Péter 13, Anna 11, Gergely pedig 8 éves – a három testvér egy észak-magyarországi kisfaluban él.

A vérségi köteléken túl az is közös a testvérekben, hogy bő másfél éve nem járnak iskolába. A kallódó gyerekek jelenleg az édesanyjuknál élnek, aki saját bevallása szerint „nem tud hatni” a gyerekeire. Ráadásul, mint azt az ügyüket felkaroló civil csoport, a Bagázs Köszhasznú Egyesület vezetője lapunknak elmondta, gyanítják, hogy a gyerekek egyébként sem megfelelő otthoni környezetében többen kábítószer-használók, sőt, már a legidősebb testvérrel kapcsolatban is kaptak olyan információkat, hogy valamilyen formában köze lehet a droghoz.

Péter, Anna és Gergely (neveiket a személyiségi jogaik védelmében megváltoztattuk) helyzetének megoldásán 2024 novembere óta dolgoznak a gyermekvédelmi szervek, miután a helyileg illetékes család- és gyermekjóléti központ a három gyermek nevelésbe vételére tett javaslatot a szülői elhanyagolás, illetve a kóros mértékű iskolai elmaradások miatt. Az ügy másfél év alatt sem oldódott meg, a veszélyeztetettség a gyerekek esetében továbbra is fennáll. Erről lapunk egy 2026 januárjában kelt dokumentumból értesült, melyben az illetékes gyámhivatal egyrészt azt jelezte, hogy további türelmet kér, másrészt egy váratlan beismerést is tett:

A fennálló keretek között nincs hely a gyerekek számára a gyermekvédelmi rendszerben, nem tudják elhelyezni, így kiemelni sem őket a jelenlegi környezetükből.

A Bagázs Közhasznú Egyesület 15 éve áll kapcsolatban az említett családdal. Ahogy az egyesület elnökétől, Both Emőkétől megtudtuk, a helyzetük 2023 decemberében kezdett kritikussá válni, amikor a gyerekek az édesanyjuktól az apjukhoz kerültek. A szülők korábban együtt éltek, az utóbbi években költöztek külön. A gyerekek a szülők szétválása után kezdetben még az anyjukkal éltek, de ő egyedül nem tudott megbirkózni a feladattal, az élethelyzete is fokozatosan romlott. Egy idő után a gyerekek már nem jártak iskolába sem, majd átkerültek az apa családjához.

Fontos hangsúlyozni, hogy az édesanya szereti a gyerekeit, kötődik hozzájuk. Nem egy alkalmatlan anyáról van szó, hanem egy segítség nélkül maradt nőről, aki egy szegregált környezetben, súlyos társadalmi hátrányok között próbál helytállni. Ilyen körülmények között külső támogatás nélkül rendkívül nehéz stabilan és biztonságosan gyermeket nevelni

– fogalmazott Both Emőke, hozzátéve: a gyerekek apai családhoz kerülése érzelmileg is súlyosan megviselte a nőt.

Both Emőke szerint a gyerekek veszélyeztetettsége megszűnt, amikor az édesapjukhoz kerültek, aki a lehetőségeihez mérten mindent biztosított, ami a gyerekei fejlődéséhez elengedhetetlen. A testvérek azonban egy évig sem éltek az édesapjukkal, aminek az oka a megélhetés bizonytalansága, a férfi munkaerőpiaci kiszolgáltatottsága volt. Mint arról egy korábbi, a perifériára szorult kistelepüléseken élő emberek munkaerőpiaci lehetőségeit tárgyaló cikkünkben írtunk, a leszakadt régiókban élők nagyobb része számos körülmény miatt – lakóhelyi elszigeteltség, alacsonyabb iskolázottság stb. – sebezhető helyzetben van, és, amennyiben nem elégednek meg a közmunkával, kénytelenek kompromisszumokat kötni. Például messzire költözni az otthonuktól és a családjuktól olyan régiókba, ahol van munka a közfoglalkoztatáson túl is. Péterék apja is erre kényszerült, a munkavállalás miatt a faluból Budapestre költözött albérletbe – ahova azonban nem vihette magával a gyerekeit, akik így visszakerültek az anyjukhoz.

A lapunk birtokába került gyámhatósági határozatban azt írják, hogy az apa azóta nem tartja a kapcsolatot a gyerekeivel, és információik sincsenek a hollétéről. Both Enőke szerint – édesanyjukhoz hasonlóan – az apjuk is szereti a gyerekeit, kötődik is hozzájuk, és a maga részéről biztos abban, hogy a határozatban írtakkal ellentétben a férfi tartja a kapcsolatot a gyerekeivel. Bizonyítani azonban ezt nem tudja. Leginkább azért nem, mert a fél évtizedes ismeretség dacára a család az utóbbi időben elzárkózik a velük való bármilyen kapcsolattartástól. Az egyesület vezetője hangsúlyozta, ők nem hatóságként, hanem civil szervezetként dolgoznak, így a családok önkéntesen működnek velük együtt, és a maga részéről természetesnek tartja, hogy a család bizalma megrendült velük szemben, hiszen épp a Bagázs jelzése nyomán indult meg az az eljárás, amelynek következtében – elvileg – bármelyik nap sor kerülhet a gyerekek kiemelésére.

Ilyen körülmények között természetes, hogy a bizalom sérül, és az együttműködés nehezebbé válik. Éppen ezért hangsúlyozzuk mindig az állami ellátórendszer felelősségét és szerepét

– fogalmazott Both Emőke.

Türelmüket kérjük

Miután a gyerekek visszakerültek az anyjukhoz 2024 decemberében, Both Emőke elmondása alapján rögtön látták, hogy nagy a kockázat, és ezt jelezték is a járási hivatal gyámügyi osztályának, amely aztán viszonylag gyorsan meg is indította a nevelésbe vételi eljárást. Ezt követően a járási hivatal több ízben kereste a területi gyermekvédelmi szakszolgálatot, hogy az tegyen javaslatot a testvérek gondozási helyére, a gyermekvédelmi gyám személyére, valamint a kapcsolattartás szabályaira, illetve felkérték a szakszolgálat szakértői bizottságát a gyermekekre vonatkozó szakvélemény elkészítésére.

A területi gyermekvédelmi szakszolgálat 2025 végén tájékoztatta a járási hivatalt arról, hogy további türelmet kérnek, mert a fennálló keretek között nincs hely és lehetőség a gyerekek elhelyezésére.

Befogadó nyilatkozatot a kiskorúak részére nem kaptak, ezért továbbra sem tudnak javaslatot tenni a gondozási helyre vonatkozóan. A szakszolgálat húsz fenntartónak és azok nevelőszülői hálózatának küldi ki rendszeresen a megkeresést. A nevelőszülői hálózatoknál és a nevelőszülői leterheltségre tekintettel férőhely csökkenés, felmondás vagy megszüntetett nyilvántartási engedély nehezíti működésüket, utánpótlás hosszabb idő után képződik az elhúzódó eljárások következtében. A gyermekvédelmi központban általános és súlyos a férőhelyek hiánya, létszám felett működnek a lakásotthonok. A szakszolgálat továbbra is folyamatosan keresi a gyermekek részére kijelölhető gondozási helyet, ennek megvalósulásáig hatóságunk türelmét kérte

– olvasható a gyámhatóság által jegyzett dokumentumban.

Még csak utalás szintjén sem említik tehát azt, hogy értékelésük szerint megszűntek volna azok a körülmények – így mindenekelőtt az iskolakerülés –, amelyek miatt a nevelésbe vételi eljárás elindult, ellenben egyértelműen jelezték, hogy az ellátórendszer nem tudja befogadni a három testvért.

Hasonló kijelentésre ritkán vetemedik állami szerv, ráadásul legutóbb Orbán Viktor is arról beszélt az országgyűlésben egy azonnali kérdésre válaszolva, hogy a kormány az elmúlt négy évben „jelentős mértékben megerősítette” a nevelőszülői rendszert, ami „talán soha nem volt még olyan erős, mint most.” Orbán szerint mindennek következtében 22 ezer, nem a szüleik által nevelt gyerek kétharmada „jó úton, jó helyzetben, bizakodva tekinthet a saját jövőjére.”

Ebbe a csoportba mindenesetre egyelőre aligha tartozik bele Péter, Anna és Gergely.

Biztosított a felügyelet, hiszen mindig van otthon valaki

Mint azt lapunk az üggyel kapcsolatban megtudta, a gyerekek anyját – más okból kifolyólag ugyan, de – nyilatkoztatta a járási hivatal 2025 márciusában – akkor tehát, amikor már zajlott a nevelésbe vételi eljárás, és gőzerővel keresték azt a helyet, ahol tartósan elhelyezhetik a három testvért. Ekkor hivatalosan rögzítették, hogy a nő az élettársánál lakik, saját gyerekei és a férfi három saját gyereke társaságában. Megállapították és hivatalosan rögzítették azt is, hogy

a nő nem dolgozik, otthon van, saját gyerekei nem járnak iskolába, és bár a családsegítő naponta meglátogatja, az asszony addig a pontig nem tett semmit annak érdekében, hogy a gyerekek szakellátásba kerülése elkerülhető legyen.

A helyi családsegítő központ munkatársa több mint fél évvel ezt követően szintén kiszállt a családhoz egy bejelentés nélküli családlátogatásra. A reggeli órákban keresték fel őket, ennek ellenére tiszta udvart, rendes házat találtak, és külön rögzítették, hogy az asszony együttműködő volt, „kérdésekre adott válaszai világosak voltak.”

A családlátogatás során ugyanakkor a három testvér közül kettőt is otthon találtak, pedig pénteki nap lévén a helyük ekkor az iskolában lett volna. A harmadik gyerek sem a suliban ült ebben az időben: ő a nagyszülőnél töltötte az éjszakát.

A helyi családsegítő központ szakemberei közben úgy tapasztalták, hogy a kiskorúak folyamatos felügyelete a szülő által és „egyéb felnőtt családtagok” által is biztosított, akik szintén a házban tartózkodnak napközben, és a jelzőrendszeri tagok a korábbi családlátogatások során sem látták a gyermekeket felnőtt felügyelete nélkül. Megállapították azt is, hogy a családot a nő élettársa tartja el, akinek jövedelme ugyan minimális, de biztosítja mindannyiuk megélhetését. „A gyermekek étkeztetése biztosított az otthonukban, ruházatuk megfelelő, új ruhák vannak a gyermekeken és a felnőtteken is olykor” – olvasható a gondozási központ értékelésében, amely azt is rögzítette: „Az ingatlan, amelyben élnek, felújításra szoruló, de a szükséges bútorokkal és berendezési tárgyakkal felszerelt. A fűtést klímával oldják meg, áram, folyóvíz elérhető. A családban annak ellenére, hogy hat kiskorút tart el minimális bejövő ellátásból, nem látható életminőség romlás.”

Ezek voltak a pozitívumok. Amivel szemben negatívumként jelenik meg a leiratban az a megállapítás, miszerint az anya

nem alkalmas gyermekei nevelésére, melyet ő maga is beismer.

Lejegyezték továbbá azt is – a Bagázs Egyesület fenntartásait megerősítendő –, hogy a gyerekek naphosszat otthon vannak, a telepet csak ritkán hagyják el – így iskolába sem járnak. Ezzel kapcsolatban a családsegítő központ is kifejezte, hogy a nevelésbe vételi eljárást a magas számú igazolatlan iskolai hiányzások miatt folytatni kell, ezzel együtt összességében úgy értékeltek:

Jelenleg nincs olyan súlyos veszélyeztető körülmény, ami a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezését indokolná. A családlátogatás alkalmával a házban meleg volt, a gyermekek felügyeletét a szülő biztosította, tartós élelmiszer a család rendelkezésére állt.

Both Emőke ezzel kapcsolatban elmondta, nagyon komoly szakmai problémákat lát abban, ahogy a veszélyeztetettség vizsgálatát az anyag bemutatja. „A leírtak alapján egy gumiszabály jellegű értelmezés érvényesül: mivel a család környezetében jelen vannak felnőttek – szomszédok, az élettárs nagykorú gyermekei, nagybácsik –, ezért feltételezik, hogy a gyerekek felügyelete megoldott. Az azonban, hogy fizikailag vannak felnőttek a gyerekek körül, nem azonos a szülői felelősség gyakorlásával. A gyermekekről való gondoskodás elsődlegesen a szülő kötelessége és felelőssége, a tágabb családi vagy lakókörnyezeti jelenlét nem helyettesíti a stabil, következetes, felelős szülői jelenlétet” – fogalmaz a szakértő.

Az anyag érvelése szerint ideiglenes hatályú elhelyezésre csak akkor lenne szükség, ha a gyerekek ténylegesen felnőtt felügyelet nélkül maradnának. Ez a megközelítés azonban szakmailag leegyszerűsítő. A veszélyeztetettség nem kizárólag a fizikai felügyelet hiányából fakadhat, hanem abból is, ha a szülő tartósan nem képes biztosítani a gyermek megfelelő ellátását, érzelmi biztonságát, fejlődéséhez szükséges feltételeit

– hangsúlyozza Both Emőke, külön kiemelve, hogy ide tartozik hatványozottan az értelmi fejlődés támogatása és a tankötelezettség teljesítése is: ha ugyanis a gyerekek nem járnak iskolába, életesélyeik súlyosan és gyakran visszafordíthatatlanul romlanak. „A tartós iskolai hiányzás könnyen oda vezethet, hogy a gyerekek túlkorossá válnak, végleg kiszorulnak az oktatásból” – figyelmeztet.

A védőnő és az iskola mást mond

Both Emőke állítását látszik alátámasztani a védőnői értékelés is. Az ideiglenes hatályú elhelyezési eljárás során ugyanis a járási hivatal mások mellett a területileg illetékes védőnői szolgálatot is megkereste, és felkérte egy pedagógiai szakvélemény elkészítésére. Ez az értékelés velősebb, mint amit a családsegítő központ jegyzett, egyúttal sokkal aggasztóbb képet fest a gyerekek életkörülményeiről.

A védőnői szolgálat védőnője szerint a lakókörnyezet nem alkalmas a gyermekek számára. Sok bizarr kinézetű ember tér be az udvarba, a ház zsúfoltnak mondható. Az udvarra bárki bemehet, a kapu folyamatosan nyitva áll. A gyermekek megfelelő felügyelete nem megoldott, magukra vannak utalva. Az anya távolságtartó, nem kommunikatív.

A három testvér oktatási helyzetével kapcsolatban pedig az alábbi értékelést adták a pedagógusok abból az intézményből, ahova a kiskorú gyerekeknek járniuk kellene – és, mint látjuk, néhány napra csakugyan fel is bukkantak az iskolában.

• Anna évismétlőként került az osztályába, a tanév során alig pár napot volt iskolában. A pedagógus fizikai bántalmazásra utaló jeleket nem vett észre rajta, de véleménye szerint az elhanyagoltsága, veszélyeztetettsége egyértelmű. „Jelenlétkor nincs ennivalója, felszerelése, a szülő a tankönyveket sem vette át a tanévkezdés során. Az anya semmilyen módon nem tart kapcsolatot az iskolával, megkeresésekre nem reagál.”
• Gergely szintén évismétlőként érkezett jelenlegi osztályába, de mindösszesen három napot volt iskolában ebben a tanévben, és ezen napokon is idő előtt kikérte a szülő „családi okokra hivatkozva”. Vele kapcsolatban is megjegyezték, hogy sem felszerelés, sem étel nem volt nála az említett napokon, és Gergely volt az, aki kapcsán az édesanyja úgy fogalmazott a pedagógusok szerint, hogy „a gyermek azért nem jár iskolába mert ő nem tud rá hatni.”
• Péter november második hetében járt ebben a tanévben először az iskolában – ekkor már hidegebbre fordult az idő, a fiú ennek ellenére egy melegítő felsőben, kabát és sapka nélkül jelent meg először az intézményben, felszerelés vagy étel nála sem volt. „Az iskola biztosított számára meleg ruhát, kabátot felszerelést, a kabátok másnapra eltűntek. Annak hollétéről a gyermek nem tudott nyilatkozni” – állítják az iskola pedagógusai. Péter ezt követően nem sokáig látogatta az intézményt, decembertől már egyáltalán nem járt be.

Büntetett előélet, folyamatban lévő eljárás, kábítószer

Az tehát a különböző szakmai értékelésekben egybecseng – a pedagógusok által elmondottak pedig külön ráerősítenek arra –, hogy a gyerekek ténylegesen nem járnak iskolába.

Pontosan erre alapozzuk az ideiglenes hatályú elhelyezés kérelmét, mivel a gyermekvédelmi törvény 72. § (2) bekezdése alapján »az ideiglenes hatályú elhelyezést megalapozó súlyos veszélyeztetettségnek minősül a gyermek olyan bántalmazása, elhanyagolása, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat.» Ha két éve nem jár iskolába egy elsőosztályos gyerek, akkor az értelmi fejlődése véleményünk szerint helyrehozhatatlan károsodást szenved

– egyértelműsítette álláspontját Both Emőke.

Ezzel szemben a gyámhivatal úgy rendelkezett egy frissnek mondható, januári határozatában – e dokumentum került a 24.hu birtokába –, hogy a szülő ugyan „nem tud megfelelően hatni gyermekeire, hosszú távon a gyermekek nevelését és gondozását ellátni nem képes”, mégsem tartja indokoltnak a gyerekek azonnali kiemelését, kimondottan amiatt, mert megítélésük szerint az anya élettársa felelősségteljes életvitelt folytat. Ez az állítás viszont könnyen cáfolható, épp a határozat megállapításai alapján.

Ahogy a védőnői szakvéleményből idéztük, a gyerekek otthonául szolgáló helyre „sok bizarr kinézetű ember tér be”. Ezzel összefügghet, hogy a Bagázs Egyesület kábítószer-terjesztés alapos gyanúja miatt bejelentést tett a területileg illetékes rendőrkapitánysághoz, amelyet követően a hatóságok rögtönzött házkutatást is tartottak. Az ellenőrzés során azonban nem találtak kábítószert a családtagoknál, és a családlátogatások alkalmával a gyermekvédelmi szakemberek sem tapasztaltak – sem az anyánál sem a többi családtagnál – olyan viselkedést, ami kábítószer használatára utalna. Az anya élettársán drogtesztet is végeztek, de ennek az eredménye is negatív lett.

Ennél a pontnál teszi hozzá Both Emőke, hogy a legidősebb testvérrel kapcsolatban a helyben élők részéről olyan informális jelzések érkeztek hozzájuk, amelyek szerint Péter kábítószer-értékesítésben érintett lehet. Azt viszont fontosnak tartja leszögezni a szakértő, hogy ez nem bizonyított állítás, és jelenleg nem áll rendelkezésre hivatalos, megerősített információ erről.

A gyámhivatal azt ellenben rögzítette, hogy az anya felnőtt testvérei büntetett előéletűek, nemrég szabadultak a börtönből, a nő élettársa ellen pedig jelenleg szabálysértési eljárás van folyamatban. Ennek kapcsán fogalmazott meg a gyámhatóság egy olyan kitételt, miszerint, ha az eljárás végén börtönbüntetést szabnak ki a férfira, úgy a gyermekek azonnali elhelyezését javasolják majd a járási hivatal felé. Előbb azonban semmiképp.

Az anyán kellett volna először segíteni

Az ügy kapcsán Both Emőke megjegyezte: a család kálváriájának kezdetén az édesanyának született még egy gyereke is (az ő apja nem azonos azzal a férfival, aki Anna, Péter és Gergely édesapja), így az újszülöttről abban az időszakában kellett a nőnek gondoskodnia, amikor a legmélyebben volt. Ekkor az egyesület még tartotta a nővel a kapcsolatot, így első kézből látták, hogy nagy a baj, próbáltak rajta segíteni a saját eszközeikkel, de azt kellett látniuk, hogy a nő önállóan még arra sem volt képes, hogy elhagyja a telepet.

Ez kívülről nehezen érthető, de egy szegregátumban élő, bizonytalan kompetenciákkal rendelkező, izolált helyzetben lévő ember számára a telepen kívüli világ ismeretlen és ijesztő. Ezek a hiányosságok nem veleszületettek, hanem generációs hátrányok következményei

– hangsúlyozta Both Emőke.

Az újszülöttet végül az apai családnál helyezték el, a nő viszont magára maradt.

„Ideális esetben – ami Magyarországon jelenleg nem létező gyakorlat – az anyát kellett volna intenzíven támogatni, akár hatósági kötelezéssel is, hogy szükség esetén, ha otthoni környezetben nem sikerül megszüntetni a gyerekek veszélyeztetettségét, akkor a gyerekekkel együtt anyaotthonba költözzön. Ott szociális munkások és pszichológusok bevonásával komplex támogatást kellene kapnia: mentális megerősítést, szülői kompetenciafejlesztést, a gyerekek iskolába járásának stabilizálását” – ecseteli a szakértő, hogy szakmai szemmel mire lett volna szükség abban a helyzetben, amivel egyben elkerülhető lett volna az is, hogy a dolog idáig fajuljon.

Mit lett volna a teendő?

Both Emőke szerint, ha a fenti segítség rendelkezésre állt volna, az anya persze még mindig dönthetett volna úgy, hogy nem él a lehetőséggel. Ebben az esetben viszont szerinte 1–3 hónapon belül meg kellett volna hozni a kiemelésről szóló döntést, ami a nevelésbe vételi eljárás törvénye szerint 45 napos határidővel zajlik. „Amennyiben a gyerekeket kiemelik, azzal párhuzamosan azonnal intenzív munkát kellene kezdeni a szülővel annak érdekében, hogy minél hamarabb visszakaphassa a gyermekeit. Ez sincs így ma Magyarországon, legfeljebb a kapcsolattartásra fókuszálnak, miközben sok szülő ragaszkodik a gyermekéhez, csak külső segítségre lenne szüksége” – vázolja a helyzetet a Bagázs Egyesület vezetője, hangsúlyozva azt az alapvetést, hogy a gyerekeknek a saját családjukban a legjobb, de csak akkor, ha ott nincsenek veszélyeztetett helyzetben.

A szakember a probléma gyökerét az erőforráshiányban látja, egészen pontosan

• az alulfinanszírozott alapellátásban (családsegítő szolgálatok),
• az anyaotthonok hiányában,
• a félutas házak és szociális bérlakások hiányában,
• valamint a szakellátás férőhelyhiányában – ez utóbbinak esett áldozatául a három testvér, akiknek másfél év után is még csak próbálják a helyüket megtalálni a rendszerben.

Ma egy gyermek szakellátásban történő ellátása évente körülbelül 6 millió forintba kerül. Három gyermek esetében ez évi 18 millió forint – azért, hogy távol legyenek a szülőtől. Ha ennek töredékét intenzív pszichológiai és szociális támogatásra, valamint lakhatási segítségre fordítanák, néhány év alatt megtérülne a befektetés. Ráadásul a gyerekek nem szenvednének el ilyen mértékű érzelmi és kapcsolati sérüléseket

– véli Both Emőke, akinek végkövetkeztetése egybecseng azokkal a megállapításokkal, amelyeket nemrég Messing Vera, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) kutatóprofesszora tett lapunknak: ha ezek a gyerekek végzettség nélkül, tartósan kirekesztett környezetben nőnek fel, az állam később sokszorosan fizeti meg ennek árát a munkanélküliség, a közfoglalkoztatás, a büntető igazságszolgáltatás vagy az egészségügyi ellátórendszer terhein keresztül.

„A kérdés tehát nem az, hogy megengedhetjük-e magunknak a megelőzést, hanem az, hogy meddig engedhetjük meg magunknak annak hiányát” – hangsúlyozta Both Emőke, aki egyesülete élén tovább küzd azért, hogy a három testvér mihamarabb olyan környezetbe kerülhessen, ahol semmilyen veszélyeztetésnek nincsenek kitéve.

A három testvér esetével kapcsolatban kerestük a Belügyminisztériumon belül az ügyben illetékes Gondoskodáspolitikáért Felelős Államtitkárságot, ahonnan arról érdeklődtünk, hány olyan esetről tudnak, ahol férőhelyhiány miatt húzódik hónapok vagy akár évek óta nevelésbe vételi eljárás, milyen kihasználtsággal üzemel jelenleg a nevelőszülői hálózat, illetve a férőhelyek száma ki tudja-e elégíteni a felmerülő igényeket.

Mindezek mellett az államtitkárság állásfoglalását kértük azzal kapcsolatban is, milyen fokú veszélyeztetésnek minősül, ha kiskorú, általános iskolás gyerekek hónapokon, akár éveken keresztül nem látogatják az iskolát, szakmailag indokolható-e ilyen esetekben az azonnali kiemelés. Az államtitkárság a következő választ küldte megkeresésünkre:

A családjukból kiemelt gyermekek elhelyezése folyamatos. A nevelésbe vételi eljárások nem férőhelyhiány miatt húzódnak el, hiszen a nevelőszülői hálózat jelenleg mintegy 80 százalékos kihasználtsággal működik, emellett a kormány béremeléssel, új férőhelyek létrehozásával és nevelőszülői toborzással igyekszik tovább bővíteni a kapacitásokat. Az elhelyezésnél minden esetben a gyermek szükségletei – többek között életkor, egészségi állapot, testvérek együtt tartása – az elsődleges szempontok.

The post Másfél éve nem jár iskolába három kiskorú testvér, de nem emeli ki őket az állam, mert nincs hely számukra – Péter, Anna és Gergely története first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu