Az országot járó Orbán Viktor március 18-án Dunaújvárosban lépett fel. A miniszterelnök előtt ön is felszólalt. Idézem néhány mondatát. Először is: „Soha nem leszünk ukrán gyarmat.” Komolyan gondolja, hogy Magyarországból ukrán gyarmat lehet?

Ezt átvitt értelemben kell érteni. A mondat azt fejezi ki, mennyi hátránnyal járna nekünk Ukrajna európai uniós csatlakozása, vagy az, ha a magyar érdekeket teljesen alárendelnénk az ukrán érdekeknek, ha a magyarországi források Ukrajna támogatására mennének, ha az ukrán mezőgazdasági termékeket korlátlanul beengednénk az országba. Ez az egész van leegyszerűsítve arra a szófordulatra, hogy nem leszünk ukrán gyarmat.

Akkor ne szó szerint értsük, hogy nem leszünk ukrán gyarmat?

Úgy kell érteni, hogy Magyarország érdekeit ne rendeljük alá teljesen Ukrajna érdekeinek, hiszen egy gyarmaton nem a saját, hanem a gyarmattartó érdekei érvényesülnek.

Bő két hónapja riportozom a Fejér megyei 4-es választókerületet, beszélgettünk párszor, és az a kép alakult ki bennem önről, hogy szeret több irányból vizsgálni jelenségeket. Ilyen éles helyzetben, mint ez a kampányfinis, van lehetősége, szabadsága kritikusan tekinteni saját pártja üzeneteire? Akár azokra, melyeket öntől is hallottunk a színpadról. Volt ez a „nem leszünk ukrán gyarmat”, meg hogy „április 12-én békéről vagy háborúról döntünk”, meg hogy Magyar Péterék „idegen érdekekért eladnánk hazánkat”, hogy a tiszások „baloldaliak”, „gyűlölik a polgári értékrendet”, ha ők kerülnek hatalomra, „áldozatul esne a családtámogatási rendszerünk, megszüntetnék az édesanyák, a családok adókedvezményét”, és így tovább. Vagy ezt mind átvitt értelemben érti, és nekünk is úgy kell értenünk?

A sorolt kijelentések egy része direktben is érthető, más része inkább leegyszerűsített, kisarkított gondolat, ami mögött azért ott az igazság, tehát egyet lehet vele érteni. Hatalmasat változott a kommunikációs tér, ma már nem is egyperces videókat készítünk, hanem harminc másodperceseket, melyekben mindent le kell egyszerűsíteni, sarkosan kell fogalmazni, nem lehet esszészerűen kifejteni dolgokat. A kampányüzeneteket is tömören kell megfogalmazni, lehetőleg úgy, hogy a részletek kifejtése nélkül is azonnal átmenjen a mögöttes tartalom.

De ismétlem: mind mögött igazság van.

A fél életét a Fideszben töltő, onnan csupán két éve dezertáló Magyar Péter lebaloldalizásában hol az igazság?

A legelején a Partizánnak valóban azt nyilatkozta, hogy ő nem baloldali, de aztán, akik köré gyűltek, azok alapján mégiscsak azt lehet mondani, hogy baloldali.

Magyar Péter szóba sem áll az úgynevezett baloldali úgynevezett óellenzékkel. Amúgy, ha már itt tartunk, miért szitokszó az, hogy baloldali?

Nem szitokszó. Csak tény, hogy Magyar Péter baloldali.

De hát nem tény. Viszont a Fidesz a kifejezésből szorgos munkával szitokszót faragott. Önnél is szitokszó a baloldali?

Én nem tartom szitokszónak. Szerintem a Fideszben is vannak baloldali vonások, baloldali elvek.

Ehhez képest, amikor önök a színpadról lebaloldalizták Magyar Pétert, úgy pfujolt a fideszes közönség, mintha gazemberségről rántották volna le a leplet. Ami nem meglepő, hiszen az lett megtanítva a fideszesekkel, hogy a baloldaliság rossz, a jobboldaliság jó, és a Fidesz a jobboldali, mindenki más pedig a baloldali. Ön mit kezd ezzel a leegyszerűsítéssel?

Azt kezdem, hogy tudom, hogy ez is csak egyetlen szóban tömörítése valami igazságnak.

Mi ez az igazság?

Az, hogyha a másik oldalról beszélünk, azt mondjuk: baloldali. Ami alatt nem feltétlenül a baloldaliságot értjük, pláne, hogy a baloldaliságnak is vannak pozitív aspektusai. Lerövidítjük. Nem fejtjük ki hosszan, hogy mi most a másik oldalról beszélünk, hanem azt mondjuk, hogy a baloldaliak. Mondhatnánk azt is, hogy a liberálisok. Holott a két fogalom sem fedi egymást, nyilván.

És egyik fogalom sem fedi Magyar Pétert.

Azt nem tudom. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nem fedi.

Jellemezné egyetlen jelzővel Magyar Pétert?

Hazárdőr. Ő egy politikai hazárdőr, aki a maga módján racionálisan minden akcióját a szavazatmaximalizálás köré szervezi. Bizonyos kérdésekben inkább nem vall színt, csak hogy ne veszítsen szavazatot.

Ilyen egy politikai hazárdőr?

Szerintem igen.

Orbán Viktor is szavazatmaximalizálásra törekszik, ő is válogat a témák között. Ő is hazárdőr?

Természetesen minden politikus maximalizálni akarja a szavazatát, a különbség az, hogy a mi oldalunkon Orbán Viktornak vannak elvei, melyekhez tartja magát. Ő nem hajlítgatja jobbra-balra az elveit a szavazatmaximalizálásért, hanem az elvein belül próbálja maximalizálni a szavazatokat.

Mi az ő elve?

A szuverenitás, a polgári értékrend, a család prioritása.

Ön a Fidesz álláspontját osztva arról is beszélt a színpadon, hogy a háborúpárti Magyar Péter be akarja vezetni a sorkatonaságot. Magyar viszont állítja, hogy nem akar háborút, és nem akarja bevezetni a sorkatonaságot. Sőt: a sorkatonaság bevezetése utoljára tíz éve vetődött fel, amit akkor Kövér László és a szintén fideszes Schmidt Mária szorgalmazott. Magyar Pétert vádolni a sorkatonaság bevezetésének tervével nem minősül elvek hajlításával történő szavazatmaximalizálásnak és politikai hazárdőrségnek? És az sem minősül elvhajlításnak, hazárdőrségnek, hogy amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, Orbán Viktor kiállt Ukrajna EU-csatlakozása mellett, és a szolidaritásáról biztosította az ukránokat, párhuzamot vonva Zelenszkij és a mi Nagy Imrénk között, most meg a továbbra is háborúban álló, honvédő ukránok és Zelenszkij a magyarok legfőbb ellensége, legalábbis a Fidesz kommunikációjában.

Na de közben változtak a körülmények! Nem mindegy, hogy milyen a nemzetközi helyzet. Nem mindegy, hogy egy háborúban álló Ukrajnáról nyilatkozunk úgy, hogy vegyük fel az unióba, vagy egy nem háborúban álló Ukrajnáról. Egyáltalán nem mindegy.

Orbán Viktor már a háború kirobbanása után, 2022 nyarán és őszén tette a nyilatkozatokat, még azt is mondta, hogy morális kötelességünk kiállni a megtámadott ország mellett. Most meg tele a hazánk, benne az ön választókerülete is óriásplakátról vigyorgó Zelenszkij-fejekkel, és, hogy ne hagyjuk, hogy Zelenszkij nevessen a végén. Azért ez hajlítás, nem?

De hát mi ki is állunk Ukrajna mellett! Befogadjuk a menekülteket, ukrán nyelvű iskolákat nyitottunk, elismerjük, hogy az oroszok követtek el agressziót, elismerjük az ukránok jogát, hogy megvédjék magukat. Csak fegyveresen nem támogatjuk őket, és pénzt nem küldünk nekik. Miközben Zelenszkij szembe megy a magyarokkal, támadja az ukrajnai magyar kisebbséget, és most már Magyarországot, a magyar vezetést is. Ez nyilván negatív hatással van a két ország kapcsolatára. Ettől függetlenül az ukrán néppel szolidárisak vagyunk, én biztosan, és úgy veszem észre, a miniszterelnök is.

Ha nem bánja, kiengedem a nagypolitikából. Beszéljünk a választókerületről, mégiscsak egyéni képviselőhöz, képviselőjelölthöz jöttem interjúzni. Mit gondol legfőbb kihívójáról, a tiszás Nagy Ervinről?

Csak a filmjeit ismerem, valamennyire, őt magát személyesen nem.

Milyen karakternek tartja?

Színész karakter. Extrovertált figura, kicsit ellentéte az én személyiségemnek.

Ön az emlegetett beszédében a közönség derűjét kiváltva felrótta Nagy Ervinnek, hogy az is gondot okoz neki, hogy a választókerület településeinek nevét megjegyezze. Volt ilyen konkrét eset?

Igen, egy nyilatkozatában felsorolt párat, a többit nem tudta. Saját fülemmel hallottam. Nem tudta az összeset!

Ön képes felsorolni kapásból mind a tizenegyet?

Persze. Dunaújváros, Nagyvenyim, Rácalmás, Kulcs, Adony, Perkáta, Iváncsa, Beloiannisz, Besnyő, Ercsi. És… Pusztaszabolcs.

Stimm. Mondjuk nekem könnyű, előttem a lista. Innen megyek Nagy Ervinhez, őt is levizsgáztatom, bár ez csak a beugró kérdés.

Hát, szép lett volna, ha nem tudom!

Ön orvos, urológus, tizenkét éven át igazgatója volt a dunaújvárosi kórháznak, mígnem 2022-ben a Fidesz színeiben a választókerület országgyűlési képviselője lett. Legfőbb választási ígérete az volt – 2022 januárjából idézem –: „A vasmű dolgozóinak és családjainak sorsa, megélhetése rendezett legyen, (…) a vasmű újra a térség és Magyarország büszkesége legyen.” Ehhez képest csődöt jelentett a vasmű, a termelés megszűnt, a kohók összedőltek. Az utolsó kétezer-hétszáz dolgozót tavaly nyáron tette utcára a legutolsó tulajdonos, a brit-indiai Liberty, mely az Orbán-kormánnyal kötött megállapodás nyomán jutott a céghez 2023 őszén. A Liberty újvárosi tevékenysége nagyjából abban merült ki, hogy hitelt vett fel az állam bankjától, felmarkolt állami támogatást, az államtól ingyen kapott szén-dioxid-kvótát eladta, majd földbe állította a vállalatot és lelépett. Ez önnek személyesen is súlyos kudarc.

Nem feltétlenül tartom annak, hiszen, amire volt befolyásom, abban cselekedtem. Azzal nem tudtam mit kezdeni, ami nem tőlem függött. Meggyőződésem, ha nem nyerek 2022-ben, akkor már 2023 elején egyetlen fillér nélkül utcára teszi az összes munkavállalót a tulajdonos.

Mármint akkor történt volna ez, ha marad a Fidesz-kormány, csak helyben nem ön, hanem az ellenzéki jelölt nyeri el a mandátumot?

Ebbe most nem akarnék belemenni.

Pedig fontos szempont. Ha 2022-ben ellenzéki kormány alakul, Márki-Zay Péter miniszterelnök is be tudta volna tolni azt a százmilliárd forint közpénzt, amit végül az Orbán-kormány tolt be. És ez független attól, hogy az öné vagy az akkori közös ellenzéki jelölt Kálló Gergelyé az egyéni mandátum.

Abban egyetértek, hogyha nem a Fidesz nyer 2022-ben, és én sem nyerek, valószínűleg ugyanaz lett volna, mint most.

Ön azt is mondja, önnek köszönhető, hogy fél év helyett három évig elhúzták az elbocsátásokat, és közben ezrek kapták a fizetésüket. Ebből az következik, hogyha ellenzéki lett volna az egyéni képviselő, akkor a Fidesz-kormány hagyta volna rögtön kirúgni a melósokat. Jól értem?

Fogalmazzunk úgy, hogy szerintem az ellenzéki jelöltnek nem lett volna módja kiharcolni a kormánynál ezt a pénzt.

Azt gondolnánk, a kormány bölcs intézmény, Orbán Viktor bölcs politikus, nem azt nézi, hogy „segítek a Lajosomnak”, hanem azt, hogy segítek az átvert munkásoknak, akár Mészáros Lajos, akár Kálló Gergely a képviselő.

Kormánypárti képviselő a világban mindenütt nagyobb eséllyel intéz el helyi ügyeket a kormányánál.

Az utolsó, jószerivel termelésmentes három év egy új tulajdonos kereséséről, helyzetbe hozásáról szólt. Csakhogy a cég, a brit-indiai Liberty átverte a kormányt, a várost, a munkavállalókat.

Sajnos balul sült el a dolog.

Lehetett tudni a Libertyről, hogy szélhámos társaság.

Azt nem lehetett tudni.

Ausztráliában és Európa számos országában, köztük Csehországban és Romániában is trükközött a cég: az anyaállamokról legombolta, amit csak tudott, aztán sorra dőltek, dőlnek be az általa megvásárolt acélművek. A különbség annyi, hogy másutt sikerült életet lehelni a Liberty által lefosztott gyárakba, nálunk viszont nem. A Liberty vezetőjével, Sanjeev Guptával amúgy ön és Orbán Viktor is fényképezkedett.

Én annyit tudok, hogy a megegyezés idején megvolt a kormányzati bizalom a Liberty felé. Hogy mi alapján, nem tudom, a részletes tárgyalásokon nyilván nem voltam jelen. Bizonyára jóhiszemű döntés született, és úgy nézett ki, olyan garanciák állnak mögötte, hogy jó lesz. Persze ezt csak gondolom, de nem hiszem, hogy felelőtlen döntés született volna, és a kormány, tudva, hogy ez egy csapda, belelépett.

Csak ebben az utolsó etapban százmilliárd forint égett el, összességében, ahogy egy cikkünk levezette, annyi pénz, ami két vasműre elég.

Jó, hát utólag mindenki okos.

Orbán Viktor próbált segíteni a vasmű megmentésében?

Az első pillanattól! Amikor 2022. május 2-án, a parlament alakuló ülése után a Fidesz-frakció gyalog átvonult a Batthyány-örökmécseshez, útközben a miniszterelnök úr mellém lépett, gratulált, én pedig kihasználva a lehetőséget, felhívtam figyelmét a vasmű helyzetére.

Hogyan reagált?

Láttam rajta, hogy elgondolkozik, és elkezd forogni az agyában ez a dolog.

Akkor eshetett le neki, hogy meg kéne menteni a vasművet?

Nem tudom, de az biztos, hogy elgondolkodtattam. Aztán eltelt a nyár, legközelebb szeptemberben nyílt módom újra beszélni vele, akkor egy kihelyezett frakcióülésen. Ott összehívta Palkovics László innovációs és technológiai minisztert, Varga Mihály pénzügyminisztert, valamint Molnár Krisztiánt, a megyei közgyűlés elnökét, és konkrét intézkedési terv elkészítésével bízta meg őket.

Az mit jelent?

Az összes információt begyűjteni, lehetséges kormányzati lépéseket, azok lehetséges kimenetelét összeírni.

Ki lett a főfelelős?

Palkovics miniszter.

Aki pár hónappal később távozott a kormányból.

Igen. De a Liberty nála került képbe. A miniszter úr háromszor is eljött Dunaújvárosba, tárgyalt velem, tárgyalt a vasműsökkel, a szakszervezetekkel még 2022 októberében. Aztán novemberben távozott a minisztérium éléről, decemberben pedig az ő addigi államtitkára, Fábián Gergely vette át a vasművel kapcsolatos feladatokat.

Vele milyen az együttműködés?

Konstruktív. Úgy látom, mindent megtesz az ügy érdekében.

A kormány pár hónapja további „aprópénzt”, ötmilliárd forintot adott az egyik hengermű átmeneti üzemképessé tételére és hatvan munkás határozott időre történő szerződtetésére. Mondván, vannak új befektetőjelöltek, számukra kéne demonstrálni a vasmű feltámaszthatóságát. Mi a garancia arra, hogy az Orbán-kormány – már ha marad hivatalban – bölcsebben dönt majd, mint a Liberty esetében, és nem leszünk ismét lehúzva, megszívatva?

Sajnos minden üzleti döntés kockázattal jár. A kormány feladata minél pontosabban feltárni a fellelhető információkat, és azok alapján határozni.

Sokak szerint ez csupán időhúzás, elterelés, a választások utánra odázása annak, hogy beismerjék a gyár végleges pusztulását.

Rosszindulatú feltételezés.

Ön azt mondta a beszédében, keményen dolgozik azon, hogy még „nyár előtt” bejelenthesse az új befektetőt. Mit jelent az, hogy keményen dolgozik rajta?

Nyaggatom a jelenlegi kormánybiztost, Fenyvesi Csaba Gábort, folyamatosan tájékozódom, hogy állnak a tárgyalások.

Kap információt?

Kapok információt. Részben publikusakat, részben nem publikusakat.

Mi az, ami publikus?

Hogy zajlanak a tárgyalások, az mindenképpen publikus.

Azon kívül semmi nem publikus?

Részletekről nem szívesen nyilatkozik a kormány, aminek megvan az üzleti oka: ha többekkel van tárgyalásban, nem adja ki, kivel hol tart.

Kormányzati források három potens érdeklődőről számolnak be, egy kínai állami cégről, egy cseh vállalkozóról meg még valakiről.

Igen, én is ilyesmiket hallok.

Vagyis nincs egy, aki tuti.

Nincs.

Ön tudja, kivel tárgyal legkomolyabban a kormánybiztos?

Én tudom, csak nem igazán publikus.

A kormánybiztostól tudja, hogy „nyár előtt” meglesz a befektető?

Igen.

Hisz neki?

Persze. Megérezném, ha nem hihetnék.

Akkor is meglesz a befektető, ha marad a Fidesz, de ön veszít egyéniben?

Bízom benne.

Rákérdezett?

Erre így nem. De előrehaladott tárgyalások során nem hiszem, hogy az egyéni képviselő személyétől függene a dolog.

Ha Tisza-kormány alakul, és lesz befektető, a fideszes kormánybiztos átadja az üzletet az utódjának?

Minden bizonnyal. De egy új kormány dönthet úgy, hogy nem áll szóba azzal, akivel a Fidesz-kormány megállapodott.

Ha Tisza-kormány lesz, és ön marad a képviselő, hogyan jár el a vasművel kapcsolatban?

Hajtani fogom az új kormányt! Ellenzékiként nyilván kevesebb információm és nehezebb dolgom lenne, ezzel együtt nem adnám fel. De erre a felállásra egészen kis esélyt látok.

Ön 2022-ben több iparűzési adót ígért Dunaújvárosnak, ehhez képest ma kevesebb ez az összeg, mint négy éve. Ez is személyes kudarc, ha tán nem is olyan volumenű, mint, amit a gyár kapcsán elszenvedett.

Ez sem kudarc, az sem volt az. Amikor ígértem, abból indultam ki, hogy a vasmű termelni fog, és iparűzési adót fizet a városnak.

Ön ígért, és nem vált be az ígéret.

Attól, hogy nem sikerült, azt hangsúlyozni kell, hogy a vasmű fennmaradása nemcsak rajtam és a kormányon múlt, hanem a gazdasági környezeten és a piaci viszonyokon is, azon, hogy mennyire eladható a termék. Ebből a szempontból a korábbi, az ukrán-orosz tulajdonos a főbűnös, aki annak idején ahelyett, hogy megújította volna a technológiát, inkább kilapátolta a profitot. Közben persze jól megfizette az embereket a legutolsó segédmunkásig és adminisztrátorig, különösen a vezetőket. Jó élet volt akkor itt. De ettől még hiba, hogy nem a versenyképesség megőrzését biztosító fejlesztésekre fordította a pénzt.

Ön 2022-ben annak tudatában ígért több iparűzési adót Dunaújvárosnak, hogy tudott arról, hogy az előző két évtizedben elmaradtak a fejlesztések, nem?

Hiszen az volt a remény, hogy az új befektető utólag végrehajtja a fejlesztéseket. 2022-ben már valami előszerződés is megköttetett környezetbarát elektrokemencék telepítéséről.

Kamu volt.

De azt akkor nem tudhattam, hogy kamu! Senki sem tudhatta. Az aktuális tudásomra alapozva teljesen reális forgatókönyvnek tűnt, hogy komoly ipariűzésiadó-bevétele lesz a városnak. A lelkiismeretem tiszta, én mindent elkövettem, hogy minden pozitívan, az ígéretnek megfelelően alakuljon. Szerintem ennyi várható el egy képviselőtől.

Most tud ígérni többi iparűzési adót Újvárosnak a következő négy évre?

Ugyanannyi garanciával tudok ígérni, mint 2022-ben. A terv továbbra is az, hogy jön egy erős befektető a vasmű területére, és, hogy a klasszikust idézzem: vassal való foglalkozás lesz.

Vassal való foglalkozás? Ki ez a klasszikus?

Hát Nagy Ervin! Ő mondta azt, hogy vassal való foglalkozás lesz. Szállóigévé vált!

Mint Mészáros Lőrincnél a „legyetek bátorak”?

Olyasmi. Szóval környezetbarát acélgyártásra keresünk befektetőt, és mivel a korszerű technika kisebb területigényű, az így felszabaduló részekre más beruházó is jöhet. Az infrastruktúra adott, van elektromos hálózat saját erőművel, vízhálózat, vasúthálózat, még kikötő is van.

A mögöttünk hagyott négy évben miért nem jöttek ezek az egyéb beruházók?

Mert a felszámolás miatt tisztázatlanok a tulajdonviszonyok.

Most van konkrét cég, amelyik jönne?

Nincs konkrét. Előbb záruljon le a felszámolás, legyen tiszta, kié a terület. Ez nem gyors folyamat.

S aztán?

Aztán egyetlen kikötésem, hogy környezetterhelő tevékenységből nem kérünk.

Elterjedt az a gonosz pletyka, hogy akkubontó érkezik, de megígérhetem: amíg én vagyok a képviselő, itt nem létesül akkubontó.

Az országgyűlési képviselőnek van ereje, jogosítványa akár a saját kormányával szemben is megakadályozni egy beruházást?

Ragaszkodni fogok hozzá.

Odacsaphat Orbán Viktor asztalára?

Odacsaphatok. Mondom: akkubontó biztos nem jön.

Ha mégis, akkor ön lemond a mandátumáról?

Nem akarok előre ilyet mondani. De mindenképpen meg fogom akadályozni.

Az iparűzési adó a tárgya annak a pernek is, mely Dunaújváros és a szintén a választókerülethez tartozó Iváncsa között zajlik. A viszály gyökere 2016-ig nyúlik, amikor Orbán Viktor a Modern Városok Program részeként az akkor még működő vasmű mellé bőséges iparűzési adóval kecsegtető ipari-logisztikai parkot ígért Dunaújvárosnak. Aztán az ipari parkból nem lett semmi, sőt, az abba ígért akkugyár sem itt, hanem Iváncsán épült fel. Orbán sokak szerint azt bosszulta meg így, hogy a város 2019-ben ellenzéki polgármestert választott. Ön hogy látja ezt az ügyet?

Butaságok hangzanak el, például Magyar Péter azt rótta fel nekem, miért nem akadályoztam meg az iváncsai akkumulátorgyár építését. Azt üzenem neki, hogy nem is tudtam volna megakadályozni, ugyanis amikor elindult az építkezés, kórházigazgató voltam, utóbb, képviselőként pedig készen kaptam a helyzetet, benne a vitát az iparűzési adóról.

Méltányosnak tartja, amit Dunaújvárossal művelt a kormány még az ön politikai színrelépése előtt?

Visszamenőleg nem tudok nyilatkozni.

Az ön pártja, az ön kormánya járt el az ön választókerületében.

Ez kétségtelen. Én mégsem minősítem az én időszakom előtti történéseket.

A kormány ígéretet tett a fideszes Dunaújvárosnak, s miután a város ellenzéki lett, a kormány nem teljesítette ígéretét. Ez ön szerint rendben van?

Az ügy nem az én ciklusomban történt, ezért nem szállok be ebbe a vitába. Értem, hogy Dunaújváros vezetése sír, hogy nem kapja meg a pénzt, amire számított, ugyanakkor azért számos egyéb ipari tevékenységből származik adóbevétele.

Választókerületi riportsorozatunk egyik cikke Beloianniszról szól. A gyártól öt kilométerre található falu polgármestere, Papalexisz Kosztasz sorolt néhány kérdést: „Szeretném tudni, mikor és ki mutatja be nekem, hogyan változik a forgalom. Milyen gazdasági hatással számoljunk? Hány beloianniszinak adhat munkát a gyár? Milyen környezetvédelmi kockázatokkal kell számolnunk? És ugyan jelenleg Iváncsa kapja a gyár iparűzési adóját, de tervezik-e ezt az összeget szétosztani azon nyolc-tíz település között, mely egy lehetséges üzemi baleset kárvallottja lehet? Mikor tartunk régiós tanácskozást a témában?” Szívesen megbeszélné önnel mindezeket, és kompenzálásként „társadalmi szerepvállalást”, értsd, Beloiannisz kulturális és sportéletének az eddiginél bőkezűbb támogatását várja.

Azt tudom válaszolni, hogy a versenyképes járások program részeként egyeztetés indult az iparűzési adó szétosztásáról, a környezetterhelést pedig folyamatosan monitorozza a kormányhivatal, aggodalomra okot adó adatról nincs hír.

Tervez régiós tanácskozást?

Nem zárkózom el előle.

Hány beloianniszinak adhat munkát a gyár?

A jelenleginél bizonyára többnek, ugyanis meggyőződésem, hogy hamarosan fellendül az elektromosautó-gyártás. Különösen, hogy az iráni háború miatt gond van a hagyományos üzemanyagokkal. Ezzel együtt szerintem már most több munkahely van az akkugyárban, mint, amennyit magyar munkavállalóval fel tudnak tölteni. Különben nem hoznának külföldi munkaerőt. Nem gondolom, hogy ezen állások többségében olyan kvalifikált munkaerő kéne, ami nincs meg Magyarországon.

Alighanem azért hoznak külföldieket, mert a jelenlegi munkabérért magyar nem áll be a szalag mögé.

Én azt nem tudom, milyen bérért dolgoznak.

Iváncsai riportunkban megszólalt Baki Endre mezőgazdasági vállalkozó, önkormányzati képviselő. Egyebek mellett azt mesélte, hogy az építkezés alatt, munkaügyi ellenőrzések idején százával ugráltak ki a gyárkerítésen menekülő ázsiai munkavállalók. Egy országgyűlési képviselőnek van dolga az ilyen ügyekkel?

Nem tudok erről. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban így történt a dolog.

A vasműről és az iparűzési adóról tett beváltatlan ígéreteihez képest nagyságrendekkel szerényebb tétel az a siker, amivel ön a helyi sajtóban végighaknizta az elmúlt négy évet: szerzett egy MR-gépet a városi kórháznak.

Sok munkám van benne. Mivel kórházigazgató voltam, folyamatos elvárás felém, hogy a kórházban jól menjenek a dolgok. Hiába más vezeti az intézményt, bármi probléma adódott, rögtön megkaptam, miért nem oldottam meg. Az mondjuk ütőkártya a kezemben az Országos Kórházi Főigazgatóság és az egészségügyi államtitkárság felé, hogy „vegyétek már figyelembe, hogy felém itt helyben elvárás a kórház működése.” Ennek is köszönhető, hogy sikerült elérnem, hogy a központi közbeszerzés során az állam által vásárolt tíz MR- és CT-gép közül az elsőt Dunaújvárosban telepítsék. Ez tényleg siker, a többi település egy része talán még meg sem kapta a saját berendezését.

Hogyan küzdött az MR-berendezésért?

Éveken át szó szerint üldöztem Rétvári Bence államtitkárt és Takács Péter államtitkárt. Állandóan ki voltak téve a támadásaimnak.

Így is évekbe telt a „levadászás”. Miért?

Mert az állam – logikusan – EU-s forrásból tervezte a beszerzést.

A vasműben csak az ön országgyűlési képviselősége idején elégetett százmilliárd forinthoz képest nem tétel egy MR-gép. Egymilliárd?

Félmilliárd.

Pláne.

De nem győzöm hangsúlyozni: a vasműre költött százmilliárdnak köszönhető, hogy nem ment tönkre az infrastruktúra.

Ez világos. De a végcélját tekintve kudarcba fulladó százmilliárdos akciónak csupán töredéke az MR-beszerzés, mégis a komplett ciklust lefedő propagandát ácsoltak belőle. Végigolvastam a viszonylag kis számú interjúját a helyi sajtóban, mindegyikben felvetődött, hogy hozni fogok egy MR-t, mindjárt hozom az MR-t, már csak pár hónapra vagyunk az MR-től, megérkezett az MR, holnap telepítjük, ma telepítettük az MR-t, tegnap telepítettük, most már be is dugjuk a konnektorba, elkészült az első MR-felvétel. Szóval csak oda akartam kilyukadni, hogy a nagy ígéretei beváltatlanok maradtak, s a félmilliárdos tétel lett eladva a négyévnyi munka sikerének bizonyítékaként.

Én továbbra sem értékelném le vasműbe fektetett százmilliárdot. Az a pénz csak itt landolt, itt lett elköltve. Részben oda lett adva a munkásoknak, aminek köszönhetően – idézőjelben – nem halt éhen több ezer ember, részben fenntartás fordítódott, aminek köszönhetően csábító terület fogja fogadni az új beruházót. Ezt azért ne könyveljük el totális kudarcnak. Megjegyzem, az MR eredetileg nyolcszázmillióba került volna, és a sikeres közbeszerzési versenynek köszönhetően ment le az ár ötszázmillióra.

Ezek szerint az egészségügyben nem csak olyan üzleteket tudunk kötni, mint a lélegezhetőgép-biznisz, ahol más nemzetekhez képest tíz- meg húszszoros áron szerezte be a magyar állam a berendezéseket.

Azt azért tisztáztuk, hogy abban a szituációban az emberélet volt az első.

Azokban az országokban is az emberélet volt az első, ahol hozzánk képest töredékáron vásároltak lélegeztetőgépeket.

A vásárlás idején senki nem tudta, merre mozdul a járvány, csak azt láttuk, hogy Bergamóban lélegeztetés híján sorra halnak meg az emberek. Nálunk is akkorára dagadhatott volna a balhé, hogy még a kórházfolyosókon is lélegeztetőgépeket kell üzembe helyezni, és, ha abban az esetben nincs elég lélegeztetőgép, az a vád éri a kormányt, hogy nem készült fel kellőképpen. Szóval utólag könnyű fikázni.

A 300 milliárd forintból vásárolt közel húszezer lélegeztetőgép töredékét üzemelték be, és, amit beüzemeltek, ahhoz se volt elég személyzet.

Dunaújvárosban nem ezt tapasztaltam. Itt minden meg lett szervezve, minden gépre jutott személyzet, engem, a kórházigazgatót is kiképeztek lélegeztetőgépből. Rengeteg lélegeztetett beteget láttunk el, a műtői ébresztőt is intenzív osztálynak rendeztük be számukra. Büszke vagyok a kórház hősies helytállására.

A beszerzésről számos gazemberséget tárt föl a sajtó.

A dolog üzleti részére nekem nincs is rálátásom.

Csak rákeveredtünk megint a nagypolitikára, de térjünk vissza ismét ide. Tegyünk egymás mellé két várost: Dunaújvárost és Székesfehérvárt. Hasonlóan kiváló adottságú települések, mégis, míg az egyik szárnyal, a másik süllyed. Ön szerint mi az ok?

Először is nekik van egy jó polgármesterük a fideszes Cser-Palkovics András személyében. Másrészt diverzifikáltabb az iparuk, nem egyetlen cégre épül minden, míg nálunk, hogy csődbe ment a vasmű, rántotta magával az egészet. Ráadásul Fehérváron vannak polgári hagyományok, más típusú emberek laknak ott.

Más típusú emberek? Magyarán Fehérvár nem proletárváros?

Én olyat nem mondok Dunaújvárosra, hogy proletár.

Félreért. Az én szótáramban a legszebb kifejezések közé tartozik a proletár, a munkás, a melós.

Egyébként nálam is. Csak a lumpenproletár negatív. De a lényeg, hogy Dunaújváros az 1950-es években épült, az egész országból áramlottak ide különböző típusú emberek, az arisztokratáktól a mezőgazdasági cselédekig, így nincs az a kiforrott polgári értékrend, mint az ezeréves Fehérváron.

A választókerület lakosai sem egyazon kultúrkörhöz tartoznak. Egyik fele Dunaújvárosban él, a másik fele a tíz kistelepülésen. Utóbbi inkább fideszes, előbbi inkább ellenzéki. Ezt a különbséget minek tudja be?

Dunaújváros és környéke jobbára a gyárhoz kötődik, a távolabbi települések viszont a paraszti kultúrából nőttek ki, annak hagyományos értékrendjét képviselik.

Ön másképpen szól egyikhez s másikhoz?

Nem. Ugyanúgy. Megvan a saját értékrendem, azt képviselem. Akinek más az értékrendje, nem tudom, nem is akarom meggyőzni. Dunaújvárosban is a hagyományos, polgári, konzervatív értékrendet képviselőket igyekszem megszólítani. Senkinek sem hazudok csak azért, hogy magam mellé állítsam.

Mit ígér egyik és másik közegben?

Dunaújvárosban továbbra is a vasmű rendbetétele a legfontosabb ügy, vidéken a járda, az út, az orvosi rendelő, az iskola, az óvoda, a bölcsőde. Ott az a cél, hogy ne költözzenek be a városba.

Az országgyűlési munkájáról még nem beszéltünk. A parlamenti teljesítményét hogyan értékeli? A Házban négy év alatt tizenhat felszólalás mellett nulla indítvány olvasható az ön neve mellett. Nem egy Rétvári Bence.

Nem, mert nekem egész más a szerepem.

Három bizottságban rendelkezik tagsággal: a törvényalkotásiban, az igazságügyiben és a népjólétiben.

Egyszerre csak a népjólétiben és az igazságügyiben voltam, vagyok.

Ott van érdemi tevékenysége?

Hogyne. A népjólétiben alelnök vagyok, rengeteget vitatkoztam.

Például miről?

Sok mindenről. Még a szociálpolitikába is beleástam magam, pedig eredetileg nem az én területem. Rengetegszer kérdezték tőlem például azt, hogy miért nem emeli a Fidesz a családi pótlékot, és meg kellett védenem az álláspontunkat.

Miért nem emeli a Fidesz a közel húsz éve változatlan összegű családi pótlékot?

Mert a Fidesz munkaalapú társadalmat épít, a családok támogatását nem családi pótlék formájában, hanem ezer más módon adja oda.

Ezt ön igazságosnak tartja?

Igen. Ma Magyarországon munkából lehet megélni leginkább. És van is mód dolgozni, ugyanis egymillióval több a munkahely, mint 2010-ben. Ezt én igazságosnak tartom, ahogy igazságosnak tartom a lineáris adózást is a progresszívvel szemben.

Nem az nő ki ebből, hogy még inkább karanténba zárjuk a nyomorultakat, az esélyteleneket?

Nem, nem. Sőt, kinyitjuk előttük a munka világát.

Az a káros, ha meg lehet élni segélyből. Mert akkor nincs motiváció dolgozni, és az tönkrevágja pszichésen az embert, rajta keresztül pedig a társadalmat is.

A legnyomorultabbakhoz, a totál esélytelen képzetlenekhez és gyerekeikhez nem jut el az adókedvezmény, csak a segély.

De akinek akár csak halvány esélye nyílik munkát végezni, ne nyomjuk le támogatással. Inkább ösztönözzük, hogy szedje össze magát. Az így is kimaradóknak persze legyen védőháló.

A beszélgetésünk elején már megvádoltam azzal, hogy szeret több irányból vizsgálni jelenségeket. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy egésznapos fácánvadászat után uramozva, stüszi kalapban, kapatosan lobbizik minisztereknél vasgyárért, ipáért, járdáért. Ezzel a habitussal hogy állja a sarat a feketeöves érdekérvényesítők között?

Elvből nem vadászok. Az élet kioltása nálam tabu. De, hogy válaszoljak a kérdésre: az eleje nehezen ment. Nem a politikából, nem az önkormányzatiságból jövök, mint a legtöbb országgyűlési képviselő. Nekem ezt az egészet a parlamenti munka során kellett megtanulnom. De ez az úgymond másságom azért előnyt is hordozott, hiszen még ma sem vérbeli politikusként tekintenek rám.

Doktor uraznak a parlamentben, adnak a szavamra, mindig kíváncsiak, hogyan látom a dolgokat, respektálják a meglátásaimat, kapok egyfajta tiszteletet.

A Fidesz pártlistáján a 86. helyet kapta. Ezt akár megalázónak is érezhetné.

Engem nem érdekel az ilyen.

A 86. sorszám nem az ön fontossági, érdekérvényesítési, a táplálékláncban elfoglalt helyét mutatja a frakción belül?

Nem hiszem.

Listán biztos nem fog bekerülni.

Az biztos. De nem is akarnék listás befutó helyet.

Tehát egyéni vagy halál?

Ha szükség van rám, válasszanak meg egyéniben. Ha nem, megtalálom máshol a számításomat. Nem vagyok megélhetési politikus.

S hol az a megtalálás? Visszamenne újvárosi kórházigazgatónak?

Kórházigazgatónak se szeretnék már visszajönni.

Hanem?

Sima orvosnak.

Maszek praxis?

Kórház. Osztályos beosztott orvosnak szerintem bármikor visszamehetek.

Benne van még a szakma a kezében?

Benne.

Mikor műtött legutóbb?

Év elején. Most, a választás közeledtével kevesebb az időm, de korábban rendszeresen bejártam operálni. Pont azért, hogy ne essek ki a gyakorlatból. Jártam képzésekre, kongresszusokra, gyűjtöttem a szakmai pontokat, hogy megtarthassam a működési jogosultságomat.

Ez bizalmatlanság a politikussággal szemben, nem?

Egyetlen pillanatig sem akartam becsukni magam mögött ezt az ajtót. Szeretem csinálni.

Nem zavarná, ha olyan ember lenne a főnöke, akinek ön volt a főnöke?

Dehogy zavarna.

Nem piszkálná az egóját?

Nincs nekem olyan nagy egóm. Ráadásul a dunaújvárosi urológus főorvosnővel kiváló viszonyban vagyok, nekem nem okoz gondot, hogy ő és a mostani kórházigazgató lesz a főnököm.

Hatvanhét éves. Akár mehetne nyugdíjba.

Tulajdonképpen nyugdíjban vagyok.

Nem fizetésileg, hanem életmódilag.

Aktivitás szempontjából nem érzem magam nyugdíjasnak.

Nyugdíjasként például felhőtlenül lehet babázni. Az újvárosi beszédében utalt rá, hogy van három felnőtt fia, és van egy kislánya, akit Magyarországon szeretne felnevelni. Gondolom, arra az egészen kicsi lányra utalt, akivel a karján a minap a felesége lépett mellénk a dunaújvárosi stadionban. Nem kérdeztem rá, hogy az a baba a lánya vagy az unokája, de gyanítom, hogy az előbbi.

Nyugodtan rákérdezhetett volna. Mindenki megkérdezi. Igen, a kislányom.

A konzervatív kérdésem úgy szól, hogy a képviselőség mellett miért nem tetszik inkább unokázni. A liberális kérdés pedig úgy, hogyha már abban az áldásban részesült, hogy érett és még életerős férfiként, egzisztenciális nyomások és karrierkényszer nélkül nézhetné a gyereke felnövését, akkor mi a túróért pazarolja a ki tudja mennyi idejét politikára, kampányra, ellenfelek basztatására és a basztatódás elviselésére. Lapozhatná a kicsivel a vonatos, a dinoszauruszos vagy a csillámpónis könyvet, ehelyett velem issza a papírpoharas kávét, és védi a védhetőt meg a védhetetlent. Miért?

Szakítok időt a lányomra, sokkal többet, mint annak idején a fiaimra, de a közéletet is szeretem, kalandként élem meg, kihívásként. A politikában is igyekszem maximálisan megfelelni, de nem veszem véresen komolyan, nem görcsölök rá. A lányommal is így vagyok: ameddig a Jóisten megadja, hogy neveljem, addig nevelem. Persze igyekszem tenni az egészségemért, például fogytam tizennégy kilót.

Azért bátor tett.

A feleségem negyven elmúlt, nem volt gyereke, de nagyon szeretett volna, és azt gondoltam, kutyakötelességem őt ehhez hozzásegíteni. Egy éven át jártunk lombikprogramra, mire összejött, nem volt egyszerű.

Mit szól a három fia?

Örülnek, nincs ezzel gond.

Ők mivel foglalkoznak?

A két kisebb tanul, az egyik jogot hallgat, a másik villamosmérnök lesz. A legnagyobb meg kint van Németországban, diplomás ápoló intenzív osztályon.

Itthon is van hely intenzív osztályon.

Kiment kalandvágyból, bejött neki, jól érzi magát ott.

Nem mondja néha, hogy „fater, a ti kormányotok miattatok kellett elhúznom innen”?

Dehogy mond ilyet. És nem is gondol. Nincs rá oka.

The post Mészáros Lajos: Magyar Péter politikai hazárdőr first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu