Vasárnap a Tisza kétharmados győzelme után rég nem látott örömünnepet lehetett tapasztalni Budapest utcáin; ha valaki nem is volt kint aznap éjjel, a közösségi oldalakon bizonyára számos erről szóló felvételt látott az elmúlt napokban. Kende Annát, az MTA doktorát, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének egyetemi tanárát, szociálpszichológust kérdeztük arról, hogy ez csak az adott pillanatra volt érvényes, vagy a hatásai tovább is kitartanak. Megváltozik-e a társadalom hangulata, viselkedése a kormányváltástól?

Röviden: igen. Sok kutatás van azzal kapcsolatban, hogyan hat az emberekre, amikor megváltoznak a társadalmi normák, tehát az a keretrendszer, amiben meghatározzuk, hogy milyen véleményeket, viselkedési módokat tartunk normálisnak, elfogadhatónak vagy helyesnek. Egészen másképp állhatok a véleményemhez, bátrabban, magabiztosabban képviselhetem abban a meggyőződésben, hogy a legtöbb ember hasonlóan gondolja.

De a szakember szerint itt sokkal többről van szó, mint egy szimpla politikai vetésforgóról:

„Egy sokkal fundamentálisabb, sokkal mélyebb érzést váltott ki az emberekből ez a választás, komolyabb változás indult el”, ami az Orbán Viktor vezette kormány sajátosságaival is összefügg, és azzal, hogy „sokáig sokan azt gondolták, hogy lehetetlen leváltani”.

Habár a fokozatosan bevezetett intézkedések ellen sokan felszólaltak, ezeket mindig sok kritika kísérte, voltak, kisebb vagy nagyobb tiltakozások,

de 16 év alatt nagyon sok mindenhez hozzászoktak az emberek. Olyan működésmódokhoz is, amikkel esetleg nagyon nem értettek egyet, nagyon nem tetszett nekik, de megtanultak élni ezek között a körülmények között is.

„Sokkal komolyabb változásra lehet számítani, mint egy működő liberális demokráciában, amikor négy- vagy nyolcévente a jobb és baloldal helyet cserél. Itt most várható, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor újra és újra rácsodálkozunk arra, hogy nem volt normális, amiben éltünk, és hogy lehet másképp is. Már most, egy-két nap elteltével is lehetnek olyan pillanatok, amikor felismerjük, hogy másképp beszélünk dolgokról, hogy szembesülünk azzal, hogy nem volt normális, amit normálisnak tekintettünk.”

Erre példa Kende Anna szerint, hogy egy kutatásához készült interjúban egy tanár hétfőn már nem „óvatosan, összekacsintós módon” fogalmaz meg kritikát, mint azt tették kollégái akár a múlt héten, hanem magától értetődőbben, természetesebben fejezi ki magát. Vagy hogy Magyar Péter hétfői sajtótájékoztatóján beengedtek és kérdezni hagytak olyan sajtóorgánumokat, akiket az eddigi kormány nem, vagy hogy a köztévében is változásokat lehet tapasztalni.

Identitásképző eufórikus hangulat

Kende Anna szerint történelmi analógiákból és korábbi kutatásokból is az feltételezhető, hogy ez

egy olyan kollektív élmény, ami akár egy életre szólóan meghatározó lehet.

Nemcsak maga a választás és az azt követő öröm, ünneplés, hanem az oda vezető út is. Az, hogy sokan már ezt megelőzően küzdöttek együtt egy közös célért: felismerték a probléma forrását, megnevezték a felelősöket, összefogtak, és közösen sikert értek el. Ezt pedig csak fokozza, hogy nagyon nagy arányú társadalmi megerősítést kapnak, azaz sokan vannak, és komoly nemzetközi elismerésben is részesülnek.

Az ünneplés emelkedett hangulata, érzelmi felfokozottsága elmúlik egy idő után, de meghatározó részévé válhat az identitásuknak

– fogalmazott Kende Anna. A szociálpszichológus külön kiemelte a fiatalokat, akik az Orbán-rendszerben nőttek fel, akiknek nincs tudatos emlékük korábbi kormányokról, nekik különösen felszabadító lehetett ebben részt venni, átélni,

nekik ez egy életre szóló élménnyé válhat.

Nem abból kifolyólag, hogy a fiatalok politikailag passzívak lennének, Kende szerint ez évek óta nem volt igaz rájuk. A tanár- és diáktüntetésekben is nagy szerepet vállaltak, „a közösségi médiában is nagyon aktívak és politizálnak, tehát van egyfajta fokozottabb politikai tudatosságuk, mint akár a korábbi generációknak volt. Ráadásul „komoly szakirodalma van annak, hogy a közös cselekvés egy olyan identitást szül, ami további cselekvést eredményez. Ez nem azt jelenti, hogy most már örökre az utcán fognak ünnepelni, de egy újabb eseménynél, egy újabb ügy kapcsán könnyebben aktivizálódik az, akinek a múltjában már van egy ilyen típusú élmény.”

A történelem azt mutatja, hogy – nem csak a fiatalok körében – az ilyen eseteknek van egy mobilizáló, aktivizáló hatása – nyilatkozta lapunknak a szakember. „Ahol sikeres ellenállási mozgalmak vagy akár forradalmak történtek, ott inkább válik a kultúra részévé az, hogy az emberek kiállnak az igazságtalanságok ellen”. Nem véletlenül szoktak sokszor Franciaországgal példálózni, ahol sokkal többet sztrájkolnak, könnyebben megmozdulnak az emberek.

Ez a kultúra abból az élményből fakad, hogy összefogva és közösen el lehet érni dolgokat.

De az aktivitás természetesen függ az eset tétjétől, a félelem és fenyegetettség mértékétől is, minél inkább elnyomó egy rendszer, annál nehezebb mérsékelt eszközökkel fellépni ellene – tette hozzá a szakember.

Az árkok betemetése nehezebb, mint a kiásásuk

Gyakran lehetett hallani az elmúlt években, hogy az embereket mennyire megosztja a politika, nem szólnak egymáshoz, kettészakadt a társadalom, és egyre mélyebb közöttük az árok.

A szociálpszichológus úgy véli, az Orbán-rendszer és a mindenféle populista rendszerek egyik legfőbb sajátossága „a mi és ők” szembeállítás. Orbán Viktor szerinte meg sem próbálta azt kommunikálni, hogy ő minden magyar miniszterelnöke, viszont ahhoz rendkívül aktív módon hozzájárult, hogy a társadalom ennyire polarizálttá váljon.

Az első pillanattól megbélyegzett mindenkit, aki mást gondol, és végig jellemző volt a politikájára a mi és ők szembeállítása, a hazaárulózás, a magyar identitás elvétele. Az, hogy »akivel nem értek egyet, az az ellenségem, azzal nem lehet szóba állni, azt lenézem, az arra sem érdemes, hogy meghallgassam”. Ez egy borzasztó káros hozzáállás, ami nagyon elterjedt a magyar társadalomban, és valóban elképesztő heves indulatokkal gyűlölik egymást az emberek az eltérő nézeteik miatt.

Felkelteni ezt a fajta gyűlölködést sokkal könnyebb, mint betemetni az árkokat – véli a szakember. „Pszichológiailag arra vagyunk huzalozva, hogy a hozzánk közel állókat, a saját csoportunk tagjait favorizáljuk a másik ellenében, a másikhoz képest akarok jobb lenni és jobb helyzetbe kerülni.”

A gyógyulást az jelentheti, ha „valamiféle közös, inkluzív identitásunk” kialakul, hogy bár vannak különbségek köztünk, számos dolog összetart. De ezt amiatt is nehezebb elérni, mert el kell azzal is számolnunk, hogy mit veszítettünk el, lecsillapítani a saját dühünket, és csak ezt követően lehet elindulni a megbékélés útján, ezt követően tudunk elkezdeni egymással kulturáltabban beszélni, vitázni.

Az egy szociálpszichológiailag nagyon érdekes és fontos jelenség, hogy Magyar Péter újradefiniálta a magyar identitást, a magyarsághoz tartozást. Bátran hozzányúlt a talán már a rendszerváltás óta létező jelenséghez, hogy a magyar identitás meghatározásában, hogy ki magyar és ki nem, prioritást élvezett a jobboldal, amit aztán az Orbán-kormány tett szélsőségessé.

Kende úgy gondolja, az egy új jelenség, hogy politikai ideológiától függetlenül egy sokkal szélesebb réteg vállalhatja büszkén azt, hogy magyar. Ez lehet egy új közös identitás alapja, hogy nem egy bizonyos politikai ideológia sajátja a magyarság definíciója; úgy is mind magyarok, ha világnézetük szerint különbözőek.

Kétharmad és nyilvános vélemény-nyilvánítás

A szakértő azzal kapcsolatban, hogy van-e jelentősége a kétharmadnak szociálpszichológiai szempontból, azt mondta, hogy aki eddig kritikus volt az Orbán-rendszerrel, sokszor érezhette úgy, inkább nem fejti ki a véleményét, mert kevesen vannak a vele egy gondolkodásúak, erőtlenek, hatástalanok is. Esetleg elvárás is lehetett vele szemben – például a munkahelyén, iskolában –, ne fogalmazza meg véleményét, ne álljon ki a nézeteiért.

Amikor senki nem mondja el az őszinte véleményét, akkor azt gondolhatjuk, hogy egyedül vagyunk a véleményünkkel, ez a hallgatás spirálja jelenség.

Az, hogy nem csak pár százalékkal nyert a Tisza, hanem ilyen nagy szavazatkülönbséggel, a szavazói között most sokakat nemcsak megerősíthetett a véleménye helyességében, de bátrabbá, magabiztosabbá is tehetett az a tudat, hogy nincs egyedül a véleményével.

Normává válhat, hogy képviseli a nézeteit, amiket eddig nem mert, vagy valamilyen okból kifolyólag nem tartott érdemesnek kimondani.

Erre egy fordított példa – meséli Kende Anna –, mikor Donald Trump első elnökségekor amerikai szociálpszichológusok azt találták, hogy az emberek két héttel az elnökválasztást követően sokkal szabadabban ki merték mondani az ellenérzéseiket azon hátrányos helyzetű kisebbségi csoportokkal szemben, akiket Trump kifejezetten megnevezett a kampányában, mint ilyen-olyan ellenségek, miközben nem az előítéleteik nőttek meg, csupán szabadabban vállalták azok kimondását.

Mit éreznek most a fideszesek, mi lesz velük?

A szociálpszichológus ezzel kapcsolatban egy 60-as évekbeli kísérletet hozott fel. A kognitív disszonancia redukció elméletének megalkotója, Leon Festinger amerikai szociálpszichológus beépült egy apokaliptikus szektába, és mikor a beígért világvége nem történt meg, a szektatagok körében kétféle reakciót vett észre. „Aki nem volt annyira szélsőségesen elkötelezett, és nem áldozta be mindenét, az elfordult a szektától. Aki pedig rengeteg áldozatot hozott és mélyen beivódott, az csak még kitartóbb lett, és még szélsőségesebben képviselte a közösség nézeteit”.

Kende egyáltalán nem azt állítja, hogy a Fidesz egy szekta, hanem azt, hogy

egy nagyon-nagyon elkötelezett Fidesz-támogató, aki azt érezte, hogy mindene azon múlik, hogy Orbán Viktor hatalomban marad-e, a veszteség ellenére még szélsőségesebbé válhat, és még inkább kitarthat, viszont lesznek olyanok, akik nem voltak ennyire támogatók, és akik most esetleg enyhülnek és közelednek a társadalom másik, változást akaró feléhez.

The post „Lesznek pillanatok, amikor újra és újra rácsodálkozunk arra, hogy nem volt normális, amiben éltünk” – szociálpszichológus a kormányváltás hatásairól first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu