Szerda este Szoboszlai Dominik elnyűtt arccal nézett a kamerába – már az első félidőben. Társaival éppen kétségbeesetten igyekeztek felvenni a Paris Saint-Germain ritmusát, egyértelműen látszott, hogy ezen az estén nem osztottak lapot a Liverpoolnak. A PSG játékosai önfeledten tartogatták a labdát, Desiré Doué már-már szemtelenül villantotta meg képességeit az ellenfél tizenhatosánál, Hvicsa Kvarachelia pedig úgy gázolt át a komplett liverpooli védelmen, mintha a védők ott se lettek volna.

Az egy évvel korábban BL-alapszakaszban simán az élen végző, a Premier League-et utcahosszal nyerő Liverpool úgy nézett ki, mintha először futballozna ezen a szinten.

Arne Slot sem játszotta el a mindent tudó bölcset a mérkőzés után, a holland edző bevallotta, megúszták a megalázó vereséget, és mázlisták, hogy csak 2-0 lett a vége. Ezt támasztják alá egyébként a találkozó statisztikái is, amelyekre nem lehet büszke egyetlen Liverpool-játékos sem.

De jogosan vetődik föl a kérdés, mégis mi változhatott egyetlen év leforgása alatt? Minek a hatására vált a Bajnokok Ligája-esélyes Premier League-címvédő fogatlan oroszlánná? Mitől omlott össze ennyire a Liverpool?

Fejétől bűzlik a hal

A csapat mélyrepülése talán sokaknak meglepő, de nem ebben a szezonban kezdődött, hanem már 2024-ben. Ahogyan az a legrosszabb betegségekkel is lenni szokott, tünetek nélkül, a felszín alatt lappangva. Jürgen Klopp távozásával ugyanis megnyílt az út Michael Edwards számára, aki a futballért felelős vezérigazgató lett, sportigazgatónak pedig a Bournemouth korábbi technikai igazgatóját, Richard Hughest jelölte ki.

Ez a páros elsőre remekül hangzott, utólag visszatekintve katasztrofálisnak bizonyult.

Papíron minden stimmelt, hiszen Edwards korábban sportigazgatóként 2016 és 2022 között hat évet töltött a klubnál, ám több nézeteltérése is volt Klopp-pal, ezért végül távozott. Visszatérésének egyik kulcsa volt, hogy szabad kezet kap, így a személyzet, a belső vezetői felépítés mind az ő felelőssége. Hughes újoncként bizonyítani akart és nem tűnt rossz ötletnek Arne Slot kinevezése, aki korábbi munkahelyein remekelt, ráadásul a fiatal játékosok beépítésében is jeleskedett.

Jürgen Klopp keretével nem is történt nagy baj, könnyű volt átvenni a csapatot, amelynek tagjai jól ismerték egymást, a magas intenzitású játékot, emellett majd kicsattantak az önbizalomtól. A bajnoki címre sóvárgó együttesbe nem jött új játékos, nem is távozott kulcsember, de Slot okosan forgatta a csapatát, hogy elkerülje a sérüléseket, ráadásul a kontrollált játék miatt nem is merültek ki úgy a focisták, mint korábban. A baj akkor kezdődött, amikor igazolni kellett.

A Liverpool nyári átigazolási szezonja borzasztóra sikerült, de nem (csak) az elköltött vagyon miatt, hanem azért, mert nem lett mélyebb a kerete, csak a meglévő játékosokat cserélték ki. Elment Darwin Núnez, de jött Alexander Isak. A Bayern Münchenbe igazolt Luis Díaz, akinek a helyére Cody Gakpót szánta Slot. Jött Florian Wirtz is, aki időnként a szélen is tud játszani. Az autóbalesetben elhunyt Diogo Jota posztjára pedig Hugo Ekitiké jött.

Eközben viszont teljesen egyértelmű hiányposztokat nem oldottak meg:

• a védelem tengelyében Virgil van Dijk és Ibrahima Konaté mellé leigazolták ugyan a 19 éves Giovanni Leonit, de ő az első meccsén keretszalag-szakadást szenvedett. Így aztán az igen sérülékeny Joe Gomez maradt az egyetlen alternatíva ezen a poszton. Ez nem egy acélos keretmélység, különösen a két kulcsember teljesítményének visszaesésével.
• Marc Guéhi személyében legalább szándék volt védő megvételére (ő végül a Manchester Cityben kötött ki), az ordítóan hiányzó védekező középpályás posztra viszont senki sem érkezett.
• Mo Szalah mögé semmilyen valódi alternatíva nem érkezett, mert bár Jeremie Frimpong játszott szélsőt is, őt hivatalosan az ingyen lelépő Trent Alexander-Arnold pótlására vette meg a klub.

Hab a tortán, hogy játékstílus tekintetében is teljesen más futballistákat igazolt az együttes, mint akik távoztak. Núnez és Díaz a kérlelhetetlen presszingjéről, agresszív letámadásáról volt híres, míg Alexander-Arnold hátulról tudta szervezni a labdás játékot. A helyükre érkező futballistákra ez egyáltalán nem igaz. Ehhez vegyük hozzá, hogy Slot hátat fordított a fiatal játékosoknak is, a legtöbbjüket kölcsön is adta a klub. Conor Bradley játszotta a legtöbbet a 21 éves, vagy annál fiatalabb játékosok közül 754 perccel. Őt követte Jarrell Quansah (495 perc), a képzeletbeli dobogóra pedig Harvey Elliott fért fel 374 perccel.

Bradley maradt ugyan, de januárban súlyos térdsérülést szenvedett, míg Quansah a Bayer Leverkusenbe igazolt, Elliott pedig az Aston Villához került kölcsönben, de nem jött be a számítása.

Az identitás, hogy nincs intenzitás

A teljesen átalakult együttes még – az előző idény sikereinek hála – nagy önbizalommal vágott neki a mostani idénynek. Ha leegyszerűsítjük, még elhitték, hogy képesek bárkit megverni. Jól is indult a bajnokság, azonban már akkor is egyértelmű volt, hogy hosszú távon gondban lesz ez a csapat, mert rendre az utolsó pillanatokban tudta behúzni a mérkőzéseit. A fordulópont már a hatodik fordulóban bekövetkezett, amikor a Crystal Palace-tól 2-1-re kikapott a címvédő, majd meg sem állt zsinórban hat vereségig, ez pedig rámutatott arra, hogy rengeteg munkába kerül még összerakni a csapatot.

Ugyanakkor azt is elérte, hogy a világon senki nem tartott már attól, hogy a Liverpoollal kell összecsapnia.

Klopp idejében nem csak azért tartottak a csapattól, mert jó eredményei voltak. A Pool rendkívül kellemetlenül agresszíven támadott le, intenzív ellenfél volt, amely ellen labdát tartani is nehéz volt, a támadásait kivédekezni sem lehetett könnyen, szinte minden aspektusból ijesztőnek hatott. Slot irányításával viszont eltűnt a fojtogató hatás a visszatámadásoknál. Labdát szerezni nehéz volt ugyan a csapat ellen, de megtartani, kontrázni már könnyebben ment, míg a mostani szezonra ez már bárkinek sikerülhet. Ez nem barokkos túlzás, hiszen

• a liga egyértelműen leggyengébb csapata, a Wolverhampton 2-1-re legyőzte a címvédőt,
• míg a szörnyű szezont futó Tottenham 12 sérülttel is pontot szerzett.

Nem csak érzésre tűnik úgy, hogy a liverpooli labdavesztések után sima az út a kapuig. A The Athletic már decemberi elemzésében kimutatta, hogy visszaesett a csapat intenzitása, ha a labda megszerzéséről van szó. Az úgynevezett PPDA, vagyis az érték, amely azt mutatja, átlagosan hány passz után próbálja aktívan megszerezni egy csapat a labdát, mélyrepülésben van azóta is.

Liverpool’s Premier League ranking for PPDA (Passes allowed per defensive action).

Long regarded as a measure of a team’s pressing, of their intensity off the ball, Liverpool ranked top for PPDA in their last great season under Jurgen Klopp. Now they are down in eighth. pic.twitter.com/q0HAt1ytXX

— Anfield Sector (@AnfieldSector) March 23, 2026

Lényegében tehát taktikai oldalról az történt, hogy miközben visszavett a tempóból a Liverpool és a labdabirtoklást szeretné kimaxolni, ha mégis labdát veszít, nem támadja le elég gyorsan ellenfeleit. Ebből következik, hogy nagyobb nyomás kerül a védelemre, amely még magasan is helyezkedik a labdatartás okán. Ezt nyögik az eredmények, a szurkolók, miközben az ellenfelek boldogan beállnak mélyen védekezni, hiszen liverpooli a játékosoknak nincs konkrét támadásépítési tervük, viszont a kontrákat túl megengedően hagyják. Nem hiába panaszkodott Slot egész idényben a mély blokkokat alkalmazó ellenfelekre.

Ha pedig a mélyen védekezés felmerült, a PSG-re mindent lehet mondani, csak épp azt nem, hogy beállna bunkerfocit játszani. Ehhez képest a Liverpool nem kapott szárnyra Párizsban, nem mutatta meg, hogy végre izgalmas mérkőzést tud játszani, sőt Slot saját maga állt be öt védővel saját kapuja elé, hogy Gomez bedobásaiból próbáljon meg profitálni.

Éppen azt csinálta a holland edző, amit egész évben hevesen kritizált. A különbség csupán az, hogy ő nem tudta sikeresen kivitelezni, ehhez ugyanis sokkal szervezettebb védelmi struktúra és több gyakorlás kellett volna a formációtól függetlenül is.

Vélhetően ez mutatja meg legjobban, hogy Slot mennyire kétségbe van már esve. Az egész szezon egy katasztrófával ér fel, az idényben már 17 vesztes meccse van a hollandnak, már csak kettőre van attól, hogy a 21. században ő legyen az a Liverpool-edző, aki egy szezonban a legtöbbször kapott ki. Ráadásul angol bajnoki címvédőként. A csapatának semmilyen identitása, stílusa nem maradt, kínjában pedig öt védővel próbált valami újat bedobni, de azzal se ment semmire.

Már a játékosok se bíznak benne

Visszatérő hangzatos kijelentés, hogy egy edző elveszítheti az öltözőt, ez viszont lényegében megfoghatatlan, bizonyíthatlan kijelentés. Az viszont valóban egyértelmű, hogy a labdarúgók önbizalma és harci kedve teljesen eltűnt. Már a Bajnokok Ligája-alapaszakaszban játszott, PSV Eindhoven elleni novemberi mérkőzés után is csak ennyit tudott mondani Curtis Jones:

Őszintén mondom, nincs válaszom erre az egészre. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Már túl vagyok a dühös állapoton, erre már nincsenek szavaim.

A helyzet azóta sem javult, és bár nem kapja hármasával a gólokat a Pool, de Szalah még decemberben annyira összerúgta a port a vezetőedzőjével, hogy úgy tűnt, januárban már el is hagyja a csapatot. Az egyiptomi teljesítménye is visszaesett, de a klub ikonikus támadója kifejezetten bántó módszerekkel került a kispadra, ami vélhetően a társainak sem volt szimpatikus.

Arne Slotnak egyébként sem kimondott erőssége az egyénekkel történő figyelmes bánásmód. Az Aston Villának kölcsönadott, de lehetőséghez elvétve jutó Harvey Elliotról minden alkalommal megtagadta a nyilatkozatot, Szalah esetében is maximum találgatni lehet, mi hangzott el. Noha a hollandokra jellemző a nyers, szókimondó stílus, a futballisták esetében ezzel nem volt probléma.

Slot körül viszont meglehetősen fagyos lett a légkör, a szomorú, csalódott arcú Liverpool-játékosok látványa pedig mindennapossá vált.

Beszédesnek tűnik az a tény is, hogy Szalah inkább felbontja a szerződését nyáron, minthogy még egy évet töltsön a csapatban. Az sem lenne meglepő, ha azért történt volna mindez, mert a The Athletic információja alapján Slot marad a vezetőedző, mivel a klubot tulajdonló Fenway Sports Group továbbra is bízik benne.

Ez a hangulat teljesen más, mint amikor Jürgen Klopp szinte apafiguraként volt jelen Liverpoolban. A játékosai imádták és bíztak benne, Slotnál viszont ez a kölcsönös bizalom nincs meg, és mostanra úgy tűnik, minden szétesett körülötte.

Két év alatt semmi sem maradt abból, amit Klopp felépített. Sem felismerhető stílus, sem filozófia, sem sorban álló akadémiai fiatalok, akik beépíthetők. Nehéz elképzelni, hogy innen még lehet számára visszaút.

The post Arne Slot irányításával mostanra minden eltűnt, amit Jürgen Klopp összerakott Liverpoolban first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport