„A térkép a metodika” – mondja a Csörsz Vezér Tisza Sziget kapcsolattartója, amikor arról kérdezem, hogyan döntik el, melyik utcát, házat veszik célba, hogy a változásról próbálják meggyőzni a helyieket. Egy utca, egy ház sem marad ki, a tiszások a személyes találkozásokban hisznek, mert ha már az erőforrásversenyben képtelenség versenyezni az ország minden második villanyoszlopát felplakátoló Fidesszel, az emberekhez attól még odamehetnek – így hát pultoznak, utcafórumoznak, kopogtatnak.

A jászárokszállási piacon áll a Tisza pultja a hirtelen jött, kora tavaszi jó időben. A standok és árupultok között imbolygók között sem válogatnak a tiszások, mindenkihez odalépnek. Azt mondják, az induláshoz szükséges ajánlásokat másfél óra alatt összeszedték a térség országgyűlési képviselőjelöltjének, Halmai Ferencnek, aki korábban a jászberényi és a tiszafüredi rendőrkapitányságot is vezette, 45 évet töltött az állományban. Most már a támogatói aláírásokat gyűjtik, szórólapoznak, Tiszta Hang kiadványokat osztogatnak, győzködik a piacozókat az igazukról.

Köztük van elfektetett 8-assal dekorált, tiszás pulcsiban maga a képviselőjelölt, Halmai Ferenc, sőt az anyósa is. A szigetesek közül mindenki talpon: a 18 és a 80 évesnek is megvan a feladata, minden héten koordinálnak az előttük álló teendőkről.

Ezt a választást csak talpon lehet megnyerni

– summázza Halmai.

A családias kitelepülésen azt mondják, városuk átbillent, az embereknek elegük van a térségen 16 éve hatalmaskodó Pócs Jánosból.

A választás azonban a jászok földjén tapasztalataink szerint szorosnak ígérkezik.

Hol járunk?

Az észak-alföldi régió nyugati csücskében, a Tisza és a Zagyva folyó által közbezárt síkságon, ezen a szikes rétekkel fedett lapos tájon a 20. század másodig feléig a földművelés és a legeltető állattartás jelentette a megélhetést, majd a szocialista idők erőltetett iparosodása a Jászságot az ország elektronikai és gépipari központjává tette. A rendszerváltás utáni privatizációs sokk nem ütötte meg annyira a Jászberény központú vidéket, mint például az ipari kapacitásait teljesen elvesztő, közeli Tiszafüredet, ugyanis a városbeli nagyüzemek – így a Lehel Hűtőgépgyár és az Aprítógépgyár – nem zártak be, hanem külföldi tulajdonban tovább működtek, a gyárak pedig nemcsak munkát adtak, de széles beszállítói kör is épült köréjük, így, amíg az ország nagy része a 2000-es években foglalkoztatási gondokkal küzdött, addig Jászberény a munkaerőhiányt nyögte.

A makacs helyi öntudatáról ismert Jászságban 2010-ig jellemzően SZDSZ-es, szocialista országgyűlési képviselőket, polgármestereket választottak, aztán a térség az országgal együtt fordult a Fidesz felé: a fülkeforradalom évében mind a jászberényi, mind a jászapáti központú kerületben győzött a jobboldal, a két kerület összevonása óta pedig Pócs ciklusról ciklusra múlja fölül a saját korábbi eredményét. 2010-ben a regnáló szocialista honvédelmi miniszterrel, Szekeres Imrével szemben győzött, legutóbb pedig a választók 60 százaléka szavazott bizalmat neki, a verseny azonban az idén mégis nyitott lehet.

A Jász-Nagykun-Szolnok 2-es kerület az Alföldre jellemző, több ezres lélekszámú falvakból (a kerület legkisebb községét is másfél ezren lakják) és a belőlük kinőtt, 5–8 ezres mezővárosokból áll, a két legnagyobb települést pedig ellenzéki polgármester vezeti:

• a 27 ezres Jászberényben az exjobbikos Budai Lóránt 2019 óta négy választáson erősítette meg a hatalmát, köztük egy kalandos megismételt választáson és egy még kalandosabb időközin,
• a nyolcezres Jászapáti, a Pócs-birodalom szívcsakrája pedig az első olyan település lett az országban, ahol Tisza Párt által támogatott polgármester győzött. Az akkor 31 éves Illés Gergő függetlenként verte meg Pócs fiát, ifjabb Pócs Jánost 2024-ben, amivel a városban 14 év után ért véget a Fidesz-uralom.

Ugyanakkor a testületi többség a Fideszé lett, ha pedig az önkormányzati választással egy időben tartott EP-választás városi eredményeit vesszük elő, magabiztos, 50 százalékos Fidesz-sikert kapunk, éppúgy, ahogy a környékbeli falvak, városok többségében. Nem így Jászberényben, ahol már két ével ezelőtt is szűken nyert a Tisza.

Hogy ebből a nagyon vegyes képletből mi következik a parlamenti választásokra nézve? A legtöbb előrejelzés, helyzetértékelés, a miénk is, csatatérként azonosítja a kerületet. Nyitott tehát a verseny.

„Szerintem már nincs meg az a pálinka, de, ha mégis, akkor üzenem Pócs Jánosnak, hogy ne igya meg”

Halmai Ferenc 2023 decemberében, 60 évesen vonult rendelkezési állományba, tehát már nem volt aktív rendőr, amikor 2025 végén jelölt lett a Tisza előválasztásán. Az árokszállási művházzal szemközti presszóban ülünk egyedül egy vasvázas asztalnál a műkőről visszaverődő rádióslágerek morajában, ahol Halmai elmondja, kezdettől fogva tudta, hogy le kell szerelnie, ám annak számos korrektebb, igazságosabb módja lett volna, hogy az évtizedes szolgálat után távozzon a rendőrségtől. Például kiléphetett volna közös megegyezéssel, ám miután kiderült a jelöltsége, méltatlansági eljárást kezdeményeztek vele szemben. Ezután bement a szolnoki kapitányságra, ahol kész tények elé állították: közölték vele, hogy vagy december 20-án minden rangjától megfosztva leszerelik méltatlanságból, vagy önként lemond. Elmondták azt is, hogy felsőbb utasításra járnak el, az ultimátum nem a megyei főkapitányság döntése. Halmai nem várta meg a határidőt, december 10-én lemondott, de a megalázó eljárás mögött politikai motivációt sejt.

Először egy helyi Tisza Szigethez csatlakozott, melyet egy beszélgetős, baráti társaságként jellemez, a párt munkáját pedig egy szakértői kerekasztal tanácsadójaként segítette, ahol arról gondolkodtak, miként lehet a rendőrségből „egy normálisan működő szervezetet csinálni.” „A piramist fejtetőre kell állítani, a végrehajtásban kell több rendőr” – mondja Halmai, aki szerint decentralizálni kell a szocializmusból örökölt rendszert, át kell alakítani a rendőroktatást, és javítani kell a mostoha munkakörülményeket a kapitányságokon. Arról nem beszéltek Magyar Péterrel, hogy milyen kormányzati szerepkörben segítené a reformot, „a Tiszánál nincs pozícióhajhászás, csak munka van.”

A jelöltsége előtti közéleti aktivitását nem tekinti politikai tevékenységnek – ami tiltott a rendőröknek –, akkor csak szimpatizáns és szakértő volt.

Pócs János azt mondta, 16 évig mindketten a Fidesz asztalánál ettek. Mióta elégedetlen a fennálló a rendszerrel?

– Nézze, megmondom őszintén, 2018-ig Fidesz-szavazó voltam, de csak, mint magánember, hiszen rendőrként nem lehetett politikai véleményem. De ’18-ig sok mindent elhittem én is, és azt gondolom, nem voltam ezzel egyedül. Nekem Pócs Jánossal is volt jó időszakom, és volt egy nagyon rossz, amikor kimondottan került engem.

Melyek voltak a jó és rossz időszakok?

– 2013 és 2016 között szólni se szólt hozzám. Aztán Tiszafüreden nagyon jó eredményeket értünk el, a top 5-ben voltunk az országos statisztikában a közbiztonság tekintetében, és 2016-ban keresett, hogy miért nem jövök vissza Jászberénybe.

Pócs a barátjának nevezte a kihívóját, ám Halmai inkább korrekt együttműködésként jellemezné a kapcsolatukat. Legutóbb tavaly év elején beszéltek, akkor Pócs azzal kereste: hallotta, hogy ő lehet a tiszás képviselőjelölt, de Halmai szerint ekkor még szó sem volt ilyesmiről.

Talán látta bennem azt a potenciált, hogy veszélyes lehetek a képviselőségére.

Pócs több sejtető, tán figyelmeztető üzenetet is címzett Halmainak: felhívta például a figyelmét arra, hogy létezik a Viberen üzenettörlés funkció – azt sejtetve, hogy a kihívójának célszerű lenne néhány üzenetváltást törölnie –, és azt is felidézte, hogy tavaly nyáron Halmai egy kéréssel fordult hozzá, aminek egy ajándék pálinkával adott nyomatékot, sőt azt is felajánlotta, hogy a választás éjszakáján megbonthatnák ketten az üveget.

A volt rendőrkapitány azt mondja, nem foglalkozik Pócs fenyegetéseivel, nem fél tőle. Például azért nem, mert nem írt a kormánypárti képviselőnek olyat a Viberen, amit ne vállalna, és kérni sem kért tőle soha semmit. Ráadásul szerinte Pócs „időzavarba” került, mert a felemlegetett üveget még 2016-ban adta neki – az abban az évben elhunyt édesapja egyik eperpálinkájáról van szó.

Szerintem már nincs meg az a pálinka, ha mégis, akkor üzenem Pócs Jánosnak, hogy ne igya meg, mert az eperpálinka csak néhány évig tartja meg a zamatos ízét. De nyugodtan megihatja április 13-án bánatában, a hosszútávfutó magányában, mert most elérkezett a hosszútávfutásának a végéhez. Csak nem a célba.

Halmai azt állítja: csak olyan vállalásokat tett, melyeket meg is tud valósítani. A kerületben vannak olyan települések, mint például Jászapáti is, melyek az ország bűnügyileg legfertőzöttebb települései közé tartoznak, ide például több járőrt fognak vezényelni, emellett javítanak az ipari létesítményeket kiszolgáló közutak állapotán, felújítják a Hatvant és Szolnokot összekötő 32-es főutat. Itt is probléma az orvoshiány, az üzemekben a külföldi vendégmunkások letörik béreket, és borzasztó nehezen tudnak elhelyezkedni a friss diplomások.

„Nekünk túl sok jó nincs, se így, se úgy”

Egy nyugdíjas asszony támasztja a kocsiajtót a jászberényi piac parkolójában.

Hogy döntött?

– Fidesz.

Mivel győzték meg?

Mindig arra szavaztam, most is arra fogok.

Póccsal elégedett, az életével kevésbé: Jászapátira, úgy hallotta, nem jönnek pénzek, amióta ellenzéki a polgármester. „Nekünk túl sok jó nincs, se így, se úgy.”

Odébb, a lepakolt pultlapoknál dohányzó, szürkülő szakállú, középkorú férfi még vacillál a Mi Hazánk és a Tisza között. A Fidesz lázítja, egymásnak uszítja az embereket és lop – sorolja. Jászárokszállási, ahol sokáig nem a Fidesz adta a polgármestert, így „nem nagyon jött a pénz, nem mozdult semmi semerre.” Villanyszerelőként dolgozik, de csak hat éve jött haza: azelőtt lehúzott hét évet Angliában, négyet Írországban.

Azóta sok minden változott, gondolom.

– Hát nem. Minden maradt ugyanúgy – mondja nevetve.

Kora délután a gimnáziumhoz közeli büfé teraszán a boxok megtelnek diákokkal: az asztalon szisszen az energiaital, az asztal alatt körbejár az Elfbar. A pultos egy vörös hajú, szívélyes nő, kérdésünkre elmondja, hogy még nem döntötte el, kire szavaz, egyébként meg úgy van a politikával, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem.” A fiatal felnőtt gyerekei tiszások: ha nem lesz kormányváltás, egyikük külföldre megy. A közeli Pusztamonostoron él, ahol egy „rohadt zebra nincs a faluban”, még az iskola előtt sem. Öt–hat utcát 40 év alatt sem sikerült leaszfaltozni, ő is földút mellet él.

Amikor jött a mentő, az utca elején kellett megállni. A mi utcánkban nem laknak olyanok, akik miatt utat szoktak aszfaltozni, maradjunk ennyiben.

Egy újságosstandnál az eladótól azt halljuk, a helyiek nagyrészt változást akarnak. Ő maga nem tudja, kire szavaz, nem izgatja, „a politikusok mit bohóckodnak”, mondja lemondóan. Jászberényi, a polgármester szerinte emberséges, de mivel ellenzéki, nincs pénze a városnak. Magyar Pétert nem kedveli, „annyi sok rossz kiderült már róla, ő is biztos, meg akarja szedni majd magát, mondjuk önök is ezt akarnák, ha ott lennének, meg én is.” Nem gondolja, hogy békés hónapok jönnek, valami zavargás biztos lesz, ha nyer a Tisza, ha nem. Egyébként a politikában úgy en bloc nem bízik, amióta belekényszerítették az embereket az oltásokba, azt pedig, hogy mi zajlik a háttérben, csak azt tudja, aki ott van.

A városon keresztül futó Zagyva partján egy magas, fiatal férfi azt mondja, a Tisza sikeréért szorít, de olyan cégnél dolgozik, ahol ebből gondja lehet, ezért azt kéri, hogy ne fotózzuk. Nincs kormánypárti ismerőse, eddig sem értette, honnan szednek össze ennyi embert, ő maga mindig is ellenzéki volt, de a váltásra most látja a legjobb esélyt. A legnagyobb problémának a nyomott közhangulatot tartja, és azt, hogy egymásnak ugrasztják az embereket.

Nem tudok haragudni azokra az idős emberekre, akik véresszájú fideszesek, és azt mondják, félnek a háborútól. Inkább sajnálom őket.

„Ha bekennek minket sárral, az ránk szárad”

A Fidesz jászberényi kampányközpontját egy híd és alig húsz lépés választja el a Tisza-irodától. Előbbibe vagyunk hivatalosak: az utcafrontra néző irodában izzanak a vonalak, beljebb Pócs János a kerület összes településnevével díszített molinó és egy biztos választásos pulpitus mellett ül.

A Fidesz szokatlanul nagy sorcserét hajtott végre a képviselőjelöltek között: 2022-höz képest 40 százalékukat lecserélték, kétszer annyi politikust vettek le a pályáról, mint legutóbb. Pócs Jánosban viszont töretlen a bizalom, mind Kubatov Gábor pártigazgató, mind Orbán Viktor miniszterelnök méltatta az online aktivitását.

Pócs erről azt mondja, a párton belül köztudott volt, hogy a lecserélt képviselők jelentős része nem kívánja folytatni, utolsó ciklusukat szívvel-lélekkel végigcsinálták, és felépítettek maguk helyett valaki mást. Ami a Magyar Péter-bábuval és a vele készült kisfilmekkel fűszerezett Facebook-kampányát illeti, Pócs úgy látja, a választói igények változtak meg: „A politikai kommunikációnak mindig a fogyasztói társadalomhoz kell igazodnia. A fogyasztók számára abból áll a közéleti kommunikáció, hogy látják, hogy a Facebookon mondanak valamit, és nem megbántva őket, de nagyon sok esetben azt fogadják el, amit utoljára hallottak. Olyanok vagyunk mi, politikusok, mint a pincér az étteremben. A vendég rendel, a pincér kihozza.

Van egy bölcs mondás a kommunikációban, miszerint, ha egy politikus megszólal a tévében vagy a rádióban, és Mari néni otthon pucolja a répát, hogyha nem vágja el az ujját, akkor rossz volt a beszéd. Azért vágja el az ujját, mert felkapja a fejét, és arra figyel, amit mondanak. Ezért nagyon fontos, hogyha mondunk valamit, azt úgy mondjuk, hogy mindenki számára érthető legyen.

Kubatov úgy írta le a képviselőtársa stílusát: „ha nem pofázol vissza, átjönnek a térfeledre és megesznek”, amit Pócs is vall, sajátjainak azt szokta mondani:

ha bekennek minket sárral, az ránk szárad,

ezért kell mihamarabb tiszta vizet önteni a pohárba.

A Magyar Péter-bábuval kapcsolatban olyanoktól kapja a kritikai észrevételeket, akik „egyébként nem szólaltak meg akkor, amikor Magyar Péter Orbán Viktor bábujával bohóckodott.” „Sértegette, gyalázta, lerugdosta a színpadról. Én ilyet nem csinálok, hozzá képest úriember vagyok. Részemről ez a bábus történet egy szembesítés: az ötlet az tőlem jön, de a labdát mindig Magyar Péter dobja fel, hiszen minden egyes ilyen filmforgatásnak vagy jelenetnek az az alapja, hogy előző nap mondott vagy tett valamit” – magyarázza Pócs, hozzátéve: ha Magyar nem jelenik meg egy Orbán-kartonfigurával, eszébe sem jutott volna a bábus performansz.

„Ne féljetek, ez egy idióta”

Pócs a kihívóját ma is a barátjának tartja: tőle tudta meg bő egy évvel ezelőtt, hogy ő lesz a Tisza jelöltje, bár ezt akkor nem akarta elhinni. Halmaival, mondja, azután is összejártak, hogy rendelkezési állományba vonult, találkoztak fideszes rendezvényeken is. Azt rosszindulatú hazugságnak tartja, hogy azért szerelték le, mert szimpatizál a Tisza Párttal, hiszen, amikor 2023-ban felmentette saját magát a munkaállományból, Magyar Péter pártja még nem is létezett. A méltatlansági eljárásáról pedig azt mondja, benne van az alkotmányban, hogy azok, akik a karhatalmi erők alkalmazásában állnak, nem politizálhatnak, és Halmai rendőrkapitányként ugyanígy járt el, amikor az egyik alkalmazottja, egy rendőrtiszt elkezdett politizálni.

A pálinkaajándékozásra továbbra is másképp emlékeznek: „Isten ments, hogy bármelyik képviselőjelölt társamra azt mondjam, hogy memóriazavarokkal küzd, de ez nem tíz évvel ezelőtt volt.” Pócs azt is tartja, hogy Halmai ekkor kért tőle valamit, de azt nem árulja el, hogy mit. „Engem rengeteg ember keres meg rengeteg kéréssel, ő is nagyon sok kéréssel keresett már meg, amelyeknek egy jelentős részét tudtam teljesíteni, de volt olyan, amit nem.” Arra a kérdésre, hogy a választásokig előkerülhetnek-e olyan Viber-üzenetek, amelyek nem vetnek jó fényt a kihívójára, Pócs azt mondta, a telefonjában rengeteg üzenet van,

nem tudom, mikor mit hoz az élet.

Pócs szerint vele szemben még erősebb Magyar Péter bosszúvágya, mint a miniszterelnökkel szemben, mert ő már akkor megüzente a maga stílusában a sajátjainak, hogy „ne féljetek, ez egy idióta”, amikor először bement a Partizánba. Innentől kezdve szerinte pikkel rá: volt, amikor 24 órán keresztül nem aludt, és csak neki kommentelt, üzengetett, a Jászságban pedig a 2024-es választások előtt tizenvalahányszor megjelent „a rozsdás platóján”, hogy Pócsról hazudozzon. Ebben az időszakban teljes lángon égett a Magyar-jelenség, ami betalált, ezért bukták az önkormányzati választáson a térség nagyvárosait.

Pócs szerint azóta a Tisza már takaréklángon ég: legutóbb Jászapátiban 140 ember volt kíváncsi Magyarra, ráadásul a közönség 10 százaléka sem volt helyi.

A fideszes politikus minden évben körbejárja a helyi polgármestereket, köztük az ellenzékieket, és megkérdezi tőlük, mi az aktuális probléma, milyen fejlesztésekre tartanak igényt. Most is így tett, ám ezúttal arról kérdezte őket, mit várnak a következő parlamenti ciklusban a térség országgyűlési képviselőjétől – meggyőződése szerint továbbra is övé lesz a mandátum. Mindenhol az infrastruktúrára panaszkodnak annak ellenére, hogy elmondása szerint annyi útfejlesztés sehol máshol nem történt az országban, mint itt. Pócs nem szereti az idegen munkavállalókat, akik azért vannak mégis a Jászságban, mert több a munka, mint ahányan munkát vállalnak: a jelenlétük okoz feszültséget a helyiekkel, mert sokan, például a filippínók más kultúrából érkeznek, ami „lecsapódik a Tescóban, a főtéren meg a moziban.”

„Ha valami bajom van: Pócs”

„Szeretnénk elkerülni a háborút. Orbán Viktortól jobb nincsen” – halljuk egy padon ücsörgő, középkorú pártól a jászapáti buszállomáson. Ha jön Magyar Péter és a Tisza, „biztos, hogy kő kövön nem marad semmi sem”, hiszen akkor Ukrajna csatlakozna az unióhoz, és már ki is tört a háború.

Pócs Jánossal elégedettek?

– Igen, ő szereti a romákat. Ad anyagi segítséget, bármit. Én is fordultam hozzá segítségért a télen, miután az önkormányzattól nem kaptunk tüzelőt. Pócsnak szóltam, azonnal küldte kalodával a fát – mondja a bőrkabátos, oldalt nyírt hajú férfi.

Érdeklődöm, hogy a kihívóról, Halmai Ferencről hallottak-e, de, ahogy másoknak, úgy nekik sem dereng a korábbi rendőrkapitány neve.

Mindketten jászapátiak, nem egyszerű az életük: a férfit szívinfarktusa után leszázalékolták, havi 40 ezer forint rokkantnyugdíjat kap, mellette dolgozni sem tud a szíve miatt, míg neje otthongondozásban van a tartós beteg kisfiával. A virágos pulcsis, tarka szoknyás nő járt bent az új, Tisza-támogatott polgármesternél, hogy közhasznú munkára jelentkezzen, de két éve semmi. „Sajnos nekem négy általánosom van, nem vesznek fel sehová. A polgármester se gyógyszerben, se semmiben nem támogat” – panaszolja az asszony, férje egyetértőleg hozzáteszi, hogy három évet küzdött azért, hogy megkapja a támogatást közgyógyra, de hiába.

– Ezért nem is megyek a polgármesterhez. Ha valami bajom van: Pócs.

– Pócs, vagy megoldjuk családban – pontosít a nő, aki úgy emlékszik, amikor még Pócs volt a polgármester (2010 és 2014 között), „itten egy drogos nem volt, mindenki dolgozott, magyar is, roma is.” Pócs most is nagy munkáltató a vidéken, dinnyészete, gabona-, vetőmag- és takarmány-nagykereskedelemmel foglalkozó cége, építőipari érdekeltsége, rendezvényterme és szálláshelye, 60 fő fogadására alkalmas étterme, sőt még állatsimogatója is van. A férfi azt meséli, ha valaki elmegy hozzá, hogy „Pócs úr, nincs munkám”, mindig tud adni, azt mondja: „gyere palántázni”, és meg van oldva.

A jászberényi kórházról a férfi azt mondja, „az egy vágóhíd”. „Ott majdnem meghaltam: azt mondták, víz van a tüdőmben, pedig szívinfarktusom volt. Hazamentünk, egy óra múlva összeestem. Szolnokról jött rohammentő, hála istennek ott életbe tettek. Szolnok megmentett. Ott rendesek voltak, majdnem egy hónapig bent feküdtem. Berény az vágóhíd, aki bekerül, az meg is hal.”

„Aki jól viselkedik, az kap, aki nem, az felejtse el”

„A helyi tévében azt mondta Pócs János, hogy az ő indulása attól függ, hogy az önkormányzati választáson hogyan szerepelnek. Na most ehhez képest, ahol elindultak, és volt kihívója a fideszes jelöltnek, ott nyert az ellenzék. Valószínűleg ezt a kijelentését fenyegetésnek szánta a települések felé” – mondja a fiatal, új polgármester, Illés Gergő, aki 2024-ben legyőzte Pócs fiát Jászapátiban. Szintén ellenzéki polgármestere lett Jászberénynek, Jászkisérnek, Alattyánnak és Jánoshidának, míg azokon a településeken, ahol papíron független, de Pócshoz lojális polgármesterek vannak hatalmon, Illés szerint jellemzően nem is mertek elindulni. A saját indulása is a véletlennek köszönhető, hiszen előtte száz embert győzködött hiába a helyi egyesület, ő viszont annyira megelégelte a helyi Fidesz-gépezet működését, és azt, hogy nem a városházán döntenek a település ügyeiről, hogy végül belevágott, és nyert.

Még sose köszöntem meg, de valójában Pócs Jánosnak is köszönhető, hogy most a polgármesteri székben ülök.

Pócsról azt mondja, úgy tekint erre a vidékre, mint az uradalom feje, mindent kontroll alatt tart, szereti hangoztatni, hogy ő rendelkezik a pályázati pénzekről. Miközben az egészségügy, az utak és a közbiztonság állapota olyan, amilyen, a Pócs-birtok uniós pénzekből szépen fejlődött. Jászapátiban alapvetően a mezőgazdasági tevékenység domináns, Jászberényben, Jászfényszarun és Jászárokszálláson fejlettebb az ipar (a jászapátiak is szép számmal dolgoznak a környező települések gyáraiban), így itt az iparűzési adóbevételekből sem folynak be jelentős összegek, az állami finanszírozás pedig nem elégséges ahhoz, hogy érdemi fejlesztéseket valósítsanak meg.

Illés azt mondja, az iparosodott településekről nagyságrendileg 3,6 milliárd forintot vonnak el szolidaritási hozzájárulás címén, miközben 500 milliót kapnak vissza, így a Jászság nettó befizető a központi költségvetésbe.

A korábbi években, amikor Pócs megjelent valahol, akkor megfagyott a levegő. Most már érzik a változást az emberek

– magyarázza Illés, akitől – annak ellenére, hogy az első tiszás, illetve a Tisza által támogatott polgármesterként ismerte meg az ország két éve – nem kértek segítséget a kampányban, amikor Magyar Péter itt járt. Meg sem említette a beszédében. A polgármester ezt nem veszi rossz néven, úgy látja, hogy a jelöltjükre akarnak fókuszálni.

Illés azt mondja, Póccsal hideg a viszonya, amióta egy tévéműsorban kijelentette, hogy a képviselő „nem egyenes ember”. Habár járt nála, ahogy minden környékbeli városvezetőnél, hogy elmondja, milyen fejlesztéseket tervez a településen a következő ciklusban, valójában nem segíti az ellenzéki önkormányzatokat: példaként említi, hogy amikor rendkívüli működési támogatásra (REKI) pályáznak (ezeket a forrásokat az alapvető működésükhöz, praktikusan egy-egy számla befizetéséhez igényelhetik az önkormányzatok), és adnak be kérelmet 10–20 millió forintra, annak csak a töredékét ítélik meg Jászapátinak, de Illés szerint így jár a többi ellenzéki település is. „A REKI-ről az országgyűlési képviselő rendelkezik, és ezzel tartja kiszolgáltatott helyzetben a településeket és a polgármestereket. Aki jól viselkedik, az kap, aki nem, az felejtse el.”

„Kutya az is”

– A Tisza Párt háborúzni akar – vallja egy szőrmesapkás, tereptarka kabátos férfi a késő délutánra csöndesedő autóbusz-állomáson.

Lehet háború Magyarországon?

– Megmondom őszintén, ez a csávó, aki Brüsszelben csókolódzik…

Magyar?

– Igen, a Magyar Peti, egy olyan hölggyel, aki a háborúra költi az embereknek a pénzét, meg a háborút szítják, nem azon vannak, hogy béke legyen. Utána magyarázza magát ez a Magyar Peti, hogy ez nem igaz, az nem igaz, de minden nap mutatja a tévé. Láttad Orbán Viktort, hogy azzal a nővel, aki Brüsszelben van, puszligatják egymást? Mi közünk van ehhez a háborúhoz? Semmi! Békességben szeretünk élni.

– A Magyar Péter drogozott meg kurvázik! – vágja rá a peronon mellette álló, bőrdzsekis férfi.

– Ez a csávó egy nagyon zsivány gyerek, én látom rajta. Egy alamuszi macska, hogy lehet így viselkedni?! Lemegy a népek közé, sör a kezében… – panaszolja a másik.

Mindketten jászapátiak, nyugdíjasok. Úgy hallották, a tiszások el akarják venni a 13. és 14. havi nyugdíjat, újságírókat lökdösnek, fegyverrel mennek az emberek közé.

– Fejbe kéne lőni – mondja a bőrdzsekis.

Magyart?

– Azt.

Orbánt tiszteletben tartják, sőt féltik is, „nehogy valamelyik kutya kilövesse a választás előtt.” „Orbán Viktor, ez Orsós volt, átkereszteltette a nevét, meg roma. És nagy tudása van, tisztelem” – mondja a bőrdzsekis, akinek meggyőződése, hogy választási csalásra készül a Tisza Párt, még arra is képesek, hogy felirkálják a neveket és a születési dátumokat a temetőkben, aztán a halottak nevében szavaznak.

Pócs Jánosról jó véleménnyel vannak, „a cigányokon nagyon sokat segít”. Azt mondják, ha felhívják – merthogy fel tudják hívni bármikor – vagy kimennek hozzá, ad pénzt, 3–4 ezret, sőt még tízet is. Télen tűzrevalót, nyáron dinnyét kapnak tőle, és nem csak a választás előtt. „Normális, na. Mindig a szegény emberek mellé állt, ha ki kellett őket segíteni, saját zsebéből is pénzt adott nekik, vagy kaját vitt oda” – meséli a szőrmesapkás férfi.

A tiszás jelöltet nem ismerik, azt mondják, „kutya az is”, meg „csicska veréb”.

Tántoríthatatlan fideszesek, de a kormánnyal szemben is van kritikájuk. A gond az, magyarázza a bőrdzsekis, hogy hiába ad az egyik kezével, ha másikkal elvesz. Egy dolog, hogy emelik a béreket és a nyugdíjakat, ha

tízezer forintból egy fél szatyor ennivalót nem lehet kihozni. Kénytelen az ember még lopni is.

The post „Nem mozdult semmi semerre” – Pócs János a korábbi rendőrkapitány barátjával vívhatja az eddigi legszorosabb meccsét a Jászságért first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu