A vasárnapi választáson Orbán nem nyerhetett többet annál, amennyit nyert, az ellenzék pedig nem veszíthetett volna akkor sem többet, ha az lett volna az egyetlen célja, hogy mindenét elveszítse
– írtam 2022 áprilisában, a választás utáni reggel megjelent cikkemben. Nem hiszem, hogy akadt akkoriban bárki az országban, akinek a képzelete odáig terjeszkedett volna, hogy a 2026-os választás napján az újságok arról tudósítanak, az ellenzék vezetője a pártja kétharmados sikerét eredményező megméretés után azt mondja:
Felszólítom a köztársasági elnököt, hogy kérjen fel kormányalakításra, aztán távozzon a hivatalából, és ugyanerre szólítom fel az összes bábot!
Az pedig alighanem Netflix-sorozathoz is erős forgatókönyvnek tetszett volna, hogy ez az ember a Fidesz egykori igazságügyi miniszterének volt férje lesz.
A valószerűtlen eseménysorozat azzal kezdődött, hogy Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott egy pedofilügyben elítélt embernek, a Fidesz pedig a politikai károk mérséklése érdekében – az államfő mellett – feláldozta Varga Judit tárcavezetőt is. Ezután Magyar Péter, a miniszter korábbi férje posztolt egyet a Facebookra, majd bement a Partizán stúdiójába és adott egy interjút.
Egy ilyen attrakció után az ilyen szereplők általában elterülnek a politika senkiföldjén.
A nyilvánosság természetéből következik, hogy a zárt, monolitnak tűnő, tizenéve szinte hozzáférhetetlen NER-ből kiszólók iránt föllobban az érdeklődés. Aztán szépen gyorsan ki is huny. Ennek nyomán szoktak az érintettek a politika senkiföldjén megpihenni, hiszen a Fidesszel szemben állók számára ők fideszesek, a fideszesek számára viszont árulók.
Ugyanakkor az a pillanat egyedi volt. Nem függetlenül attól, hogy akkoriban rendezték meg a kegyelmi ügyre reagálva az Odakint most szörnyek járnak tüntetést, amelyen akkori ésszel és szemmel felfoghatatlan, az ellenzéki pártok számára pedig elérhetetlen tömeg vett részt. Azaz lehetett úgy olvasni a politikai helyzetet: van egy jelentős Fidesszel szembeni sokaság, amelynek nincs képviselete. Nyilvánvalóan azért, mert az úgynevezett óellenzék szavazhatatlan az ellenzéki többség számára.
Ekkor indult el Magyar Péter a politikai senkiföldjéről.
Hogyan lehetett valószerűtlen az útja, mit tudott Magyar, amit mások nem?
Bátor kísérlet lenne egészében magyarázatot kínálni a Magyar-jelenségre egy éjszaka született gyorselemzésben, elvégre könyvek sora kutatja majd, hogyan történhetett, hogy egy egyedül érkező ember fölfordította a sokáig érinthetetlennek hitt, autokratikus, bizonyos álláspontok szerint választáson egyenesen leválthatatlan Fideszt. Sorolunk azonban néhány szempontot, amelyen érdemes lehet még gondolkodni.
- Politikai kontextus: nem létező ellenzék. Magyar kétharmados győzelme visszafelé is sokat elmond: a korábbi ellenzék intellektuális üressége, a politikáról szóló teljes félreértése, képzeletének hiánya, tehetetlensége, alkalmatlansága, na pláne lustasága sokkal nagyobb volt, mint valaha bárki gondolta. Elvégre Magyar két év alatt megépítette a váltópártot úgy, hogy alkotmányozó többséget szerez, miközben ennek az időszaknak a nagyobb részében lényegében „élőben volt a tévében”. Ám a lényeg: ez a tér üres volt, volt hely, ahová be lehetett menni. Magyar pedig bement.
- Gazdasági környezet. A magyar gazdaság rettenetes állapotba került erre a ciklusra. Amikor a Fidesznél a felelősöket keresik majd a történelmi zakóért, alighanem Nagy Márton neve az első sorban szerepel majd. A korábbi fideszes kétharmadok idején jórészt konjunktúra kísérte a kormánypárt munkáját, ami meg is ágyazott sikerének. Ugyanakkor a 2022-2026-os ciklus mélyrepülés: a brutális inflációtól a gazdaság stagnálásán át az EU-s pénzek hiányáig megannyi tényező vezetett oda, hogy megszűnt a Fidesz-sikerek egyik pillére.
- Munka. A rendszerváltás óta biztosan nem látott politikai teljesítmény Magyar Péter utóbbi két évének története. Az ember egyszer csak elindult, és elkezdte járni az országot. Először csak néhányan kísérték, kis platós kocsiról beszélt, majd mind többen csatlakoztak hozzá, hogy végül a sokadik országjárásán már tömegek kísérjék a kisebb településeken is. Ám az egy dolog, hogy ment, mindeközben megépült mögötte egy professzionális szervezet, amely képes volt lebonyolítani egy zöldmezős politikai rekrutációt, előkészíteni a teljes elitcserét, programot írni, s közben neves szakembereket a párthoz csábítani még a győzelem előtt, tehát akkor, amikor még tétet kellett tennie a szereplőknek. Magyar törhetetlen akaratára jellemző, hogy még az utolsó kampánynapon is öt gyűlést tartott.
- Stratégia. A magyar politikába a 2010-es választás óta folyamatosan érkeznek erők azzal az ambícióval, hogy bebizonyítsák: van élet a Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor szimbolizálta erőtéren kívül, azaz a hagyományos baloldali (liberális) és jobboldali megosztás felülírható. Így érkezett a politikába több mint másfél évtizede a rendszerkritikus páros, baloldalról a Lehet Más a Politika, jobbról a nemzeti radikális Jobbik. Ám minden pártot felfalt a Fidesz választási rendszere, illetve a centrális erőtér. Így került elő újra és újra az összefogás ügye az ellenzéki oldalon, mivel azt azonosították problémaként, hogy külön-külön nincs esélyük közhatalmat szerezni a Fidesztől. Ez a dilemma aztán föl is falta az összes pártot az LMP-től a Jobbikon és a Momentumon át Márki-Zay Péter szövetségéig. Mind részei lettek a Gyurcsánnyal diabolizált „régi ellenzéknek”. Nyilván Magyarnak is sok ponton könnyebb lett volna használni ezeknek a létező erőcsoportoknak az infrastruktúráját, hálózatát, ám tudta, úgy nem nyerhet. A végletekig kitartott stratégiája mellett, egyetlen alkura sem volt hajlandó, még az ellenzéki választók körében kérlelhetetlensége miatt népszerű Hadházy Ákos sem számíthatott eltérő bánásmódra. Magyarnak igaza lett: a választók tudták, melyik az a jelölt, aki segít nekik eltüntetni a Fideszt.
Eltüntetni a Fideszt? Ez tényleg ekkora bukta a kormánypártnak?
Bátor kísérlet lenne egészében megmutatni egy éjszaka született gyorselemzésben, milyen dimenziói és mélységei vannak a Fidesz-vereségnek. Sorolunk azonban néhány szempontot, amelyen érdemes lehet még gondolkodni.
- Frakció. Önmagában a frakció mérete is mutatja, micsoda vereség ez a kormánypártnak. A 138 tiszással szemben mindössze 55 fideszes képviselő ül majd. Ez a szám sokkal rosszabb, mint amit egy arányos választási rendszerben jelentett volna a párt teljesítménye: a 38 százalékos eredmény most csak a parlamenti mandátumok alig negyedére lesz elég. Ráadásul nagyon összetett stratégiai kérdések állnak a Fidesz előtt, mert az országos listát nem arra tervezték, hogy rommá verik őket. Márpedig most, ha mindenki felveszi a mandátumot, a Fidesz megújulása olyan sorral kezdődhetne ellenzékben, hogy: Orbán, Semjén Zsolt, Kövér László, Kubatov Gábor, Kósa Lajos, Németh Szilárd, Latorcai János, Lezsák Sándor, Jakab István… A jelzőbajnokságon nem biztos, hogy a dinamizmus nyerne, ha egy ilyen képviselőcsoport jellemzéséért kellene vetélkedni. Éppen ezért alighanem még tervezik, hogy ki veszi fel a mandátumot, mi segítheti leginkább a párt újjáépítését, túlélését.
- Gazdasági holdudvar. Ezen a téren brutális ütést kapott a párt. A Fidesz másfél évtizeden át tartó uralmának egyik kulcsa az elképesztő erőforrás-koncentráció volt. Ez olyan fundamentum, amely alapvetően határozta meg a politikai teret. Orbán a politika totalitásáról szóló koncepciója szerint az ilyen-olyan tőkék mindig gravitálnak valaki felé: amelyik nem felé, az az ellenfél felé. Éppen ezért az erőforrások totális kontrollját igyekeztek létrehozni, ami olyan jól sikerült, hogy csak a Dubajba siető Matolcsy-klán környékén kereshetnek a magyar emberek néhány száz milliárdot, hogy Mészáros Lőrincről és Tiborcz Istvánról most ne is beszéljünk. Ám a forrásokat jórészt elkeríteni sikerült, fenntartható üzletek viszont korlátozottan születtek ezekből. Márpedig a Tisza a Holdról is látszó győzelmével ezek a csapok elzáródnak. Ez pedig oda vezet majd, hogy erodálódik ez a háttér, így a Fidesz-elit egy része alighanem megpróbál valahogyan közel kerülni az új hatalomhoz.
- A Fidesz-képzelet összeesése. A kormánypárt tizenhat éves uralma nyomán megképződtek tudások, amelyeket már a képzelet sem mert kihívni. Ennél nagyobb hatalom pedig nincs: ha az ellenfél már nem tudja elképzeli, hogy győzhet ellened, akkor nem is fog. A korábbi ellenzékek és pláne szavazóik négy kétharmad után valamiként talán tudomásul vették ezt az alávetettséget, ám megérkezett Magyar Péter. Ő nem hitt abban, hogy léteznek eleve elrendelt eredmények, amennyiben minden körzet felé elindult. A történet vége már ismert: minden körzetet menyert a Tisza – egyebek mellett – Bács-Kiskun, Békés, Heves, Somogy vagy éppen Zala megyében. ez pedig azért is nehezebbé teszi a tegnap még kormánypártnak az újjáépítési kísérletet, mert új hiedelemvilágot és valóságot teremt, ha a „Csak a Fidesz!” helyett a „már nem a Fidesz” az új realitás.
Miért lehetett ilyen súlyos a Fidesz veresége?
Bátor kísérlet lenne egészében megmutatni egy éjszaka született gyorselemzésben, milyen tényezők járulhattak hozzá a Fidesz-kudarchoz. Sorolunk azonban néhány szempontot, amelyen érdemes lehet még gondolkodni.
- Gazdaság. Ezt már említettük, ez az alap, azaz a gazdaság teljesítőképessége nagyon hiányzott a Fidesz alól.
- Kampány. A Fidesz-kampány végig késésben és döntésképtelenségben volt. Pár példa. Elkezdték használni a mesterséges intelligenciával készült videókat, majd megjelent egy oldal, amely videót ígért, amelyen elítélendő dolgokat tesz Magyar. Ám ha van eredeti videóm, igyekszem előtte elhitetnie a választókkal, hogy az lehet kamu, MI-generált tartalom, hiszen azt szoktam használni? Aztán vegyük a pénteki Orbán-bejelentést, amelyre egy országot készítettek fel. Talán sohasem tudjuk meg az igazságot, ám szinte biztos vagyok abban, hogy valamit akartak, amit aztán reggelre már nem akartak: valószínűleg meggyőzték egymást, hogy azt mégse. És ebből lett egy videó körülbelül arról, hogy szavazz a Fideszre, miközben az egész kampányban nem várták annyian a kormányfőt a képernyők előtt, mint akkor. Vagy gondoljunk a kíméletlen háborús propagandára, amelyet 15 perccel később békés locsolkodós vagy futballmeccses tartalmak váltottak a politikusok csatornáin: van életveszély, vagy nincs? Ők sem hiszik el, hogy van? Ilyen ellentmondások sora kísérte a kampányt, amely aztán a Fidesz-történet szimbolikus vereségébe futott bele.
- Korrupció. Ha nincs gazdaság, a korábban a választópolgárok által kvázi beárazott korrupció hatása sokszorozódik. Ha általános reálbéremelkedés a tapasztalat, kevésbé rázza meg az embereket a lopás, ám ha rosszabbul mennek a dolgok, azonnal látványosabb a romlás. Márpedig olyan tömegű vagyont magánosítottak a Fidesz oligarchái, s olyan bicsaknyitogató módon kérkedtek a teljesítményüktől és befektetéseiktől tökéletesen független, szinte egészében a közösség forrásaiból származó vagyonokkal, hogy az már kezelhetetlen kockázat lett a Fidesznek.
- Félelemipar. A múlt héten már írtam egy esszét azzal a címmel, hogy Búcsú egy Orbán-korszaktól, miután világos volt, hogy a Fidesz-mítosz minden eleme elveszett: az orosz birodalom elleni lázadástól az ’56-os hősök áldozatának érinthetetlenségén át a polgári Magyarország eszméje mint test- és szívtartás melletti kitartásig minden odalett. A legvégére egyetlen üzenet maradt: féljetek! Csakhogy ennek a pártnak a története, az identitása, a mítosza az volt, hogy azt üzente: ne féljetek! Orbán Viktor 1989-ben ezzel az mondással érkezett, amikor az állampárt diktatúrájától nem riadva követelte az orosz csapatok távozását. Az utóbbi időben az oroszok oldalán követeli, hogy féljen mindenki. Ilyen önfeladást, identitásvesztést nehéz túlélnie egy pártnak. Annak a pártnak, amely a Listen to your heart-tal érkezett a magyar politikába, nem maradt szíve.
Ám akadt nagyobb problémájuk is, mert nem tudták, hogy az igazság végül mindig fölékerekedik a hazugságnak.
Az igazság végül mindig hazatér
A magyarok igazságot akartak tenni – aligha lehet ennél tömörebben megfogalmazni az üzenetét annak a többségnek, amely felsorakozott vasárnap a Tisza mögött, ahogyan az a kiáltozott rigmusok egy részéből éppen úgy nyilvánvaló volt, mint ahogyan az elszámoltatást ígérő mondatokat kísértő tapsból. De leginkább abból világos, hogy a Tisza ilyen mértékű támogatásával totális elitcserét hajtottak végre, 1990 óta nem látott módon söpörték ki a regnáló hatalom vezető rétegét.
Látni kell, hogy az utóbbi négy évtized ilyen típusú átalakulásai mindig erkölcsi rendszerváltások voltak. 1989-ben világos volt, hogy a kommunista pártállam fenntarthatlan, így egy békés átmenetet követő választáson teljesen új elit kezébe adták a közhatalmat az emberek. Legközelebb, 2010-ben volt hasonló mértékű váltás, amikor a romlott szocialista elitet takarították el a hatalom közeléből, hogy a Fidesznek szavazzanak bizalmat. A vasárnap pedig világosan megmutatta, a párt nem e téren nem élt ezzel a lehetőséggel, morális lezüllése, normatagadása egyenesen vezette a választókat addig, hogy megbízást adjanak Magyarnak a NER elpusztítására.
Azért is érthetetlen az egész, mert a propaganda hosszú távon mindig és mindenkor, kiszámíthatóan és tudhatóan rosszabb kormányzáshoz vezet. Persze, a hatalmat gyakorlók szempontjai azok, hogy ne létezzenek a problémák a nyilvánosságban, amit el tud érni sok helyen, ha kontrollálja a teret. Csakhogy a demokratikus nyilvánosság fontos funkciója, hogy az ügyek, témák, problémák bekerülnek a vitathatóság terébe, ahol meg kell védeni az érveket, ha pedig ez nem sikerül, akkor a szereplők akár cselekvésre, módosításra is bírhatják a kormányzatot. A Fidesz azonban úgy döntött, a barát-ellenség vonalon sorol be minden egyes mondatot a nyilvánosságban, azzal a nem túl összetett módszerrel, hogy akit kontrollál, az igazat mond, akit nem, s mást mond, az hazudik.
Ezt saját táborában nagyjából képes is volt működtetni, ám azon kívül mind inkább vált vállalhatatlanná az építménye. Pláne, miután eddig nem látott módon, már hatóságok, fegyveres erők tisztjei léptek elő azzal, hogy beszélnek a párt legmélyebb erkölcstelenségéről. Mind Szabó, mind Pálinkás százados esete azért volt pusztító a Fidesz számára, mert az érintettek azt mondták el rangjuk, hivatásuk és áldozatuk adta erkölcsi tőkével, amit a többség gondolt: ha NER-es vagy, mindent lehet.
Ennek a képzeletvilágnak meg egyenesen a meghaladása volt, ha a magyar titkosszolgálat, vagy hozzá köthető szervezet valóban arra dolgozott, hogy tönkretegye a legnagyobb ellenzéki pártot.
Ezeknél messze kisebb jelentőségű ügye, de jól illusztrálják az őrületet az alábbi példák is:
- a Magyar Nemzet arról tudósította olvasóit, hogy rendre csak lézengenek az emberek Magyar Péter vidéki fórumain, miközben mindenki láthatta a közvetítéseken a valóságot.
- Németh Balázs például még vasárnap is olyan „barométerrel” szórakoztatta követőit, hogy a DK-s Barkóczi Balázs 40 százalékon áll, s ő 39-cel követi, miközben a tiszás jelölt messze lemaradva a harmadik. A rend kedvéért: a tiszás Müller Anna 60 százalék feletti eredménnyel nyert, Barkóczi 4 százalékot kapott, Németh még saját magáról hazudta a legkisebbet: 27 százalékot szerzett. Emlékezteőül: ez az ember hosszú éveken át vezette a közmédia híradóját.
Sorolhatnánk a példákat napestig, néhány kormánypárti műsor vasárnap este is a valósághajlítás hihetetlen kísérlete volt, de a lényeg az, a Fidesz egyszerűen nem látta, hogy mind kevesebben hajlandók tűrni az igazság nélküli világot; nem tudta, hogy az igazság végül mindig hazatér.
Hogy ezt nem vették észre, azért az egész NER-emlékezet elsötétítésével fizethetnek.
A kétharmados NER-telenítés
Az ugyanis, hogy a Tisza alkotmányozó többséget szerzett a választáson, a lehető legsúlyosabb csapás Orbán Viktor és a NER emlékezetére.
Amikor 2010-ben először kapott ekkora támogatást a Fidesz, Orbán egyenesen úgy fogalmazott, forradalom történt a szavazófülkékben:
A magyar emberek a mai napon megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette megalapítottak egy új rendszert: a nemzeti együttműködés rendszerét. Olyan elemi erővel akarták lezárni a magyarok millióit megsanyargató, vagyonukból, reményeiből kiforgató korszakot, hogy végül a magyarok összeszedték minden maradék erejüket és hitüket, és világra szóló összefogást értek el.
Akkor határozta meg Orbán, hogy mit lehet tenni a kétharmaddal, s leginkább arra jutott, mindenmódon legitim érvényesíteni, hiszen a magyarok többségének támogatása áll mögötte.
Magyar Péter megértette, amit a Fidesz tudott: győzelmi beszédében lényegében a NER alapjainak felszámolását jelentette be. Megannyi intézmény vezetőjének üzente meg, hogy távoznia kell, élükön a köztársasági elnökkel, de ezen kívül világossá tette azt is, hogy azok, akik olyasmit tettek, amiért büntetőjogi felelősséggel tartoznak, szintén várhatják az eljárásokat.
Orbánék megúszhatták volna, hogy ne a pokolba küldjék a NER-t a váasztók. Alakíthatták volna arányossá a választási rendszert, hiszen megvolt a felhatalmazásuk, próbálkozhattak volna valamilyen normaképzéssel, kíséretet tehettek volna új stratégia implementálására. Ám nem tették, futottak bele a kétharmadba.
Így a NER emlékezetét immár a Tisza és a mögötte álló milliók írják majd, akik egyszerűen leírható igazságot szolgáltatnak majd Orbán Viktorról és rendszeréről.
Ez már a Tisza országa
Persze a NER történet megírása aligha lesz elégséges a Tiszának, már rövid távon sem. A kegyelmi időszak nem sokáig tart majd, miközben a gazdaság romokban, a kassza üres, és totális elitcserét kell végrehajtaniuk a közigazgatástól az állami cégeken át a kulcsintézményekig.
Ez így együtt brutális kihívás, ám a kiindulópontjuk biztató. Olyannyira, hogy négy évvel az előző választás után leírhatom ugyanazt a befejezést, éppen csak pár szót kell cserélni a szövegben:
A vasárnapi választáson Magyar Péter és a Tisza nem nyerhetett többet annál, amennyit nyert, a Fidesz pedig nem veszíthetett volna akkor sem többet, ha az lett volna az egyetlen célja, hogy mindenét elveszítse.
The post Ez már nem Orbán Viktor és a Fidesz országa: Magyar Péter valószerűtlen útja a politikai senkiföldjéről a rendszerváltásig vezetett first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
