Megnyerheti-e Irán a háborút?

Egy hónappal a kirobbanása után nem látszik, miként lehetne gyorsan lezárni az iráni háborút. Ugyan Pakisztán, Egyiptom, Törökország és Szaúd-Arábia igyekszik közvetíteni a felek között, a nyilvánosságra került amerikai és iráni követelések ma távolabb vannak egymástól, mint a háború előtt voltak.

• Washington az iráni külpolitika és a nukleáris program teljes feladását kéri,
• Teherán pedig amerikai kivonulást és a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzést.

Ez a furcsa helyzet két, egymással összefüggő okkal magyarázható:

• az amerikai stratégia gyengének tűnik,
• az iráni stratégia pedig hatékonynak látszik.

Az amerikai-izraeli koalíció képességbeli előnye tagadhatatlan: nemcsak a katonai eszközök minősége és mennyisége terén, hanem például a hírszerzési kapacitások kérdésében is. Ennek ellenére március utolsó napjaiban úgy tűnik: a két fél stratégiájának minősége közötti különbség miatt sikerült kiegyensúlyozni a helyzetet. Emiatt ma az látszik valószínűbbnek, hogy

politikai értelemben Iránnak komoly esélye van megnyerni a háborút.

Az amerikai gondolkodás korlátoltsága

Úgy tűnik jelenleg, hogy Donald Trump kormánya a konfliktus első néhány napjára csak előzetesen készült fel. Terveik szerint egy kiterjedt kampányt sikerült megindítani Izraellel közösen, ami gyorsan látványos eredményekkel járt – a vezetést lefejezték, a legfelsőbb vallási vezetőt és családját megölték, a rezsim kapacitásainak egy részét felszámolták. Valószínűleg ezután gyakorlatilag

egy kapitulációt vagy belső forradalmat vártak.

Egyik sem történt meg. Az iráni vezetés bekeményített, az iráni lakosság pedig nem lázadt fel (a fokozódó hatósági elnyomás és a folyamatban lévő elnyomás miatt nem is tudott volna).

Valószínűleg az amerikai tervezés nem gondolkodott alternatív forgatókönyveken. Úgy tűnik, hogy a hírszerzési jelentések többé-kevésbé megvoltak, csak a politikai vezetés nem használta fel azokat. A venezuelai gyors „siker” olyan magabiztossá tette az Egyesült Államokat, hogy biztos volt a saját győzelmében.

Pedig Washington a saját történelméből is tanulhatott volna. A különböző amerikai kalandok Vietnámban, Afganisztánban vagy éppen Irakban megmutatták azt, hogy a katonai túlerő nem jelent feltétlenül győzelmet. Sőt, paradox módon akár hozzá is járulhat a vereséghez.

Irán tanult az aszimmetrikus hadviselésből

A gyengébb fél ugyanis – legyen szó a vietnámi kommunistákról vagy az afgán tálibokról – kénytelen nem hagyományos katonai módszereket, hanem inkább felkelésszerű stratégiát alkalmazni. Az így kialakult aszimmetrikus háború két okból a gyengébbnek kedvez:

• egyrészt a katonai túlerőben lévő fél nagyobb költségeket visel, ami közép és hosszú távon gyengíti a háborús erőfeszítéseket,
• másrészt a siker mércéje eltérő a két fél számára: az erősebb csak akkor győz, ha a gyengébbet sikerül felszámolnia – a gyengébb pedig már azzal is győz, ha túlél.

Az amerikai vezetéssel szemben Irán egyértelműen tanult az aszimmetrikus konfliktusokból. Irán térségbeli partnerei – beleértve a libanoni Hezbollahot, a különböző iraki milíciákat vagy éppen a palesztin Hamászt – hasonló taktikákat alkalmaztak az erősebb államokkal szemben. Irán részben átvette ezeket a módszereket, és így építette fel a védekezését.

Ez a védekezés két célt szolgált: túlélni és addig növelni a beavatkozás árát, amíg már elviselhetetlen lesz a támadók számára. A parancsnoki rendszer decentralizálása miatt a felsővezetők kiiktatása nem omlasztja össze a rendszert. Az iráni lakosság megfélemlítésével kordában tartható a belső elégedetlenség.

A globális energiapiacok túszul ejtésével és az Amerika-barát Perzsa-öböl menti monarchiák megtámadásával az amerikai lakosság és a vezetés is érzékeli a háború költségeit.

Ez a stratégia sok szempontból rövid távú volt, hiszen növelte az ország elszigetelődését, és felégette több térségbeli kapcsolatát – ám sikeresnek bizonyult. Sőt, a Hormuzi-szoros feletti irányítás átvételével új status quo alakult ki, ami nagyban erősíti Irán tárgyalási pozícióit. Ebből is adódik, hogy Teherán már nem azt keresi feltétlenül, hogy bármi áron lezáruljon a konfliktus, hiszen most már képes alakítani a lezárás körülményeit.

Hogyan győzhet Irán – és hogyan veszíthet?

Az amerikai és iráni stratégiák közötti különbséget jól mutatja, hogy az Egyesült Államoknál nehezebben látni, miként tudna jól kijönni a helyzetből, mint Iránnál. Ha Washington tárgyalni akar, akkor jelenleg csak olyan kompromisszum képzelhető el, melyből Teheránnak is jelentős nyeresége van (például megtartja az irányítást a Hormuzi-szoros felett). Ha viszont nem akar tárgyalni, akkor két lehetőség van:

• vagy folytatja a légikampányt, ami nem fogja bedönteni a kormányt,
• vagy szárazföldi akciókat indít el – ám ez utóbbi költséges, veszélyes és nem jár könnyű győzelemmel.

Irán a jelenlegi helyzetet fenn tudja tartani nagy, de nem végzetes költségek árán. Rakétákat és drónokat továbbra is tud küldeni a térség államaira. Ezek elhárításának költségei az egekbe rúgnak, ráadásul gyorsan fogynak a rakétavédelmi rendszerek készletei. Továbbá Washingtonnal szemben Teherán még képes alacsony költséggel eszkalálni: a jemeni húszi mozgalom például eddig csupán néhány rakétát lőtt ki Izraelre, ám ha ők is aktivizálódnak a Vörös-tengeren, az egy újabb érvágást jelentene a globális energiapiacoknak.

Irán az eddigi célpontjait ki tudja terjeszteni – ahogy például tette a sótalanító üzemek célzásával Kuvaitban –, és ezekkel rövid távon komoly problémákat okozhat.

Persze a politikában és a háborúban nem jelezhető előre minden, és Irán politikai győzelme sem teljesen biztos. Egyrészt a Trump-kormány minden, csak nem kiszámítható, a stratégiaalkotási kudarc ellenére folyamatosan rögtönöz, ami akár jól is elsülhet. Másrészt az iráni stratégia rövid távra fókuszált, közép távon már növekedhetnek a költségek – például az Öböl-országok és más szereplők is bevonódhatnak. Ha az iráni rendszer túl is éli a háborút, a következő egy-két év rengeteg kihívással kell szembenéznie.

Harmadrészt az izraeli megfontolások eltérnek az amerikaitól. Egy meggyengült, a káosz szélén táncoló Irán jobban megfelelhet az izraeli vezetés érdekeinek, mint az amerikaiaknak. Ha az Egyesült Államok veszít is politikailag, Izrael attól még nyerhet.

The post Szalai Máté: Elszámolta magát Trump? – az iráni háború kimenetelének forgatókönyvei first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu