A Fidesz kétharmados vereségét követő események döbbenetes gyorsaságúnak tűnnek. Ebben valószínűleg a vereség mértéke is szerepet játszik, mégis kevesen képzelhették, hogy ilyen tempóban hullik majd darabokra a rendszer, amelyet Orbán Viktor 16 év alatt felépített.
A belpolitikában természetesen egyszerűbb a magyarázat: a kétharmados felhatalmazással szinte mindent el lehet törölni, felül lehet írni, amit a Fidesz létrehozott. Új alkotmány, új vezetők, új felállás, hogy semmi ne emlékeztessen arra a koraszakra, amelyet magunk mögött hagytunk.
Az viszont meglepő, hogy külpolitikában is ennyire gyorsan dőlnek el a dominók.
A legtöbben ezen talán akkor lepődtek meg, amikor Donald Trump méltatta Magyar Pétert és a győzelmét.
JD Vance alelnök már korábban arról beszélt, hogy nem voltak vakok, tudták olvasni a felméréseket, ezért tisztában voltak vele, hogy Orbán veszíthet. Ő azt mondta, ennek ellenére jött el Budapestre, mert barátról volt szó, és a barátot kisegíti az ember.
Üres kézzel jöttek
Ennek persze némiképp ellentmond, hogy a látogatáson kívül a világon semmit nem hoztak a jóbarátnak. Sem pénzügyi védőpajzsot, sem a kettős adóztatás tilalmát nem jelentették be Budapesten, viszont alaposan megfejték a magyar kormányt, amely több száz millió dollárt ígért oda fegyverrendszerekre, és ugyanennyit atomenergiára, ráadásul jelentős mennyiségű fosszilis energia vásárlását is bejelentették, de csak utólag, miután Vance elhagyta Budapestet.
Mi úgy értelmeztük a látogatást, ahol az alelnök azért szeretné menteni Orbán Viktort, hogy ezzel saját magát mentse. Egyébként ez sem sikerült, hiszen a budapesti látogatása után folytatódott a sikertelenségi széria. Először Iszlámábádban nem sikerült megegyeznie a békéről Iránnal, majd kénytelen volt magyarázni főnöke blaszfémiáját a saját egyházának vezetőjével szemben.
Trump először annyit reagált a bukásra, hogy sajnálja, mert Orbán Viktor a barátja volt.
A fontos szó a mondatban a volt, ugyanis Trump tényleg olyan gyászos hangulatban beszélt, mintha Orbán elhunyt volna, nem csak egy választáson kapott volna ki.
Később külön kiemelte, hogy szerinte együtt tud majd működni Magyarral, aki jó embernek tűnik.
Személyek közötti diplomácia
Ezzel megdőlt egy korábbi orbáni alapvetés. A miniszterelnök illiberális diplomácia-felfogásában az volt az egyik központi elem, hogy nem baj, ha az országok közötti együttműködések az intézmények szintjén elsorvadnak, mert az új világrendben a személyek közötti együttműködés a fontos. Ennek a kulcsa pedig természetesen ő volt, így ameddig ő van a kormánynál, a kapcsolatok is működni fognak. Ritkán derül ki gyorsabban valamiről, hogy nem volt igaz.
Trumptól persze nem meglepő a húzás. Az elnök sok mindenben nem jó, de abban, hogy érezze, hova megy a figyelem, kiváló. A három dolog, amit nagyon tisztel:
- a jóképű, fiatal politikusok,
- a nagy győzelmek és a velük járó figyelem
- és az erő.
Ebben a felsorolásban a kettő összekapcsolódik.
Magyar Péter ugyanis egy olyan vezetőt vert meg nagyon csúnyán, akit Trump rendkívül erős embernek tartott. És ez önmagában tiszteletet vív ki neki.
Ráadásul ezt már eljátszotta egyszer Zohran Mamdanival, New York új polgármesterével. Senki nem várta volna, hogy a szocialista Mamdani és Trump kijön egymással, de Trump nagyon becsüli a politikai figyelmet, ebben pedig Mamdani majdhogynem versenyzik vele. Magyar Péter pedig most hasonló helyzetbe került.
Kína és Oroszország sem volt igazán kemény, mutatva, hogy a személyekre épülő politika helyett azért a földrajzra épülő politika él inkább túl. Magyar pragmatikus volt az orosz energiával kapcsolatban, arról beszélt, hogy diverzifikálni kell, de az olcsóbbat kell választani. Persze hosszú története van annak, hogy az oroszok hogyan építenek ki baráti kapcsolatokat olyan vezetőkkel, akik ellenségesek voltak velük a kampányban. Gyurcsány Ferenc például a lakásában fogadta Vlagyimir Putyint akkoriban, amikor Orbán hangosan kritizálta az orosz energiafüggőséget.
Földrajz
Kína számára az Orbán-kormány azért lehetett szimpatikus, mert kiszámítható és stabil kormányzat volt a többi uniós államhoz képest. Ennek ellenére a kevésbé autoriter vezetésű országok valójában sikeresebben működtek együtt a kínaiakkal, mert jobban teljesített a gazdaságuk. De Kínának jelentős befektetései vannak Magyarországon, amelyek célja az volt, hogy hozzáférjenek velük az uniós közös piachoz. Ezért megéri bármilyen magyar vezetéssel együttműködni, bár az is biztosnak tűnik, hogy a negyven munkahelyért odaígért százmilliárdos támogatások világának vége.
Nagyon szorult helyzetbe került Szlovákia is az Orbán-kormány bukása miatt. Mostanra Robert Fico lett az egyetlen olyan uniós miniszterelnök, aki Orbán mellett szembement az Ukrajnának nyújtott uniós hitellel. Ebből a vétóból azonnal kihátrált, miután egyedül maradt. Az Oroszországra kivetett szankciók vétójáról még nem tett le, de ezzel sűrűn fenyegetett már, és mindig meg lehetett egyezni vele.
Fico valójában teljesen más vezető, és teljesen más helyzetben van, mint Orbán Viktor volt. Eleve koalícióban kormányoz, a többsége pedig szűk. Sosem volt olyan erős otthon, hogy csak a külpolitikára koncentráljon, aminek a beismerése éppen az, hogy a választási rendszert szeretné átírni a könnyebb hatalmon maradásért. Ráadásul Fico sosem bírta annyira a keménykedést, mint Orbán, pragmatikusabban minden esetben megegyezett az uniós tagállamok többségével, kivéve, amikor Orbán vitte előtte a pajzsot.
Patrióták
A Patrióták pártcsaládja előtt is nehéz év áll. A mostani három helyett csak két miniszterelnökük lesz a tanácsban, és egyik sem akkora harcos, mint Orbán volt. Emiatt jelentőségben hátrébb szorulhatnak, ami talán nem is baj nekik. A Patrióták frakcióját sokan Orbán ötleteként írják le, de valójában inkább volt ez a francia szélsőjobb projektje. Marine Le Pen pártjának kellett egy olyan közeg, ahol távol tudnak maradni a német AfD-től, és kicsit elfogadhatóbbnak tűnnek tőle otthon. Többen is voltak a frakcióban, mint a magyarok, és ők adták a vezetést.
Le Pen valószínűleg hálás marad Orbánnak a pénzügyi támogatásért a szűkösebb időkben, de lehet, hogy nem bánja, hogy nem kell a magyar miniszterelnök terhét viselni a választások előtti évben. Franciaországban ugyanis esély van a Nemzeti Tömörülés hatalomra jutására, és ebben az esetben a Patrióták frakciója is új erőre ébredne. Ahogy Timothy Garton Ash is elmondta, a magyar választásnak hatása lehet a közép-európai régióra és az Egyesült Államokra is, de Nyugat-Európára kevésbé. Itt ugyanis nem hatalmon maradni, hanem hatalomra kerülni akarnak a populisták, és ehhez pont azokat a gazdasági ügyeket használják, amelyekbe Orbán belebukott.
Ukrajnát is nehezen tudta kívül tartani az Európai Unión az Orbán-kormány. Az akadály itt leginkább az volt, hogy a magyar diplomácia akadályozta a tárgyalási dossziék megnyitását is az ukránokkal, miközben arról beszélt, hogy addig nem engedi Ukrajnát az EU-ba, amíg nem működnek európai módon. De a tárgyalási dossziéknak éppen az a lényege, a csatlakozási tárgyalások során igazítják hozzá a tagjelölt ország jogrendszerét az uniós jogrendhez, ekkor kezdenek olyanná válni az országok, mint maga az EU. A munkát Ukrajna egyébként részben elvégezte közben, így ha nem gátolják tovább, akkor akár meg is indulhatnak a tárgyalások. Ez nem jelent azonnali felvételt, hiszen a többi tagjelölttel is évek óta tárgyalnak.
Ráadásul a választási eredmény nem azt mutatja, hogy jó ötlet volt a Fidesz teljes kampányát Ukrajnára (és a háborúra) felfűzni.
The post Pillanatok alatt hullott darabokra az Orbán által felépített világ first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
