Levélszavazási anomáliák

Az utóbbi hetekben többször előkerült a levélszavazás tisztaságának kérdése. A Declic romániai civil szervezet szerint a magyarországi lakcímmel nem rendelkező határon túli magyaroknak kidolgozott „levélszavazás jelenlegi rendszere sérülékeny, és nem kellően átlátható”. Például „a választóknak külső befolyástól mentesen kellene szavazniuk, és a szavazatukat is saját maguknak kellene visszajuttatniuk, nem pedig begyűjtési akciók keretében leadniuk.”

Kétségtelen, hogy a levélszavazatoknál jóval magasabb a rontott, így az érvénytelen voksok aránya, az utóbbi két választáson ez 15 százalék körül alakult. De ez nem azt jelenti, hogy magát a szavazólapot töltik ki ilyen sokan rosszul. A levélcsomagokat ugyanis nem egyszerű feladat hibátlanul, érvényesen visszaküldeni: precízen kell kitölteni az azonosító nyilatkozatot, mellé kell tenni a külön kis borítékba zárt szavazólapot, és az egészet bele kell tenni a válaszborítékba, majd lezárni. Sokféleképp el lehet rontani. Ha a kis borítékba kerül az azonosító nyilatkozat, ha az azonosító nyilatkozat nincs pontosan kitöltve, ha a szavazólap nincs a kis borítékban lezárva, ha sérült a boríték annyira, hogy kiférhetett rajta valamelyik dokumentum, máris érvénytelen a szavazat. Így már érthető, miért olyan magas a rontott szavazási iratok aránya. De, ami magát a szavazólapot, tehát a leadott szavazatot illeti, ott nincs több érvénytelen, mint a belföldi voksoknál

– mondta el a 24.hu-nak László Róbert a Political Capital választási szakértője. Hozzátette: „Máshol van a probléma. A kérdés inkább az, vajon minden szavazat beérkezik-e, amit leadtak. A levélcsomagot ugyanis nem feltétlenül a választópolgárok adják fel postán. Ők beikszelik a szavazólapot, kitöltik a nyilatkozatot, lezárják a borítékot, a nagy részüktől pedig begyűjti a csomagot egy (ál)civil szervezet, amely eljuttatja a levélcsomagokat a külképviseletre. Azt viszont senki nem látja, hogy az út során mi történik a szavazatokkal. Adott esetben könnyen megtörténhet, hogy valamilyen módon felnyitják ezeket a borítékokat, megnézik, az illető kire szavazott, és csak azokat a szavazatokat juttatják el a konzulátusra, amelyeket az általuk támogatott pártra adtak le. Ennél is súlyosabb, hogy mind a Vajdaságban, mind Erdélyben jó pár gyűjtőpontot felállítottak, ahol segítik a választópolgárokat – elvileg csak az azonosító nyilatkozat helyes kitöltésében, a borítékok megfelelő használatában – ám azt lehetetlen ellenőrizni, hogy az X behúzásában is segédkezet nyújtanak-e.”

László Róbert szerint érthető, „hogy a határon túli magyarok körében a Fidesz köztiszteletnek örvend, elsősorban a könnyített honosítás miatt. Ahogy az is érthető, hogy a korábbi ellenzéki pártoknak alig voltak szimpatizánsaik a határon túl. Mégis az, hogy három egymást követő választáson a Fidesz 95 százalékos eredményt ért el, alapos gyanúra ad okot. Ilyen szavazati arányt legfeljebb Észak-Koreában szoktak produkálni. A Fidesz extrém eredményeihez bizonyosan hozzájárult, hogy a szavazólapokat, levélcsomagokat ellenőrizhetetlen körülmények között töltetik ki, gyűjtik be, szállítják a külképviseletre a Fideszhez közeli proxyszervezetek, sőt, maga az RMDSZ is részt vesz a folyamatban.”

Ugyanakkor hiába merülnek fel jogosnak tűnő gyanúk, kifogások, ez a gyakorlat teljesen legális.

Mivel „a választópolgár a levélszavazatát postán az NVI-hez vagy bármely külképviseletre, vagy személyesen a külképviseletre vagy országgyűlési egyéni választókerületi választási irodába juttathatja el. A választópolgár joggyakorlásának elősegítése érdekében – hasonlóan más államok levélszavazási szabályaihoz – az is lehetséges, hogy a választópolgár az általa választott személyt – így például egy szomszédját, egy helyi civil szervezet munkatársát, a helyi lelkészt vagy bárki mást – bízza meg a levélszavazat személyes leadásával” – írta a 24.hu megkeresésére a Nemzeti Választási Iroda.

A hivatalos álláspont szerint nincs is itt semmi komoly probléma.

A korábbi általános választások során összesen öt jogorvoslati kérelem érkezett a Nemzeti Választási Bizottsághoz levélszavazás tárgyában. Valamennyi kifogást elutasította az NVB

– emlékeztetett az NVI. Hozzátették: külképviseleti szavazás kapcsán „több alkalommal is eljárt az NVB, itt olyan kifogásokat bírált el, ahol a választópolgár (egyébként saját hibájából) nem szerepelt a névjegyzékben. A levél- és a külképviseleti szavazást érintő jogorvoslati kérelmek száma elenyésző a Magyarország területén történt tevékenységek miatt benyújtott kérelmekhez képest.”

Meghekkelt választási rendszer

A választásokkal kapcsolatos politikai gyanúkban, összeesküvés-elméletekben gyakran szerepel, hogy valakik úgymond meghekkelik az elektronikus választási rendszert. Csakhogy hivatalos adatok, konkrét bizonyítékok nincsenek arra, hogy bármikor is történt volna ilyen. A Nemzeti Választási Rendszert, „ami a választási névjegyzék kezelését, a választás különböző fázisaihoz kapcsolódó feladatok elvégzését támogatja, nem érte online, elektronikus támadás sem a 2022-es, sem a 2024-es kiemelt országos választások során. Ez a rendszer nincs internetre publikálva, csak meghatározott, az NVI által monitorozott, kontrollált végpontokról érhető el” – közölte megkeresésünkre az NVI.

Ugyanakkor a Választási Tájékoztató Rendszert, „mely a választásokkal kapcsolatos nyilvános adatok publikálására, a Nemzeti Választási Bizottság, valamint a Nemzeti Választási Iroda közérdekű adatainak közzétételére szolgál, napi szinten érik kisebb robotizált támadások, melyeket a védelmi megoldások automatizáltan blokkolnak. A 2022-es kiemelt országos választás választásnapjának estéjén érte az akkor még földi IT infrastruktúrával kiszolgált Választási Tájékoztató Rendszert a legnagyobb volumenű elosztott túlterheléses támadás, mely a szolgáltatás rendelkezésre állásának átmeneti degradációját okozta.” Azóta jelentős fejlesztést hajtottak végre, a Választási Tájékoztató Rendszer „felhő infrastruktúrában földrajzilag elosztott erőforrásokkal működő tartalomszolgáltató réteggel (CDN) bővült, így a szolgáltatás rendelkezésre állásának degradációját eredményező elosztott túlterheléses támadás azóta nem történt” – tették hozzá.

A szavazatok „eltérítése” vagy a hackertámadás viszont legalább egyértelmű bűncselekmény. Sokkal nehezebb bizonyítani, amikor ennél jóval puhább módszerekkel befolyásolják a szavazást. A Fidesz 2022-es győzelmét (illetve korábbi kétharmados diadalait) sem valamiféle olyan nyílt, durva, bizonyítható csalás tette lehetővé, mint az 1947-es kékcédulás választás. Ahogy egy, a 2022-es választás után született elemzés is megállapítja, az előző választásokon

alig születtek jogi formát öltő kifogások. Ettől még csúcsra járatva működött a választóknak a hatóságok által évtizedek óta tétlenül szemlélt, szervezett utaztatása.

Kampánycélú önmerénylet

Még a választási csalásról szóló teóriáknál is nagyobb „slágertéma” az önmerénylet, amely arról szól, hogy valamelyik politikus titkosszolgálati segítséggel erőszakos támadást kreál maga ellen.

Ilyen önmerényletek valójában a legtöbbször nincsenek, ez csak narratívaépítés. Az igazán profi titkosszolgálatok a gyakorlatban nem készítenek elő megrendezett, szimulált terrorcselekményeket, ehelyett a választási befolyásolás részeként dezinformációkkal olyan légkört teremtenek, amelyben egy ilyen akció jövőbeni megtörténte hihetővé válik

– mondja egy, a különböző titkosszolgálatok erre vonatkozó munkájára rálátó forrásunk, aki szerint ráadásul egy ilyen önmerénylet manapság nem sokat érne. „Az 1998-as robbantásokhoz viszonyítva óriási különbség, hogy ma sokkal több csatornán át nagyságrendekkel hatalmasabb mennyiségű információ zúdul rá az emberekre. A ’90-es években nem volt még közösségi média, sem okostelefon, a kereskedelmi tévék, valamint az internet épp csak megjelentek. Akkor egy ilyen robbantás úgy is nagyot szólt, hogy senki nem halt meg, de még sérülés sem volt. Manapság egy ilyen vértelen akciót ezerféleképpen magyaráznának, és a felgyorsult világunkban gyorsan elsikkadna. Ahhoz, hogy valami igazán ütős legyen, vérnek kellene folynia. Ha felrobban valami, de senkinek nem lesz baja, az emberek többsége csak legyint vagy azt mondja, hogy önmerénylet volt. Ahhoz, hogy valaki ilyennel sikeresen befolyásolja a közvéleményt, valakinek tényleg meg kell sérülnie” – magyarázza a szakember.

Névtelenséget kérő riportalanyunk szerint egyre nehezebb egy politikailag sikeres önmerényletet kivitelezni. „Vegyük a szerbiai robbanószeres ügyet. A médiában jóval erősebb a hangja azoknak, akik úgy vélik: a szerb titkosszolgálat ezt direkt Orbán érdekében csinálta a vele jóban lévő szerb miniszterelnök utasítására. És hiába magyaráz ezzel szemben a fideszes propaganda bármit, az ellenzéki konteók láthatóan ütősebbek. Tehát ebből Orbán nem fog jól kijönni. Ha belemegyünk az összeesküvés-elméletekbe, akkor akár azt is mondhatnánk: pont azért csinált valaki ilyet, hogy robbanóanyagot hagy egy NER-barát ország gázvezetéke mellett, hogy a fideszes miniszterelnököt olyan gyanúba keverje: önmerényletet szervez maga ellen” – fogalmazott ironikusan forrásunk.

Hasonlóképpen szkeptikus az önmerénylet-teóriákkal kapcsolatban egy másik szakmai forrás.

Amikor egy titkosszolgálat arról beszél, hogy valakik álmerényletre készülnek, egyáltalán nem biztos, hogy erről valós tudással, illetve bizonyítékkal rendelkeznek. Lehet, hogy csupán arra gyanakszanak, hogy a túloldalon az ellenfél részéről ilyenre készülnek, és a cél az, hogy egy ilyen kiszivárogtatással már a szándékot is ellehetetlenítsék

– mutat rá az elhárítás logikáját jól ismerő riportalanyunk.

A szerbiai akcióval kapcsolatban azt mondta: „Számomra is megrendezettnek tűnik a dolog, de nincs rá semmilyen bizonyítékom. Ha szakmai fejjel elképzelem a dolgot, akkor az ilyet mindenképp külföldön hajtanák végre, amihez egy balkáni ország ideális terep. Szerbiát nézve annyi mondható el biztosan: a két kormány között jó a kapcsolat, a két titkosszolgálat pedig a migráció ügyében folytatott tárgyalásokat. De nem gondolom, hogy akár a hazai nemzetbiztonság, akár a kormány olyan nagyon rálátna arra, mit csinálnak a szerb kollégák. Az egy teljesen más világ, ott a polgári titkosszolgálatok feladatainak jelentős részét a katonai elhárítás és hírszerzés látja el, ez náluk a háború miatt alakult így” – magyarázta riportalanyunk.

Harmadik megkérdezett forrásunk is kételkedik abban, hogy idehaza egy ilyen megrendezett erőszakos provokáció működni tudna.

Egy önmerénylet sikeres végrehajtása a lehetetlennel határos. Hogyan lehetne azt megoldani, hogy egy védett személyre rálőjenek, vagy robbantást hajtsanak végre a közelében, de mindezt úgy, hogy ne legyen semmi baja? Egy különösen védett állami vezetőt nemcsak hogy eleve rendkívül nehéz volna fegyverrel vagy robbanószerkezettel megközelíteni, de egy nyilvános szereplés vagy látogatás esetén, amennyiben fenyegetettség van, a személyi védelemért felelős Terrorelhárítási Központ és Készenléti Rendőrség szoros megfigyelés alá von mindenkit, akiről feltételezhető, hogy képes volna ilyesmire. Ha például Ilich Ramirez Sanchez, vagyis ismertebb nevén Carlos szabadlábon lenne, és JD Vance látogatása idején Magyarországon járt volna, akárcsak valamilyen teljesen ártalmatlan okból is, biztosan végig követték és lehallgatták volna. Ugyanígy járnának el egy olyan szervezett bűnöző esetén, akinek a neve felvetődött korábban robbantásos vagy lőfegyveres bűncselekmények esetén akkor is, ha csak nyaralni jön Magyarországra” – állítja riportalanyunk, aki a Szerbiában történt, az álmerénylet gyanúját felvető robbanóanyagos ügyről azt mondta:

A szerbekkel a migráció vagy a drogcsempészet ügyében szoros az együttműködés. És nyilván most a két titkosszolgálat között is jobb a viszony, mint a délszláv háború idején. De azt látni kell, hogy ebben a balkáni miliőben az állambiztonsági szervek és a szervezett bűnözés között jóval komolyabb összefonódások vannak. Szóval itt azért jóval kevésbé lehet eleve kizárni ezeket a dolgokat

– figyelmeztetett a forrásunk. Hozzátette: az ilyen ügyekben, ahol felmerül a merénylet vagy terrorizmus gyanúja, az állampolgárok a titkosítás miatt nem láthatják a teljes képet.

A puha befolyásolás módszerei

Aki azt gondolja, hogy a választási befolyásolás most kezdődött, illetve csak bizonyos országokra jellemző, az rendkívül naiv. Minden titkosszolgálat beavatkozik azon államok választásaiba, ahol a mögötte álló kormánynak érdekeltségei vannak. Persze egy kisebb országnál mindez inkább a régióra, a szomszédos államokra korlátozódik, a nagyhatalmak viszont ezt globális szinten teszik. Nemcsak a kínaiak, az oroszok vagy az ukránok avatkoznak be, hanem a nyugatiak is. Az amerikaiak és az izraeliek éppúgy, mint az uniós tagállamok. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy idevezényelnek titkosügynököket, akik itt valamiféle látványos akciókat hajtanak végre. Többnyire inkább arról van szó, hogy pénzzel támogatnak bizonyos szervezeteket, híreket szivárogtatnak ki, illetve dezinformációkkal próbálják befolyásolni a végeredményt. Az viszont nem igaz, hogy ezt csak az unión, valamint a nyugati világon kívüli titkosszolgálatok csinálnák

– fogalmazott riportalanyunk, akit arról is megkérdeztünk, felvetődhet-e a bűncselekmény gyanúja, ha egy újságíró valamilyen módon együttműködik egy külföldi titkosszolgálat embereivel?

„A hazai elhárítás szemszögéből az, ha egy külföldi titkosszolgálat felveszi egy újságíróval a kapcsolatot, önmagában is potenciális nemzetbiztonsági kockázat lehet. Más kérdés, hogy a nyugati országokban ilyesmiért nem szoktak újságírókat letartóztatni. Van számos egyéb módszer, hogy az újságírót próbálják »átállítani”, vagyis megakadályozni abban, hogy az ország érdekeibe ütköző tevékenységet folytasson. Vagy ha ez nem megy, akkor leleplezik az idegen hírszerzővel folyamatban lévő kapcsolatát” – mondja a titkosszolgálati működésben járatos forrásunk.

Még sarkosabban fogalmaz másik riportalanyunk, aki szerint a médiában látható, a titkosszolgálatokról szóló híreknek sokkal több köze van a kampányhoz, mint a valósághoz. „A magyar elhárítás nem dolgozik újságírókra, ahogy politikusokra sem, hanem a külföldi titkosszolgálatok hazai tevékenységét ellenőrzik. Egy újságíró vagy politikus úgy bukhat le, hogy a titkosszolgálat követi vagy lehallgatja a külföldi hírszerzőt, és ennek során észleli, hogy az illető egy hazai újságíróval, politikussal vagy más közszereplővel találkozgat. A kémkedés világában nincs barátság, itt mindenki dolgozik mindenkire. Tehát nincs olyan, hogy amennyiben egy baráti, NATO-ország titkosszolgálatával rendszeres kapcsolatban van az illető, akkor az rendben van, felejtsük el” – állítja forrásunk.

Ha például egy sajtómunkás találkozik egy idegen hírszerzővel, akkor először tisztázni kell, hogy a munkáját végezve újságíróként beszélget vele, vagy netán pénzt kap azért, hogy szándékosan terjesszen a nemzetbiztonságra is veszélyes dezinformációkat. Konkrétan volt olyan eset, hogy egy újságíró olyan emberrel találkozott, aki az orosz hírszerzésnek dolgozott. Ilyen esetben mindig próbálják az illetőt figyelmeztetni, de van, hogy nem hajlandó elfogadni: valakik manipulálják. De vezető kormányzati politikus esetében is előfordult, hogy a magyar elhárítás észlelte: olyan személlyel tart kapcsolatot, akinek révén egy idegen titkosszolgálat kompromittáló szituációt teremtve megzsarolhatja. Csakhogy a titkosszolgálat nem alkalmazhat kényszerintézkedést, nem tilthat el egy politikust attól, hogy valakivel találkozzon. Ráadásul gyakran el sem jutnak a szervek idáig, hiába próbálnak találkozni a hivatalban lévő vezetővel, az nem is hajlandó fogadni őket

– mondja riportalanyunk.

Nem rejti véka alá szakmai kritikáját a másik forrásunk sem, aki szerint a titkosítás elleni harc eléggé kétarcú. „A sajtó az állammal szemben gyakran követeli a titkosítás feloldását. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Ha például egy újságírónak a forrása átad valamilyen bizalmas, minősített adatot, azzal az újságíró önmagában még nem követ el bűncselekményt, hiszen nem tudhatja, hogy ez államtitkot képez. Ám, ha ezt az adatot tudatosan átadja egy külföldi titkosszolgálatnak, ott már felvetődhet a törvénybe ütköző cselekedet gyanúja” – mutatott rá a forrásunk, aki szerint a Tiszához a sajtóhírek szerint közel álló üzletember lehallgatásának ügye tipikusan olyan, amiből egy hivatását komolyan vevő titkosszolga nem tud jól kijönni.

„Amennyiben az elhárítás kap egy olyan információt, hogy valakinek a tevékenysége nemzetbiztonsági kockázatot jelent, akkor ne figyeljük meg, mert ő amúgy ellenzéki? Ha az derül ki, azért nem figyeltünk meg valakit, mert ellenzéki, akkor is politikai botrány lenne, csak a másik oldalon. Egy titkosszolgálat vagy rendőrség nem tud így működni. És ha új kormány lesz, akkor sem fog tudni” – tette hozzá a rendvédelmi és elhárító testületek mindennapjaira rálátó forrásunk.

Rákérdeztünk: biztosan nem kaphat egy titkosszolgálat egy kormánytól politikai megrendelést vagy utasítást?

Olyan biztosan nincs, hogy a szervezeten, mondjuk az Alkotmányvédelmi Hivatalon belül egy igazgató, osztályvezető vagy akár a főigazgató azt mondja, hogy ezt vagy azt politikai okokból meg kell figyelni. Az persze nem zárható ki, hogy, amikor az irányító miniszter vagy a kabinetfőnök felől, tehát politikai térfélről jön egy utasítás, hogy ennek vagy annak nézzenek utána, amögött nem szakmai megfontolás, hanem kampányérdek van. De az ezt végrehajtók akkor is szakmai munkát végeznek, nem fognak hamis jelentést, valótlan információkat leadni csak azért, hogy a politikus kedvében járjanak

– állítja a titkosszolgálati működést ismerő riportalanyunk.

Szerinte manipuláció nemcsak a kormány oldaláról történhet. „Ha a kormányon lévő politikus megpróbálja ráerőltetni az akaratát a nemzetbiztonsági szakmára, az helytelen. De mennyivel jobb, amikor valaki évekig szolgál egy kormányt, elfogadja a kitüntetést, a jutalmat, aztán, amikor a közvélemény-kutatások alapján a hatalmon lévők bukásra állnak, hirtelen szolgálatra jelentkezik az ellenzéknél azzal, hogy felmond a médiában egy, az ő politikai narratívájukba illő történetet? Történtek ilyenek az előző kormányok idején is. Tipikus módszer, hogy a kiszivárogtató mondjuk egy többezer oldalas anyagból a nyilvánosság elé visz egy olyan részletet, ami beleillik a koncepciójába. Azokat viszont, amelyek cáfolják a kampányban felhasználható dolgokat, nem mutatja be. Ez is politika” – fogalmazott a szakmai forrásunk.

The post Önmerénylet, hekkertámadás, titkosszolgálati beavatkozás: mennyire kell ezektől tartani a kampány hajrájában? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu