Lehet-e jövője a kapcsolatnak, amely hazugságban fogant?
Ezt az elméleti kérdést teszi nagyon is gyakorlati problémává Kristoffer Borgli író-rendező azzal, ahogyan bevezeti a Kész drámát. Lényegében filmiskolai feladat: a kávézóba betérő férfi csinos nőt vesz észre az egyik asztalnál. Hogyan szólítsa meg? Charlie a kamuzást választja. Amikor a lány egy pillanatra feláll a székéből, a fiú gyorsan megnézi, milyen könyv van nála. Rákeres, és egy perccel később már megáll Emma mellett: szuper könyv, éppen most olvastam, hogy tetszik?
Egy vagy két évvel később már az esküvőjükre készülnek. Charlie a ceremónián elmondandó beszédét fogalmazgatja, amelyben majd elmeséli, milyen ürüggyel szólította le élete párját, és hogy Emma milyen elnéző volt, amikor az első randijukon lelepleződött a hazugság.
De Charlie továbbra sem szimpatikus, és a film hátralévő részében Borgli tesz róla, hogy a többi szereplő se lopja be magát a szívünkbe.
A negyven körüli norvég rendezőre második filmje, a találó című Rosszul vagyok magamtól bemutatója után figyelt fel a nemzetközi közönség. Annak a hősnője képtelen volt elviselni, hogy léhűtő pasija kortárs képzőművészeti akcióival egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, és mindenféle sérülésekről meg betegségekről kezd el hazudozni közös ismerőseiknek, hogy felhívja magára a figyelmet és kicsikarjon némi együttérzést. (Képzeljük el, hogy a Harcosok klubja Marla Singere önálló spin-off filmet kap, és Borgli rendezői áttöréséről is hozzávetőleges képet kapunk.)
A Kész dráma a Rosszul vagyok magamtól méltó folytatása, továbbgondolása. Lehetne az is a címe, hogy „Rosszul vagyok tőled”.
Az esküvői készülődés ugyanis úgy folytatódik, hogy Charlie és Emma meg egy baráti pár elmennek próbavacsorára, kiválasztani az ünnepi menüt – bostoni, felső-középosztálybeli környezetben járunk, ahol próbavacsora is dukál –, és a narancsbortól becsiccsentve mesélni kezdik egymásnak, kinek mi volt életében a legnagyobb szemétség, amit elkövetett. Ezekből a nagy, őszinte kitárulkozásokból soha nem sül ki semmi jó, illetve szinte kizárólag filmekben történik ilyesmi. De fogadjuk el, hogy valamilyen írói ötlettel meg kell lökni az első dominót.
Így aztán mindenki bevallja sötét titkát. Egyik nagyobb görénység, mint a másik. Legvégül Emma, az ő múltbeli bűnét megismerve viszont a baráti társaság egy csapásra kijózanodik. A tanúnak felkért barátnő személyes érintettsége miatt háborodik fel, és Charlie-nak is szöget üt a fejébe, nem egy pszichopatát készül-e feleségül venni.
A romantikus vígjátéki modorban induló történet, mint a beborozott szereplők, leleplezi magát: Borgli nem a párkapcsolat révbe érését, hanem összeomlását filmezi.
Az a kérdés, a bizalmatlanná és hisztérikussá vált Charlie meg a múltbeli vétke miatt megbélyegzett Emma számára van-e még visszaút egymás felé.
Borgli messziről érkezett Hollywoodba. Előző filmjével nagyszerű alapötlet mentén, alázatosan építette tovább Nicolas Cage rendhagyó sztárimázsát. Az Álmaid hőse szürreális, egzisztencialista komédiájában ugyanis mindenkinek Nicolas Cage – pontosabban a Cage által alakított biológiaprofesszor – bukkant fel az álmaiban (Rosszul vagyok magamtól 2: Rosszul vagyok Nicolas Cage-től). Úgy tűnik, Borglinak híre ment a színészeinek különleges játéklehetőséget biztosító rendezőként, mert második amerikai filmjéhez, a Kész drámához már Zendaya és Robert Pattinson írt alá.
És mivel messziről jött ember, biztosan élesebben látja Amerikát, mint a bennszülöttek. Tudjuk be ennek, hogy Emma bűnére – amit a filmelőzetes sem leplezett le, tehát mi sem fogjuk – ennyire hevesen reagálnak a barátai. Sőt, a szerető férfi is. Talán keleti parti, liberális, értelmiségi körökben nincs bocsánat arra, amit Emma annak idején, kamaszkorában tervbe vett. Felőlünk nézve ugyanakkor nagy különbség, hogy Emma megállt a tervezgetésnél, míg a legjobb barátnő például bezárt egy értelmi sérült gyereket az elhagyatottan álló lakóautó szekrényébe, és otthagyta éjszakára. Na, vele mi sem állnánk többet szóba (pedig Alana Haim alakítja a Haim zenekarból és a Licorice Pizza című filmből, vagyis csupa jó ponttal indul).
Nehéz őszintén komolyan venni a Kész dráma további fordulatait, mert kimódoltnak, mesterkéltnek hat Charlie erkölcsi dilemmája. Vagy úgy pontosabb, hogy nehéz megítélnünk – innen a magyar választási kampány zajából, amely napi szinten kérdőjelezi meg az erkölcsiség régimódi fogalmát –, hogy milyen súlyúra árazzuk be Emma diákkori ballépését.
Nevezhetjük egyáltalán ballépésnek, vagy inkább őrületről kellene beszélnünk?
Annyi biztos, hogy Borgli valóban ritka esélyt ad színészeinek a viszolyogtató viselkedésre. Különösen Robert Pattinson van elemében, aki számításaink szerint 2012 óta, azaz a Cosmopolis bemutatásától kezdve kitartóan keresi azokat a figurákat, akiket bármilyen társasági eseményen inkább elkerülnénk messzire. Ez pontosan az ellenkezője annak, ahogy Pattinsont a valóságban kezelik az emberek. Személyes nyomi-toplistájára biztosan felfér az Országúti hajsza izzadság- és húgyszagú csavargója, a Good Time gátlástalan piócája és A világítótorony delíriumos toronyőre. Ehhez képest a Kész drámában csak egy múzeumi kurátort kell eljátszania, mégis itt a legnyomorultabb.
Zendaya előtt nem nyílik ekkora tér. Emma karakterének inkább az a funkciója, hogy kibillentse, mozgásba hozza a többieket. Ráfogják, hogy elmebeteg, miközben ő tűnik a legnormálisabbnak a társaságból. Ez megint lehetne színiiskolai gyakorlat: ott áll középen egy ragyogó szépségű nő, akihez képest még Robert Pattinson sem tűnik annyira jóképűnek, és a köréje gyűlő társulat mégis úgy kezeli, mintha elkaphatnák tőle a pestist.
A Kész dráma igen távol áll attól, hogy a két szép hollywoodi sztár közönségvonzó mosolyreklámja legyen. Inkább olyan párkapcsolati szatíra, amely a Ruben Östlund filmjeiből is jól ismert, skandináv kellemetlenkedést dobozolja be és szabadítja el a tengerentúlon, mint valami fertőző betegséget.
A kísérlet sikeres, de attól még kísérlet marad: a laboratórium hűvösét árasztó, gondosan megtervezett film. Főszereplői miatt széles körű forgalmazásba kerül, de borítékolhatóan sok néző érzi majd úgy a plázamozikban, hogy becsapták – ha nem is olyan csúnyán, mint amikor bő tíz éve Harmony Korine mozikba küldte a Spring Breakerst és elhitette a gyanútlanokkal, hogy tavaszi szünetre szánt bulifilm lesz.
Kellenek ezek az átverős filmek a mozikba, különben odalenne minden meglepetés. Még mindig jobb a Kész drámát félreismerni, mint rádöbbenni, hogy akivel együtt nézzük, egyáltalán nem az, akinek gondoljuk.
Kész dráma (The Drama), 2026, 105 perc. 24.hu: 7/10.
The post Zendayát még sosem láttuk puskával, Robert Pattinsont még nem láttuk ennyire nyomorultnak first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
