Pezsgőt pusztítottak a champagne-i zavargásban

A champagne földrajzi nevet sokáig a pezsgővel azonos értelmű kifejezésként használták, utóbbit luxuskategóriájú italként emlegették, hiszen a 17–18. századi francia és európai udvarokban előszeretettel fogyasztották a buborékos bort. A 20. század elején azonban meglepő módon egyre inkább a szegénységhez társult a pezsgőkészítés fogalma. Az észak-franciaországi Champagne tartomány a filoxéra járvány következtében olyannyira megfertőződött a szőlőgyökértetű kártevővel, hogy tömegével pusztultak el a szőlőtőkék, ráadásul az időjárási viszonyok is borzalmasak voltak akkoriban.

A szőlőművesek, vagyis a vigneronok alig-alig tudták eladni terményüket, így a champagne-i borházak borkereskedői (négociant) kénytelenek voltak az ország más részeiről, sőt mi több, távoli európai vidékekről importálni a szőlőt. Vitatható módon azonban továbbra is champagne-nak nevezték a terméküket. Válaszul a francia kormány kijelölt egy földrajzi tájegységet, melyen belül az „igazi” champagne készül. Ez óriási felzúdulást keltett a szőlőtermelők között, főleg Aube département-ben (körzet), amelyet kizártak belőle, jóllehet Champagne régió történelmi középpontja éppen a körzet centruma, Troyes volt. Így hát 1911-ben kitört a champagne-i zavargás.

Lecsaptak a négociant-ok készleteire, az importszőlőből előállított buborékos bort az utcára vagy a folyóba öntötték, a palackokat és hordókat összetörték, a szőlőket letaposták. Egészen az első világháborúig eltartott a felfordulás.

A következő években jelentősen változtattak a szabályokon. A francia kormány Aube körzetét is hozzácsatolta a „hivatalos” Champagne-hoz, később pedig bevezette az appellation d’origine contrôlée (AOC) osztályzási rendszert, aminek segítségével sikerült helyreállítani az „eredeti” pezsgő hírnevét.