Török Gábor tétele volt a választás előtt, hogy a Mi Hazánk indulása többet árthat a Fidesznek, mint amekkorát a DK-é vagy az MKKP-é a Tiszának. Valóban így történt: a Demokratikus Koalíció és a Kétfarkú Kutya Párt lényegében megsemmisült, előbbi épphogy megugrotta az egy százalékot, utóbbinak pedig még ez sem jött össze, így vissza kell fizetniük az állami támogatást, miközben a Mi Hazánk a magas részvétel ellenére stabil kispárt maradt a parlamentben, ugyanakkora, 6 fős frakcióval lesz jelen a törvényhozásban, mint az előző ciklusban.

A Tisza mindenképp megnyerte volna a választást, hiszen a listás szavazatok több mint felét megszerezte, és olyan kerületekben tört az élre, ahol még a számukra igen kedvező közvélemény-kutatási adatok alapján sem gondoltuk, hogy esélyesek a győzelemre, ám a kétharmados többség talán elkerülhető lett volna, ha a Mi Hazánk és a Fidesz koordinál az egyéni választókerületben. Ám Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke a választás közeledtével a pártjára helyeződő egyre nagyobb nyomás ellenére is kitartott amellett, hogy jelöltjeik nem kívánják segíteni egyik nagy pártot sem az indulásukkal vagy a visszalépésükkel, a saját útjukat járják, sőt lapunknak azt vetítette előre, hogy a Fidesz leépülése miatt a következő évek a Tisza és a Mi Hazánk küzdelméről szólnak majd.

A nemzeti radikális véleményformálók, mint a Kárpátia frontembere vagy a Budaházy-testvérek vélhetően érezték a veszélyt, mivel arra buzdították a sajátjaikat, hogy osszák meg a szavazatukat, és listán a Mi Hazánkra, egyéniben a fideszes jelöltre ikszeljenek. Természetesen az egyéni választókerületi eredmények alapos tanulmányozása nélkül nem tudhatjuk, hogy hányan hallották meg a hangjukat, és szavaztak taktikusan két irányba, mindenesetre a Fidesz szolgálatában álló média minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy felhangosítsa a hangjukat.

Nehéz megsaccolni, hány mi hazánkos szavazott volna át a kormánypárti jelöltre, ha pártja nem indít jelöltet. Egy részük vélhetően otthon marad, és bizonyosan lettek volna olyanok is, akik a Tiszára ikszelnek. Ugyanakkor: a Republikon tavaly nyáron mérte fel a másodlagos pártpreferenciákat, és e szerint a Mi Hazánk szavazók jelentős része, 44 százaléka a Fidesz-KDNP-hez fordult volna, ha pártot kell váltania. Emellett 30 százalékuk nem tudta, ebben az esetben kire szavazna, míg 6-6 százalékuk a Kutya Párthoz és a Tiszához vándorolt volna.

Annyi biztosan állható, hogy

kilenc olyan egyéni választókerület van, ahol a mi hazánkos és a fideszes szavazatok száma együtt meghaladja a tiszás jelöltét.

A négy éve legjobban teljesítő Dócs Dávid Balassagyarmaton ismét 10 százalék körüli eredményt ért el, ám végül a nógrádi 2-es körzetben sikerült győznie a Fidesznek. Szintén 10 százalékot kapott a pártelnök, Toroczkai a Csongrád-Csanád 2-es körzetben, ahol együtt szavaznak a Homokhátság kistelepülései Szeged egy részével, ám itt akkora előnyt szerzett a Tisza jelöltje, hogy nem osztott, nem szorzott a Mi Hazánk indulása.

Nem így a Pest 13-as, dabasi-nagykátai kerületben, amely a legfideszesebb Budapest környéki körzet, mégis a Tisza vetette be. Itt találjuk a legerősebb mi hazánkos jelöltet: Pilis polgármestere, László Attila megduplázta pártja országos listás támogatását, és 11,5 százalékot szerzett. A Fidesz jelöltje 20 253 szavazatot kapott, míg László Attila 5 945: ha ezek a választók egy irányba szavaznak, megelőzik a tiszás jelölt 24 738-as szavazatszámát.

Épphogy behúzta a keszthelyi, aprófalvakkal tarkított körzetet a Tisza: a kihívó csupán 59 szavazattal előzte meg a kormánypárti jelöltet. Ha a helyi mi hazánkosra leadott bő háromezer szavazat töredéke a Fidesznél landol, nem fordul át a zalai 2-es körzet. Szoros volt a vidékies, erősen a Fidesz felé lejtő barcsi kerület is, ahol 874 szavazattal győzött a Tisza, miközben 1764-an támogatták a Mi Hazánk jelöltjét. A másik, nagy meglepetésre billenő somogyi körzetben ennél is kisebb volt a különbség: Marcaliban 500 szavazaton múlott a tiszás siker, így elég lett volna, ha a Mi Hazánkra leadott 2666 voks ötöde a kormánypárti jelölthöz vándorol, és nem dől le ez a fideszes bástya.

Maradva a Dél-Dunántúlon: Mohácson, amely ugyancsak bevehetetlen körzetnek tűnt, 889 szavazattal győzött a Tisza jelöltje, ha a mi hazánkosra adott 2914 voks durván harmadát az 1998 óta a parlamenti széket koptató Hargitai János kapja, nem kényszerült volna a távozásra.

Hasonló a helyzet az előzetesen a Tisza számára nyerhetetlennek hitt Pápán, ahol 1302 szavazattal kapott ki Takács Péter egészségügyi államtitkár, miközben a Mi Hazánk helyi jelöltje 2928 voksot gyűjtött be.

Kisvárdán már nehezebben jött volna a fordítás: az ugyancsak kőfideszes kerületben nagyjából 1700 szavazattal kapott ki a kerületet 2010 óta képviselő Seszták Miklós, de ha a Mi Hazánkra leadott 2372 voks durván felét begyűjti, megtarthatja a székét.

Ennél is nagyobb arányban kellett volna a Mi Hazánktól szavazókat elcsennie a Fidesznek Hajdúszoboszlón: Ruszin–Szendi Romulusz volt vezérkari főnök 2037 szavazattal győzött, így a mi hazánkos jelöltre leadott 2 891 voksnak a többsége kellett volna a fordításhoz.

Nehezen elképzelhető, hogy az ugyancsak eltántoríthatatlanul fideszesnek hitt Kiskunhalason az a 3851 választó, aki az országosan az egyik legerősebb mi hazánkos jelöltre, Apáti Istvánra szavazott, többségében átpártolt volna a Fideszhez, ám tény, hogy Bányai Gábornak durván 3500 szavazatra lett volna szüksége ahhoz, hogy megtartsa a székét.

A felsorolt kerületek közülük legalább hatnak kellett volna fordulnia ahhoz, hogy a Tisza 138 mandátumszáma 132 csökkenjen, és elbukja az alkotmányozó többséget,

ráadásul három körzetben olyan pici a Fidesz előnye, hogy az átjelentkezők és a külképviseleteken szavazók voksai még átfordíthatják őket a Tisza javára.

Ha azonban elfogadjuk a Republikon mérését, miszerint a mi hazánkosok 44 százaléka hajlandó átszavazni a Tiszára, akkor csupán három kerületet nyert volna a kormányoldal, ha nem kell a nemzeti radikálisokkal is meccselniük.

The post A Mi Hazánk hozta el a kétharmadot a Tiszának? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu