„Az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt egy nappal, október 22-én teljesítjük a rendszerváltás egyik legfontosabb ígéretét: nyilvánosságra hozzuk és kereshetővé tesszük az ügynökaktákat, és feloldjuk a hírhedt mágnesszalagok titkosítását” – ígérte meg Magyar Péter leendő miniszterelnök hétfőn.
Rainer M. János történész, az egykori 1956-os Intézet vezetője szerint ez technikailag könnyedén kivitelezhető.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, amely őrzi ezeket a dokumentumokat, Magyarország egyik legjobban felszerelt intézménye, lényegében egy e-levéltár minden kritériumának megfelelő adottságokkal, személyzettel rendelkező intézménye, ami képes arra, hogy ezt szolgáltassa
– mondta el a 24.hu-nak.
Szerinte 36 évvel a rendszerváltás után is van értelme ezzel foglalkozni.
„A megismerésnek mindig van értelme. Az más kérdés, hogy egészen mást jelentett volna 35, 20 vagy éppen 15 éve, nyilvánvalóan a társadalmi érdeklődés közben változott, de a dolog elvi, illetve lényegi tartalmával egyetértek” – tette hozzá a szakértő.
Jelenleg csak egy szűk kör, a kutatók férnek hozzá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában tárolt dokumentumokhoz, az ígéretek szerint a jövőben bárki hozzáférhet majd az ottani anyagokhoz.
„Ami eddig egyfajta privilégium volt, a tudományos kutatóké, az kiterjed majd minden állampolgárra. Én a nyilvánosság híve vagyok, a megismerés állampolgári jog” – szögezte le Rainer M. János, aki szerint elsősorban egyéni szinten lehet jelentősége az ügynökakták nyilvánosságának.
Egyes egyéneknek, esetleg kisebb közösségeknek lesz lehetőségük arra, hogy a múltjuk egy és más hiányzó részét megismerjék, és azzal kezdjenek valamit. Beszélgetésre, erkölcsi tanulságok levonására gondolok elsősorban
– jelentette ki.
A történész nem számít arra, hogy jelenlegi közszereplőkről terhelő adatok kerülnek elő, mivel olyan hosszú idő telt már el a rendszerváltás óta. Viszont szerinte össze lehet majd rakni olyan történeteket, hogy az állambiztonság hivatalos állományának tagjai, akik 1989-ben még fiatal tisztek voltak, és pályát módosítottak, miképp élhettek azokkal az információkkal, amiket a titkosszolgálati munkájuk során ismerhettek meg.
Kérdés az is, hogy az összes releváns állambiztonsági irat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában van-e, vagy tartanak-e maguknál anyagokat a jelenlegi titkosszolgálatok. Rainer M. szerint egészen biztosan.
„Erről az utolsó felmérést a 2008–2010 között működő, úgynevezett Kenedi-bizottság készítette. Ők azt jelentették, hogy vannak ilyen iratok, amelyekről a titkosszolgálatok azt állítják, hogy azoknak vagy úgynevezett ügyviteli értékük van még mindig, vagy pedig annak átadása nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. Ez a mostani elhatározás nyilván jó alkalmat szolgáltatna arra, hogy még egyszer utoljára utasítást kapjanak ezek a szervek, hogy a történeti irataikat szállítsák a megfelelő helyre, vagyis a levéltárba” – jelentette ki a történész.
A Kenedi-bizottság jelentése szerint 320 folyóméternyi, 1989 előtt keletkezett iratot őriztek még a titkosszolgálatok, köztük a Magyar Péter által emlegetett, 2060-ig titkosított mágnesszalagokat, amelyek tartalmazzák az ügynöklistákat és a célszemélyek adatait.
A kutató szerint a jelenlegi jogszabályokkal is kezdeni kellene valamit, mert azok alapján lényegében senkire sem lehet jogszerűen azt mondani még egy tudományos értekezésben sem, hogy ügynök (a vonatkozó jogszabály szerint aláírt beszervezési nyilatkozat, saját kézzel írt jelentés vagy ellenszolgáltatást igazoló nyugta kell valakinek a „leügynöközéséhez”, ezek megléte pedig teljesen életszerűtlen a kutatók szerint). Így az érintettek számára lehetőség van arra, hogy bírósági úton megkérdőjelezzék egy tanulmány tudományos módszerekkel megalapozott megállapításait.
Ezeket a pereket az egykori ügynökök rendre megnyerték. Magamnak is van ilyen tapasztalatom, nem egy, nem kettő
– fogalmazott Rainer M. János.
The post Rainer M. János: Még mindig van értelme az ügynökakták nyilvánosságának first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
