A Tisza kétharmados győzelmét hozó választás után kiderült, hogy a miniszterelnök irodája a következő években nem a Karmelita kolostorban, hanem egy, az Országházhoz közeli minisztériumi épületben lesz, arra azonban egyelőre nem derült fény, hogy februári ígéretéhez híven hogyan, milyen keretek között nyitnák meg az épületet a nagyközönség előtt.
A Budavári Palota és a Várnegyed polgárvárosa között álló, mai arcát 2016-2018 között, a Zoboki, Demeter és Társai építésziroda tervei nyomán (vezető tervező: Zoboki Gábor) elnyerő együttes története tele van érdekességekkel, a legtöbbek számára azonban csak azután vált ismertté, hogy Orbán Viktor és hivatala 2019 januárban a falak közé költözött. Azt továbbra sem tudni, hogy a folyamatosan dráguló projektre pontosan mennyit költöttek – 21 milliárd forintnál biztosan többet –, a berendezésről azonban kiderült, hogy mintegy négymilliárd forintnyi közpénzt égettek el rá.
A természetesen műemléki védettségű épület Duna felőli oldalára a szakma jó részének ellenvetései ellenére egy sokmilliós ülőgarnitúrával feldobott erkélyt is ragasztottak, ami annak fényében volt igazán furcsa, hogy a Várnegyed átépítése során a kormány rengetegszer hangoztatta: mindent a Hauszmann idején fennálló állapotoknak megfelelően állítanak vissza, a miniszterelnök pedig szintén amellett állt ki, hogy a történelmi épületek teljes és hiteles helyreállítást kapjanak.
Az elmúlt hét évben számos rangos külföldi vendéget látott épület az átadás után sokat hangoztatott puritánsággal – ennek érdekében értékes freskókat is fehérre festettek – ellentétben igencsak meg lett tömve csodákkal, hiszen a Szépművészeti Múzeumból, a Magyar Nemzeti Galériából, illetve a lassan tíz éve zárva tartó Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött műtárgyakkal töltötték meg.
Ezek közül néhányat Molnos Péter művészettörténész néhány nappal ezelőtti Facebook-posztjában mutatott be, aki a fotókat vizsgálva egyértelműsítette, hogy a falak közt többek közt Ligeti Antal, Mednyánszky László, Vaszary János, Czigány Dezső és Márffy Ödön festményei, valamint Búza Barna egy szép Szent István-lovasszobra is megfordult.
A szobák a Tisza-kormány májusi megalakulása után nyilvánvalóan kiürülnek majd, de mihez lehet kezdeni a terekkel? Mit lehetne a falak közé költöztetni? Cikkünkben erre keresünk válaszokat.
Évszázadok történelme
A kérdések megválaszolásához érdemes előbb végigvenni a terület történetét, ami az elmúlt nyolc évszázadban számos átalakuláson ment át.
A IV. Béla által itt megalapított ferences kolostor – aminek temploma az Árpád-ház utolsó királya, III. András végső nyughelyét is rejtette –, illetve a Werbőczy-palota Buda török kézre kerülésekor rommá vált, helyét pedig a budai pasa székhelye (szerája), illetve saját használatú fürdője vette át.
Buda másfél évszázaddal későbbi visszavétele után az ismét csak romos telek a karmelita rend kezébe került, amely 1734-re kolostort, illetve elegáns barokk templomot építtetett. Az ő időszakuk sem tartott sokáig, hiszen a kalapos királyként emlegetett II. József számos szerzetesrendet, így a karmelitákat is feloszlatta, tulajdonaikat pedig elkobozta.
Jelen esetben is ez történt: a templom 1787-ben színházként nyitott újra, a rend szobái pedig lakásokká, valamint a hagyományos értelmben vett kaszinóvá váltak.
Ezek a munkák a torony eltűnését, illetve a homlokzatok előbb copf, majd klasszicista stílusú átalakítását is magukkal vonták. A változások azonban a következő közel kétszáz évben sem álltak meg, hiszen a Ludwig van Beethovent is látott barokk színháztermet a második világháborúban szerzett súlyos sérüléseiből egy sor építész gyógyította ki (a munkát a KÖZTI 1978-ban fejezte be), a kolostor pedig a XIX. század derekán született arcát mutatja a környék felé.
Az 1978-tól a Népszínház, majd a Nemzeti Színház kamaraszínházaként hasznosított Várszínházat 2001-ben a Nemzeti Táncszínház vette át, ami a kormányzati akarat megszületéséig maradt a falak között.
Az akarat nem volt előjel nélküli, hiszen a miniszterelnök hivatala már röviddel az első világháború lezárulta után kacsintgatott az épület felé, így a költözés ötlete jól passzolt az Orbán-kormányok attitűdjéhez, aminek fontos részét képezte a Budavári Palota arcának visszaállítása, illetve a Budapest ostroma során eltűnt, vagy súlyos sérüléseket szenvedett beépítések helyreállításának vágya.
A Horthy-korban csak vágyott állapot előidézéséhez persze átalakításokra is szükség volt, hiszen a felújítást utoljára a hetvenes években látott Várszínház, a kihasználatlan kolostori terek, illetve a rossz állapotú bástyasétány és várfal együttese alapvetően nem felelt meg a kiszemelt célnak. A helyzeten picit javított, hogy az ötvenes években eltűnt szomszédos épület helyén fekvő Püspökkert területét beépíthetőnek titulálták, így hasznos négyzetmétereket lehetett nyerni. Az itt született struktúra arányaiban jól illeszkedik a szomszédokhoz, Markolt György Szent Mihály-szobrával megfejelt arca azonban mégiscsak mű, sőt, steril lezárást ad a hosszan elnyúló egykori kolostornak.
Az egykori Várszínház ötven évvel ezelőtt a KÖZTI által megálmodott színháztere, valamint a XVIII. század végi állapotot idéző lépcsők a munkák során eltűntek, az eredeti templomtér helyett azonban egy köztes megoldás jött létre, leválasztott szentéllyel, oldalkarzatokkal, valamint egy mélyített pinceszinttel.
A projektnek volt persze pozitív hozadéka – derül ki az Octogon pozitív hangú kritikájából, ami elárulja: az újkori bástyafal és az átépítés során feltárt középkori erődfal között egy időszakosan használható földalatti rendezvénytér született, a templomhajó pedig hangversenyteremmé változott, ahol 2021 óta rendszeresen rendeznek koncerteket.
Mit hozhat a jövő?
Az elmúlt napokban felmerülő leggyakoribb ötletek közt a könnyen megvalósítható projektektől a valóságtól teljesen elrugaszkodottakig mindenfélét találunk, egy dolog azonban biztosan kizárható, legalábbis nagyon kevés esély látszik arra, hogy a korábban közel száz évig a falak közt lévő karmelita rend visszatérhetne, vagy egyházi hasznosításra kerülhet sor.
A ma Budapesten, Győrben, és Attyapusztán saját rendházzal és templommal rendelkező karmeliták egyszerűen túl kicsik ahhoz, hogy megtöltsenek egy ingatlant, az egyházi hasznosítás pedig annak fényében nem tűnik valószínűnek, hogy a legnépesebb hazai felekezetek jelenleg nem igazán szorulnak nagyméretű, ennyire központi helyen lévő ingatlanokra.
Az évek óta kordonokkal körülvett, az egyszerű halandók számára ma még megközelíthetetlen együttes ugyanakkor lehetne a sürgősen helyreállításra szoruló magyar műemlékvédelem központja, ami így csak néhány lépésnyire állna a Kádár-korban az Országos Műemléki Felügyelőség, majd 2016-ig annak jogutódjai által használt Táncsics Mihály utca 1. alatti palotától, ami 2021-ben Jellinek Dánielhez, majd 2023-ban egy Tiborcz-közeli ingatlanalaphoz került.
A lépés szimbolikus lenne, hiszen a harmadik Orbán-kormány által épp tíz évvel ezelőtt szétvert szervezet ott születhetne újjá, ahol korábban a Nemzeti Együttműködés Rendszerének rövidesen leköszönő feje, illetve a körülötte lévők számtalan alkalommal hozhattak döntést a településképek gyökeres átírásáról, kormányzati kiemelésekről, és persze a felbecsülhetetlen értékű állami ingatlanvagyon fontos szeleteinek a választást megelőző bő fél évben történt eladásáról. A Forster Központként megszűnt intézmény újjáélesztése a Tisza Párt programjában is szerepelt, ehhez pedig keresve sem lehetne jobb helyet találni.
Az ingatlan egy része Magyar Péter másik kampányígérete, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrejöttének és működésének tanújává is válhatna, szintén szimbolikusan felülírva a korábbi ellentétes előjelű történéseket.
A rövidesen kiürülő épületek hasznos területe persze óriási, így az egykori Várszínház legfontosabb része, a XVIII. századi gyökerű, mára már szinte felismerhetetlen templomtér továbbra is maradhatna a kultúráé, hangverseny- és kiállítótérként a mostaninál még intenzívebben bekapcsolódva a Várnegyed vérkeringésébe.
Ennek a funkciómegtartásnak része lehetne a kormány kedvéért tíz évvel ezelőtt gondosan bár, de mégiscsak lefestett freskók újbóli kiszabadítása, hiszen a II. József általi einstandot követően, 1786 folyamán született díszítőfestés megérdemelné, hogy újra látható legyen.
A szerzetesek egykori refektóriumában – étkezőterében – egy ismeretlen művész által létrehozott műalkotás több mint két évszázadon át volt látható, a kétezres években a Nemzeti Táncszínház például stúdióként hasznosította, a kormányülésekre egy évtizeddel később itt összegyűlőknek azonban csak a valóban puritánságot sugalló fehér fal maradt.
11 fotó
Szathmáry Eörs evolúcióbiológus a Collegium Budapest feltámasztásával kapcsolatos, a Válasz Online oldalán közzétett javaslata is megfontolandó lehet, hiszen az 1992-2011 között működő, a Szentháromság térre néző egykori régi városházán – ezt az MNB alapítványa vette át, alakította a Hetedik Műterem kitűnő tervei nyomán Bölcs Várrá, majd szép fokozatosan elfelejtette használni – működő intézmény hiánya fájó seb a magyar oktatás és tudomány világában. A világ vezető tudósai, köztük Nobel-díjasok előadásai mellett fiatal ösztöndíjasoknak is helyet adó intézménynek a szakember szerint azért kellett buknia, mert a kormány nem tűrte a konkurenciát, és a saját szájíze szerint működő MCC-re akarta helyezni a hangsúlyt.
Az ötletelésbe az évek óta Vaszily Miklós érdekeltségébe tartozó, a leendő miniszterelnök által Orbán propagandalapjának nevezett Indexen maga Zoboki Gábor is beszállt, akinek szavait az oldal mindössze négy nappal a választások után hangosította ki.
Az építész arról beszélt, hogy a Karmelita
egy magas rezgésszámú épület, innen nyílik a legszebb kilátás a városra. A cellás kialakításnak köszönhetően helyet adhat irodáknak éppúgy, mint szállásnak, a szép, nagy termei pedig akár nemzeti bálteremként is funkcionálhatnak,
majd hozzátette: az épületbe nem a végrehajtó hatalom való, annak ugyanis a Kossuth Lajos téren van a helye.
A megüresedett helyet szerinte az Alkotmánybíróság, egy vallási vagy egy kulturális centrum is betölthetné, sőt, akár kormányzati vendégház is válhatna belőle.
A cikkből emellett kiderül: az egykori kolostor nagyobb termei az utcáról is elérhetők, így egy részét nyugodtan meg lehetne nyitni a nagyközönség előtt, multifunkciós térként vagy konferenciák helyszíneként hasznosítva.
Utóbbi ötlet egyáltalán nem tűnik megvalósíthatatlannak, hiszen a több funkció egymás mellé helyezése a méret miatt magától értetődő, az új kormány döntésének megszületésére azonban még biztosan hosszú heteket kell várnunk.
The post A vagyonvisszaszerzés vagy a műemlékvédelem központja is lehetne a nemsokára kiürülő Karmelita kolostor first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
