1970-ig a labdarúgás szabályai nem rendelkeztek a döntetlenek eldöntésére szolgáló módszerről, így a leggyakrabban a hosszabbítást és az újrajátszást alkalmazták. Akadtak persze forradalmi ötletek, például az 1920-as évek elején egyes mérkőzéseken a szögletrúgások száma döntött, de ez elég nagy esztelenségnek tűnt, így egy 1923-as törvénymódosítás szerint egy meccset csak úgy lehet megnyerni, ha az egyik fél több gólt szerez.
A szétlövésekre is akadtak kísérletek a futballtörténelemben, néhány kisebb versenyen – az 1952-es Jugoszláv Kupában, az 1962-es svájci Uhrencupon, illetve a cádizi Ramón de Carranza Trophy fináléjában is ezt alkalmazták.
Mind az öt tizenegyest ugyanaz lőtte
A legérdekesebb próbálkozásra az 1963-as Albán Kupa döntőjében került sor, amikor az első mérkőzést a KS Besa 3-2-re megnyerte a 17 Nëntori (jelenlegi nevén KF Tirana) otthonában, a visszavágón azonban hazai pályán 1-0-s vereséget szenvedett.
3-3-as összesítésnél az az ötlet született, hogy 11-esek döntsenek. Pavllo Bukoviku vállalta a csapata összes rúgását, és miután nem hibázott, a 17 Nëntori 5-3-mal behúzta a tizenegyespárbajt.
Pénzfeldobás az Eb-elődöntőben
A nagyobb tornákon, amelyeken megismételt mérkőzésre vagy rájátszásra nem volt lehetőség, korábban sorsolással döntötték el a továbbjutást. A legemlékezetesebb eset az 1968-as Európa-bajnokságon történt, amikor Olaszország így jutott tovább a Szovjetunió ellen az elődöntőben, ahol sem a rendes játékidő, sem a hosszabbítás nem hozott gólt, így pénzfeldobás döntött.
Az öltözőben a nyugatnémet Kurt Tschenscher játékvezető és néhány UEFA-tanú, köztük a magyar Zsolt István előtt Albert Seszternyev a fejet, Giacinto Facchetti az írást választotta.
A bíró elővett egy érmét, én az írást mondtam. Nyertem! Üvöltve kirohantam a folyosóra
– emlékezett vissza a történtekre Facchetti.
A Nemzeti Színház ügyelőjeként is dolgozó Zsolt István visszaemlékezése szerint azonban ez a második érme volt, az első ugyanis a feldobás után begurult a zuhanyzó farácsa alá. Azt írta, miután kiürült az öltöző, ő felfeszítette a rácsot, és az érme fej oldala volt felül. Hogy ez igaz volt vagy sem, csak ő tudhatta.
És akkor az izraeliek kiakadtak…
Az 1968-as mexikóvárosi olimpián aztán újabb dráma következett. A szabályok szerint, ha egy a mérkőzés 90 perc után is döntetlen volt a kieséses szakaszban, akkor hosszabbításra került sor. Ha a kétszer 15 perces ráadás után is iksz volt az állás, a mérkőzést sorsolással döntötték el.
Izrael ebbe a pofonba futott bele, miután a negyeddöntőben 1-1-re végzett Bulgáriával, ám a csapatkapitány, Mordechai Spiegler egy „nem” feliratú papírdarabot húzott elő egy hatalmas sombreróból, míg a bolgár vetélytársé lett az igen.
Az Izraeli Labdarúgó Szövetség főtitkára, Yosef Dagan ekkor dolgozta ki módszerét, majd a szövetség elnökével, Michael Almoggal együtt levelet írtak Sir Stanley Rousnak, a FIFA akkori elnökének.
A levél kegyetlennek nevezte a sorsolást, és egy szétlövéses rendszert javasolt, amelyben mindkét csapat öt büntetőt rúgna, és, ha továbbra sem lenne győztes, a büntetők folytatódnának, amíg az egyik csapat kihagyná, a másik pedig nem.
A levelet 1969-ben közzétették a FIFA hivatalos magazinjában, majd vitára bocsátották, és végül az izraeliek által javasolt formátumot fogadták el az 1970-es világbajnokság után. Persze közben többen is bejelentkeztek, mint ötletgazda – például a német Karl Wald játékvezető –, de Dagant soha nem ismerték el hivatalos kitalálónak.
Pedig a FIFA és az izraeliek is úgy vélik, az ő érdeme mindez.
Egy aranylabdás hagyta ki először
A megbeszéléseket követően a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség szabályalkotó testülete (International Football Association Board, IFAB) 1970. június 27-én fogadta el a javaslatot – egy héttel a mexikói futballvébé befejezését követően.
Az első hivatalos tizenegyespárbajra 1970. augusztus 5-én került sor, amikor a Manchester United győzött ily módon a Hull City ellen az angol Watney Kupa eldöntőjében – amely egy rövid életű, meghívásos torna első kiírása volt.
A Boothferry Parkban rendezett összecsapás 1-1-es döntetlennel ért véget, és jöhettek a tizenegyesek. Az első értékesített rúgás a legendás északír George Besté lett, az első kihagyott pedig egy másik aranylabdás, a skót Denis Law nevéhez fűződött. A Hull azonban nem tudott élni ezzel a minimális előnnyel, a negyedik körben Ken Wagstaff is hibázott, és, miután manchesteri részről egy másik skót, Willie Morgan bevágta az ötödiket, Ian McKechnie újabb rontásával a ManUnited jutott tovább.
McKechnie történelmi szerepe azonban megkérdőjelezhetetlen: a Hull City kapusa lett az első, aki a szétlövésben tizenegyest hárított, ám így ő lett az első olyan kapus is, aki kihagyta a saját lövését.
„Hatalmas élmény volt a Manchester United ellen játszani, amely két évvel korábban megnyerte a BEK-et. Azok a játékosok a mi hőseink voltak. Papíron esélyünk sem volt. De nyerni akartunk, be akartuk bizonyítani mindenkinek, hogy bár a világ legjobb csapata az ellenfél, képesek vagyunk jól játszani” – nyilatkozta Frankie Banks, a Hull City játékosa.
Emlékei szerint McKechnie kapus erőteljes lövése a felső kapufán csattant, de állítja, nem volt őrült ötlet, hogy rábízták az utolsó kísérletet.
Továbbra is fenntartom, hogy Ian McKechnie megfelelő választásnak tűnt. Jó bal lábbal rendelkezett, és volt bátorsága odaállni. Az, hogy kihagyta azt a tizenegyest, az élete végéig kísértette.
Persze azóta is sok rontott tizenegyes akadt,
a statisztikusok szerint a szétlövésekben a büntetők 24 százaléka kimarad.
Bicskei Bertalan nem hibázott
Hogy magyar érdekeltségről is beszámoljunk, az 1970–71-es idény nemzetközi kupasorozataiban az első szétlövés a Bp. Honvéd nevéhez fűződött, amely a skóciai 3-1-es vereség után otthon 3-1-re verte az Aberdeent, és, miután a hosszabbítás sem hozott döntést, jöhettek a tizenegyesek.
„A szabályok értelmében ezután 11-es rúgások következtek. A két edző kijelölte az öt-öt végrehajtó játékost, Lo Bello sorsolással döntötte el, hogy melyik csapat kezd. A skótok rúgták az első büntetőt, St. Murray értékesítette (0:1), ezután Tichy is berúgta (1:1), őt Harper követte, aki szintén nem hibázott (1:2). Kocsis egyenlített (2:2). Ezután sorsdöntő fordulat következett, Forrest ugyanis a felső lécre küldte a labdát (2:2), Marosi nem hibázott (3:2), ezután még Helmiston egyenlített (3:3), Vági következett (4:3), Willoughby, az ötödik skót egyenlített (4:4), de még hátra volt Bicskei, aki óriási izgalmak közepette a jobb oldalon a léc alá vágta a labdát (5:4)” – számolt be róla a Népsport.
És igen, itt is kapus fejezte be a lövéseket, de ezúttal sikerrel, hiszen a későbbi szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan nem hibázott.
A leghosszabb párbaj
A leghosszabb tizenegyespárbaj világrekordja 2024 májusában született meg, amikor az 56. kísérlettel dőlt el az orosz rulett az izraeli harmadosztály rájátszásában játszott Dimona-Shimshon Tel-Aviv meccsen.
Az első öt párban mindkét csapatból egy-egy játékos hibázott, pedig a Shimshon továbbment volna, ha az ötödik lövője nem ront. Így viszont folytatódott az idegek harca, és a 12. párban a vendégcsapat ismét nagy lehetőséghez jutott, ám a hazai kapus óriási védéssel életben tartotta a csapatát.
Ezután zsinórban húsz sikeres tizenegyes következett, majd az ezt követő nyolc kísérletből hat is kimaradt.
Végül a 28. párban a hazaiak játékosa belőtte a saját tizenegyesét, a Shimshon kapusának lövését azonban a másik kapus kivédte, és ezzel lezárult a maratoni párbaj.
A new world record was set tonight in Israel. M.S. Dimona beat Shimshon Tel Aviv 23:22 in a penalty shootout in the third league playoff semifinal. In the historic duel, 56 penalties were kicked, more than the 54 penalties kicked in March 2022, when Washington beat Bedlington in… pic.twitter.com/U2v7DikKT6
— Sport5 (@sport5il) May 21, 2024
The post Így ért véget a futball kegyetlen rendszere – a tizenegyespárbajok története first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
