A Tisza Párt kétharmados győzelmével végződő 2026-os országgyűlési választás kampányában is gyakran került elő ez a bűvös törtszám és a „rendszerváltó felhatalmazás” fogalma – a szám szimbolikus emlegetése és a fogalom azonban egyáltalán nem számít újdonságnak a magyar politika világában. Hiszen tizenhat évvel ezelőtt, amikor a Fidesz–KDNP történelmi győzelmet aratott, az MSZP pedig súlyos vereséget szenvedett, a választás utáni órákban egymástól gyökeresen eltérő narratívák születtek:

• az egyik oldalon „fülkeforradalomról”,
• a másikon összeomlásról beszéltek.

A 2010-es országgyűlési választás utáni reakciók ma már történeti dokumentumként olvashatók, de sok elemük – a győztesek történelmi felhatalmazásról szóló beszédei, vagy a vesztesek válságkezelése – feltűnően ismerősek lehetnek ma is.

A fülkeforradalom és a nemzeti együttműködés

A Fidesz vezetése már az első eredmények után történelmi léptékű győzelemként értelmezte az eredményt. A párt kommunikációja tudatosan emelte a választást rendszerváltás szintjére.

„Örömmel jelentem, hogy az oxigénpalack nélküli csúcstámadás sikerült” – mondta a 2010-es választás után előadott győzelmi beszédében Orbán Viktor, majd azt is bejelentette, hogy ezentúl a nemzeti érdek és a magyar emberek érdeke a mérce lesz a mérce számukra.

„A Fidesz–KDNP-szövetség a mandátumok 68 százalékát szerezte meg” – fogalmazott Orbán, majd azzal folytatta, hogy a Fidesznek adott kétharmados felhatalmazással Magyarország bebizonyította a demokrácia és Európa melletti kiállását.

De ekkor hangzott el először a nemzeti együttműködés ígérete – ami azóta rövidítésként a rendszer nevévé is avanzsálódott –, illetve az azóta már feledésbe merült, de a NER első éveit meghatározó szómágia, a „fülkeforradalom” kifejezés is.

„Forradalom történt a szavazófülkékben”, hiszen a Fidesz „olyan nagy változást tud véghezvinni, amelyet csak forradalmak tudnak elindítani” – mondta akkor győzelmi beszédében Orbán.

Régi tanulság, hogy rendszert váltani nem lehet, csak megdönteni, megbuktatni. A magyarok rendszert buktattak, a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét és ezzel átlépték a saját árnyékukat, jöhet az új rendszer, a nemzeti együttműködésé, amelyben az oligarchák érdeke érvényét veszti

– folytatta, majd arról beszélt, hogy a magánérdeket szolgáló politika napjai leáldoztak, és ők új szabályokat fognak bevezetni.

Valamint azt is kiemelte, hogy a győztesként nem igazuk, hanem feladatuk van, amit a romok eltakarításában, az ország újjáépítésében és az előző rendszer felszámolásában határozott meg.

Aztán pedig tudjuk, mi történt: a kétharmad birtokában elfogadták az azóta tucatnyi alkalommal módosított alaptörvényt, a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat bezsebelték – majd fel is élték –, és a választási szabályokat is átalakították úgy, hogy az a lehető legjobban szolgálja az érdekeiket, egészen mostanáig.

Sokk, lemondások és ellenzéki szerepkeresés

A Magyar Szocialista Párt letaglózó veresége már a kétfordulós 2010-es választás első fordulója után is látszott. Így nem csoda, hogy a párt miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila már az első választási nap eredményeinek ismeretében gratulált Orbán Viktornak a győzelemhez. Az MSZP számára a 2010-es eredmény nem egyszerű vereséget, hanem korszakhatárt jelentett: nyolc év kormányzás után elvesztették a hatalmat, és azonnal megindult a belső újratervezés.

De a gratuláció mellett egyúttal arra is megkérte a telefonhívásuk alkalmával a leendő miniszterelnököt, hogy ne listakészítésre, hanem Magyarország felvirágoztatására használja fel a történelmi felhatalmazását.

A gesztus egyszerre jelezte a vereség elfogadását és a politikai félelmek megjelenését is: az MSZP már ekkor a demokratikus kontroll fontosságáról beszélt.

A párt vezetésében közben gyorsan világossá vált, hogy nem lehet megúszni a felelősségvállalást. A választási kudarc árnyékáben lemondó pártelnök, Lendvai Ildikó később úgy értékelte a történteket, hogy a párt történetének egyik legsúlyosabb időszakát élték át.

Bár azóta több hasonlóan súlyos időszakot átélt a párt, a 2026-os országgyűlési választáson pedig már el sem indult.

Karácsony, Schiffer és Vona is ekkor bukkant fel

Az Orbán Viktor 16 éves kormányzásában kicsúcsosodó változás szele ugyanakkor nem csak abban nyilvánult meg, hogy a korábban két cikluson át kormányzó MSZP a 2006-ban kiszivárgott őszödi beszéd árnyékában látványosan meggyengült. Hanem abban is, hogy két viszonylag fiatal párt, a 2009-ben alapított LMP – eredeti nevén Lehet Más a Politika –, és a 2003-ban alapított Jobbik Magyarországért Mozgalom először jutott be a Parlamentbe.

Vagyis ekkor vált országgyűlési képviselővé számos azóta is aktív közéleti szereplő. Például az aktív politizálástól azóta visszavonult korábbi Jobbik-elnök, Vona Gábor, vagy a hasonló cipőben járó LMP-társelnök, Schiffer András. Ahogy Karácsony Gergely főpolgármester első politikai szerepvállalása is az volt, hogy a párt kampányfőnökeként, a budapesti területi listáról bejutva az LMP országgyűlési képviselője, és frakcióvezető-helyettese lett.

The post „Forradalom történt a szavazófülkékben” – így látták a pártok a 2010-es választási földcsuszamlást first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu