Nekem is elénekli a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt?

Azt egyszer már elénekeltem az ATV-ben.

Pont azért kérem, mert láttam két hónapja, ahogy a Magyar Kultúra Napja apropóján dalra fakadt a stúdióban, majd a kultúra témájánál lehorgonyozva lényegében megúszta, hogy az országgyűlési választásról is kérdezze önt Rónai Egon. Aztán úgy fejtettem meg a fellépését, hogy a Tavaszi széllel igazából furfangosan megüzente, kire kell szavazni: a Tiszára.

A Tavaszi szél vizet áraszt egy szép magyar dal, ezért énekeltem ott a stúdióban a Magyar Kultúra Napján, nem másért. Nem volt benne semmi politika.

Nem mondja, hogy eszébe se jutott a dal tiszás áthallása?

Tudom, hogy van egy ilyen áthallása, de akkor nem gondoltam rá. Egyszerűen szeretem ezt a dalt.

Az interjú végén azért jutott egy mondata arra, hogy a dél-pesti választókerületben, ahol indul, a fideszes jelöltet az ellenfelének tartja, le akarja győzni, a tiszás jelöltet, Tarr Zoltánt viszont csupán a riválisának tekinti. Az ATV-ben nem magyarázta el, mi a különbség. Most megteszi?

A fideszes értelemszerűen a NER rendszerének fenntartásában érdekelt, én viszont kormányváltást és rendszerváltás akartam, amiben Tarr Zoltánnal nemhogy hasonlóak, hanem ugyanazok vagyunk. Ráadásul őt még miniszteri időszakomból ismerem, akkoriban a református egyház egyik vezetője volt, míg ki nem túrták.

Egy másik nyilatkozatában ön azt javasolta a választókerülete polgárainak, hogy „legyen két x, egy a Tiszára, egy Hiller Istvánra”. A kérés második felére nem hallgatott a nép.

Hát nem.

Mindössze 2016 szavazatot szerzett, ez csupán 3,17 százalék. Nem éppen acélos.

A politika már csak ilyen: hol győzöl, hol veszítesz.

Számos ismert volt szocialista politikus indult függetlenként, aztán – érezve az ellenzéki választók nyomását – sorra mind visszalépett a tiszás jelöltek javára. Kivéve önt. Miért vállalta ezt a végül súlyos kudarcba torkolló megmérettetést?

Mert nem olyan típus vagyok, aki föladja az értékeit, az elveit. Döntésemben erősített a családom és a csapat, mellyel tisztességes kampányt csináltunk végig.

Milyen a tisztességes kampány?

Egyfelől nem tettem teljesíthetetlen választási ígérteteket. Másfelől előre bejelentettem, és tartottam is magam hozzá, hogy senkivel szemben sem folytatok negatív kampányt. Se plakátban, se feliratban, se Facebookon, se interjúban ilyet nem csináltam. Arról beszéltem, mit tettem, és arról, mit tervezek.

Arra az esetre, ha az önre adott szavazatokon ment volna el a tiszás rivális mandátuma, milyen mondatokat készített be?

Minthogy ez a helyzet nem állt elő, ezzel a problémával nem kellett megküzdenem.

A választás előtt csak elgondolkodott rajta.

Elég jól ismerem a választókerületemet. A mostani fideszes jelöltet már négyszer legyőztem, kétszer ötven százalék fölötti első fordulós eredménnyel, és volt egy ötödik győzelmem is, azt egy korábbi fideszes polgármesterrel szemben arattam. Mindössze egyszer, 2010-ben szenvedtem vereséget. Szinte utcáról utcára és térről térre ismerem a kerületeinket.

Arra gondoltam, hogy két végpont létezik. Az egyik, hogy a választók a személyes teljesítményt preferálják, és – miközben elfogadva a javaslatomat, listán a Tiszára szavaznak – egyéniben engem választanak. A másik, hogy ezúttal nem a személyes teljesítmény lesz a fontos, hanem a logó, és egyéniben is a legnagyobb ellenzéki pártra, a Tiszára szavaznak.

Az én indulásom egyik esetben sem veszélyeztet ellenzéki mandátumot, tehát biztos voltam benne, hogy nálunk a Fidesz jelöltje nem nyerhet.

Annyira bölcsnek gondolta az ellenzéki választókat, hogy egységesen döntenek valamelyik opció mellett?

Pontosan. És így is döntöttek.

Tarr közel hússzor annyi szavazatot kapott, mint ön.

Így van, ez is engem igazol.

Egészen addig, míg nagy a különbség a fideszes és az ellenzéki jelölt között. Szoros eredménynél döntő lehetett volna az önre adott kétezer szavazat.

Mondom: az én választókerületemben nem számítottam szoros eredményre.

Mit ígért a dél-pesti választóknak?

Konkrét helyi dolgokat. Például a pesterzsébetieknek a Tátra téri csarnok felújítását, amit a mögöttünk hagyott ciklusban ellenzékből az eredményesen befejeződött közbeszerzési eljárásig vittem. Pestszentimrén pedig, ahol mégiscsak több tízezer ember lakik, egy középiskolát, mert jelenleg nincs nekik.

Tarr továbbviszi majd ezeket? Egyeztetett vele?

A kampány során többször, de csupán percekre találkoztunk, a véletlen sodort össze minket egy-egy kampányhelyszínen, amikor is kezet fogtunk, és a legjobbakat kívántuk egymásnak. De szakmai vagy a választókerületre vonatkozó beszélgetés nem volt.

Talpig becsületes embernek tartom, remélem, tudunk majd egyeztetni. Amúgy, amint egyértelmű lett az adatokból, gratuláltam a választási győzelméhez. Azt írtam neki: csináljátok jól!

Mit vár az új kormány megalakításáig tartó pár héttől?

Azt, amit Magyar Péter kért a győzelmi beszédében: hosszú távra kiható döntést az immár csak ügyvezető kormányfő ne hozzon, kivéve kényszerhelyzetben, de akkor feltétlenül konzultáljon a megválasztandó miniszterelnökkel, és, ha ő azt mondja, hogy nem, akkor nem. Zavargásra nem számítok. Azért nem, mert az eredmény nem szoros. A Tisza kétharmada erősebb, mint a Fideszé volt, így, aki ennek a választásnak az eredményét kétségbe vonja, az vagy megátalkodott bolond, vagy nagyon rosszat akar, de társadalmi támogatottsága nincs, és ne is legyen.

Orosz mozdulatoktól, hamis zászlóktól nem tart?

Túl nagy a különbség ahhoz, hogy bármi ilyennek értelme lenne.

Mit vár a Tisza kormányzásától?

Azt, amit írtam is Tarr Zoltánnak: csinálják jól! Nem lesz könnyű. Én is voltam ilyen helyzetben, durván negyed évszázaddal ezelőtt, 2002-ben, amikor mi vettük át a kormányzást egy jelentős, ha nem is ilyen mindent elsöprő választási győzelem után. Az első érzés természetesen az eufória, jogosan. Aztán jönnek a hétköznapok, és akkor nagyon észnél kell lenni. Mi, személy szerint én is, szembesültem olyan dolgokkal, hogy elkerekedett a szemem. De maradnék a jelennél és a saját szakterületemnél: olvastam a Tisza programját, és, amit oktatásügyben – akár közoktatásban, akár felsőoktatásban – hirdet, jelentős fedésben van azzal, amit én is gondolok, képviselek. Mondok példát. Az Orbán-kormány a teljes vidéki felsőoktatást alapítványokba szervezte, az intézmények sorsáról öt emberből álló kuratórium dönt. Ezt én haszontalan és rossz döntésnek tartom, különösképpen a tudományegyetemek ügyében, és üdvözlöm a Tisza azon elhatározását, hogy visszaállítaná az egyetemi szabadságot. Helyesnek tartom azt is, és ezt már akkor hangoztattam, amikor még nem is volt Tisza Párt, hogy nagyobb szabadságot adnának a közoktatás egészének, azon belül nagyobb szabadságot a tanárnak.

Van mit korrigálni, ugyanis Orbánék a hatvanas évek végi szintre vitték vissza a magyar közoktatás szerkezetét, és jelenleg egy nagy, szegény Klebelsbergről elnevezett irányítóközpontból igyekeznek irányítani az összes magyar volt önkormányzati iskolát. Ez nem megy, bedőlt, a színvonal egyre csökken.

Ilyen példákat tucatjával sorolhatnék, s ezekkel mind szembesül majd az új kormány. És ez csupán az oktatás területe.

Mennyi idő van bizonyítani?

Ez itt most óriási felhatalmazás, mely mögött komoly társadalmi bizalom áll. De úgy ősz közepére már fel kell tudni mutatni eredményeket. Mondok erre is egy személyes példát. 2002-ben meghirdettük az átlagosan ötvenszázalékos béremelést a pedagógusoknak. Államtitkárként jártam az ország iskoláit, több mint száz intézményt látogattam meg, mindenhol köszönték, de fél év után már seregnyi pedagógus konfrontálódott velem azzal, hogy ő csak, teszem azt, negyvenegy és fél százalékot kapott, és, amikor azt feleltem, hogy átlagosan ötven százalékról volt szó, ez őket hihetetlenül nem érdekelte.

Ön jelenleg parlamenti képviselő, az Országgyűlés volt alelnöke, ám hamarosan megszűnik a mandátuma. Merre tovább hatvanegy éves fiatalemberként?

Hatvankettő, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy történész vagyok, szakmai tudásom, tapasztalatom a választási eredménytől függetlenül megmaradt. Politikusként is minden évben írtam tanulmányokat, történészkonferenciákon vettem részt. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Történeti Intézetében megvan az állásom, megyek vissza tanítani fiatalembereket a magyar reneszánsz és barokk kor történelmére, további tanulmányokat fogok írni, konferenciákon fogok előadni.

Politika végleg feladva?

Nem szoktam feladni dolgokat, de nem gondolom, hogy az elkövetkező időszakban címekben és tisztségekben kellene gondolkodnom. Viszont tanácsokkal szívesen segíteném a magyar baloldal újraépítését.

Kinek adná azokat a tanácsokat? Pártnak? Honnan lesz párt? Összesöprik, ami maradt az MSZP-ből? Erre van ötlete?

A magyar baloldal újrateremtése egy hozzám képest következő generáció feladata.

The post Hiller István a Tiszának: Csináljátok jól! first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu