Mikor kisfiú voltam, volt egy visszatérő álmom arról, hogy zuhanok. Ahogy idősödtem, egyre inkább azon gondolkoztam, vajon ez előrejelzi-e azt, hogy egyszer majd tényleg a halálba zuhanok?

– meséli minden idők egyik legismertebb hegymászója, bázisugrója, highline-osa, Dean Potter – de esetében talán mindenki másnál találóbb (és egyáltalán nem túlzó) jelző a fenegyerek. Potter ugyanis mindenki másnál tovább feszítette a húrt, ha már túllépett a saját keretein, új dolgokat talált ki, miközben folyamatosan küzdött saját démonaival.

És sajnos igen: tényleg a halálba zuhant, előtte azonban rajta hagyta személyiségének kézjegyét a mászóvilágon. 2015 májusában csapódott be egyik bázisugrása során a számára oly fontos Yosemite egyik sziklafalába, életéről majdnem tíz évvel később készült négyrészes dokumentumsorozat A sötét varázsló címmel, amely egy ellentmondásos, őrült zseniről szól, akinek legnagyobb nemezise maga Alex Honnold volt.

Egy rémálomból lett hobbi

Potter egy jógaoktató anya és egy katonatiszt apa második gyermekeként nőtt fel nem feltétlenül boldog háztartásban: szülei házassága konfliktusokkal terhelt volt, később váláshoz vezetett, a sorozatban bemutatott naplóbejegyzések alapján pedig ez a hányattatott gyerekkor sokat hozzátett ahhoz, hogy Potter később fogékony legyen a depresszióra. Egy másik traumája is innen ered: ötéves volt, amikor felmászott a házuk mellett található kőfalra, ahonnan lezuhant és elájult: a sorozatban megszólaló testvére szerint ekkor kezdődtek a már fent idézett rémálmai, amelyben zuhanás közben varjak kísérték – ez az állat később meghatározóvá vált számára az életében, valóságos totemállatként tisztelte őket.

Mivel apja munkájából adódóan többször költöztek, az iskolában mindig kívülálló volt, ráadásul gyenge is, testvére szerint egyrészt ekkor kezdett komolyabb edzésekbe, másrészt a versengés iránti megszállottsága is innen ered.

Mászókarrierje épp úgy kezdődött, ahogy a hozzá hasonló fenegyerekeké: egyre több idejét töltötte a sziklákon, ami miatt az egyetemről is kihullott, csavargóként épült be a mászóközösségbe. Vakmerőségét mi sem mutatta jobban, hogy a szólómászás, azaz a kötélbiztosítás nélküli mászás izgatta a legjobban.

Képességei és vakmerősége miatt nagyon hamar hírnevet szerzett a Yosemite mászóközösségben, ráadásul folyamatosan összetűzésekbe került a nemzeti park vadőreivel illegális akciói miatt, ami tovább építette a mítoszát.

Emellett világszínvonalon mászott: sorra döntötte a rekordokat a Yosemite legendás útjain jellemzően freesolo technikával, vagy úgy, hogy a legnehezebb szakaszokon biztosította magát. Megmászta így többek közt a két legendás fal, a Half Dome és az El Capitan több útját is.

Közben megnősült, egy, a mászóközösségben szintén ismert mászót vett feleségül, Steph Davist, akivel meglehetősen viharos volt a kapcsolatuk – a sorozatban megszólaló mászótársak szerint Patagóniában például az egyik rekordmászását is egy vitájuk után, dacból hajtotta végre. Szerepelt Eric Perlman Masters of Stone című filmjeinek egyikében is, ami tovább emelt népszerűségén, ráadásul feleségével az egyik legnagyobb sportmárka, a Patagonia arcai lettek. Pottert mitikus hősként ünnepelték.

Aztán szemet vetett a Delicate Arch-ra, és minden megváltozott.

Lázadóból hős, majd antihős

A Utah állam szimbólumának számító, még a rendszámokon is feltűnő, ikonikus sziklakapu tabu volt a mászók számára, Potter azonban úgy gondolta, a szólómászással nem lehet gond, mivel nem károsítja a mászáshoz használt eszközökkel a sziklát.

A mutatvány, bár látványos volt, egy csapásra közellenséget csinált belőle, a mászók ugyanis etikátlannak tartották, hogy az íratlan szabályok szerint szent és sérthetetlen látványosságot megmássza azért, hogy még nagyobb médiafigyelmet kapjon.

És bár valóban nem volt illegális, Potter miatt változtattak a szabályokon, a Delicate Arch ma már semmilyen körülmények közt nem mászható. Potter azzal védekezett, hogy nem okozott kárt a sziklában, a vizsgálatok azonban kötél által okozott rongálódásokat találtak. A mászó kitartott amellett, hogy bár a gyakorláshoz használt kötelet, a nyomok nem tőle, hanem korábbi, mások által megkísérelt mászásokból származtak. A botrány vége az lett, hogy a Patagonia szerződést bontott vele és feleségével is, ez utóbbival olyannyira elmérgesedett a viszonyuk, hogy válás lett belőle, a hősből pedig hirtelen megvetett antihős lett.

Ez azonban nem szegte kedvét, és tovább igyekezett tágítani a határait, a szabálykövetés továbbra sem vált erősségévé, a vakmerőség viszont annál inkább: rákapott a bázisugrásra. A sorozatban sűrűn idéznek Potter saját naplójából, amelyben azt vallotta, hogy úgy érezte, gyerekkori rémálmát győzné le azzal, ha repülne és túlélné. A mexikói Fecskefészek-barlangban feszítette a legtovább a húrt:

nem nyílt ki rendesen az ernyője, így egy kötélbe kapaszkodva, tenyerein a húsát jóformán a csontjáig lemarva ért földet. A halálközeli élmény Potter saját szavai szerint kicsit visszavett az egójából.

Ez azonban nem vette el a kedvét a zuhanástól, mivel azonban a Yosemityben tilos a bázisugrás, újabb gerillaakciók vették kezdetét, ekkor gyűjtött újabb vakmerő fiatalokat maga köré, hogy jellemzően hajnalban vagy napnyugtakor, a rangereket kicselezve ugorjanak le a legmagasabb sziklákról. Ekkortájt kezdték sötét mágusnak nevezni, a sorozatban megszólalók szerint a Yosemite misztikus és kultikus arcává vált, akit sokan követtek és bálványoztak. Aztán jött egy újabb fiatal, aki vakmerőségében és képességeiben is felért Potterhez. Sőt.

A Honnold-Potter harc

Alex Honnold maga is megszólal a dokumentumfilmben, mint Potter egyik legnagyobb riválisa. A fiatal amerikai mászó ugyancsak a Yosemite-ben kalandozott és mászta sorra a falakat, egyre gyorsabban. Megszólózta többek közt a Potter által elsőként megmászott, utah-i Hong Kong Phooey nevű utat, majd azt nyilatkozta a sajtóban, hogy nem volt különösebben nehéz. Ahogy ez eljutott Potterhez, a versenyszellem mindennél jobban felcsapott benne. Honnold a sorozatban elismeri, hogy ma már máshogy fogalmazna, azt azonban nem tagadja, hogy benne is élénk rivalizálás volt Potterrel szemben, pláne, hogy sorra mászta a riválisa által megmászott utakat, jellemzően gyorsabban.

A megszólalók szerint a két mászó homlokegyenest különböző karakter volt:

Potter igazi lázadó rocksztár, Honnold inkább egy furcsa különc, az előbbi le akarta győzni a félelmet, az utóbbiban pedig mintha nem is lett volna ilyen.

Rivalizálásuk kicsúcsosodása az El Capitan volt: az ezerméteres fal megszólózása elképzelhetetlen sportteljesítmény, nyilván mindketten hajtottak rá. Potter egy felsőbb falszakaszát ki is mászta kötél nélkül, ami önmagában is hihetetlen teljesítmény volt, ám Honnold természetesen legyint a sorozatban: szép, de ez nem az igazi. Potter ekkor egy új célkitűzést szemelt ki: a nyugati sziklafalon egy rövidebb útból indulva mászna át a híres Easy Rider nevű útig, és onnan tovább azon a szakaszon, amit már megmászott egyszer. Honnold valahonnan értesült erről, és rögtön érezte a fenyegetést, bár a sorozatban hozzáteszi: „ez az El Capitan lehető legsunyibb megszólózása lenne”, utalva arra, hogy nem a híres nagyfalas utak egyikén mászná, hanem a széléről indulva, a média mégis úgy kapná fel, mint az El Capitan első szólómászását. Honnold mindezt a hegy megszentségtelenítésének nevezte, ezért azt tette, amihez igazán értett: odament és médiafelhajtás nélkül megmászta azt a nyugati utat, amelyet Potter tervezett. Ahogy fogalmaz: ezzel kifogta a szelet riválisa vitorlájából, aki ott is hagyta a projektet.

A sorozat szerint Potterben ekkor megtört valami. Rádöbbent, hogy Honnold fiatalabb és jobb mászó nála, így határainak újabb kitolásába fogott bele: ha a szólómászás során a kötél hiányából fakadóan jellemzően a mászóképességüknél könnyebb utakat választanak, mi lenne, ha nem lenne ez a korlát, mégis lenne mentőöv? Pontosabban ejtőernyő?

Így találta fel Potter a freebase mászást

Ebben két szenvedélyét ötvözte: szabadon mászott, ám ha lezuhant, a hátán található ejtőernyőt kinyitva nem csapódott a földbe, hanem lesiklott. Ennek egyik leglátványosabb próbáját Svájcban az Eiger hírhedten nehéz északi falán végezte – ott mászott kötél nélkül egy utat ejtőernyővel a hátán. A sorozatban látható ennek a próbája is, amikor az operatőr barátja minden figyelmeztetését elengedve a füle mellett úgy indult neki, hogy teljes ködben mászott, ezzel gyakorlatilag nullára csökkentve annak esélyét, hogy lenavigálhasson a földre. Egészen drámai felvételeket közölnek arról, ahogy a fal egyik nehéz szakaszán Potter belátja, hogy hibázik, majd felkiabál az operatőrnek, hogy eressze le a kötelet, különben meg fog halni. Második próbálkozására azonban sikerül, olyannyira, hogy az út során nem esik le, az ejtőernyőt csak az ereszkedéshez használta.

Ahogy ennél a jelenetnél, úgy a többinél is kiviláglik Potter jelleme: barátai intelmeit legtöbbször figyelmen kívül hagyja, sőt, gyakran ordibál velük. Az is sokatmondó, hogy a sorozatban megszólaló barátai közül szinte egyikükkel sem volt már kapcsolatban a halála előtt: kit azzal gyanúsított, hogy ő szivárogtatott Honnoldnak a terveiről, másokat azzal, hogy nem csinálnak róla jó filmet, megint másokra látható ok nélkül támadt rá. Ezzel együtt sokat beszél a sorozat arról is, hogy Potter egész életében depresszióval küzdött, nagyon gyakran roskadt magába, és vonult el, legtöbbször kizárva ilyenkor mindenkit az életéből. Szavaikból egy olyan ember képe rajzolódik ki, akinek zsenialitását és vakmerőségét nem vitatták, de azt sem, hogy rettentő nehéz természet volt, aki folyamatosan egóharcokba keveredett, gyakran volt kegyetlen és igazságtalan a barátaival.

Életét átvitt értelemben is a nagy magasságok és a mélységek jellemezték, több ponton felmerül, hogy mentális betegsége is lehetett, antidepresszánst azonban nem akart szedni, mondván, hogy az csak akadályozni fogja az általa művészetként meghatározott cselekvéseiben. Egy másik tragédia is beárnyékolta az életét: hosszú évek magánya után végre lett barátnője, ám mikor Potter szakított vele, a lány a férfi háza elé hajtott és autójában öngyilkos lett.

Összeomlásainak egy fontos állomása volt Kína: korábbi vadócságát és öntörvényűségét láthatóan sutba dobva vállalt el rengeteg pénzért egy kínai projektet, ahol az általa is gyakran művelt highline (mélység fölött kifeszített kötélen történő sétálás) attrakciót hajtott végre. Ott szintén összekülönbözött egy régi barátjával, de magukkal a kínaiakkal is, ők ugyanis biztonsági hálót akartak kifeszíteni a kötél alá, mégiscsak furcsán vette volna ki magát, ha egy rossz lépés miatt Potter élő adásban hal szörnyet a kínai állami tévén. Emiatt a mászó egy ponton elviharzott volna a helyszínről, végül azonban sikerült marasztalni, de csak úgy, ha a hálót nem vetik be. Mikor megcsinálja a mutatványt, szintén sokatmondó a reakciója: a korábban védjegyének számító állatias diadalüvöltés helyett Potter a földre rogyva zokog.

Egy összetört ember volt

– kommentálja a barátja.

Az újabb mélypontból végül új barátnője, Jen Rapp rántotta ki, aki mellett kivirágzott, és a nő korábbi házasságából származó három gyerekével végre családapává válhatott az addig remeteként élő férfi. A sorozat külön fejezetet szentel egy másik, Potter életében rendkívül fontos szerepet játszó kis léleknek: Whispernek, a kutyájának. Whisper Rapp szerint a férfi terápiás kutyája volt, vitte is mindenhová. Szó szerint:

a kutyát a hátizsákjába rejtve mászott sziklát, sőt, egy karabinerrel a kötélre kötve felhúzta maga mellé a fára, vagy épp a highline-ra akasztotta. És igen, ugrott is vele.

Potter ugyanis a bázisugrásai során sem akarta a földön hagyni négylábú barátját, így terveztetett egy olyan hátizsákot, amelyben Whisperrel a hátán ugorhatott. A bázisugró hátizsákjából a kis szemüvegével kikandikáló kutya képe bejárta a világsajtót, film is készült róla When Dogs Fly címmel, Potter ismét egyszerre lett hős és ellenség, sokan állatkínzónak nevezték, ám Potter azzal védekezett, hogy a kutya élvezte az ugrást.

A végzetes ugrás

Potter közben egyre inkább a repülésre koncentrált: immár elsősorban a szárnyasruha – ezt használta Kínában is – alkalmazásával ugrott, sőt, ő maga is részt vett ezen felszerelések fejlesztésében. A sorozatból kiderült, hogy madarakat tanulmányoztak, hogy még jobb ruhákat hozhassanak létre. Ekkortájt találkozott Graham Hunttal, aki hozzá hasonlóan mászó és bázisugró volt, vele terveztek projekteket. A sorozat szerint azonban köztük is volt vetélkedés, a filmben archív felvételekben maga Potter beszél arról, hogy ismét felütötte a fejét benne a féltékenység, és emiatt bűntudata volt.

Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Potter felrúgta saját szabályait: Hunt az ún. proximity fly nevű repülési forma nagy művelője volt. Az ilyen repülések során a szárnyasruhás ugráskor az illető minél közelebb repül a felszínhez. Ez lehetővé teszi azt, hogy szűk helyeken is át tudjanak repülni, ám pontos navigációs képességeket követel meg, ráadásul nagyban megnöveli annak kockázatát, hogy nekicsapódnak valaminek, ha túl közel kerülnek ugyanis a felszínhez, a korrigálás lehetősége gyakorlatilag nulla. A sorozatban elmondják, hogy Potter korábban itt húzta meg a határt, ezt a formáját az ugrásnak ugyanis túl kiszámíthatatlannak vélte. Hunttal azonban elkapta a gépszíj, és rendre ebben a műfajban repült.

6 fotó

2015 májusában ugyancsak Hunttal és Rapp-pel mentek ki egy kellemes nap után a Yosemite-ben a hírhedt Taft Pointra: ez a hely arról volt híres, hogy egy szűk, V alakú hasadékon kell átrepülni, majd élesen kanyarodni. Rapp fotózta az ugrásukat, ám amint a V-alakhoz értek, úgy látta, valami nem stimmel, és Potter túl alacsonyan repül.

Mikor nem találta őket a megbeszélt találkozási pontnál, pánikba esett, és végül balsejtelme beigazolódott: Hunt és Potter holttestét másnap találták meg a hasadékban. Mindketten becsapódtak, Potter fejjel a sziklának. Esélyük sem volt kinyitni az ejtőernyőket.

A sötét varázsló utolsó percei egyrészt azért megrázóak, mert egykori barátok nyilatkoznak, többnyire sírva: bárcsak kibékültek volna. Honnold elmondja, hogy Potter nagyban inspirálta mászóként, és a rivalizálásuk ellenére végül megbékéltek: ezt mutatja egy felvétel is, ahol az El Capitan után évekkel később egy házibuliban összefutnak, és jó hangulatban csevegnek. Hozzáteszi: a mai napig Potterre gondol, ha varjakat lát.

Másrészt azért sokkoló a film vége, mert megmutatják azt a felvételt, amit a balesetkor a Potter fejére erősített telefonja rögzített: a becsapódás előtt közvetlenül egy varjú száll el fölötte az égen.

A sötét varázsló április 14-től hetente érkező részekkel elérhető az HBO-kínálatában.

The post Alex Honnold legnagyobb riválisát sötét varázslónak becézték, a kutyájával repült és feltalálta a freebase mászást first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu