Tavaly októberben készítettünk utoljára nagy mobiltesztet, akkor hat készüléket (Google Pixel 10 Pro, Nothing Phone (3), Xiaomi 15T Pro, Motorola Razr 60 Ultra, Vivo X200 FE, POCO F7 Ultra) vettünk alaposan szemügyre, ezúttal pedig az elmúlt fél év újdonságai közül válogattunk. Legújabb összeállításunkban öt telefon kapott helyet – a lentebb felsorolt modellek –, és a korábbi tesztjeinkhez hasonlóan nemcsak azt néztük meg, pontosan mit nyújtanak (kényelem, sebesség, üzemidő, fotós képességek stb.) ezen készülékek, de kitérünk arra is, hogy melyik kinek lehet jó választás.

A nagy mobilteszt résztvevői:

• Google Pixel 10a,
• OnePlus 15R,
• Redmi Note 15 Pro+,
• Samsung Galaxy 26,
• Xiaomi 17.

Redmi Note 15 Pro+

• Kijelző: 6,83 hüvelykes AMOLED (2772 x 1280, 120 Hz)
• Hardver: Snapdragon 7s Gen 4 / 8 GB / 256 GB
• Aksi és töltés: 6500 mAh, 100 wattos vezetékes töltés
• Hátlapi kamerák: 200 MP főkamera (OIS, f/1.7; 1/1.4″); 8 MP ultraszéles kamera (f/2.2)
• Szoftver: Android 16 + HyperOS
• Támogatás: 4 év szoftver- és 6 év biztonsági frissítés
• Ár: 160 ezer forint

A Xiaomi minden év elején menetrendszerűen jelenteti meg a legújabb Redmi Note készülékeket, amelyek sokszor 200 ezer forint alatt kínálnak olyan képességeket, amiket más gyártók csak jóval drágábban biztosítanak. Persze ezért kompromisszumokat kell kötni, például a rövidebb és lassabb terméktámogatás, a rengeteg felesleges előre telepített app, illetve a HyperOS rendszeren belül felbukkanó reklámok képében. Az első tesztalanyunk az idei Redmi Note 15-széria legerősebb darabja, a Redmi Note 15 Pro+ (5G), ami az említett kompromisszumok ellenére is jó vétel, amennyiben valaki bőven 200 ezer forint alatt keres nagy akkumulátorral szerelt, gyorsan tölthető és játékra, illetve fotózásra is alkalmas készüléket.

Erős tepsi

Egy kifejezetten nagy (163,34 x 78,31 x 8,19 mm) és 207 gramm tömegű telefonról van szó, aminek a kijelzője is méretes: 6,83 hüvelyk. Kicsit tepsi jellegű a készülék, ennek megfelelően egy kézzel használni csak saját felelősségre érdemes. Szerencsére a védelemről gondoskodott a gyártó, hiszen az előlapi üveg Gorilla Glass Victus 2, és a készülékház is meg van erősítve, tényleg nagyon masszív, remek összeszereléssel, ami mindent egybevéve a korábbi modelleknél sokkal jobb ellenállást biztosít a külső behatásokkal/esésekkel szemben. A telefon emellett megfelel az IP68 tanúsítvány megszabta követelményeknek is – magyarán por- és vízálló (2 méterig, 45 percen át).

A telefon hiába nagy, a lekerekített sarkaknak, illetve a finoman ívelt hátlapnak és előlapi üvegnek köszönhetően kényelmesen fogható, a relatíve nagy hátsó kamerasziget ellenére sem fejnehéz, tehát nem billen ki a kezünkből, az AMOLED kijelző pedig kiváló, főleg a 200 ezer forint alatti szegmensben. Maximum 2772×1280 pixeles a felbontás és 120, 90, illetve 60 Hz között változó a képfrissítés annak függvényében, hogy éppen mire használjuk a készüléket. A 12 bites panelnek hála a színek csodásak, a megjelenítés tűéles, a 3000 nitet is meghaladó maximum fényerő pedig még a legvakítóbb nyári napsütésben is remek megjelenítést és láthatóságot biztosít.

Ami a hardvert illeti, itt érezhető némi spórolás, hiszen a tavalyi Redmi Note 14 Pro+ variáns 12/512 gigabájtos kiszerelésével ellentétben idén be kell érni a 8/256 gigabájttal. Előbbi ugye a memória (LPDDR4X), utóbbi pedig a hazánkban elérhető maximális háttértár (UFS 2.2). Emellé jön a Snapdragon 7s Gen 4 lapkakészlet, ami viszont előrelépés 2025-höz képest, és a többi specifikáció hiába szerényebb, mint egy éve, a teljesítményen ez nem érződik. Közvetlenül a bekapcsolás után kicsit ugyan dadog a szoftver, kell egy kis idő mire teljesen magához tér, viszont utána zökkenőmentes működés várja a felhasználót, legyen szó teljesen átlagos felhasználásról, vagy akár erőforrás-igényesebb mobiljátékok (például Genshin Impact) futtatásáról.

A telefon a kiegészítő komponensek (egy része) kapcsán sem szégyenkezhet, hiszen adott a Bluetooth 5.4 és a Wi-Fi 6E kapcsolat, természetesen van NFC, illetve 5G támogatás, eSIM is telepíthető, a SIM-tálcába pedig két nano méretű kártya tehető.

A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy nincs pontos(abb) helymeghatározást biztosító UWB chip, a Type-C port csak USB 2.0-s, csak egycsatornás a műholdas kapcsolat (A-GPS, GPS GLONASS, Galileo, BeiDou, QZSS), illetve az elmúlt évek trendjeit követve már nincs jack-csatlakozó, illetve tárhelybővítésre sincs lehetőség.

Csalóka töltés

A Redmi Note 15 Pro+ (5G) egyik legvonzóbb tulajdonsága a hatalmas, 6500 milliamperórás akkumulátor, amiből átlagos (kevés játékot és fotózást tartalmazó) használat mellett simán kihozható, hogy csak minden második este kelljen töltőre tenni a telefont. Ami pedig az energiaátvitelt illeti, a Xiaomi azt ígéri, hogy vezetéken akár 100 wattal is tölthető az eszköz, ugyanakkor élnénk a gyanúperrel, hogy ez csakis a cég saját gyártású adapterével lehetséges, ugyanis az általunk tesztelésre használt, 140 wattos Anker Charger esetében 60 watt volt a maximum, amit elértünk, azt is csak egy rövid ideig támogatta a telefon, egy idő után beállt stabil 30 wattra a töltés, amin az sem változtatott semmit, hogy a Beállítások/Töltési lehetőségek menüben a Végsebesség opciót választottuk ki. Praktikus bónusz ugyanakkor, hogy a telefon viszonylag gyors (22,5 wattos) power bankként is használható, tehát egy másik eszközt (például egy füles bölcsőjét) vezetékkel a telefonra kötve elindítható a visszatöltés.

A hátlapi kamerasziget kicsit csalóka, hiszen hiába kapunk négy karikát, ezek közül valójában csak kettő rejt fotózásra használható modult. Viszont ezek közül az egyik egy 200 megapixeles egység, amivel akár nappal, akár este, sőt, még benagyítva is tényleg remek fényképek készíthetők, főleg, ha ahhoz hasonlítjuk a végeredményt, hogy más gyártóknál milyen minőséget kapunk ebben az árkategóriában.

Sajnos a mindössze 8 megapixeles ultraszéles egységről ugyanez már nem mondható el, lévén ezzel a modullal csak nappal érdemes fotózgatni, és a 32 megapixeles szelfi egység is szerény képességű, főleg videós fronton, hiszen a főkamera 4K-s lehetőségével ellentétben csak 1080p maximális felbontást kapunk.

Korrekt – kompromisszumokkal

Mindezt 160 ezer forintért kínálja a telefon, ami egészen korrekt árnak mondható, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a Redmi Note 14 Pro+ tavaly ennél 40 ezer forinttal többe került – igaz, több memóriával és háttértárral. Ami kicsit árnyalja még a képet, hogy ezért a pénzért csak 4 Android főverziót frissít a Xiaomi, ebből ráadásul egy a tavaly debütált Android 16, tehát erre a készülékre az Android 19 lesz az utolsó letölthető operációs rendszer. Jó hír viszont, hogy, bár a telefon Android 15-tel és HyperOS 2-vel került a dobozába, de március közepén jött egy nagy frissítés, amivel már az Android 16 + HyperOS 3 kombó telepíthető, kiegészítve a 2026. februári biztonsági csomaggal.

Google Pixel 10a

• Kijelző: 6,3 hüvelykes pOLED panel (1080×2424 pixel, 60-120 Hz, 422 ppi)
• Hardver: Google Tensor G4 / 8 GB / 128 vagy 256 GB
• Aksi és töltés: 5100 mAh, 45 watt vezetékes töltés / 10 watt vezeték nélküli töltés
• Hátlapi kamerák: 48 MP főegység (f/1.7, 25 mm, 1/2.0″, 0.8 µm, OIS), 13 MP széleslátószögű (f/2.2, 120˚, 1/3.1″, 1.12 µm)
• Szoftver: Android 16
• Támogatás: 7 év szoftver- és biztonsági frissítés
• Ár: 220 ezer forinttól

A Google 2025 nyarán mutatta be a csúcskategóriás Pixel 10 okostelefonokat, amiket idén februárban menetrendszerűen követett a középkategóriás Pixel 10a. Bár szakújságíróként egyre kisebb elvárásokat támasztunk az évente új modellel jelentkező mobilszériák legfrissebb képviselőit illetően, de a keresőóriás mostani készüléke még ezt a meglehetősen alacsonyan lévő lécet is leverte, ugyanis még nagy jóindulattal is csak minimális változások történtek a tavaly tesztelt Pixel 9a elődmodellhez képest.

Újrakiadás

A dizájn semmit nem változott, és a készülékház dimenziói (153,9 x 73 x 9 mm) is szabad szemmel láthatatlan módon módosultak. A 9a és 10a telefonokat az különbözteti meg egymástól, hogy idén a kék és piros változat is élénkebb árnyalatú lett, a fehér variánst pedig halványzöldre cserélte a gyártó. A mobil védelmében persze érdemes megjegyezni, hogy a jót kár lett volna rosszabbra változtatni, és kétségtelen tény, hogy a Pixel 10a nagyon kellemes fogású, egy kézzel is használható kompakt telefon, amihez hasonlót már nem nagyon találhatunk a középkategóriában.

A keret amúgy alumínium, a hátlap pedig műanyag, viszont az a minőségi fajta, amiről ezt nehéz megmondani, és említésre érdemes pozitívum, hogy a készülékház ezúttal is IP68 tanúsítványt kapott, tehát adott a por és vízállóság (utóbbi 1,5 méteren, 30 percig).

Az összképbe persze némileg belerondít a 6,3 hüvelykes képernyő manapság már kirívóan vastagnak tűnő, 2,5 milliméteres kávája, és amiatt sem lehet örömködni, hogy a kijelző annyit változott tavalyhoz képest, hogy nagyjából 10 százalékkal nőtt az átlagos (2000 nit) és a csúcs (3000 nit) fényerő. A paneltechnológia változatlan (pOLED), ahogy a felbontás is, és a Google továbbra sem lépte meg, hogy a képfrissítés 1 és 120 Hz között változzon, 60 és 120 Hz közé van szorítva a készülék.

Bár a fejlődés minimális, de ettől még kiemelendő, hogy a kijelző a középkategóriához mérve továbbra is kiválónak nevezhető, főleg, ha a frissen bejelentett iPhone 17e-hez hasonlítjuk a tesztalanyt: az Apple 80 ezer forinttal drágábban kínált készülékénél ugyanis még mindig csak 60 Hz a képernyő maximális képfrissítése.

Ami a hardvert illeti, ott konkrétan semmilyen előrelépés nem történt.

A Google továbbra is ragaszkodik a 128 gigabájt háttértárhoz (UFS 3.1) a legolcsóbb modellnél, és emellé a 40 ezerrel drágább, 256 gigabájtos (UFS 3.1) kiszerelés a másik opció. A memória továbbra is 8 gigabájt (LPDDR5X), és a Pixel 10a nem kapta meg a nagytestvéreiben debütált Tensor G5 processzort, be kell érnünk a 2024-es Tensor G4-gyel – ugyanazzal, ami a Pixel 9a-ban is helyet kapott.

A chip nyers teljesítményben alulmarad a hasonló árú kínai vagy dél-koreai konkurensekhez képest, ugyanakkor ez a készülék használata során nem érződik. A mindenféle sallangtól mentes Android 16 szoftver villámgyors, teljesen átlagos felhasználás mellett tökéletes, anomáliák nélküli működést tapasztaltunk. Minden más fronton pedig azt kapjuk, ami elvárható: 5G, Bluetooth 6, a Wi-Fi 6E, eSIM támogatás, USB 3.2 szabvány a Type-C portnál, NFC és kétcsatornás GPS. Újdonság továbbá, hogy a Pixel 10a megkapta a műholdas segélyhívás lehetőségét, ami Európában, így Magyarországon is működik, tehát a 112 akkor is elérhető, ha egyáltalán nincs térerőnk.

Kis fejlődés, még mindig remek kamera

Ahol némi fejlődés tapasztalható, az a töltés, hiszen vezetéken immár 45 wattot kapunk, míg vezeték nélkül már a 10 watt is elérhető. Maga az akkumulátor továbbra is 5100 milliamperórás, ami vezetéken, kompatibilis adapterrel fél óra alatt nulláról ötven százalékra tölthető, és általánosságban elmondható, hogy egy maximumra töltött teleppel még a másfél napos használat sem elérhetetlen. Szomorú tény ugyanakkor, hogy amíg az iPhone 17e megkapta a mágneses kiegészítők használatát (is) lehetővé tévő MagSafe kiegészítést, addig a Google ebből a modellből kispórolta a Pixel 10 telefonokban debütált, hasonlóan működő PixelSnap technológiát.

Az utolsó fontos részlet, vagyis a kamerák terén szintén nincs változás, hiszen a hátlapon a Pixel 9a-ban is helyet kapó 48 megapixeles főkamera, illetve egy 13 megapixeles széleslátószögű modul kapott helyet. Ezekről pedig ugyanaz mondható el, mint tavaly: a gyártó kiváló képfeldolgozó szoftverének hála a fő egység nappal és éjjel is remek, a középkategóriában megszokottnál jobb fotókat készít, és a 13 megapixeles széleslátószögű egységet sem csak szép időben érdemes elővenni, holdvilágnál is teljesen korrekt fotók készíthetők vele – nem úgy, mint a hasonló árú kínai konkurensek hasonló moduljaival. Elöl sincs ugyanakkor előrelépés: ezúttal is egy 13 megapixeles szelfikamera kapott helyet a képernyőbe vágott lyukban.

Itt érdemes kiemelni továbbá, hogy a Pixel 10a azon kevés telefon közé tartozik, amelyeknél a kamerák egyáltalán nem emelkednek ki a hátsó burkolat síkjából, aminek hála a készülék tökéletesen simul az asztalra, nincs kamerasziget miatti idegesítő kopogás.

Előny továbbá, hogy az infláció és egyéb negatív gazdasági és iparági tényezők (memóriahiány stb.) ellenére a Google új telefonjánál nemhogy drágulás nem történt tavalyhoz képest, de az induló ár konkrétan 15 ezer forinttal kevesebb, mint egy éve ilyenkor. Ezen a ponton persze érdemes ismét megjegyezni, hogy az előrelépés is minimális tavalyhoz képest, így, akiknek nem fontos, hogy a lehető legújabb telefonjuk legyen, azoknak érdemes lehet inkább lecsapni egy Pixel 9a modellre, amit a cikkünk írásának pillanatában akár már 160 ezer forintért is haza lehet vinni.

Xiaomi 17

• Kijelző: 6,3 hüvelykes LTPO AMOLED (1220 x 2656 pixel, 460 ppi, 1-120 Hz)
• Hardver: Snapdragon 8 Elite Gen 5 / 12 GB / 256 vagy 512 GB
• Aksi és töltés: 6330 mAh, 100 watt vezetékes töltés / 50 watt vezeték nélküli töltés
• Hátlapi kamerák: 50 MP főegység (f/1.7, 23mm, 1/1.31″, 1.2µm, OIS), 50 MP telefotó (f/2.0, 60mm, 1/2.76″, OIS, 2,6x optikai zoom), 50 MP széleslátószögű (102 fok, 17mm, 1/2.76″)
• Szoftver: HyperOS 3 / Android 16
• Támogatás: 6 év szoftver- és biztonsági frissítés
• Ár: 360 ezer forinttól

Az idei év mobilos bejelentéseinél sokszor nagyítóval kellett keresni a fejlesztéseket az elődmodellekhez képest. Szerencsére a Xiaomi 17 szériára ez nem igaz, még ha némileg csalódott is lehet az európai fogyasztó, amiért a mi piacunkon nem elérhető a hátlapi képernyővel felszerelt Xiaomi 17 Pro Max. A Xiaomi 17 viszont sok szempontból lehet kárpótlás: nemcsak sikerült egy, a tavalyinál is kompaktabb – nem mellesleg pofásabb – mobilt kiadni, de hardveres fronton is vannak olyan fejlesztések, amiket nem mindenki tudott megugrani az idén. Mindezt úgy, hogy az ár is kedvezőbb a tavalyinál.

A Xiaomi 17 a 2025-ös modell 6,36 hüvelykes képernyőjét minimálisan – 6,3 hüvelykre – csökkentette, ami már csak azért is remek hír, mert egyre kevesebb kompakt méretű, akár egy kézzel is kényelmesen használható androidos csúcstelefon található a piacon.

A kijelző a kategóriához illően minden szempontból megugorja az elvárásokat: egy LTPO AMOLED panelt kapunk, 1,5K felbontással (2656 x 1220 pixel), 120 Hz-es dinamikus képfrissítéssel, 3500 nites maximum fényerővel. Emellett természetesen adott a HDR10+ és a Dolby Vision-támogatás is. Ha valamibe nagyon bele akarnék kötni, akkor a képernyő védelmét hoznám elő: a Xiaomi 17-et ugyanis nem Gorilla Glass védi az ütések és karcok ellen, hanem a gyártó saját fejlesztésű Xiaomi Shield Glass elnevezésű üvege – amelynek az ellenállóságáról kevesebbet tudni.

Az Apple ihlette?

Tavalyhoz képest változott a megjelenés, ami leginkább a hátlapi kamerasziget esetében szembetűnő, ami igencsak hajaz az iPhone-ok megjelenésére. Ezen felül a színfelhozatal is egészen pofásra sikeredett: hazánkban a megszokott fekete mellett rózsaszín és zöld árnyalatban is elérhető – hozzánk ez utóbbi jutott el. A 151,1 x 71,8 x 8,1 milliméteres készülék meglehetősen könnyű, összességében 191 grammot nyom. Az első érintések azonban nemcsak emiatt lehetnek kicsit furcsák, hanem azért is, mert a gyártó előző pár modelljéhez hasonlóan nem kerekítette le az oldalakat, így a készülék nem fekszik bele annyira a tenyerünkbe. A mattos festés azonban kifejezetten kellemes tapintást eredményez, ráadásul nem csúszik és az ujjlenyomatot sem gyűjti.

Csúcsmobil lévén, ahogy a megjelenésre, úgy a teljesítményre sem lehet panasz: a mobilt a jelenlegi legerősebb lapkakészlet, a Snapdragon 8 Elite Gen 5 hajtja, amelyet egy 256 vagy 512 gigabájtos (UFS 4.1) tárhely és egy 12 gigabájt LPDDR5X RAM egészít ki. Ez azt eredményezi, hogy a készülék minden játékkal és erőforrásigényes szoftverrel megbirkózik: melegedésre és lefagyásra egyáltalán nem volt példa a tesztidőszak alatt. A készülék legnagyobb pozitívumainak felsorolása előtt ne feledkezzünk meg a kötelező körökről sem: adott az IP68 védelem, és adatkapcsolat területén sincs miért panaszkodni: van Dual GPS, Blutooth 6.0, NFC, Wi-Fi 7, és az eSIM támogatás sem hiányzik, ráadásul a Xiaomi 17 kettőt is képes kezelni egyszerre.

A Xiaomi – mint a legtöbb kínai gyártó – két területen tud leginkább újat mutatni: akkumulátorok és kamerák. Ha az aksit nézzük, a tavalyihoz képest látványos az előrelépés: az addig sem kicsi, 5240 milliamperórás telepet idén egy óriási, 6330 milliamperórás változatra cserélték, amelyben ráadásul sokkal nagyobb a szilíciumhányad. Ennek okán nemcsak könnyebb lett a mobil, de a töltés is hatékonyabb, mint egy klasszikus lítium-ion aksi esetében. Ennek sebessége továbbra is kilométerekkel jár a rivális Apple és Samsung előtt: idén 90 helyett már 100 wattos vezetékes töltésről beszélhetünk, ráadásul adott a Power Delivery kiegészítéseként szolgáló PPS-támogatás is, így elméletileg már nemcsak a gyártó saját töltőjével lehet elérni az említett sebességet – nekünk viszont a 140 wattos adapterünkkel nem sikerült ezt bizonyítani. Vezeték nélkül továbbra is 50 wattal tudjuk tölteni a mobilt, vezetékesen és anélkül pedig 22,5 wattos fordított töltést lehet kihozni a készülékből.

Árbajnok csúcstelefon?

Ha csak a számokat nézzük, a kamerarendszer nem sokat változott tavalyhoz képest: adott egy 50 megapixeles főegység (f/1.7, 23 mm, 1/1.31″, 1.2µm, OIS), egy 50 megapixeles telefotó (f/2.0, 60 mm, 1/2.76″, OIS, 2,6x optikai zoom), valamint egy 50 megapixeles széleslátószögű (102 fok, 17 mm, 1/2.76″) kamera. A Xiaomi 15-höz képest tehát csak kisebb finomhangolások történtek, de mivel a főkamera és a széleslátószögű egység is egy picit több fényt enged be, az esti fotókon érződik a fejlődés. Ezt pedig a Leicával partnerségben megalkotott, helyzetspecifikus beállítások is megtámogatják. Itt többek közt olyan presetek érhetők el, amelyek segítenek koncerten, tűzijáték közben vagy tábortűznél élethűbb fotókat lőni. Végül érdemes megemlíteni a szelfikamerát is: az előlapon ugyanis a 32 megapixeles egység helyett immár egy 50 megapixeles egység (f/2.2, 21 mm) díszeleg.

Végezetül jöjjön a Xiaomi 17 legnagyobb pozitívuma: az ára. Hiába a globális vámok vagy az MI-verseny okozta chip- és memóriahiány, a kínai gyártó ennek ellenére csökkentette a telefonért kért összeget, mindezt úgy, hogy hardver szempontjából nem látni a spórolás jeleit. A 12/256 gigabájtos modell ára 40 ezer forinttal alacsonyabb lett, így 360 ezer forintot kérnek érte, ha viszont a nagyobbik, 512 GB-os modellt szeretnénk, azért 380 ezret kell kipengetni – ami szintén kevesebb, mint tavaly.

OnePlus 15R

• Kijelző: 6,83 hüvelykes AMOLED (1272 x 2772 pixel, 450 ppi, 165 Hz)
• Hardver: Qualcomm Snapdragon 8 Gen 5 / 12 GB / 256 vagy 512 GB
• Aksi és töltés: 7400 mAh, 80 wattos vezetékes töltés
• Hátlapi kamerák: 50 MP főkamera (1/1,56”, f/1,8, 24 mm, OIS), 8 MP ultraszéles (f/2,2, 16 mm)
• Szoftver: Android 16 + OxygenOS 16
• Támogatás: 4 év szoftver- és 6 év biztonsági frissítés
• Ár: 300–320 ezer forint

A OnePlus pár év szünet után visszatért hazánkba, és március óta a gyártó készülékei hivatalosan is megvásárolhatók idehaza (rendes garanciával és szerviztámogatással), méghozzá kettő a legfrissebb modellek közül. A prémium kategóriás OnePlus 15, illetve a OnePlus 15R. Utóbbit olyan készülékként pozicionálta a gyártó, amely felső-középkategóriás áron kínál csúcstelefonokat megszégyenítő képességeket. Bár ez papíron jól hangzik, a valóságban szó sincs ár/érték bajnok mobilról.

Ami jól sikerült

A készüléknek kétségtelenül vannak pozitív tulajdonságai, ezek közül a legkiemelkedőbb a hatalmas, 7400 milliamperórás akkumulátor, amivel átlagos használat mellett simán összejöhet a kétnapos üzemidő, tehát csak minden második este kell töltőre tenni a készüléket. Jár a piros pont a vezetékes töltésért is, ami a külön megvásárolható gyári adapterrel akár 80 watt is lehet, mi az Anker 140 wattos adapterével 45 wattig tudtuk feltornázni a sebességet. Viszont hiába vettük előre a jó megoldásokat, azt muszáj megjegyezni, hogy a 320 ezer forintos kezdőárú telefonból kimaradt a vezeték nélküli töltés, ami 2026-ban úgy is teljesen érhetetlen, hogy a technológia még mindig nem annyira elterjedt, és kevesen használják.

A készülékház kellemesen vékony, mindössze 8,3 milliméteres, sík hátlappal, illetve hasonló kialakítású képernyővel, ráadásul a kamerasziget is csak minimálisan emelkedik ki a burkolatból.

A telefon megkapta az IP68 és IP69 tanúsítványt, kijelzőt Corning Gorilla Glass 7i védi, a hátsó borítás pedig matt, amin egyáltalán nem látszanak az ujjlenyomatok – ezért nálunk mindig jár a piros pont. Ahogy azért is, hogy a készülék bal oldaláról nem hiányzik a Plus Key nevű, kedvünk szerint programozható extra gomb. A kijelző nagy, 6,83 hüvelykes, remek megjelenítéssel és fényerővel, 165 Hz-es képfrissítéssel. Utóbbi viszont tényleg csak leírva mutat jól, hiszen alig néhány alkalmazás képes kihasználni, még a mobiljátékok nagy része sem támogatja, így elmondható, hogy jobbára értelmetlen specifikáció. Ennél sokkal több értelme lett volna, ha az AMOLED panel támogatja az 1–120 Hz közötti képfrissítésváltást, és nem 60 Hz az alsó korlát.

Szerencsére a burkolat alatt helyet kapó fő komponensekbe már nehezebb belekötni: 12 gigabájt memória (LPDDR5X), 256 vagy 512 gigabájt háttértár, méghozzá egy Snapdragon 8 Gen 5 lapkakészlet kíséretében. Utóbbinál van már erősebb processzor, de ettől függetlenül a OnePlus 15R megállja a helyét minden helyzetben, tehát átlagos használat közben villámgyors, és a komolyabb mobiljátékok sem képesek megizzasztani. Emellé jön az 5G támogatás, az NFC, a Wi-Fi 7, a kétcsatornás műholdas kapcsolat, a Bluetooth 6 (komoly kodektámogatással: LDAC, aptX, aptX HD, LHDC 5.0), és eSIM is telepíthető, miközben a SIM-tálca két nano méretű kártyát fogad. A Type-C port ugyanakkor csak 2.0-s szabvány, ami megint csak érthetetlen ebben az árkategóriában, és a hangzás is csak úgy sztereó, hogy a beszédhangszóró kapcsolódik be kiegészítésnek az alsó, komolyabb hangsugárzó mellé.

Ami nagyon nincs rendben

Az Apple még mindig megengedi magának, hogy 300 ezres árcédula felett mindössze két hátlapi kamerát biztosítson a felhasználóinak, az androidos telefonok piacán ezt már kevesen merik megjátszani. Szerencsére a OnePlus elég bátor volt ehhez, ráadásul nagyjából azt kínálják, mint a legtöbb konkurens a 150 ezer forintos kategóriában. Egy teljesen jól használható, nappal és este is tisztességes eredményt produkáló, 50 megapixeles főkamerát, kiegészítve egy 8 megapixeles, rendkívül gyenge ultraszéles egységgel. És akkor ezt most vessük össze azzal, hogy mit kínál a Xiaomi 17 mindössze 30 ezer forinttal többért, vagy a Pixel 10a 100 ezerrel olcsóbban (miközben a Google telefonja is túl van árazva). Egyszerűen felfoghatatlan, hogy a OnePlusnál hogyan gondolhatták komolyan ezt a kameraszettet a 300 ezer forint feletti árkategóriában.

A OnePlus 15R nem egy rossz telefon, hiszen minőségi anyagokból, jól szerelték össze, a teljesítménye bőven elegendő lehet mindenkinek, a főkamerával pedig teljesen jól lehet fotózni. Ugyanez viszont elmondható a legtöbb, 200 és 250 ezer forint között kapható androidos telefonról is (elég csak megnézni a legutóbbi nagy tesztünket a Xiaomi 15T Próval és Poco F7 Ultrával), 300 ezer felett pedig az számít normálisnak, hogy van például vezeték nélküli töltés, illetve egy harmadik, általában telefotó kamera.

Samsung Galaxy S26

• Kijelző: 6,2 hüvelykes AMOLED (1080 x 2340 pixel, 441 ppi, 120 Hz)
• Hardver: Exynos 2600 / 12 GB / 256 vagy 512 GB
• Aksi és töltés: 4300 mAh, 25 wattos vezetékes-, 15 wattos vezeték nélküli töltés
• Hátlapi kamerák: 12 MP ultraszéles látószög (f/2.2, 13mm, 120˚, 1/2.55″ 1.4 µm); 50 MP széleslátószög (f/1.8, 1/1.56″, 24 mm, 1.0 µm, 2x zoom, OIS); 10 MP Teleobjektív (f/2.4, 67 mm, 1/3.94″, 1.0 µm, 3x zoom, OIS)
• Szoftver: Android 16 + One UI 8.5
• Támogatás: 7 év szoftver- és biztonsági frissítés
• Ár: 420 ezer forinttól

A Samsung telefonok hazánkban is rendkívül népszerűek, így igyekszünk sűrűn foglalkozni velük, ugyanakkor a dél-koreai gyártó készülékeinél egyre nehezebb érdemi újdonságokról beszámolni, azon egyszerű oknál fogva, hogy évről évre egyre minimálisabb az eltérés az egymást követő mobilok esetében. Tökéletes példa erre a február végén debütált Galaxy S26, aminél lényegében öt mondatban össze lehet foglalni, hogy mi változott tavalyhoz képest.

• A Snapdragon 8 Elite processzort leváltotta az Exynos 2600.
• 4000-ről 4300 milliamperórára nőtt az akkumulátor kapacitása.
• A 6,2 hüvelykes képernyő helyett immár 6,3 hüvelykeset kapunk.
• Már nincs 128 gigabájtos modell, 256 gigabájtos az alap háttértár.
• Minimálisan nőtt a készülék mérete (149,6 x 71,7 x 7,2 mm) és tömege (167 gramm).

Minden más változatlan: ugyanannyi a memória (12 GB), ugyanazokat a kamerákat kapjuk, és a Samsung arra sem vette a fáradságot, hogy kicsit növelje a töltési sebességet, tehát vezetéken továbbra is be kell érni 25 wattal, míg vezeték nélkül 15 watt a maximum. Emellé jön a tavaly már látott Bluetooth 5.4 és Wi-Fi 7 kapcsolat, az USB 3.2-es Type-C port, a Dual GPS, illetve a manapság már alapvetésnek számító NFC chip és az 5G támogatás. A készülékház továbbra is IP68 szabvány szerinti védelemmel rendelkezik, a képernyő üvege Gorilla Glass Victus 2, a kijelző alatta ugyanakkor csak a méretében változott, a panel ugyanazt tudja, mint egy évvel ezelőtt.

Változás nélkül is lehet jó?

A minimális fejlődés ellenére a Galaxy S26-ra nem lehet azt mondani, hogy rossz telefon lenne, sőt, ha valaki belépő kategóriás csúcstelefonra vágyik, annak alapvetően ideális választás lehet. Egyrészt ez is egy kellemesen kompakt, hibátlanul összeszerelt, egy kézzel is egészen kényelmesen használható készülék, másrészt nagyon jól teljesít minden szempontból, legyen szó akár általános használatról, mobiljátékról vagy éppen fotózásról – akár nappal, akár este, nagyon könnyű remek fotókat készíteni vele. Hétköznapi használat mellett (tehát jelentős mobiljáték nélkül) pedig a méretesnek még nagy jó indulattal sem nevezhető akkumulátor is kihúzza a nap végéig.

Ez köszönhető a mostanra unalomig ismert, de minőségi hardvernek, illetve a Samsung saját gyártású, az Android 16-ot kiegészítő One UI 8.5 kezelőfelületének, ami az egyik legkiforrottabb és legtöbb lehetőséget biztosító szoftver az androidos készülékek piacán.

Itt érdemes megjegyezni továbbá, hogy a Samsung már évek óta a mesterséges intelligenciával igyekszik eladni a készülékeit, és az ilyen jellegű funkciók között ugyan akadnak hasznos megoldások, de ezek mellől a legtöbb esetben hiányzik a magyar nyelv támogatása, így hazai felhasználók némileg hoppon maradnak, miközben semmivel nem kell kevesebbet fizetniük a telefonért.

Az anyanyelvünkön a jegyzetsegéd, az írósegéd, a böngészősegéd, a rajzsegéd, a vázlatból műalkotás, a fotósegéd, a generatív szerkesztés, illetve a hangsávszerkesztő érhető el, illetve újdonság, hogy az alapértelmezettnek számító Google-féle Gemini mellett immár a Perplexity is integrálva van a Samsung szoftverébe, és a keresőóriás megoldásához hasonlóan akár egyetlen hangparanccsal is aktiválható. Itt érdemes kiemelni továbbá, hogy a gyártó 7 év szoftvertámogatást ígér, tehát erre a telefonra még várható az Android 23 is, illetve 2033-ig érkezniük kell a biztonsági frissítéseknek is.

A legnagyobb baj: az ára

A Samsung Galaxy S26 igazából bárkinek jó telefon lehetne, aki az Androidhoz van szokva, ha nem annyit kérnének érte, amennyit. Változás ugye alig történt a Galaxy S25-höz képest, az ár ugyanakkor nőtt 10 ezer forinttal, ami nem is lenne vészes, figyelembe véve, hogy 128 gigabájt helyett immár 256 gigabájt háttértár a belépő szint.

A gond alapvetően ott van, hogy 420 ezer forintot kérnek ezért az okostelefonért, miközben 60 ezer forinttal kevesebbért ott a fentebb tárgyalt Xiaomi 17, ami a legtöbb területen ugyanolyan jól teljesít, mint ez a készülék, de akadnak olyan aspektusai (töltés, akkumulátor) is, amiben köröket ver a Samsung újdonságára. A kínai konkurenciával szemben a Galaxy S26 mindössze annyi pluszt képes felmutatni, hogy valamivel jobb és kezesebb szoftvert biztosít a felhasználóinak.

És muszáj megjegyezni azt is, hogy a Samsung saját magával is versenyzik: a Galaxy S25 már simán beszerezhető 350 ezer forint alatt, és ennél a készüléknél a jelentős árkülönbség ellenére csak 10 százaléknyi extra teljesítményről és ugyanennyi akkumulátorkapacitásról kell lemondani, hiszen a szoftveres újdonságokat tartalmazó One UI 8.5-öt záros határidőn belül itt is elérhető lesz.

The post Új okostelefont keres? Kipróbáltunk 5 újabb modellt, mutatjuk, melyik kinek lehet jó választás first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu