A torinói lepel egy újabb vizsgálata azt sugallja, hogy hamisítványról van szó – olvasható egy tanulmányban. Az ereklyén, amelyről többen azt állítják, hogy Jézus halotti leple volt, több ember DNS-ét, valamint sárgarépa, dinnye és vörös korall nyomait fedezték fel.
A DNS minták közül hiányoztak azok a növények- és állatfajok maradványai, amelyek a levanti régióhoz és a bibliai történetekhez köthetőek. Ráadásként a leplen talált növényfajok közül néhány csak a 16. században érkezett meg az Óvilágba, amiből arra következtethetünk, hogy a ruhadarabot évszázadokkal később szennyezhették be. Egyes DNS-minták Indiához köthetők, ami az eredmények alapján származási helyére utalhat.
A kutatók szerint a tudományos bizonyítékok továbbra is azt támasztják alá, hogy a torinói lepel egy középkori hamisítvány.
A téglalap alakú vászon 4,4 méter hosszú és 1,1 méter széles, illetve egy emberi alak vehető ki rajta. Ezenkívül több folt tarkítja, amelyekről sokan azt állítják, hogy vérfoltok. A híres szövetdarabot először 1354-ben említik írásos emlékek, a franciaországi Lirey faluban, de már akkor folytak viták arról, hogy valóban Jézushoz köthető relikviáról van-e szó.
A lepel korát legerősebben alátámasztó bizonyíték az 1989-ben végzett szénizotópos vizsgálat eredménye, miszerint 1260 és 1390 között, de mindképpen a középkorban készülhetett, az emberi motívumról pedig tavaly kiderült, hogy egy szobor lenyomata. Nincs arra szolgáló bizonyíték, hogy a lepel 2000 éves lenne, és arra sem, hogy az elkészítéséhez szükséges többszálas szövőszékek léteztek volna ekkor Európában, Indiában vagy Levante térségében.
Torinói helyett inkább indiai lepel?
Gianni Barcaccia, a Padovai Egyetem genetikai- és genomikaprofesszora, 2015-ben felvetette, hogy a lepel Indiában készülhetett, aminek alátámasztásához genetikai elemzéséket végeztek, a lepelből 1978-ban gyűjtött mintákon. Barcaccia és kollégái most modernebb technológiát használtak az új DNS- és metagenomikai elemzésekhez ugyanezeken a mintákon, a DNS-maradványok meghatározásának érdekében. Az új eredmények nem mondanak ellent az 1989-ben végzett szénizotópos kormeghatározás eredményeinek és mivel a leplen talált emberi DNS közel 40 százaléka indiai eredetű, származási helyét is igazolhatja.
A leplen talált állati DNS-ek nagyjából 44 százaléka tartozott macskákhoz és kutyákhoz, de nyomokban találtak csirke-, szarvasmarha-, kecske-, juh-, sertés-, ló-, szarvas- és nyúlmaradványokat is. Mindemellett bőratkák, kullancsok és különféle halak nyomai is fellelhetőek rajta. Növényfajokban sem volt hiány: a sárgarépa DNS körülbelül 31 százalékát tette ki a növényi DNS-nek. Emellett találtak búza-, kukorica-, rozs-, paprika-, paradicsom-, burgonya-, dinnye- és uborkamaradványokat is, mogyoróval, fűfélékkel, banánnal, mandulával, dióval és naranccsal egyetemben.
A tudósok szerint a növények közül néhány tipikus európai és mediterrán mezőgazdasági szokásokat tükrözhet, míg a banán, burgonya, paprika és paradicsom az amerikai kontinensről kerültek Európába a 16. században. Hiányoznak viszont a mediterrán régióra jellemző olívabogyók, datolyák, gránátalmák, tevék, illetve a mirha és az aloé nyomai.
The post Újabb bizonyítékot találtak a torinói lepel eredetisége ellen first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
