Az ST Medica pont úgy néz ki, mint bármelyik jól menő magánklinika. A Belgrád előkelő részén található kórház modern belsővel, kedves dolgozókkal várja a szerb pácienseket a plasztikai sebészet, urológia, nőgyógyászat, érsebészet és pszichiátria területén. Van azonban egy olyan szolgáltatásuk is, melyet nemcsak szerbek vesznek igénybe, hanem a világ számos pontjáról érkeznek ide ellátásra: a nemi megerősítő műtétek területén a világ egyik vezető intézménye a belgrádi klinika, ahol külföldi orvosokat is oktatnak.
Nem hirdetik nagyon ezt a szolgáltatásukat, de nem is szükséges a marketing.
A transzközösség azon része számára, amely műtéttel teljesítené ki a férfiból nővé vagy nőből férfivá válását, a belgrádi klinika központi helyszín.
Jönnek ide a kontinensen kívülről is, de a pacientúra túlnyomó többsége Európából érkezik. Évente számos magyar transznemű állampolgár is a belgrádi klinikán esik át nemi megerősítő műtéten.
Nem beszéltünk olyan magyar transzneművel, aki ne ismerte volna Miroslav Djordjevic nevét. A szerb urológus alapította és vezeti a belgrádi ST Medicát, és évtizedek alatt a transzegészségügy, azon belül is a nemi megerősítő műtétek nemzetközi szaktekintélyévé vált.
Világszerte nagyjából 25 millió ember nem azonosul a születéskor meghatározott nemével, idegenkedik a nemi karakterjegyeket meghatározó testrészekkel vagy társadalmi szerepekkel kapcsolatban. Ez gyakran feszültséget okoz a születéskor kijelölt nem és a megélt nemi identitás között, ami szorongáshoz, undorhoz, gyakran depresszióhoz, sokaknál öngyilkossághoz vezet. Erre létezik egy klinikai fogalom is, a nemi diszfória, amelyet korábban a mentális zavarok, ma már a szexuális egészséggel kapcsolatos állapotok közé sorolnak. A nemi diszfóriában szenvedő transzneműek számára több út van, hogy összhangba hozzák külső megjelenésüket és társadalmi szerepüket a valódi nemi identitásukkal. A név és névmások, a hajviselet és az öltözködés megváltoztatása mellett egy jóval komplexebb változásba is belevághatnak: az orvosi tranzícióba, ami magában foglalja a hormonterápiát és a még ennél is drasztikusabb operációkat: a mellkast és a bonyolultabb, nemi szerveket érintő rekonstrukciós műtéteket.
A magyar transzneműek útja Belgrádba vezet
Nem meglepő, hogy a magyarországi transzközösség a szerb fővárost veszi célba. Bár számukra idehaza is elérhetők voltak korábban az orvosi tranzícióhoz szükséges feltételek, tavaly minden megváltozott.
Korábban igényelhették a műtét egyik feltételét jelentő hormonterápiát, és kaphattak – szintén kötelező – pszichológusi, illetve endokrinológiai szakvéleményt, igaz, akkoriban sem volt egyszerű a dolguk.
Kevés szakember vállalta ugyanis az ellátásukat, a hormonhoz külön engedélyt kellett kérni a szakhatóságtól, a bonyolultabb műtéteket pedig egy-két orvos végezte csak, ráadásul nem túl naprakész módszerekkel.
Aztán néhány évvel ezelőtt jött egy fiatal orvosnő, B. Noémi, aki nemcsak a legújabb technikákat alkalmazta a nemi megerősítő műtéteknél, hanem próbálta kijárni a hatóságoknál a magyar szabályozási háttér rendezését is. (Cikkünkben azért nem írjuk ki a teljes nevét, mert jelenleg gyanúsítottja egy büntetőeljárásnak.) Kiskunhalason volt magánrendelése, a komolyabb nemi megerősítő műtéteket pedig a város állami kórházában végezte.
A magyarországi transzközösség túlnyomó része hozzá járt, nemcsak orvosi ellátásért, hanem tanácsért és támogatásért is. Tavaly januárban azonban váratlan fordulat történt: a doktornőt az egyik kollégájával együtt letartóztatták. A sajtót bejárták a képek, amelyeken a két orvost bilincsben, vezetőszáron vezették el. A fiatal doktornőt hat hónapig tartották letartóztatásban, jelenleg bűnügyi felügyeletben várja a bírósági eljárást. Az ügyészség vesztegetés elfogadásával, jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettével, továbbá hamis magánokirat felhasználásával vádolja a műtéteket végző orvost. (Az ügyről szóló cikkünket ide kattintva olvashatja el).
B. Noémi a belgrádi klinikán tanulta meg a nemi megerősítő beavatkozások legmodernebb orvosi fogásait. A Kiskunhalasról mindössze háromórányi autózással elérhető szerb fővárosban nemcsak képezte magát Miroslav Djordjevic mentorálásával, hanem a magyarországi betegei közül többeket is itt műtött meg.
Miroslav Djordjevic 15 éve dolgozik együtt B. Noémivel, aki még fiatal orvosként az egyetem elvégzése után látogatott el Belgrádba ösztöndíjasként. Az évek alatt szoros szakmai együttműködés és barátság alakult ki a két orvos között. A doktornő sok időt töltött Belgrádban, Djordjevic B. Noémi PhD-témavezetője is volt. A szerb sebészt tavaly váratlanul érte, hogy a kolléganőjét letartóztatták.
Meglepődtem, hogy gondja van a magyar kormánnyal és a szabályozással. Nem is szeretném kommentálni az ügyet, de azt elmondhatom, hogy Noémi nagyon tehetséges és ambiciózus sebész, akivel hosszú évek óta dolgozom együtt
– mondta lapunknak Djordjevic, akit a páciensei csak „Dr. Mirónak” neveznek.
A szerb orvossal éppen műtét előtt beszélgettünk az ST Medica klinikán. Egy többórás falloplasztika várt rá. Ez egy komplex nemi megerősítő műtét, amelynek során a test más részeiből (kar, comb, hát, has) származó szövetekből hoznak létre új péniszt. Dr. Miro azt mondta, annyira rutinszerűek már ezek az operációk, hogy az elején nem is kell, hogy ott legyen. Az összeszokott orvosi team nélküle is el tudja kezdeni a beavatkozást.
Djordjevic a modern rekonstruktív és urológiai sebészet egyik legismertebb alakja, akinek a szakmai pályája szorosan összefonódik a nemi megerősítő műtétek fejlődésével. Több mint harminc éve szerezte meg orvosi diplomáját, ami után a belgrádi egyetemi klinikára került, ahol Sava Perovic mentoráltja lett. Perovic már a nyolcvanas évek végétől végzett nemi megerősítő műtéteket Belgrádban (az ő nevéhez fűződik az első, 1989-ben), és ő számít a transzgender sebészet egyik úttörőjének. Djordjevic Peroviccsal kezdett dolgozni a sebészet ezen területén, éppen ezért sem tartja saját magát úttörőnek, sokkal inkább a mentorait nevezi annak. Magáról azt vallja, a több mint hatvan évével már idősnek számít ezen a területen, ahol sok a fiatal orvos.
A Peroviccsal töltött évek alatt úgy érezte, hogy az orvostudomány ezen része az egyik leginkább fejlődő terület lesz a jövőben.
Bár a robbanást a kilencvenes évekre várta, valójában az igazi fellendülés tíz évvel ezelőtt jött el. Szerinte legfőképp azért, mert az amerikai transzneműek műtétjeit elkezdték fedezni a biztosítók. Amerikában egyre több klinika kezdte meg a működését, és ezzel párhuzamosan a világ több pontján is.
A professzort lenyűgözi India példája, ahol az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a nemi megerősítő műtéteket végző klinikák száma. Pedig Dr. Miro emlékszik, hogy amikor 2010 körül nála volt ösztöndíjon egy indiai sebész, visszatérve a hazájába rajta kívül senki nem dolgozott ezen a területen.
Célunk az, hogy a kevésbé fejlett országokban is lehetőséget adjunk új klinikák nyitására, megadva a lehetőséget az ottani sebészeknek, és a világ több pontján is harcoljunk a transzneműek jogaiért is
– mondta az urológus.
A kiskunhalasi orvos letartóztatása óta több a magyar páciens Belgrádban
Dr. Miro a belgrádi egyetem professzora, és munkaideje harmadában immáron húsz éve dolgozik az egyetemen kívül a húszágyas magánklinikán. Az ST Medica egy oktató klinika, évente 15–20 külföldi orvos – urológus, nőgyógyász, plasztikai sebész – érkezik ösztöndíjprogramra Djordjevichez, hogy fejlesszék a tudásukat a transzegészségügy területén, és megtanulják a nemi megerősítő műtétek legújabb fogásait.
Djodjevic nem csak Szerbiában lát el transznemű pácienseket: a New York-i Mount Sinai klinikán évi négy hónapot dolgozik. Szerbiai és amerikai munkájával együtt évi 400–500 esetet lát el. Eredeti szakmájában, urológusként is praktizál a rekonstruktív urológia területén. Ez az a sebészeti szakterület, ahol a húgy- és ivarszervek veleszületett rendellenességei, sérülései vagy betegségei (például daganat, gyulladás) miatti károsodások helyreállításával foglalkoznak. Világhírnevet mégis a nemi megerősítő műtétek terén szerzett. Pacientúrájának jelentős része külföldi:
belgrádi magánklinikáján a transzneműek több mint 90 százaléka Szerbián kívülről érkezik.
A külföldi pácienseket (ahogy Dr. Miro nevezi őket, a „jelölteket”) általában a műtét előtt egy-két nappal fogadják. Az operáció után 3-5 napot töltenek a klinikán, majd azt tanácsolják nekik, hogy egy rövid ideig (10-14 napig) maradjanak Belgrádban azért, hogy ne a saját országuk orvosaival kelljen konzultálniuk akkor, ha bármi probléma adódna. Az új testhez való hozzászokás első napjait is érdemes Szerbiában, a műtét helyszínéhez közel tölteni.
Magyarországról évi 10-12 transznemű érkezik Dr. Miro klinikájára.
B. Noémi letartóztatása előtt kevesebb magyar érkezett ide. A doktornő célja ugyanis az volt, hogy a magyar pácienseknek ne kelljen más országba utazniuk műtétre, ezért dolgozott azon, hogy Kiskunhalason (ahol Djordjevic is járt) megvalósulhasson egy központ, ahol a magyar transzneműek ellátása zajlik. A szerb orvos lapunknak azt mondta, B. Noémi letartóztatása óta több magyar ügyfele lett, sőt most már várólista is van.
„Noémi kemény munkával és nagy lelkesedéssel kezdte felépíteni az ellátóközpontot, hogy a legjobb ellátást biztosítsa a magyar transzneműek számára – nemcsak műtéti ellátásban, hanem mentálisan és egyéb támogatói oldallal is.”
Dr. Miro ugyanakkor bizakodó Magyarországot illetően:
Magyarország az Európai Unió tagjaként nem egy elszigetelt állam. Ezért is gondolom, hogy a közeljövőben folytatódik majd az a folyamat, amit Noémi elkezdett, és a transzneműek egészségügyi ellátása biztosítva lesz. Úgy érzem, ez hamar megvalósulhat.
Mestermunka a műtőasztalon
Nemcsak ismert, hanem népszerű is a belgrádi klinika a transzneműek körében. Egyikük azt mesélte, hogy a professzionális ellátás mellett Djordjevic csapata abban is segített neki, hogy a műtét után elszállásolják. Erre azért volt szükség, hogy komplikáció esetén a közelben legyen. Az operáció utáni nagyjából két hetet töltött Belgrádban, majd hazautazott, miután rendben zajlott a műtét utáni lábadozása. Szerbiát elhagyva is tudott konzultálni a professzorral, ha kérdése volt.
Transzneműként sokszor tapasztalok megvetést, elutasítást nemcsak a hétköznapokban, hanem az egészségügyi ellátásban is. A belgrádi klinika azért is lehet népszerű sok transz körében, mert nemcsak professzionális kezelést kapnak, hanem emberként bánnak velük
– ecsetelte egy olasz transz férfi, aki évekkel ezelőtt feküdt fel Miroslav Djordjevic műtőasztalára. Másvalaki a ST Medica árait emelte ki mint döntő tényezőt. A belgrádi klinika jóval pénztárcabarátabb árakkal dolgozik, mint a nyugat-európai és amerikai társaik. Volt, aki egyetlen szóval jellemezte a belgrádi klinikán tapasztaltakat: „Mestermunka”.
Sok magyar transznemű számára Belgrád jelenti a mentőövet, különösen azok után, hogy egy éve letartóztatták a kiskunhalasi doktornőt és kollégáját. A magyarországi műtéti ellátás szinte teljes megszűnésével jelentősen beszűkült a transzneműek mozgástere. Sokan már az operáció előtt kötelezően előírt hormonterápiát is inkább külföldön – leginkább Bécsben – intézik. Beszéltünk olyan transz férfival, aki háromhavonta vonattal megy az osztrák fővárosba, hogy egy ottani magán szakorvossal felírassa a tesztoszteront. A receptet már Magyarországon váltja ki, ahogy a laborvizsgálatokat is Magyarországon végezteti el.
Ahogy mindenhol, így Szerbiában is szigorú kritériumoknak kell megfelelniük azoknak, akik nemi megerősítő műtétre vállalkoznak. A szerb szabályok szerint a tranzíciós műtéthez két levél szükséges: egy a pszichiátertől/pszichológustól, egy pedig az endokrinológustól. Dr. Miro azt mondta, az ő munkájuk nélkül, a két jóváhagyás hiányában nem végezhetne nemi megerősítő műtétet egyetlen páciensen sem.
Szerinte Szerbiában olyan jól működik a rendszer, hogy szerb páciensei közül még senki sem kért tőle detranzíciót.
Noha a sebész is végzett már ilyen operációt, nem is egyet, kizárólag Szerbián kívül érkező páciensei közül kérték tőle a nemi megerősítő műtét után az eredeti állapot visszaállítását.
A transzegészségügyi ellátást igénybe vevőkkel – bár a műtét után tartják a kapcsolatot, és járnak is kontrollra – a módszerek és az eszközök fejlődésének köszönhetően lényegesen rövidült az utánkövetés időtartama. Pályája elején Dr. Miro szinte minden érintett családdal szoros kapcsolatot tartott fenn, akár évekig is. Ma már erre nincs szükség, és elég, ha 3-12 hónap utánkövetést biztosítanak a pácienseknek. Kisebb komplikációból adódóan kell csak visszatérnie néhány betegnek a klinikára, a túlnyomó többségnek telefonon és online is biztosítja a klinika a kapcsolatot. „Fotókat küldenek, kérdeznek, és természetesen készséggel rendelkezésre állunk számukra” – mondta Djordjevic.
A páciensei kevesebb mint 10 százaléka megy vissza kisebb korrekcióra, többnyire azért, mert az új nemi szervük funkciójában probléma adódik.
A műtétek után javasolt a folyamatos pszichológiai támogatás, nem beszélve arról, hogy a hormont életük végéig szedniük kell a transzneműeknek. Ezt persze a klinika már nem kontrollálja, már csak azért sem, mert a páciensek többsége külföldi, nekik ezt a saját országukban kell megoldaniuk a pszichológusokkal, az endokrinológusukkal, a háziorvosukkal.
Elfojtott gyűlölet
Látszólag a szerb transzneműek irigylésre méltó helyzetben vannak magyar társaikhoz képest. Helyben elérhetők számukra az ellátások, világszínvonalú műtéti eljárásokkal teljesíthetik ki tranzíciójukat, és a jogi átmenet is lehetséges, vagyis a nemváltás után a személyes dokumentációjukban is a választott nemük szerepel. Ezt a képet árnyalja a nonprofit szervezetként működő és a transz, illetve az interszex emberek támogatását végző XYSpectrum alapítója és vezetője, Kristian Ranjelovic.
Hangsúlyozta, bár valóban elérhetők Szerbiában a nemi megerősítő műtétek 65 százalékos állami támogatással (Magyarországon ez tíz százalék), több ellátást nem támogat a szerb állam a transzneműek számára. Ilyen például a legdrágább beavatkozás, a falloplasztika, de a műtéthez kötelező hormonterápiát sem állja az állam. Ráadásul azok az ellátók, amelyek kiállítják a műtéthez szükséges szakvéleményeket és igazolásokat, kevesen vannak, így azok az orvosok, pszichológusok és pszichiáterek, akik ezeket végzik, monopolhelyzetben vannak. Nehezen elérhetők az állami – ingyenes – ellátásban, ezért a transzneműeket a fizetős magánellátásba terelik. Ranjelovic szerint
éppen az ellátás üzleti jellege a legproblematikusabb.
Azt is aggályosnak tartja, hogy a kötelező szakvélemények és a hormonterápia után nemi megerősítő műtétre jelentkezőkről két bizottság dönt:
- az egyiket az Egészségügyi Minisztérium,
- a másikat az egészségbiztosító állítja fel.
Ranjelovic szerint nemcsak az problematikus, hogy a két bizottság összetétele közel azonos, hanem az is, hogy a működésük nem transzparens: nem látszik, mi alapján hozzák a döntéseiket, és nem is ellenőrzik e bizottságok működését sem.
Elfogadónak sem lehet nevezni a szerb társadalmat a szexuális kisebbségekkel szemben. Miközben elérhető magas színvonalú transzegészségügyi ellátás, és a magyarországihoz hasonló heves politikai viták sincsenek, a transzneműek helyzete Szerbiában sem irigylésre méltó. Bár a felszínen nem téma a transzneműség, politikai támogatást nem kapnak, a társadalomban pedig egyfajta elfojtott gyűlölet tapasztalható, ami sokszor felszínre tör. A transzfóbia és a homofóbia nagyon is valós probléma Szerbiában, ahol 2023-ban brutálisan meggyilkoltak egy transz lányt. Az áldozatot a partnere ölte meg és darabolta fel.
Civil szervezetek a döbbenetes esettel kapcsolatban arra figyelmeztettek, hogy Szerbiában jelentősen növekszik a transz nők elleni erőszak. Egy tavaly megjelent jelentés szerint a szerbiai LMBTQ személyekkel szemben elkövetett, szexuális orientációhoz és nemi identitáshoz kötődő gyűlöletmotivált incidensek száma jelentős.
A nyolc éve minden évben elkészített összefoglaló szerint 105 gyűlöletmotivált incidens történt 2024-ben, ami a legmagasabb szám az adatgyűjtés kezdete óta.
Az esetek 59 százaléka bűncselekmény, 41 százaléka diszkrimináció volt. 16 fizikai támadás történt, közülük 11 súlyos testi sérüléssel járt. A jelentésben továbbá olyan súlyos esetek is szerepelnek, melyekben rendőrök követtek el transzfób vagy homofób bántalmazást. Noha Magyarországgal ellentétben Szerbiában a jogi tranzíció is lehetséges, ez nem mindig gördülékeny. Előfordult, hogy transz személynek megtagadták az okmányok és iskolai dokumentumok kiállítását, vagy éppen a hatóságok „nem tudjuk, hogyan kell” típusú válasszal utasítottak el a kérelmet.
Politikailag motivált gyűlölet
Magyarországon a genderügy, azon belül is a transzneműek helyzete a kormány ellenségképző politikai kommunikációjának állandó eleme. Ennek első kézzelfogható lenyomata 2020-ra datálódik, amikor a Covid-járvány kellős közepén a kormány megtiltotta a jogi (azaz hivatalos iratokban is látható) nemváltoztatás lehetőségét. Ugyanebben az évben bevezették az alkotmányba, hogy „az apa férfi, az anya nő.”
Aztán 2022-ben a parlamenti választással egy időben LMBTQ-témájú kérdésekről szóló népszavazást tartottak. A négy kérdésből kettő kifejezetten „a nemi átalakító műtétekre” vonatkozott:
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
A kérdések már csak azért is légből kapottak voltak, mert Magyarországon a kiskorúak nemi megerősítő műtéte tilos.
A referendum érvénytelen lett, bár az érvényesen szavazók elsöprő többsége a kormány által preferált „nem” válaszokat ikszelte be.
A népszavazást megelőzte az a 2021 nyarán elfogadott, az ellenzék és a nemzetközi sajtó által kritizált jogszabálycsomag, amely korlátozza az iskolai szexuális felvilágosítást és a médiában megjelenő LMBTQ-tartalmakat. A törvény egyik leglátványosabb és sokat vitatott eleme az, hogy a könyvesboltokban le kell fóliázni az LMBTQ témájú vagy ilyen karaktereket ábrázoló könyveket.
Tavaly a Fidesz azzal fokozta a genderellenes narratívát, hogy a gyülekezési törvény módosításával betiltotta a Pride-felvonulást. A menet szervezői ennek ellenére megszervezték a júliusi eseményt, óriási tömeg vonult együtt Budapest utcáin. A Pride végül incidens nélkül lezajlott, és csak Karácsony Gergely főpolgármestert vádolta meg az ügyészség az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértésének vétségével. A büntetőeljárást a napokban felfüggesztették, mivel az eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság az Alkotmánybírósághoz fordult, mondván, az ügyben alkalmazandó gyülekezési törvény és a gyermekvédelmi törvény egyes bekezdései sértik a jogbiztonság és normavilágosság követelményét, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményét.
Az áprilisi parlamenti választás kampányában is rendre előkerül Orbán Viktor egyik kedvenc szlogenje, amelybe a Fidesz ideológiáját sűríti:
No migration, no gender, no war.
Az Orbán-kormány nem sajnálja a közpénzt sem a genderellenesség terjesztésére. A brüsszeli székhelyű Európai Parlament Szexuális és Reproduktív Jogokért Fóruma (EPF) tavaly júniusban publikált jelentése szerint 2019 és 2023 között több mint 58 milliárd forintot költöttek el magyar jobboldali szervezetek arra, hogy kialakítsanak „egy sajátos, illiberális és a nemek közötti egyenlőséget ellenző befolyási hálózatot”, a kontinens „legszervezettebb és legjobban finanszírozott genderellenes” struktúráját hozva létre. Országokra lebontva az EPF számításai szerint messze a legtöbb pénzt a magyar szervezetek költötték ebben az időszakban erre.
Forradalom a transzegészségügyben
A transzfóbia, a politikai kampányok és a jogi ellehetetlenítések ellenére a transzegészségügy az orvostudomány egyik leggyorsabban fejlődő területe. A nemi megerősítő műtétek fejlődését nemcsak az mutatja, hogy a beavatkozások pontosságának köszönhetően rövidült az utánkövetés időtartama, és a páciensek túlnyomó többsége elégedett a végeredménnyel. Az operációkra fordított idő is jelentősen csökkent: azzal a műtéttel, amihez öt évvel ezelőtt még 12 órára volt szükség, ma már 5 óra alatt végez Miroslav Djordejvic. Az urológus arról számolt be, hogy már kidolgozták az eljárást méh- és pénisz-transzplantációra is.
Ha például egy transznő esetén eltávolítjuk a péniszt, miért ne lehetne azt átültetni egy transzférfibe, hiszen egy egészséges szervről van szó
– mondta Djordjevic. Elkezdték kidolgozni annak a technikáját is, hogy ne mesterséges anyagokkal oldják meg a péniszképzést, hanem transzplantáció útján, így egy valódi szervet ültethetnek át. „Ez a közeljövő, 100 százalékig biztos vagyok benne” – tette hozzá.
Készen áll a méhtranszplantációs eljárás is, mellyel akár férfinak született transznők kaphatnának méhet, elérhetővé téve azt, hogy az amúgy férfinak született nők teherbe essenek, és szüljenek. Djordjevicék 2017-ben a belgrádi egyetemi kórházban elsőként, egy nemzetközi csapattal méhtranszplantációt végeztek egypetéjű ikreknél. A svéd, amerikai, izraeli és szerb orvosok által végzett műtét majdnem egy napon át tartott. Az úttörőnek számító operációra azért vállalkoztak, mert az ikerpár egyik tagja méh nélkül született, és testvére – aki addigra már három gyereket szült –, felajánlotta testvérének a saját méhét.
Djordevic benne volt abban az orvoscsapatban is, amely egypetéjű fiúikreknél hajtott végre sikeres heretranszplantációt néhány évvel ezelőtt. Ezek az eredmények előbb-utóbb (szerinte inkább előbb) a nemi megerősítő operációknál is visszaköszönnek. Bizakodó, úgy véli, a technológia és az eljárásrend megvan ahhoz, hogy a jelenlegi eljárásoknál szó szerint kukába dobott kioperált méheket, petevezetékeket, heréket és péniszeket nemi megerősítő műtéteknél használják fel.
A forradalmi eljárásoknak azonban komoly etikai és orvosi akadályai is vannak,
bár Dr. Miro reméli, hogy ezek elhárulnak. Valószínűleg az utóbbi legyőzése egyszerűbb, ugyanis „mindössze” egy hatékony immunszupresszáns terápiát kell kifejleszteni. A transzplantációs módszer már készen áll, ahogy a péniszátültetésre is. Így már csak új bioetikai elvekre és erősebb immunszupresszáns terápiára várnak Miroslav Djordjevicék.
A fejlődés ellenére – vagy éppen azért – éles viták kereszttüzében áll a transzmedicina. Djordjevic ezzel kapcsolatban azt mondta: megvannak a protokollok, amelyeken folyamatosan dolgoznak, igazítanak, csakúgy, mint a többi eljárásén, nemcsak Szerbiában, hanem az egész világon. „Mindezek ellenére mindig vannak rossz döntések, hibák. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy a populációnak egy nagyon kis hányadáról van szó, akik ezt a speciális ellátást igénylik.” Szerinte támogatni kell a transzneműeket, méghozzá a legprofesszionálisabb módon. Elismerte, hogy az utóbbi időben az orvostudomány ezen ága jó üzletnek is tűnhet, de szerinte rossz, ha valaki az üzlet felől közelít.
Sosem szabad elfeledni, hogy embereket kezelünk, és azért vagyunk, hogy segítsünk. Ha több időt kell várni valakinek a műtétre, mert még nem áll készen rá, akkor is teljes támogatást kell adnunk neki, és mindig jobb, ha egy kicsivel többet várunk. Ez nem verseny. Nem azért csináljuk, hogy minél több műtétet végezzünk. Mindenki győztes, hős akar lenni ezen a területen is, ám az egészségügynek ez a része nem alkalmas arra, hogy hősöket képezzünk. A legfontosabb, hogy fejlődjünk, publikáljunk, és osszunk meg eredményeket, tapasztalatokat a klinikák között
– jelentette ki a szerb urológus.
A riport megszületését a BIRN Reporting Democracy programja tette lehetővé.
The post „Ez nem verseny. Nem azért csináljuk, hogy minél több műtétet végezzünk” – egy belgrádi klinikán műtik a magyar transzneműek többségét first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
