Ha Kőbányára gondolunk, a legtöbbeknek a sörgyártás jut eszébe – nem véletlenül, hiszen a városrész története az elmúlt közel két évszázadban egybeforrt a Dreher névvel, a sokáig párhuzamosan egymás mellett működő, vagy épp egymás helyére betelepülő sörgyárak pedig nem csak ipari épületekkel, de kisebb-nagyobb lakóházakkal is megtöltötték a kerületet.
Ezek közé tartozott a Dreher Antal két fia, Antal és Jenő nevét viselő két, Harmat utcára merőleges ház is, amiket a gyár kereskedelmi és irodaépületét (1941) is jegyző dr. vitéz Kiss Tibor (1899-1972) a háború derekán, 1942-ben álmodott meg.
Keveset emlegetett tervező, nagyívű pályával
A második világháború derekán műegyetemi magántanárként működő, 1941-ben vitézi címig jutó Kiss munkái ma is az ország legkülönbözőbb részein állnak, legismertebb munkáját pedig talán mindenki ismeri, hiszen számos vidéki orvoslakás, a szigetvári vár fürdőudvara, egy csinos svábhegyi villa, valamint a már említett Dreher-irodaépület mellett a pannonhalmi apátsághoz kapcsolódó iskola- és internátusépület (Hidasi Lajossal, 1940-1942) is a tehetségét dicséri.
A Szigetvidék és az Ormánság népi építészetéről 1941-ben egy komoly alapművet jegyző, emiatt a Czigler-éremmel is kitüntetett építész a háború után részt vett a budapesti Duna-hidak helyreállításában, műegyetemi pozícióját pedig az 1956-os forradalmat követő megtorlásokig meg tudta tartani. Karrierje utolsó évtizedében a VÁTERV (Városépítési Tervező Iroda), majd az abból létrejött 1967-ben létrejött VÁTI (Városépítési Tudományos és Tervező Intézet) munkatársa volt.
A szintenként két-két lakást, alagsorában pedig a házmester otthonát rejtő egyemeletes tisztviselőházak saját koruk csinos példái voltak, eredeti zsalugáterei egy részét, illetve építéskori vonalait azonban már csak az Antal-otthon őrzi.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a ház néhány évvel ezelőtt helyi védelmet kapott, a védvonal pedig az alacsony utcai kerítésre is ki lett terjesztve.
Ez végül mégsem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy néhány nappal ezelőtt ne tűnjön el nyom nélkül a bejárat mellett több mint nyolc évtizeden át zavartalanul álló, homokkőből kifaragott, Jézust és Máriát ábrázoló dombormű – mutatott rá a Kőbánya Régen nevű helytörténeti oldal a Facebookon.
A 35 x 45 centiméteres, vörös homokkőből kifaragott műtárgy alkotója nem ismert ugyan, stílusa pedig nem emelte a negyvenes években még tömegével születő hasonló munkák fölé, szokatlan elhelyezése – a hasonló darabok általában házfalakra kerültek –, valamint a házzal együtt értelmezhető várostörténeti jelentősége miatt azonban vitathatatlan, hogy megérdemelte a védelmet. Eltávolítása épp ezért joggal szült aggódó hangokat a városvédők körében, akik közül többen úgy érezték, hogy a dombormű állapota nem indokolta az azonnali restaurálást.
Az első reakciókat tovább súlyosbította, hogy a helyszínen készült fotók szerint a kiemelés nem zajlott szakszerűen, a véső helyett körfűrészre valló íves nyomok miatt pedig többen már a legrosszabbra gondoltak:
A rejtélyre rövidesen aztán részben fény derült, hiszen a Mi Hazánk Mozgalmat 2025 nyarán elhagyó független önkormányzati képviselő, Vékony Csongor Levente február 24-i posztjában bejelentette: 2025-ben képviselőként ő kezdeményezte, hogy újítsák fel „a keresztény domborművet”.
A Mi Hazánktól is jobbra
A politikai pályáját az egyén nemesítéséről is szónokló, egyetemistákból verbuválódott Identitesz soraiban indító, rövidesen a Jobbik Ifjúsági Tagozatának kőbányai alelnöki székének érintésével a Betyársereg és az Identitesz által közösen létrehozott Erő és Elszántságban landoló Vékonyt 2018-ban már a Mi Hazánk Mozgalomban találhattuk meg, aminek egyrészt ő maga alapította meg a kőbányai szervezetét, majd egyre feljebb kúszott a ranglétrán. 2019 végén már a párt egyik budapesti alelnöke volt, a következő év februárjában pedig a Mi Hazánk Ifjainak élére állt. 2019-2020-ban a Nemzetpolitikai, 2024-ben pedig Emlékezetpolitikai Kabinet elnöke volt, majd a 2024-es önkormányzati választáson a kompenzációs listáról kerületi képviselővé vált. A következő évben aztán szakított a Mi Hazánkkal, hiszen Toroczkai László akkor vele ellentétben már nem akart határmódosítást, a párt pedig szerinte már túl sok kompromisszumot kötött.
A nem túl egyértelmű írásban úgy fogalmazott:
Az alkotás eltávolítása megtörtént, azonban rossz állapota miatt várhatóan újonnan szükséges elkészíteni az eredeti másolatát, ami reményeim szerint hamarosan, de 2026-ban bizonyosan a helyére kerül.
Ez végső esetben akár azt is jelentheti, hogy a munka a kiemelés közben súlyos sérüléseket szenvedett, az eredeti példány pedig valamilyen formában a kerületi helytörténeti múzeumban landol, szembemenve a védettség lényegével, miszerint az esetleges felújítások során a domborművet eredeti állapotában, eredeti helyén kell megőrizni, eltávolítani, vagy átalakítani pedig tilos.
Az sem egészen világos, hogy miért éppen erre a műre esett a képviselő választása, hiszen a poszt alatti kommentszekcióban csak annyit tett hozzá: ez a munka egy keresztény számára fontos, mivel
ma, amikor mecsetek épülnek és templomokat rombolnak Nyugat-Európában, különösen fontos, hogy megvédjük keresztény hagyományainkat és jelképeinket.
Szerkesztőségünknek adott nyilatkozatában hozzátette: a néhány lépésnyire lévő védett Csősztorony, illetve a szintén védett présház felújításáról hallva fontosnak tartotta, hogy a „keresztényi kapcsolódásra” is kiemelt figyelmet biztosítsanak, hiszen az utóbbi épület előtt álló feszület évtizedekkel korábban eltűnt, így a dombormű a környék utolsó keresztény jelképe.
Vékony azon állításának, miszerint tavaly ő maga kezdeményezte a felújítást, a kerület hivatalos honlapján, a 2025-ös képviselő-testületi ülések meghívóin, a napirend előtti felszólalásokban, valamint a politikustól elhangzott gondolatokat rögzítő honlapon semmi nyoma. A képviselő kérdésünkre adott válaszában azonban elmondta: az ötletét először saját Facebook-oldalán, közel egy évvel ezelőtt jelentette be, majd Somlyódy Csaba alpolgármester segítségével a társasházzal is felvette a kapcsolatot, ami egy lakógyűlésen engedélyt adott a felújításra.
A következő lépést a megfelelő szobrász, illetve módszer megtalálása jelentette. Ezekben a jelek szerint sikerrel jártak, rövidesen azonban kiderült, hogy az alkotás „anyaga és állaga” nem tette lehetővé a felújítást – mondta el lapunknak, a pontos részletekről azonban nem rendelkezett információval, sőt, hozzátette: a folyamatról magáról nem kapott tájékoztatást.
Épp ezért az ügyben szintén illetékes Somlyódyt, valamint Kőbánya Önkormányzatát is megkerestük, válaszokat azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptunk.
The post Eltűnt egy védett kőbányai épület Máriát és Jézust mutató dísze, barbár módon vághatták ki a helyéről first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
