Négy idényen belül másodszor játszhat európai kupanyolcaddöntőt a Ferencváros, és minden bizonnyal jobb esélyei vannak, mint 2022/23-ban, amikor Xabi Alonso Bayer Leverkusenje sima kettős győzelemmel (0–2, 0–2) búcsúztatta el. A leverkuseniek egy idénnyel később veretlenül nyerték meg a német bajnokságot, elhódították a Német Kupát, és az EL-ben is a döntőig meneteltek, szóval a Fradi egy klubtörténeti magasságokba emelkedni készülő csapattal szemben maradt alul.

Most Portugália negyedik legerősebb csapata, a Braga lesz az ellenfél, valamivel esélyesebbnek is tűnik, de a Ferencváros így is ritka lehetőség előtt áll, és megragadhatja azt.

A budapesti zöld-fehérek a rendszerváltás óta háromszor játszottak európai kupában nyolcaddöntőt (tegyük hozzá, az 1995/96-os BL-csoportkörös szereplés még tizenhat csapatos főtáblán volt). A Leverkusen elleni, legutóbbi párharcot már említettük, ezen kívül még 1991/92-ben (a Werder Bremen ellen 2–3, 0–1) és 1994/95-ben (Porto 0–6, 2–0) volt kétmérkőzésnyire a negyeddöntő kivívásának esélye. Jól illusztrálja az európai kupaküzdelmek átalakulását, hogy a nyolcaddöntő eléréséhez a kilencvenes évek KEK-jében egyetlen megnyert párharc is elég volt, most pedig a szezonbeli 17. és a 18. európai kupamérkőzésére készül a Ferencváros. A legjobb nyolc között 1974/75 óta nem járt a Fradi európai kupában, akkor viszont (ismét csak a KEK-ben) egészen a döntőig menetelt, ott pedig a Dinamo Kijevvel szemben maradt alul.

Ha az elmúlt két évtized európai kupaszerepléseit nézzük meg, akkor jól látszik, milyen öngerjesztő folyamat indul be azzal, hogy egy csapat először kvalifikálja magát a főtáblára (korábban a csoportkörbe). A szereplés jelentős pluszpénzt hoz a konyhára, a pluszpénzzel a klub kiemelkedhet a hazai mezőnyből, dominanciát építhet, egyre jobb játékosokat igazolhat, és közben újra és újra visszajuthat a főtáblára, egyre erősödő kerettel. Az UEFA reformjai ráadásul kimondottan kedveznek a bajnokcsapatoknak:

egy aranyérmes nagy valószínűséggel eljut a főtábláig, és növelheti koefficienspontjait, valamint duzzaszthatja a klubkasszát.

A Ferencvárosnak – és a hasonló helyzetben levő kluboknak – az első áttörendő üvegplafon a főtábla elérése. A második üvegplafon a kieséses szakaszhoz kapcsolódik, és ezt érdemes regionális kontextusba helyezni.

A BL-, EL- és KL-nyolcaddöntők 48 helyéből csupán hetet foglal el közép-európai klub a 2025/26-os évadban. Megérdemelnek egy névsorolvasást:

• az EL-ben még a Ferencváros,
• a KL-ben pedig a cseh Sparta Praha és Sigma Olomouc, a lengyel Lech Poznan és Raków, a szlovén Celje, illetve a horvát Rijeka van még talpon.

Ebből látható, hogy a Konferencia Ligában milyen kedvező esélyeik vannak a régió csapatainak – ezért is különösen fájó, hogy a magyar futball képtelen volt egy második klubot bejuttatni legalább a KL főtáblájára, hosszú évek óta az FTC tartja az ernyőt a többi klub fölé –, de az is, hogy a BL-ben vagy az EL-ben mekkora bravúr a nyolcaddöntőig eljutni a környező országokból. A BL az öt topliga, és a közvetlen utánuk következők (Portugália, Hollandia, Belgium, Törökország, Görögország) élcsapatainak játszótere, az orosz és ukrán csapatok vitézkedésének véget vetett a háború.

Egy-egy kívülálló – mint most a Bodö/Glimt – megjelenése nem várt esemény.

Az EL-ben már nagyobb a sansz a bravúrra, de itt is nehéz érvényesülni a topligás és topligaközeli klubokkal szemben. Az UEFA – kimondva, kimondatlanul – a Konferencia Ligában ad esélyt a „kicsiknek”, viszonylag messze az igazi reflektorfénytől.

Az elmúlt tíz évben a közép-európai klubok egyike sem tudott európai kupadöntőbe jutni, elődöntőbe is csak kettő (az osztrák Red Bull Salzburg és a svájci Basel). A Ferencváros hét egymást követő főtáblás szereplése és két nyolcaddöntője kiemelkedő teljesítmény egy sivár magyar kupaidőszak után, ugyanakkor érdemes ezt régiós képbe helyezni. Az összes közép-európai ország klubcsapatai elkönyvelhettek az elmúlt tíz évben legalább egy nyolcaddöntőt, Románia és Szlovákia kivételével pedig mindannyian legalább kettőt. A csehek remek szereplése példaértékű, de Svájcra, Ausztriára és Lengyelországra is érdemes figyelni – főleg azért, mert ezek az UEFA-tagországok nem csak egy klubot tudtak eljuttatni az európai kupák végjátékába.

Hogy mekkora fegyvertény lenne, ha a Fradi negyeddöntőbe jutna az EL-ben? Ezt azzal tudjuk a legjobban illusztrálni, ha ábrázoljuk az elmúlt tíz évben a legjobb nyolc közé bejutott csapatokat. A nyolc legerősebb bajnokság – Anglia, Spanyolország, Olaszország, Németország, Franciaország, Portugália, Hollandia, Belgium – klubjai kaptak külön színt az ábrán, a „betolakodók” egységesen rózsaszínnel szerepelnek.

A 80 helyből 66-ot a nyolc legerősebb, legtehetősebb bajnokság képviselői szereztek meg.

A 2020/21-es idényben fordult elő legutóbb, hogy közép-európai csapat – kettő is, a horvát Dinamo Zagreb és a cseh Slavia Praha – be tudott jutni a negyeddöntőbe, az EL végső szakasza azóta szigorúan nyugat-európai exkluzív klubként működik. Ez egybeesik az európai kupasorozatok 2021/22-es átalakításával (akkor indult útjára a Konferencialiga).

Mondhatjuk úgy is, hogy a nyolcaddöntőből továbbjutás a második, még sokkal nehezebben áttörhető üvegplafon. Nem véletlenül ugorják át ritkán ezt az akadályt a régió csapatai. Itt már minden ellenük szól. Belátható közelségben van a végjáték – ezért a topligás vagy topligaközeli csapatok is legjobb, vagy közel legjobb összeállításukban szerepelnek, kevesebbet rotálnak és még jobban összpontosítanak –, kiütközik a keretmélységbeli különbség, és egyre nehezebb bármivel kompenzálni a „nagyok” szakmai-pénzügyi fórját.

Ezért számít egészen káprázatos bravúrnak az, hogy a Bodö/Glimt – döntően norvég játékosokra támaszkodva – két idényen belül előbb EL-elődöntőt játszott, most pedig BL-nyolcaddöntőt vív. A klubépítésben példamutató Bodö az európai futballelit szemszögéből nézve tulajdonképpen rendszerhiba a BL legjobb tizenhat csapata között, és a Ferencváros nyolc közé jutása ugyanúgy „bug” lenne az EL-ben, még akkor is, ha a Fradi régiós szinten sem számít kispályás szereplőnek.

A Ferencváros hivatalos honlapja idézi Robbie Keane vezetőedzőt, aki arra a kérdésre válaszolt a Braga elleni párharcot megelőző sajtótájékoztatón, hogy egyértelműen favorit-e az ellenfél?

Ha megnézzük a Braga költségvetését vagy keretét, akkor teljesen normális kimondani, hogy igen. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez is fog történni.

Korábban játszottunk a Fenerbahce ellen, volt olyan játékosa, aki önmagában drágább volt, mint a mi teljes keretünk. Edzőként ugyanakkor sosem gondolok erre, aki jön, szeretnénk legyőzni. Ez az én mentalitásom. A Braga a favorit, de én edzőként mindig azt gondolom, hogy nyerni fogok.”

A Ferencváros a főtáblán megszerezte a Genk, a Salzburg, a Ludogorec és a Rangers skalpját, ikszelt a Viktoria Plzennel, a Fenerbahcéval és a Panathinaikosszal, búcsúztatta az ismét útjába kerülő Ludogorecet, és eddig csak két vereséget szenvedett EL-menetelése során.

Az ellenfelek erősségét és az elért eredményeket tekintve az eddigi szereplés kitűnőnek minősíthető.

A továbblépés már nem elvárható, viszont reális lehetőség – és ha sikerül, azt nyugodtan nevezhetjük az elmúlt negyven év legnagyobb, magyar klub által elért bravúrjának az európai porondon. A Fradi nyolcaddöntős szereplése kiugró eredmény. A negyeddöntő már tényleg a határok feszegetésével érne fel.

The post Célkeresztben a negyeddöntő: lehet-e rendszerhiba a Fradi az Európa Ligában? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport