Ideális esetben mi magunk is képesek vagyunk felismerni a propagandát, és így az nem fejti ki nemkívánatos hatását, nem válunk az etikátlan befolyásolás áldozataivá. De igazán hatásos lépéseket a kormányok és egyéb, szabályozási jogkörrel rendelkező intézmények tudnának tenni, feltéve persze, ha ezt akarnák – mutat rá a Propaganda című könyv szerzője, Bőhm Kornél.

Felvilágosítás

A terület kutatói egyetértenek abban, hogy a médiaértés (media literacy), a közéleti hírek feldolgozásának, megértésének képessége fejleszthető. Kulcskérdés, hogy minél fiatalabb korban készségszintűvé váljon a kritikus gondolkodás, magától értetődő legyen a mérlegelés képessége. Az amerikai vagy finn oktatási rendszerben már kifejezetten érzékenyítik a tanulókat arra, hogy felismerjék, ha manipulálni akarják őket.

Hiba volna ugyanakkor csak a jövő generációira koncentrálni az edukáció tekintetében. A technológiába nem „beleszületett” idősebb nemzedékek számára az alap felhasználói képességek elsajátítása sem egyszerű feladat, ezért a komplex, agyafúrt módon megvalósított manipulációnak különösen kiszolgáltatottak.

És persze nem csak generációs kérdésről van szó, a technológiaértés, a médiahasználat, egyáltalán a kritikus gondolkodás kifejlesztése nem életkortól függ, hanem szociális háttértől, érdeklődési és munkakörtől is. A médiaértés szélesítése, a forráskritika iránti igény felkeltése össztársadalmi, sőt globális érdek.

Leleplezés

Sajnos nem állítható felelősséggel, hogy az álhíreket leleplező szolgáltatások különösebben nagy áttörést hoztak volna, mégsem szabad feladni azt a célkitűzést, hogy a nyilvánosság könnyebben tájékozódhasson a rosszhiszemű, szándékos félrevezetésre épülő online tartalmakról. Meg kell próbálni folyamatosan és széles körben korrigálni a manipulatív álinformációkat, felhívni a figyelmet ezek terjedésére és veszélyeire. A hatékonyságot növelné, ha be lehetne bizonyítani terjedésük, terjesztésük valódi okait, hátterét is.

Kapcsolódó

Hogyan védekezzünk a propaganda ellen?

Mindennapi pszichológia választások előtt: módszerek a manipuláció és az erőszakos térítés ellen.

Előrejelzés, kioltás

Eredményes ellencsapás lehet az álhír, a propagandaüzenetek várható megjelenésének előrejelzése. Ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen téves információval akarnak majd egy célcsoportot félrevezetni, az korlátozza a majdani terjesztők mozgásterét, sok esetben emiatt inkább le is mondanak a túl korán megszellőztetett tartalom publikálásáról.

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy az előzetes értesítés arról, hogy valakit megpróbálnak majd befolyásolni, megnöveli az ellenállás képességét a tényleges befolyásolási próbálkozással szemben. A legerősebb ellenhatás pedig azzal váltható ki, ha a várható érvekkel szemben már előzetesen ellenérveket, valós tényeket kap a kezébe a hírfogyasztó.

A tényellenőrzés hatékonyabbá tétele

Komplex kihívás, de megkerülhetetlen, hogy a globális informatikai cégek hajlandók-e és tudnak-e felelősséget vállalni abban, hogy a propagandacélú tartalmakat kiszűrjék, eltávolítsák, hátrébb sorolják.

Az egyik módszer lehet, hogy hatékonyabbá teszik a tényellenőrzést, és akadályozzák a bizonytalan, tényekkel nem igazolható tartalmak megjelenését. Ebbe a megközelítésbe olyan – már-már a fantázia birodalmába tartozó – lehetőségek is beletartozhatnak, mint egy közös etikai kódex kidolgozása, transzparencia a politikai hirdetések esetében, az álfelhasználók kiszűrése, tartalomszűrés és más effélék.

Több fontos lépés is történt ezen a területen 2025 folyamán a globális szolgáltatók részéről. A Google tulajdonában lévő YouTube egymaga tizenegyezer videós csatornát tiltott le a videómegosztó felületről, mert úgy találta, hogy az érintett felhasználók kínai és orosz állami propagandát terjesztettek a platformon. A Google ezen túl több, az orosz propagandához köthető hirdetési csatornát is zárolt, továbbá számos honlap elérhetőségét megszüntette.

Az ösztönző elemek átstrukturálása

A tartalomgyártók és a tartalomszolgáltatók egyaránt arra vannak kondicionálva, hogy bármi áron fokozzák a felhasználói interakciók (például a lájkolás, megosztás, kommentelés) mennyiségét, a látogatók számát, az oldalon töltött átlagos időt. Ezeknek a céloknak a teljesítése kézzelfogható anyagi érdekük: a jól pörgő tartalomnak köszönhetően cseng a kassza.

Mindez abba az irányba tol minden résztvevőt, hogy bármilyen tartalomnak helyet biztosítson, amely sok felhasználót vonz és mozgat meg, legyen ez akár álhír vagy nettó propaganda. Ha a dezinformálásból nem lenne ennyire könnyű profitot realizálni, a tartalom-előállítók kevésbé lennének motiválva a gyártására, terjesztésére.

A Google egyik erős eszköze a financiális ösztönzőrendszer szűkítésében rejlik: a gyanús honlapok számára nem teszik lehetővé például, hogy bekerülhessenek egy (látogatói és pénzügyi értelemben is) érdemi forgalmat generáló Google News válogatásba, így gyakorlatilag láthatatlanná, fenntarthatatlanná és céltalanná válnak.

Költéskorlát

A nagy digitális konglomerátumok nemcsak az ösztönzőrendszerek átszabásával tudnak vagy tudnának gátat vetni a káros tartalmak (köztük a propagandaüzenetek) terítésének, hanem a meghirdetési lehetőségek szűkítésével is. A Meta például 2025 októberétől nem engedélyezi az EU-s és más európai országok területén a politikai, választási és társadalmi témájú hirdetések közzétételét a Facebook és az Instagram felületein. Ennek szigorú betartatása visszaveti a sokszor korlátlan elkölthető büdzsével rendelkező propagandaközpontok kampányait. Hasonló szellemű döntést hozott a Google és az általa tulajdonolt YouTube videómegosztó is.

A cégóriások ugyan saját hatáskörben és önkéntesen hozták meg az európai politikai térképre nagy változásokat előrevetítő döntést, de az indok mindegyik esetben az EU által előírt, a politikai hirdetések átláthatóságáról hozott rendelet. A jogszabálynak való megfelelés ugyanis túl nagy terhet jelentene, így a megfelelés helyett inkább nem is teszik lehetővé a politikai hirdetések elindítását.

Hatósági tilalom

A korlátozás, a cenzúra alkalmazása jelen pillanatban a nemzetállamok illetékességi körébe tartozik, de az országhatárok egyre kevésbé képesek korlátozni a digitális határtalanságot. Ezzel együtt számos ország tiltja vagy kísérli meg korlátozni egyes propagandacsatornák sugárzását, illetve bizonyos tartalomtípusok láthatóságát. Az Európai Unió államai például tiltják a Moszkva külföldi szócsövének tartott Russia Today „hírcsatorna” adásának sugárzását, közvetítését, de az álhírek – leginkább rémhírek – tudatos terjesztését szintén sok országban jogszabályok büntetik.

The post Hogyan szorítható keretek közé a propaganda? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu