Hogyha egy 2006-os eseménylánc elindulna, akkor nem biztos, hogy az állomány volumene és – sajnos – a minősége alkalmas lenne arra, hogy fenntartsa a közrendet

– mondta lapunknak Tóth Zoltán, a Közszolgálati Rendőrszakszervezet (KRSZ) alelnöke. „Régen felszerelés nem volt, most ember nincsen” – összegezte.

A rendőrség hivatásos állománya január 1-jén 36 ezer fő volt, az állomány feltöltöttsége 94,4 százalékos. Az ORFK közadatigénylésünkre küldött válaszában az áll: az állomány feltöltöttsége az elmúlt 16 évben egyszer sem esett 90 százalék alá. Azonban a rendőrség strukturális problémáit eltakarják ezek az adatok,

• az állomány fejnehézzé vált,
• az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök kevesen vannak,
• ráadásul sokszor méltatlan életkörülmények közé kényszerülnek,
• az alacsony bérek miatt pedig nagy a fluktuáció,
• illetve sokan vállalnak másodállást.

Tóth és Tüzes István, a KRSZ nemrég megválasztott elnöke egyaránt aktív rendőr, mindketten 1993-ban szereltek föl: előbbi alezredes a BRFK közrendvédelmi főosztályán, utóbbi őrnagyi rangban helyszínelőként dolgozik szintén Budapesten. Első kézből vannak tapasztalataik a rendőrség problémáiról – szemben a többi rendvédelmi szakszervezettel, amelyek szerintük nem hatékonyak, a vezetőségük pedig elöregedett.

Minden politikai oldaltól igyekeznek távol tartani magukat, nem valaki mellett vagy ellen szólalnak fel. Azért osztják most meg a nyilvánossággal a rendőrség problémáit, mert a rendszer működőképességének a fenntartása a céljuk, vagyis nem a parlamenti választás miatt aktivizálták a szervezetüket.

„Vízfejű lett a rendőrség”

A rendvédelmi dolgozók érdekérvényesítése az elmúlt években megkopott: 2012-ig a belügy támogatta a szakszervezeteket, a fegyveres szerveknél kötelező volt érdekvédelmi szervezetet fenntartani, a tagdíjat a fizetésből vonták le. Azonban ugyanebben az évben megszüntették a korkedvezményes nyugdíjat – vele együtt a szakszervezetek támogatását. Tüzes ide vezeti vissza a rendőrség bajait, szerinte minden problémának ez a gyökere:

Az, hogy a korfa be van szűkülve, az, hogy vízfejű lett a rendőrség, pontosan azért van, mert nem engedik ki az embereket a rendszerből. Itt tartják őket egészen a nyugdíjig, 65 éves korukig vagy akár fölötte, alulról meg pattognak le az emberek.

A rendszer beszorult, nehéz feljebb lépni a ranglétrán: Tóth elmondta, hogy a fejlett országokban mindenhol van valamiféle kivezetés az állományból, és bár ők sem a régi kedvezményrendszert építenék vissza, a szabályokon változtatni kell.

A kulcs az egészségi állapot: 25 évnél tovább nem lehet fenntartani egy olyan készenléti állapotot fizikailag, amilyet a rendvédelmi vagy akár a mentős, a tűzoltói munka megkövetel. Az éjszakázás, a stressz, a folyamatos készenlét gyorsan koptatja az embert. „45, 55, 60 évesen már nem lehet megoldani ugyanazzal a gyorsasággal, rugalmassággal, lendülettel egy éles helyzetet. Ezért találták ki, hogy őket kivezetik az állományból, mert nem lehet mindenkiből irodista” – mondta Tüzes.

Itthon nem ez történt. Mivel nem engedték el az embereket, létrejött egy olyan, 56 ezer fős szervezet, amely fölül tömött, alul hézagos. Hiába állítja a rendőrség, hogy nincs létszámhiány, ha közben az arányok elcsúsztak. Tüzes István szerint a rendőrség egyszerűen megszüntette azokat a beosztásokat, amelyek üresen álltak: így jött ki évről évre a közel 100 százalékos feltöltöttség.

Miközben az alsó szinteken megszüntetnek állásokat, felül új osztályokat hoznak létre, ahova találnak idősebb, magasan kvalifikált embereket, így a statisztikákban nem látszik a létszámhiány. Eközben a végrehajtó állomány kiürül: egyre kevesebb az utcán szolgálatot teljesítő helyszínelő, nyomozó, vizsgáló, közlekedési rendőr és közlekedési helyszínelő.

Klasszikus értelemben nincs rendőrhiány, csakhogy a struktúrából adódóan épp ott van hiány, amit az emberek éreznek. Az egyenruhás rendőrből meg a nyomozóból van hiány, akik az állampolgárok ügyeivel foglalkoznak. Mindenhol máshol rengetegen vannak

– összegzi Tóth Zoltán, aki szerint a rendőrség hazugságspirálba keverte magát azzal, hogy tagadja a problémákat.

Az ORFK lapunk kérdésére elárulta, hogy a rendőrség hivatásos állománynak átlagéletkora 42,4 év volt, ám arra vonatkozóan nem közöltek adatokat, hogy néz ki a rendőrség korfája. Megkérdeztük azt is, hogy a frissen fölszerelt rendőrök körében mekkora a fluktuáció, és hogy a kilépők átlagosan hány év után szerelnek le, ám ezeket az adatokat nem bocsátották a rendelkezésünkre.

„A szomszédját, a saját anyját, apját, az iskolai osztálytársát kell bírságolni, mert kutya nincs ott rajta kívül”

Munka viszont nem lett kevesebb, így azok, akik az állomány alsó szintjein dolgoznak, sokkal nagyobb terhelésnek vannak kitéve, mint tíz-húsz éve: Tóth szerint előfordul, hogy egy járőrpáros akár három helyett is dolgozik, és közben olyan abszurd helyzetek állnak elő, hogy az ellenőrök többen vannak, mint a végrehajtók.

Egyszer kint voltunk a helyszínen, általában kétfős egy helyszínelő csapat – egy technikus és egy bizottságvezető –, miközben 16 vezető volt fölöttünk a jelentési struktúrából adódóan, akik azon vitatkoztak, hogy mi mit csináljunk. Felettünk 16-an voltak, mi pedig ketten voltunk a helyszínen. Ezért szerelnek le sokan, nem azért, mert a meló szar. Nem bírják a vezetői nyomást, rendkívül körülményessé teszi a munkát

– mesélte Tüzes, aki szerint azért vitték ilyen magasra a döntési hatásköröket, mert átpolitizált a rendőrség: félnek olyannal szemben intézkedni, akiknek politikai érintettségük lehet, ezért inkább hajléktalanokat igazoltatnak, hogy megfeleljenek a bűnügyi statisztikáknak.

Tóth példaként említi: országos szinten kiadnak egy utasítást, hogy valamilyen intézkedést fokozni kell, ami után a falusi körzeti megbízottak megkapják azt az utasítást, hogy meg kell bírságolni 50 embert – így aztán neki „a szomszédját, a saját anyját, apját, az iskolai osztálytársát kell megbírságolnia, mert kutya nincs ott rajta kívül.”

Tüzes szerint a másik nagy probléma a centralizált államrendőrségi modell, amelyet az „átkosból” örököltünk, de a többi volt szocialista ország már rég elmozdult a központosítástól. A központi irányítás is erősíti a vízfejűséget, mert nagyon erős irányító szervezetre van szükség ahhoz, hogy mindent átlásson. Ezzel szemben a például az amerikai seriff-rendszerben, ahol a polgármester vagy a rendőrparancsnok újraválasztása a közbiztonságtól függ, ilyesmire nincs szükség.

A mienk egy orosz típusú rendőrségi modell

– összegezte Tóth Zoltán.

Ebből a központosított működésből adódik, hogy állandóan mozgatják a rendőröket: mindennapos, hogy a járőrök nem ott teljesítenek szolgálatot, ahol alapjáraton dolgoznak, és olyan terepen kell helytállniuk, ahol nincs helyismeretük. „Budapesten ez tud iszonytató lenni. Az I. kerületben dolgoztam 33 évet, és volt, hogy nálunk konkrétan nem volt rendőrjárőr, mert a franc tudja, hol voltak” – mondta Tüzes.

Tóth abban a központi egységben dolgozik, amely hivatalból egész Budapesten illetékes, így elvileg bármelyik kerületben bevethetők, ám az alacsony állományi létszám miatt az összes fővárosi igényt már nem képesek kielégíteni. Szerinte a keresztbe irányítás miatt technikailag előfordulhat, hogy például egy XVIII. kerületi járőrpár teljesít szolgálatot az I. kerületben, az I. kerületi pedig a XVIII.-ban.

Az ORFK lapunknak küldött válaszában azt írta, arról nem vezetnek statisztikát, hogy keresztirányítással naponta hány rendőr teljesít szolgálatot másik kapitányságon, mint ahol alapjáraton dolgozik.

„Alsó osztálybeli szinten tartjuk a rendőröket”

Az ORFK nem adott ki adatokat a szakszervezetnek arra vonatkozóan, hogy, aki fölszerel, hány éven belül megy el: azt állítják, nem vezetnek ilyen statisztikát, holott minden szervezetnél kulcsfontosságú adat, hogy mekkora a fluktuáció, illetve hány éven belül repülnek ki az emberek. A szakszervezeti vezetők elmondták: több millió forintba kerül valakit kiképezni, felruházni, felfegyverezni.

Tüzes elmondta: átlagosan öt év betanulni a szakmába, míg a specializáció nagyjából tíz évet vesz igénybe, az egészségügyi korlátok miatt pedig további 15 évig tudják magas színvonalon hasznosítani a tudásokat. Az újoncok azonban idáig el sem jutnak, mert öt éven belül kiesnek a rendszerből.

A bérezés két állománykategóriában a legfeszítőbb kérdés. A rendvédelmi igazgatási alkalmazottak (a rendőrség nem fegyveres tagjai, az igazgatási, ügyviteli, technikai és támogató feladatokkal foglalkoznak, ők az úgynevezett riaszosok), valamint a klasszikus értelemben vett munkavállalók keresnek a legrosszabbul, utóbbibak közé tartoznak a fegyveres biztonsági őrök, az iskolaőrök és minden más alkalmazott, beleértve a takarítókat is. Ezek az alkalmazottak minimálbért keresnek, pedig a fegyveres biztonsági őröknek és az iskolaőröknek gyakran a rendőrökéhez hasonló formai, alaki elvárásoknak kell megfelelniük.

A hivatásos állományban is komoly gond a fizetés, sokan élnek létbizonytalanságban:

a legjobban keresőket 400 ezer forint körüli bér illeti meg, pedig a nagy részük vidéki, így az albérlet egyből elveszi a javadalmazásuk felét.

A rendőrséghez járőrként csatlakozó fiatalokat segíti ugyan a 25 év alatti adókedvezmény, de így is csak 300 ezer forintot visznek haza. Viszont, aki betölti a 25-öt, annak csökken a fizetése, ez pedig feszültségforrás, hiszen emiatt az idősebbek gyakran kevesebbet keresnek, mint a fiatalok.

„Alsó osztálybeli szinten tartjuk a rendőröket, a riaszosok és a többi munkavállaló pedig már-már félhajléktalanok. Olyan összegekről beszélünk, amelyek innen 500 kilométerre segélynek is kevésnek számítanak” – magyarázza Tüzes István.

Több évtizedes munkaviszony után ugyan javulnak a bérek, de egy főtiszti fizetés is nettó 580 ezer forint körül mozog.

A rendőrségtől megkérdeztük, hogy különböző állománykategóriákban mekkora a munkavállalók mediánbérre – ez jobban tükrözi a tipikus jövedelmi helyzetet, mint az átlagbér, mivel a középső értéket mutatja, ennél az alkalmazottak fele többet, fele kevesebbet keres. Erre válaszul azt írták, illetményekkel és pótlékokkal együtt

a hivatásos állományban dolgozókat bruttó 692 ezer forint, tehát nettó 460 ezer, a riaszosokat 404 ezer, vagyis nettó 268 ezer, míg a munkavállalókat 411 ezer, tehát 273 ezer forint illeti meg.

Tóth elmondta: sokan megvárták a leszereléssel a fegyverpénzt. A hathavi illetmény összesen mintegy 80 ezer fegyveresnek jár, katonáknak, rendőröknek, büntetés-végrehajtási és más rendvédelmi dolgozóknak. Tóth szerint azért tűnik úgy, hogy ilyenkor megugrik a leszerelések száma, mert sokan kivárták ezt az egyszeri juttatást, így az ekkor kilépők valójában felgyülemlett leszerelők.

Tóth úgy látja, kevés az olyan fiatal rendőr, akik tudatosan választották maguknak ezt a hivatást: „A többségük azért lett rendőr, mert Budapesttől több száz kilométerre, ahova a sárga busz is csak kéthetente jár, semmilyen munkalehetőség, semmilyen kitörési lehetőség nincsen, és behúzták őket a toborzási kampányok. Nagyon sok kolléga érkezik a keleti országrészből, ahova nem tudnak visszamenni, hanem ide kényszerítik őket Budapestre, ahol szállón kell lakniuk, ketten egy kis szobában, magánélet nélkül.”

„Ha valaki rendőrként meg akar élni, másodállást kénytelen vállalni”

A rendőrségtől közadatigényléssel akartuk megtudni, mennyire általános gyakorlat az, hogy a rendőrök az alacsony bérek miatt másodállást vállalnak, de azt válaszolták, erről nem vezetnek központi statisztikát, noha lapunknak 2019-ben még közöltek erről adatokat. Az akkori adatok szerint az állomány 10 százalékának volt egyéb munkavégzésre engedélye.

A szakszervezeti vezetők azt mondták,

ha valaki rendőrként meg akar élni, kénytelen másodállást vállalni.

Egy időben sok rendőr szórakozóhelyeken dolgozott kidobóként, amit az állományban portázásnak hívtak, ám mostanában más a jellemző: az idősebb rendőröknek nem ritkán van valamilyen szakmájuk, sokan dolgoznak kőművesként, burkolóként, víz-gázszerelőként, légkondisként. Szintén jellemző másodállás a taxizás és a futárkodás, de akad olyan is, aki buszt vezet.

Ebből aztán sajátos élethelyzetek állnak elő, ugyanis a rendőröknek akkor is intézkedési kötelezettségük van, ha nem viselnek egyenruhát, de bűncselekményt látnak.

Gondold el, ha egy rendőr futárkodás közben bűncselekményt vagy szabálysértést lát, ami éjszakánként azért nem ritka, megáll a biciklivel rózsaszín ruhában, nagy dobozzal a hátán, azt mondja, ja, amúgy rendőr vagyok, és intézkedik?

– szemléltette Tüzes István, aki szerint bérrendezés nélkül nem lehet ráparancsolni a rendőrökre, hogy nem vállalhatnak másodállást, hiszen akkor az emberek fele azt mondaná, hogy inkább leszerel.

The post „Ha valaki meg akar élni, kénytelen másodállást vállalni” – interjú a rendőrszakszervezet vezetőivel first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu