik helyen, ami a Gyurcsány Ferenc lemondása utáni castingban kialakult. Örültem, hogy gondoltak rám, de egyből elmondtam, miért lennék a feladatra alkalmatlan. Elmondtam az összes emberi hátrányomat, ami ebben a pozícióban biztos bukásomhoz vezetne. Valódi politikai szerepre az adottságaim miatt egyszerűen nem vagyok alkalmas.

Melyek ezek a tulajdonságok?

Hamarabb jár a szám, mint az agyam. Akkor is kimondom a véleményem, amikor nem kellene. Meg tudok sérteni embereket, akiket nem kellene. Irányítanom kellene egy olyan apparátust, amelybe mindenféle kompromisszumokkal kerülnek emberek, akiket nem én választok ki, ráadásul egy nagy szervezetet kellene irányítani. Már a Graphisoftot sem tudtam irányítani, amikor 200 fölé nőtt a létszám. Egy kormánynak ennél sokkal nagyobb az apparátusa, és egészen más a tehetetlensége, jóval nagyobb. Ez nekem nem való. Egy vállalkozó hozzászokott a gyors döntésekhez és a gyors végrehajtáshoz, egy kormányapparátus erre nem képes.

Tegyük fel, egy nap megcsörren a telefonja…

Ugyanezt mondanám. Nagyon köszönöm, örülök, hogy rám gondoltatok, segítek, ahol tudok. De rosszul csinálnám. Az, hogy meg tudom mondani, mit kellene csinálni, az nem azonos azzal, hogy meg is tudnám csinálni. Nagyon tetszett egy barátom hasonlata: ha meg tudom mondani, milyen a jó halászlé, még nem jelenti azt, hogy meg is tudnám főzni.

És ha nem miniszterelnöknek kérik fel, hanem tanácsadónak?

Azt bármikor elvállalom. A tanácsadást még Orbánnak is elvállalnám, ha kérne, és lenne minimális reményem, hogy hallgatna rám.

Ha holnap felhívja a Karmelitába egy kávéra, menne?

Mennék, de csak akkor, ha megígéri, hogy titokban marad. Mert akkor lehet, hogy nemcsak a nevemet akarja használni, hanem esetleg érdekli is, amit mondok. Vagyok olyan hülye és naiv, hogy azt képzelem, tudnék hatni rá. Lehet, hogy el tudnám mondani, hogy miért csinálja rosszul, amit csinál, és miért árt a hazájának történelmileg is.

Bizonyára ő az ellenkezőjét gondolja ennek.

Ezért aztán meg sem hív. Szerencsére. Még a végén bedőlnék.

Orbán Viktor amúgy járt már itt a Graphisoft Parkban?

Nem. Bár még a Kepes-féle Desszert után meghívtam, hogy megmutatnám neki azokat a cégeket, amelyek azért lettek sikeresek, mert nem az államra támaszkodtak. De persze nem jött. Aztán egyszer találkoztunk még, amikor édesapámat (Bojár Sándor fotóriporter – a szerk.) kitüntették az első Orbán-kormány idején 1999-ben, egy állami díjat kapott az életművére. Édesapám akkor már nagyon idős volt, én vettem át helyette a díjat, és akkor is mondtam Orbánnak, hogy továbbra is áll a meghívás a Graphisoft Parkba, ha lesz ideje. Csak magamban tettem hozzá, hogy remélem minél hamarabb rengeteg szabad ideje lesz.

Nem fáj, hogy nem jött el? A Graphisoft Park meg ez az egész Graphisoft-sztori azért mégis valami, nem?

A park bérlőinek meghívására Varga Mihály pénzügyminiszterként párszor járt itt. Ez nekem elég.

The post „Rogán Antal odajött hozzám, megveregette a vállam, és azt mondta: rád szükségünk lesz” – Bojár Gábor Orbán Viktorról, Magyar Péterről és a NER-cégek jövőjéről first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu