Az Európai Unió működése normális időkben is nehezen követhető, ami kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy valaha igazi szövetségi állammá tud-e válni egy szervezet, amelynek a működését egyetlen állampolgára sem érti igazán. Az utóbbi időben ráadásul ez a működés hektikus átalakuláson ment át. Csak egyetlen példa: az EU vezető szervét hagyományosan könnyen tudjuk azonosítani: a miniszterelnökök havonta egyszer összegyűlnek vitatkozni Brüsszelben, és itt döntenek a legfontosabb ügyekben, ahogyan az csütörtökön is történt.

De nem csak ennyi az egész. Eleve két dolog létezik az EU-ban, amit tanácsnak hívnak.

• Az Európai Tanács a miniszterelnökök már említett gyűlése, ami politikai döntéseket hoz, de hivatalosakat nem,
• illetve az Európai Unió Tanácsa, amelyben a tagállamok miniszterei tárgyalnak tíz különböző formációban, és amely valóban része az uniós törvényalkotásnak. A miniszterelnökök megmondják nekik, milyen törvényeket kell hozni, majd a miniszterek, mint hivatalos szerv, meghozzák azokat (a bizottság kezdeményezésére és a parlament egyetértésével).

De még itt sem állunk meg. A koronavírus-járvány idején még jobban felértékelődött a miniszterelnökök és a csúcstalálkozók döntés-előkészítő testülete, amit uniós nyelven Coreper-nek hívnak. Ez az Állandó Képviselők Bizottságának neve francia rövidítéssel, állandó képviselőknek pedig a nagyköveteket nevezzük, akiket Brüsszelbe küldenek a tagálamok. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, a Coreper-ből is kettő van, és a fontosabb döntésekről a Coperer II-ben tárgyalnak a nagykövetek. Hagyományosan ez a szerv tényleg csak a részletszabályozásokat készítette elő, amelyekre a végső politikai áldást a csúcsokon adták meg a miniszterelnökök.

Az utóbbi pár évben viszont a Coreper elkezdett sűrűbben ülésezni, heti egy helyett először kétszer, majd az egyre átalakuló világban inkább többször, gyakran saját maguk által meghozva a döntéseket (a miniszterelnökök felhatalmazásával természetesen), mélyen az Európai Tanács épülete alatt, egy biztonságos szobában.

Bonyolult döntések

Ez a kis bevezető két dolgot szeretett volna illusztrálni a későbbiekből:

• Egyrészt azt, hogy az Európai Unió működése bonyolult és speciális, aminek könnyen árthat, ha a tagállami politika áldozatává esik.
• Másrészt azt, hogy mennyire gyorsan lehet új döntéseket hozni, ha a politikai helyzet megváltozik. A miniszterelnököknek nem is kell találkozniuk hozzá Brüsszelben.

Mindez azért fontos, mert Orbán Viktor csütörtökön, lehet hogy utoljára, de kicsit még szétverte Európa működését a saját választási kampánya érdekében.

Ukrajna Oroszországon belül támadja az energia-infrastruktúrát, Irán az Öböl-menti államokat bombázza, Izrael és az Egyesült Államok Iránt. Grönlandon felkészültek a kifutópályák felrobbantására, ha az Egyesült Államoknak nem lenne elég Venezuela, Irán és Kuba, hanem Donald Trump a szigetet is szeretné megszerezni Dániától. Az olaj- és gázárak emelkednek, inflációs sokk jöhet. Ezzel mind kezdeni lehetne valamit, de még egy 90 milliárd eurós hitelt sem tud Európa Ukrajnába küldeni, mert Magyar Péter vezet a felmérésekben.

A 90 milliárdos hitelről sokszor írtunk már, csak röviden foglalom össze: az Orbán-kormány decemberben rábólintott, hogy a többi tagállam segíthessen a saját pénzéből Ukrajnának. Mi nem adunk bele, nem kell fizetnünk semmit. Később Oroszország lebombázta a Barátság-kőolajvezetéket, amit Orbán szerint Ukrajna nem javít meg elég gyorsan. Ezért – annak ellenére, hogy nem a mi pénzünkről van szó – egy korábbi ígéretét megszegve megvétózta, hogy más országok adhassanak pénzt Ukrajnának. Nem mi, hanem mások. Ezt is csak egy technikai ok miatt, mert hiába működik a hitel a megerősített együttműködés formájában, részben érinti a közös hétéves költségvetést is, így legalább egyszer a magyar kormánynak is meg kell szavaznia azt.

Érvek helyett kampány

Brüsszelben, Berlinben, Párizsban és Rómában mindenki érti, hogy Orbán Viktornak nem valódi érvei vannak, hanem választási kampánya, és mindenki így is kezelte. A csütörtöki uniós csúcs előtt voltak olyan feltételezések, hogy a magyar kormánnyal meg lehet majd egyezni, de aki így gondolkodott, eleve félreértette azt, ahogy Orbán Viktor politizál. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a magyar kormányfő nem fog engedni.

A hosszú – Orbánnal szemben minden korábbinál ellenségesebb – csúcson 12 órán keresztül vitatkoztak a miniszterelnökök a világból. Becsatlakozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is, aki ugyan korábban letett egy tervet az asztalra a Barátság kőolajvezeték megjavításáról, de ez a magyar kormánynak nem volt elég, az ukránok pedig nem engedtek jobban.

A hitelről szóló vita másfél óráig tartott. Voltak, akik nyomást próbáltak gyakorolni Orbánra, voltak, akik a jó rendőrt játszották. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök még arról is beszélt, hogy megérti Orbánt. Akadt olyan diplomata, aki azt mondta a Politicónak, hogy Orbán olyan, mint egy hatéves, és úgy kell tenni, mintha megértenéd, mit csinál.

Friedrich Merz német kancellár a csúcs után arról beszélt, hogy ennek maradandó nyoma lett, hiszen az EU alapvető működését verték szét. Erről is írtunk már korábban, de Antonio Costa, a tanács elnöke, Orbán Viktor régi szövetségese külön is kiemelte, hogy ilyen még soha nem történt.

Az EU működésének alapja, hogy a korábbi ígéreteket nem lehet csak úgy visszamondani. Pont ezért vitatkoznak általában hajnalig a miniszterelnökök, mert tudják, hogyha megszületik egy megegyezés, akkor az végleges, és tényleg érvényesnek számít.

Mi lesz most?

Arra, hogy ezek után mi történik majd, több terv is létezik.

Meg lehet oldani a dolgot erővel is, mert van jogi megoldási javaslat arra, hogyan lehet a magyar vétót felülírni (arról nem is beszélve, hogy el lehet venni Magyarország szavazati jogát a tanácsban). De azt is mindenki érti, hogy Orbánnak konfrontációra van szüksége, amit fel tud mutatni otthon a kampányban. Ebben viszont senki nem akar neki segíteni, ezért inkább megpróbálják kivárni, hogy vagy egy új magyar kormány álljon fel, vagy a régi ne legyen ilyen kétségbeesett a választások után. És akkor elég lesz az állandó képviselőknek összeülniük, hogy gyorsan megszavazzák a megoldást.

Ukrajna nemrég megegyezett az IMF-fel egy több mint nyolcmilliárdos hitelről, amivel nagyjából egy hónappal tudták eltolni a saját pénzügyi csődjüket. Most azt állítják, májusig van pénzük, ami tehát egy hónappal a magyar választások utánig tart ki. Az nem kérdés, hogy az uniós segítséget meg fogják kapni, ezt a bizottság elnöke is rögzítette. A kérdés inkább az, hogyan lehet mindezt úgy megoldani, hogy közben ne segítsék a magyar miniszterelnök kampányát.

Annak a magyar miniszterelnöknek, akinek lehet, hogy ez volt az utolsó, és egyben eddigi legdurvább csúcstalálkozója Brüsszelben. Ennek pedig következményei lesznek, bármilyen színű kormány is kerül hatalomra áprilisban. A politika a sokkokra reagál, az intézményi emlékezet működni fog azzal kapcsolatban, hogy nem lehet tovább megbízni a meghozott döntésekben.

A civilizációs normák pedig pont azért fontosak, mert, ha valaki egyszer felrúgja azokat, akkor másodszorra sokkal könnyebb „elfeledkezni” a létezésükről, hiszen a politikusok képzelete sem korlátlan. Amit még nem láttak, azt nehezen teszik meg saját maguk. De, ha már látták, akkor nekik is sokkal könnyebb lesz.

A magyar kormány, talán utoljára, de ismét alakított egy kicsit Európa működésén.

The post Lehet, hogy utoljára, de Orbán Viktor kicsit megint szétverte Európát first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu