A Tisza Párt erősödött, a Fidesz stagnált a kampányhajrában. A közvélemény-kutatások átlaga szerint

kormányváltás lesz április 12-én, a Tisza magabiztos többséget szerez a parlamentben.

Érdemi elmozdulások bő egy éve nincsenek a pártok támogatottságában. Az ellenzék 2024 őszén vette át a vezetést, de 2025 tavaszán húzott el igazán, nyárra pedig többé-kevésbé kialakultak a mostani erőviszonyok: a Tisza stabilizálni tudta a vezetését, így az azt követő időszak nagy kérdése az volt, a Fidesz képes-e megfordítani a verseny dinamikáját. A mostani számok azt mutatják, ez nem sikerült, holott mindent bevetettek.

A választás előtti utolsó hónapban a szokásosnál több közvélemény-kutató mérte a pártverseny állását:

• a Medián,
• a 21 Kutatóközpont,
• a Nézőpont Intézet,
• a Závecz Research,
• a Publicus,
• az IDEA,
• a Republikon,
• az Alapjogokért Központ,
• a XXI. Század Intézet
• és az Iránytű Intézet

néhány héten belül, március 25. és április 10. között ismertette a számait, amelyek átlagolásával igyekeztünk tisztább képet kapni arról, milyen eredményt hozhat a választás.

Cikkünkben sorra vettük, milyen választási forgatókönyveket valószínűsítenek a nem kormánypárti és a kormányhoz köthető intézetek, továbbá megnéztük azt is, mi következik abból, ha átlagoljuk az összes kutatást.

Az intézetek döntő többsége hárompárti parlamentet és magabiztos, de nem kétharmados Tisza-győzelmet jelez előre. Csökkenni látszik az esélye annak is, hogy a királycsináló szerepébe kerüljön a Mi Hazánk, a Demokratikus Koalíciónak és a Kétfarkú Kutya Pártnak pedig jó eséllyel nem sikerül megugrani a parlamenti küszöböt.

Soha nem volt még ekkora különbség a Tisza és a Fidesz között

Tóka Gábor politológus, aki sokáig a mérések átlagolására esküdött, nemrég azt mondta, kérdéses, hogy ez a módszertan mennyiben alkalmazható az idei választásra, ugyanis a Fidesz megrendelésére dolgozó kutatók hitelessége egyre inkább megkérdőjelezhető. Egyrészt kiszámíthatatlan, mikor állnak elő adatsorokkal (emlékezetes, hogy 2025 első felében fél év alatt egyetlen adatsort tettek közzé), másrészt a kutatások témája, szövegezése félreismerhetetlenül a fideszes propagandanarratívába illeszkedik.

Ha a fent említett tíz intézet utolsó méréseit mégis átlagoljuk, azt kapjuk:

• a Tisza Párt a pártválasztók körében 48,6 százalékon áll, a részvételüket biztosra ígérő választók között pedig 49,4 százalékon. Utóbbi kategória a választásokhoz közeledve válik egyre fontosabbá, ez ugyanis azt jelzi, mennyire mozgósított, lelkesült a tábor, ám ilyen adatokat csupán három intézet tett közzé, így a többi kutatónál mindkét sorba ugyanazok a számok kerültek. A Tisza győzelmét várja a kormánytól független összes intézet.
• A Fidesz mindkét kategóriában 41 százalékon áll, hátránya 7–9 százalékpontos. Csupán a kormánypárti intézetek számítanak arra, hogy a Fidesz még négy évvel megtoldja az uralmát, de tarolást ők sem várnak.
• A Mi Hazánk mindkét kategóriában 5 százalék körül áll: egyedül a Mediánnál és az Iránytűnél nem éri el a küszöböt.
• A DK és az MKKP támogatottsága mindkét kategóriában megegyezik: 2,5, illetve 2,3 százalékon áll a pártválasztók között, a részvételüket biztosra ígérők körében sincs érdemi elmozdulás, így várhatóan nem jutnak be. Egyedül a Schmidt Mária-féle XXI. Század Intézet számol a DK bejutásával, utolsó mérésében az addig az ellenkezőjét mérő IDEA is arra jutott, hogy a küszöb alá szorulnak, a Kutya Párt bekerülésével pedig immár a Republikon sem kalkulál, noha náluk a küszöb környéken járnak, 4 százalékon.

Tavaly nyáron 45–38, ősszel 45–41, idén februárban 46–42 százalék volt a Tisza-Fidesz-meccs állása, tehát az ellenzék erősödött a kampányfinisben.

A NER 16 évében az ellenzék csak ideig-óráig tudta magához ragadni a vezetést a pártpreferencia-kutatásokban (2012 tavaszán MSZP-előnyt mértek, 2021-ben a hatpárti összefogás tudta a Covid-válság tetőpontján és az ellenzéki előválasztás heteiben magához ragadni a vezetést), így már eleve az példátlan, hogy a Tisza másfél éve vezeti a népszerűségi listákat. Azonban elmondható az is, hogy

a mérések átlagában soha korábban nem vezetett ilyen meggyőző fölénnyel a Tisza.

Ráadásul minderre a választás előszobájában kerül sor.

Tanulságos megnézni, hogy néztek ki a pártpreferenciák a 2022-es választás előtt. Négy éve összeszedtük, hogyan alakultak az erőviszonyok 2021 januárja és 2022 márciusa között: akkor a kutatói konszenzus az volt, hogy magabiztos, de nem kiütéses, kétharmados Fidesz-győzelem várható: a kormánypártoknak átlagosan 49,2 százalékot mértek, a hatpárti ellenzéki összefogásnak pedig 43,8 százalékot. Ehhez képest a Fidesz története legjobb eredményét érte el, 54 százalékot kapott, míg az ellenzék összeomlott, és 34,4 százalékon végzett.

A kutatók nagyot tévedtek: átlagosan 4 százalékkal mérték alul a Fideszt és 9 százalékkal becsülték felül az ellenzék erejét.

A legkisebbet a Medián tévedett: ők 50–40-et mértek a kormánypártok javára. A nagyarányú tévedésre a magyarázat az volt, hogy a háború kitörése jelentette sokkot és Márki-Zay Péter balul sikerült mondatának hatását nem tudták rendesen lekövetni a mérések, a kétharmadot elhozó, hirtelen Fidesz-előretörést így ennek a számlájára írták az elemzők. Most azonban hasonló, földindulásszerű esemény nem borította meg a kampányt, a felszínre kerülő botrányok pedig inkább az ellenzéknek kedveztek.

A közvélemény-kutatók szempontjából pozitív ellenpélda a 2024-es EP-választás: a Tisza felemelkedése néhány hét alatt feldúlta a pártstruktúrát, ám a választói preferenciák változását alapvetően pontosan tudták lekövetni a mérések, az átlagolásuk pontos indikátora volt a végeredménynek.

A kormánypárti és kormánytól független intézetek közti különbség nem újdonság, ugyanakkor említésre méltó, hogy valamelyest korrigálnak egymáshoz a számok. Korábban a kormánypárti intézetek a Fidesz előnyét nagyjából akkorára taksálták, mint, amekkora vezetést a többiek mértek az ellenzéknek, de mostanra is csak 6 százalékpontos a kormánypárt fölénye, sőt, ahogy azt a 24.hu kiszúrta, a Nézőpont a Mediánt hitelteleníteni igyekvő posztjában a biztos pártválasztók között mindössze 3 százalékpontos, tehát hibahatáron belüli Fidesz-vezetést mutatott ki. Ilyen csekély Fidesz-előnyt kormánypárti kötődésű intézettől nem láthattunk az idei választási kampányban.

Amennyiben a független intézetek méréseit vesszük alapul, még terebélyesebb a Tisza erősödése. Körükben tavaly nyáron 47–36 százalék volt az állás a Tisza javára, ez ősszel 48–37-re módosult, februárban 48–39-el ment az ellenzék, mostanra azonban minden korábbinál nagyobb különbséget jeleznek előre: az utolsó mérések átlaga szerint

52 százalékon áll a Tisza, a kormánypárt pedig 38 százalékon.

A legnagyobb különbséget továbbra is a Medián méri: a választásokat évtizedek óta megbízhatóan előrejelző, 2018-ban Fidesz-kétharmadot, 2022-ben magabiztos kormánypárti sikert prognosztizáló intézet a részvételüket biztosra ígérő választóknál 58–35-re vezet a Tisza, míg az EP-választás végeredményét a legpontosabban előrejelző 21 Kutatóközpontnál ebben a kategóriában 56–37 az állás a Tisza javára. Utóbbiak sem mértek még ennél nagyobb különbséget (a 21 Kutatóközpont lapunk megbízásából készített kutatásából számos, a választás kimenetele szempontjából izgalmas tendencia kiolvasható, itt tudnak szemezgetni köztük).

Elvesztette a kampányhajrát a Fidesz

Adja magát a kérdés, hogyan alakult a valaha mért legnagyobb Tisza-fór a kampány utolsó heteiben?

Mint ismert, a kormány a szavazások előtti gyakorlatnak megfelelően ősztől kezdve közhangulat-javító intézkedések sorát öntötte a választókra: kedvezményes lakáshitelprogramot indítottak, elindult a háromgyermekes és a 30 alatti anyák szja-mentessége, valamint a 40 év alatti kétgyermekeseké is, elutalták a hivatásosoknak a hathavi bérüknek megfelelő fegyverpénzt, a nyugdíjasok a 13. mellé megkapták a 14. havi nyugdíj első heti részletét is, miközben azzal támadták az ellenzéket, hogy olyan adóemelési programot tervez rászabadítani a lakosságra, amire Bokros Lajos is csettintene. Emellett minden eddiginél durvább vádakkal illették az ellenzéket, azt állítva, hogy a szuverén kormány megdöntésére együttműködnek Ukrajnával, orosz típusú kompromatot készítettek elő Magyar Péterrel szemben, igaz, azt a fenyegetést idáig nem váltották be.

Azonban sem a célzott jóléti intézkedések, sem a rágalomkampányok nem hoztak érdemi áttörést, így a Fidesz újra a háborús fenyegetésben találta meg legfőbb üzenetét: 2022 és 2024 után ismét úgy határozták meg a választás tétjét, hogyha nem szavaznak bizalmat a választók Orbán Viktornak, az ország „belesodródik” a háborúba. Ehhez eszkalálták a diplomáciai konfliktust Ukrajnával, miután leállt a Barátság kőolajvezeték, minden korábbinál durvább adok-kapok alakult ki az ukrán és a magyar vezetés között, katonai védelemmel erősítették meg az energetikai létesítményeket, és belengették, hogy az ukránok támadásra készülhetnek, hogy elvágják Európát az orosz energiától. Ezután erősödtek fel egy esetleges hamis zászlós művelettől való félelmek, amelyek szakértők vélekedése szerint húsvétvasárnap a Török Áramlat gázvezeték szerbiai szakaszán be is igazolódtak, miután a Szerbiát és Magyarországot összekötő kritikus gázinfrastruktúránál állítólag nagy erejű robbanószert és az aktiváláshoz szükséges eszközöket találtak.

A 21 Kutatóközpont lapunk számára készült felmérése szerint azonban erősen korlátozott a háborús riogatás hatása: a megkérdezettek 54 százaléka nemmel felelt arra a kérdésre, hogy háborúba lépne-e az ország, amennyiben a Tiszához kerülne a kormányrúd.

A korábbi választások tapasztalatai alapján sokan számítottak arra, hogy a Fidesz képes lesz fordítani, vagy legalább faragni a hátrányán az urnázás napjához közeledve, ám ezúttal az utolsó hetek eseményei egytől-egyig a kormánypártoknak vittek be ütéseket.

Török Gábor politikai elemző ezt úgy összegezte a 24-en futó Törökülésben, hogy a Fidesznek most minden labda kifelé pattan a kapufáról. A Telex megírta, hogy a gödi Samsung-akkugyárban olyan súlyos munkavédelmi és légszennyezési problémák merültek fel, hogy már a kormányban is felmerült, bezáratják az üzemet, ám erre végül nem került sor, a VSquare és a Financial Times is orosz befolyásolásról írt: értesüléseik szerint a Kreml egy politikai technológusokból álló csapatot bízott meg a parlamenti választás befolyásolásával, és egy orosz médiakonzultációs cég dezinformációs kampánnyal támogatja a Fideszt.

A legnagyobb port az kavarta, hogy Szabó Bence volt nyomozó a Direkt36-nak kipakolt arról, hogy hogyan próbálta az Alkotmányvédelmi Hivatal a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodával elvégeztetett kamunyomozás révén bedönteni a Tisza Párt informatikai rendszerét. Ezzel sokak szemében nyert igazolást az a régi félelem, hogy a Rogán Antal által felügyelt titkosszolgálat pártérdekek szerint működik.

Szabó feltűnése lavinát indított el: sorra álltak a nyilvánosság elé a rendszeren belülről olyan szereplők, akik kitálaltak arról, hogyan gyűrte maga alá az intézményeket, szervezeteket és végső soron magát a magyar államot a kormánypárt. Szabó után a legnagyobb visszhangot Pálinkás Szilveszter adott interjúja váltotta ki: a Magyar Honvédség toborzókampányának arca egyebek mellett arról beszélt, hogy a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár a tervezett csádi misszión ötvenszázalékos harcértékvesztéssel számolt, vagyis azzal, hogy a kivezényelt magyar katonák fele meg fog halni.

Orbán szabadtéri országjárása is gellert kapott: rejtélyes, fekete ruhás biztonságiak kezdték megrendszabályozni az ellentüntetőket, a kormányfő Győrben a fütyülő tiszásokkal ordibált.

Vagyis a kampány utolsó hetei nem a fideszes üzenetektől, hanem a fideszes botrányoktól voltak hangosak úgy, hogy eleve hátrányból futottak neki ennek az időszaknak.

Mivel a botrányok egy része túllógott a közvélemény-kutatási adatfelvételeken, ezek hatása teljesen meg sem jelenik a mostani számokban, így nem zárható ki, hogy tovább erősítették, mobilizálták az ellenzéki szavazókat.

Milyen eredmények következnek ebből?

Az egyéni választókerületekben megszerezhető mandátumok túlsúlya miatt (a 199 országgyűlési képviselőből 106-ot választunk így) nehéz pontos becslést adni arra, hogy mi következik az országos támogatottságokból. A 21 Kutatóközpont mandátumkalkulátora – amely a 24.hu oldalán is elérhető – a 2024-es EP-választás területi adataira épít: abból indul ki, hogy az országos támogatottságokkal együtt mozogtak az egyéni eredmények, ám ennek a mértékét részletes, egyéni kerületi mérések híján nehéz megbecsülni. A választókerületi erősorrendet külön cikkben dolgoztuk fel: számításaink szerint 34 körzet húzhat a Fidesz felé, 45-ben a Tisza állhat jobban, 27-ben pedig kiélezett küzdelem várható.

A Fidesz felé lejtő választási rendszer miatt a Tiszának erőn felül kell teljesítenie. 2014-ben országos listán 45 százalékot szerzett a Fidesz, mégis megszerezte a mandátumok 67 százalékát. A választási rendszer torzításai miatt legalább 4 százalékpontos előnyre lehet szüksége a Tiszának a listán ahhoz, hogy esélye legyen megszerezni az abszolút többséget, ám ha bejut a Mi Hazánk, ennél a támogatottsági szintnél könnyen elképzelhető az is, hogy parlamenti patthelyzet alakul ki, és egyik párt sem szerez többséget. Ebben az esetben radikálisan felértékelődne a Mi Hazánk szerepe – Toroczkai László érthető módon ezt tartaná az egyik legjobb kimenetelnek.

A mostani támogatottsági szinten azonban nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv:

• ha a közvélemény-kutatások átlagát beírjuk a mandátumkalkulátorba, azt kapjuk, hogy a Tisza 123 képviselői széket szerez, a Fidesz 71-et, a Mi Hazánk pedig 5-öt. Ez magabiztos tiszás fölény, a kétharmados többségtől sincs messze, melyhez legalább 133 mandátum szükséges.
• Ha a független intézetekre szűrünk, már karnyújtásnyira kerül az alkotmányozó többség: az átlagok alapján 127 széke lenne a Tiszának és 67 a Fidesznek. Mind a hét, kormánytól független intézet Tisza-többséget prognosztizál, a méréseik 113 és 139 közötti képviselői helyet valószínűsítenek, a kormánypártok pedig 60 és 81 közötti frakciókkal vehetnek részt a következő parlamenti ciklusban szerintük.
• A 21 Kutatóközpont és a Medián a részvételüket biztosra ígérő választók körében végzett mérése, valamint a Medián pártválasztókra vonatkozó számai adják ki a Tisza-kétharmadot. A legmagabiztosabb győzelmet akkor aratná az ellenzék, ha a Medián biztos választókra vonatkozó adatai jönnének be: akkor a mandátumkalkulátor számításai szerint 144 mandátuma lenne a Tiszának és csak 55 a Fidesznek – a Medián a saját mandátumbecslése szerint 141 képviselői helye lesz a Tiszának és 52 a Fidesznek.
• A kormánypárti intézetek mindegyike fideszes többséget jelez: ők átlagosan 116 mandátumot mérnek a Fidesznek és 76-ot a Tiszának.
• A Mi Hazánknak a Medián és az Iránytű kivételével az összes intézet 5–6 helyet prognosztizál, vagyis e szerint nem lesz a mostaninál nagyobb frakciójuk: a legjobban akkor járnának, ha a Nézőpont számai jönnének be, akkor 8 képviselői helyük lenne.
• A DK egyedül a kormánypárti XXI. Század Intézet szerint alakíthat 5 fős frakciót.

Alábbi cikkünkben részletesen bemutatjuk, mely körzeteken múlhat egy egy esetleges Tisza-kétharmad, és mely választókerületek visszafordításával nyerheti meg mégis a választást a kormányoldal.

The post Megtették tétjeiket a közvélemény-kutatók: a Tisza a választás esélyese first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu