A tavaly megjelent Nehézfame hat év után az első nagylemezed. Az elképzeléseidhez mérten milyen volt az album fogadtatása?

Az utóbbi pár évben azt éreztem, nem ott vagyok, ahol lennem kéne, és nem tudtam biztosra, hogy ez hogyan fog elsülni. Volt egy csomó projektem, amiről azt gondoltam, hogy nagyot megy majd, aztán mégsem működtek, viszont ezt valahogy már előtte zsigerileg éreztem, milyen lesz. A Nehézfame sok idő után az első olyan lemez volt, aminél egyáltalán meg tudtam jósolni, melyik zenék fognak a legnagyobbat menni. Ilyen velem még soha nem volt.

Akkor bejöttek a megérzések?

Előre tudtam, de az a helyzet, hogy így is minden várakozásomat felülmúlta.

Sisi előtt is felléptél a Budapest Parkban. Ott azért már látszott, hogy elindult valami a közönségben.

Igen, és már a szövegeket is vágták! Imádtam, nagyon meglepődtem.

Egy korábbi interjúdban beszéltél róla, hogy a hírnév nehézsége az album fő témája. Ehhez képest érdekes, hogy pont ez a lemez dobott most vissza az ismertségbe.

Abszolút. Pontosan ez ennek az örök körforgása. Amikor benne vagy, és nagy a pörgés, az baszottul ki tudja csinálni az embert. De ugyanígy az is kikészít, amikor pihenés van, vagy épp nem úgy működnek a dolgok, ahogy kéne, és ettől egész egyszerűen kevesebbnek érzed magad. Pedig ennek a zenéről kéne szólnia, nem önmagadról.

Én is tudom, hogy ezzel nem én leszek kevesebb, de ez a kurva világ most mégis úgy működik, hogy ha már nem annyi figyelmet kapsz, mint korábban, akkor azt érzed, hogy téged minősít.

Fura ez, mert én például nem azért kezdtem, hogy híres legyek, egyszerűen csak szerettem volna jó zenéket csinálni. Kevés művész elég erős pszichésen ahhoz, hogy bírja ennek a dopaminjátéknak a nehézségeit, de igyekszem.

Korábban már nyíltan beszéltél arról is, hogy diagnosztizált ADHD-s vagy. Ez mennyire avatkozik bele abba, hogy ezt helyén kezeld és alkotni is tudj?

Nagyon jól használom most már. Sokszor nehéz, de azt már például tudom, hogy nappal nem szabad semmilyen kreatív dolgot csinálnom. Este, amikor lecsendesedik minden körülöttem, akkor tudok egy dologra koncentrálni és tényleg oda fókuszálni, ahova kell. Utána alszok egy jót, kipihenem magam, és mehet tovább.

Az ADHD-ra jellemző hiperfókuszt be tudod csatornázni ilyen módon?

Így van. Megmondom őszintén, hogy rohadt nehéz, de most, hogy idősebb vagyok, már sokkal jobban tudom kezelni, mint régen.

Már elindult a Nehézfame turnéja is. Eddig mik a tapasztalatok?

Erről végképp nem gondoltam volna, hogy ekkorát fog menni a #SzuperCsillagParaszt után. Minden turnéállomáson teltház közelben vagyunk. A merch-ök úgy fogynak, ahogy merch-ök nem szoktak, úgyhogy nagyon örülök. Rengeteg szeretetet kapok.

A korábbiakhoz képest ezen a lemezen elég sok a drum and bass, és általánosságban is egyre jobban gravitálsz az elektronikus hangzás felé. Ez tudatos koncepció, vagy a zenéd egyszerűen veled együtt változik?

Mindig változik az ízlésem, és mindig keresem magamban is az újat, a kihívást. Érdekes egyébként, mert a drum and bass-t például egyáltalán nem szerettem a ‘90-es, vagy a 2000-es években, csak most ütött meg először a műfaj visszatérésével. Az elektronikus zenék meg általánosságban mindig ott voltak, csak kevésbé mertem őket használni. Régebben is kísérletezgettem, de most tényleg ott vagyok, hogy nem is érdekel mit mondanak, vagy hogyan reagálnak rá. Én értem magamat, tudom, hogy hogyan működök, most már akkor a hallgatóim is értsék meg. De ez szerintem nem lepi meg őket.

A jelek szerint elég fogékony erre a közönség.

Abszolút, én is így érzem.

Ezen a lemezen viszont minden szám olyan szinten más világ, hogyha az ember egyben végig hallgatja, akkor szinte lesből támad rá minden soron következő dal, mert annyira különbözik az előzőtől. Ehhez honnan jött az inspiráció?

Ez nem volt tudatos. De csak nézd meg a korábbi zenéim: a Vijjuminátival is kihúztam a gyufát, sőt, az akkori hiphop közeg rendesen gyűlölt engem a zenei alapok miatt. A szövegekre mindenki azt mondta, hogy zseni, de a beatekre haragudtak.

Minden fórum arról szólt, hogy mik ezek az alapok, ez nem rap, meg ilyenek. Most úgy érzem, hogy ma már sokkal nyitottabbak vagyunk mindenkire. A hallgatók is. Nincs már az a nagy vaskalapos stílusrendőrség.

Ezek szerint úgy tűnik, hogy lényegesen elhalványult itthon is a régi elitizmus.

Igen, és én ennek nagyon örülök. Sokan még pár éve sem értették, mit csinálok, amikor már az új albumon dolgoztam. Mindenki hangzás- és koncepciólemezeket csinált, de engem már akkor is kirázott a hideg ettől. Nem akarok csak egy hangzásnál leragadni, már akkor sem akartam. A Nehézfame-nél éreztem, hogy a számoknál egyik világból csöppenünk a másikba, mégis mindegyik megtartja az én esszenciámat.

Vannak konkrét előadók, akik inspiráltak ennél az albumnál?

Ez érdekes téma, mert nem direkt, de alig hallgattam zenét, amíg csináltam a lemezt. De ha egy albumot ki kéne emelnem, ami hangzásban például meglepett, az Doechii legutóbbi lemeze. Viszont arra sem tudnám azt mondani, hogy sokat inspirálódtam volna belőle. Talán még punkzenékből szoktam néha ihletet meríteni.

Továbbra is tartani akarod ezt a kevert műfajú, elektronikus vonalat?

Igen, szerintem nálam ez marad. A most készülő zenének is olyan a hangzása, amin lehet, hogy te is meglepődnél. Én mindig ugrálni fogok a stílusok között. Nem hagyom, hogy kiszámítsák a következő lépésem.

A lemezen azért elég sok a közreműködés is a sokféle műfaj mellé. Sőt, a legtöbb számban más is van rajtad kívül.

Ráadásul nem is akartam ennyit. Az volt a terv, hogy szólok több embernek, úgysem lesz kész vele mindenki időre, mert ez általában így szokott lenni. Úgy voltam vele, hogy ha lesz rajta maximum négy, akkor jók vagyunk. Ehhez képest mindenki idő előtt leszállította a részét, és mind tetszett, úgyhogy nem hagytuk le egyiket sem.

Van egyébként olyan előadó, akivel még nem volt lehetőséged közös számot csinálni, pedig nagyon szeretnél?

Persze, mindig van. Holnap reggelig tudnám sorolni, kezdve az Ádival (Beton.Hofi – a szerk.), folytatva Pogány Indulóval, és a többi. Van egy csomó fiatalabb arc is, akiket nagyon csípek, de egyelőre ilyen téren nem akarok neveket mondani.

Akkor számíthatunk még a jövőben egy Mikee-Pogány közreműködésre?

Abszolút, már többször el is kezdtük írni a dolgot. Az Ezt a napot című számomra is írt szöveget, csak végül nem tudta időben felvenni, én meg akkor épp nem tudtam tovább várni, ki kellett rakni a zenét. Tehát már többször volt, hogy majdnem összejött.

Már elég régóta benne vagy a szcénában, és valahogy mindig egy különálló entitás voltál a hazai rapben, nem igazán lehetett besorolni sehova, de ettől függetlenül stabilan jelen voltál. A te nézőpontodból miben változott legtöbbet a magyar rap az utóbbi pár évtizedben?

Sokat alakult.

Régen sokan jó rapperek akartak lenni, akik jó szövegeket írnak, vagy jól rímelnek. Most azt veszem észre, hogy leginkább híresek szeretnének lenni.

Nyilván nem mindenki, és a legerősebbek sem erről híresek, de a motiváció szerintem nagyon sokat változott.

Másrészt ott van a pénz is. Régen tudtad, amikor belekezdtél, hogy ebből nem lesz lóvéd. Ehhez képest most sokan azért kezdik el, mert ez ma már egy jó pénzkeresési lehetőség. Zeneileg viszont sokkal nyitottabb lett a szcéna, mert a közönség is nyitottabb. A rap mára mindenképp pop lett, de ezt nem mondanám rossz dolognak, ennek is megvan jó, és megvan a fura része is.

A témák változtak az évek alatt?

Most már ki lehet mondani egy csomó olyan dolgot, amit mondjuk régen nem. Az érzelmeinkről például nem nagyon mertünk beszélni a 2000-es években ebben a szcénában. Ebben kurva nagyot fejlődött az egész.

Te is nyíltan beszélsz a szövegeidben most már a szorongásokról, például a Shadowboxing című dalban.

Így van, és ki is kell írni, mert az elfojtás nem működik.

Jól érzékelem, hogy a drogok világa is egy sokkal merészebben tárgyalt téma lett?

Igen, de a mostani légkörben mi lesz majd ezzel innentől? A szövegek után majd rádrúgják az ajtót?

Ez nem avatkozna bele a művészek szólásszabadságába?

Rohadtul, de nem hiszem, hogy ez bárkit gátolni fog abban, hogy olyan szöveget írjon, amilyet akar. Én a művészetemet nem fogom senkinek beaprítani.

A 24.hu-nál is készült veled egy videó 2023-ban, ami ezt a témát is taglalja: ebben Csepregi Éva reagált a dalszövegeidre. Hogyan él ez az emlékeidben így, néhány év távlatából?

Jézusom, de szerettem azt! Az volt a kedvenc műsorom, ahova valaha behívtak. Már akkor imádtam, amikor Katz Dávid felvezette a témát, a végeredmény meg főleg nagyon tetszett. Elég vicces volt, hogy a skála ellentétes végletei vagyunk, és ez a két világ ott találkozott. Mindezt úgy, hogy én emlékszem, hogy voltak még Neoton Família bakelitek nálunk otthon, és akkor a videón meg ott elemzi a szövegeimet.

Csak, hogy kicsit boncolgassuk még a közéletet: szerinted az előadóknak mennyire feladata, hogy állást foglaljanak akár politikai kérdésekben?

Én soha nem gondoltam, hogy ebben nagy szerepe lenne egy előadónak, sőt, a politikai töltetű underground zenéket sem szerettem. Ez az egész sokáig tök hidegen hagyott, most viszont rohadt fontosnak érzem a magam részéről is. Főleg úgy, hogy a másik oldalról konkrétan pénzért felbérelve báboztatják a közszereplőket és az előadókat. A jó oldalon legalább önmaguktól csinálják, nem fizetésért.

Gyűlölöm, amikor a politika a téma, de most nem lehet másról szó, amikor konkrétan le akarnak fojtani mindent. Ilyenkor nem lehet másról!

Téged egyébként ért korábban bármiféle retorzió a szövegeid miatt?

Nem, ilyen téren nem igazán.

A Lángol a templomnál viszont voltak problémák, de más okból. Ott mi történt pontosan?

Annál volt egy kis egyházi érintkezés, leginkább FankaDelinek köszönhetően. Felnyomta a klipet az egyházmegyének, ahol van a videóban szereplő templom, és feljelentettek. Ahogy kijött a klip, három napra rá már kaptam a telefont a rendőrségtől, hogy menjek be, mert garázdasággal vádolnak. Pusztán azért, mert CGI lánggal felgyújtottunk egy templomot.

Más formában, de akkor ebben a történetben is felmerül, hogy meddig terjed az alkotói szabadság.

Így van.

Milyen most a közönséged összetétele életkor szempontjából?

Tök vegyes, és ezt annyira szeretem. A Nehézfame után azért látványosan cserélődött és bővült is a tábor, tényleg minden korosztály ott van, de nagyon sok a fiatal.

Te is úgy érzed, hogy a 2010-es évek elején szemmel láthatóan más garnitúra járt a koncertjeidre?

Abszolút! Nekem ez a mostani a közegem, és az agyamnak is annyira jót tesz, hogy ebben vagyok. Teljesen kinyílt az emberek elméje. Én valahol tényleg jobban érzem magam ebben a generációban, mint abban. Nem tudom miért, de sokkal inkább idevalónak érzem magam. Valószínűleg azért is, mert egy kicsit sérült a mostani generáció, és én is mindig az voltam, amivel viszont kilógtam a saját közegemből.

Nem lehet, hogy valahol az a generáció is sérült, csak – ahogy azt már beszéltük – nem lehetett erről olyan szabadon beszélni, ezért ez nem volt ennyire szembetűnő?

De, elfojtottuk, így van. Régen én is csak arról írtam, ami vicces, meg ami jól hangzik. Egy-két traumát akkor is leírtam, de az, hogy arról szóljon a zene, olyan nem volt. Akkoriban ezt gyengeségnek gondoltuk volna, most már viszont szerintem az számít erősnek, ha tudunk ezekről beszélni.

A turnézáson túl mik az idei terveid?

Most úgy néz ki, jó kis nyár lesz az idei, sok fesztiválra megyek. Plusz ebben az évben single-öket szeretnék csinálni, videoklippel, de akár még az is lehet, hogy még idén kirakok egy EP-t. Két zenén most is dolgozom, úgyhogy valami mindig van. Közreműködések is jönnek még bőven. Igazából ez is egy lépcsőfok volt, megyünk feljebb.

The post Mikee Mykanic: Gyűlölöm, amikor a politika a téma, de most nem lehet másról szó first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu