Hogy áll a francia nyelvvel?
Egyre jobban megy. Sajnos nincs időnk nagyon tanfolyamokra járni, pedig a klub ezt is biztosítaná számunkra, ám túlságosan sűrített és kemény a programunk. De a franciát így is megértem, nagyon sok ragad rám az edzéseken, vagy ha a csajokra odafigyelek, amikor beszélnek egymással. Szóval próbálkozom.
Korábban többször emlegette a rendszer szót. Amikor hazajön a válogatotthoz, akkor itt egy teljesen másfajta rendszerrel kell szembesülnie? Akkor át kell egy kicsit állnia Golovin Vlagyimir kapitány gondolkodásmódjára és a válogatott taktikájára, vagy ő azt figyelembe veszi, hogy egy-egy játékosa a klubjában miben jó, és azt megpróbálja beépíteni?
Szerintem egy válogatottnak nagyon nehéz a dolga, mert minden játékos más-más rendszerből érkezik. Vova próbál a kettő között egyensúlyozni: a saját elképzeléseit is szeretné, ha végrehajtanánk, miközben nem akarja azért kiölni az otthoni dolgokat a játékosokból, mert arra nincs elég időnk sajnos egy hét alatt, hogy teljesen átformáljon mindenkit. Szóval így próbálja megtalálni az arany középutat, amelyben mindenki tudja a dolgát, hogy a válogatottban mi a szerepe, de attól függetlenül a klubban mutatott erényeit is képes kamatoztatni.
Azt mondta egy korábbi interjúban, hogy már egy évvel korábban is vitte volna a Metz, de akkor még nemet mondott. Akkor annak mi volt az oka? Nem bánja, hogy még egy évet itthon maradt?
Nem bánok semmit, nem szeretek így a múltban vájkálni. Mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt.
Akkor úgy gondoltam, hogy mivel egy bronzérmes mosonmagyaróvári csapatnál maradtam még egy évet, nekem arra az Európa-ligás szereplésre még szükségem van, mielőtt megugornám a nagy lépést a Bajnokok Ligájába.
Amikor végül elmondtam a Metznek, hogy hosszabbítok a csapatommal, akkor a vezetők mondták, hogy jó, tiszteletben tartják, de pár hónap múlva megint meg fognak keresni. Így is történt.
Fantasztikus érzés lehetett, hogy ezek szerint tényleg komolyan számolnak a szerződtetésével.
Egyértelműen. Nagyon sokat köszönhetek a Metznek, hogy ennyire hisz bennem, megadta nekem azt a lehetőséget, hogy idejöhessek és fejlődhessek, és ebben a közegben tudjak kézilabdázni.
A külföldön szereplő játékosoktól meg szoktam kérdezni, milyen pluszt adott nekik a légiós élet. Nagy Kornél mondta azt, hogy ő egy-két légiós évet biztosan felírna mindenkinek receptre, mert ezt ki kell próbálni. Az ő esetében furcsa a helyzet, hiszen jóval több szezont töltött külföldön, mint otthon. Mi a véleménye ezekről a kalandokról, és hogyan emlékszik vissza a grazi, illetve a metzingeni időszakra?
Abszolút támogatom ezt az ötletet, ugyancsak mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki magát külföldön, mert tényleg rengeteget ad. Sokkal többet fejlődik az ember személyisége azzal, hogy meg tudja találni a helyét egy teljesen új országban, sok esetben teljesen egyedül. Hogy megtanul alkalmazkodni, akár új nyelvet, kultúrát ismer meg. Ez még egy átlagembernek is nagyon sokat ad. Ami engem illet, mindenképp fontos volt anno, hogy a szüleim Grazba költöztek. Grazot egyébként nem is mondanám külföldnek, hiszen én otthon voltam – nekem mindig az az otthon, ahol a szüleim vannak. De Németország is sokat adott, a magyarországi évek is meghatározóak voltak.
Év elején készítettem egy interjút Rott Ferenccel, a TuS Metzingen ügyvezetőjével,
Miért nem kapott lehetőséget szombaton, az FTC elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágóján, miközben az első mérkőzésen az egyik legjobbnak bizonyult?
Nem tudok különösebb magyarázattal szolgálni, ez volt az edzői döntés, tiszteletben tartom. Van olyan meccs, ahol az edzőnk, Emmanuel Mayonnade annyira nem szeret belenyúlni vagy változtatni. Nyilván szomorú voltam, szerettem volna segíteni a csapatnak a pályán is, de ez most így nem adatott meg. Ettől függetlenül nagyon örülök a győzelemnek.
Hogy látja az idei teljesítményét és a játékát? Mert úgy tűnik, hogy megújult, sokat fejlődött, jobb a védekezésben, bátrabb a támadásban.
A kemény munka, amit a szezon előtt beletettünk, az kezd megmutatkozni. Igen, én is azt érzem, hogy vannak dolgok, amelyekben előreléptem, és ennek nagyon örülök, motivál, viszont szerintem sosem leszek elégedett a saját teljesítményemmel. Mindig van hova fejlődni, és szeretném kamatoztatni, hogy a taktikai részből még inkább kivegyem a részemet. Manu nagyon jól felépít mindent, mindenki tudja, hogy mikor mi a feladata, van egy nagyon jó struktúránk és elképzelésünk, amibe mindenkinek bele kell illeszkednie. Ebből próbálom kihozni a maximumot, igyekszem fejlődni, és a játéktudásomban minél jobban előrehaladni.
Minek köszönhető az, hogy ennyit fejlődött? A csapatnak, az edzőnek, a körülményeknek vagy annak, hogy egyszerűen érettebb játékos lett?
Ezt így mind fel tudnám én is sorolni. Az, hogy itt van egy rendszer, amibe bele kell illeszkednie mindenkinek, rengeteget segít abban, hogy a csapat eredményes legyen.
Mennyivel könnyebb úgy játszani, ha mindenki tudja, hogy mi a feladat, és ezt végre is hajtja!
Úgy gondolom, hogy gyorsaságban és erőben is fejlődtem, ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy ilyen magas színvonalon tudjon valaki kézilabdázni. De még bőven van hova fejlődnöm. Szóval én napról napra élek, mindig próbálom kiadni magamból a maximumot, mert edzéseken is ez követelik meg. És alapjáraton ez a fejleszti a legtöbbet szerintem minden sportolón.
Milyen volt a Fradi elleni párharcra való felkészülés, főleg a visszavágóra?
Igazából úgy készültünk, mint minden más mérkőzésre. Ez nyilván abból a szempontból speciális volt, hogy egy héttel ezelőtt már találkoztunk a Ferencvárossal, azaz frissek voltak az emlékek az adott játékosokról meg a védekezési és támadási taktikáról. Úgy készültünk, ahogy szoktunk: videóztunk, és az edzéseken is a szokott metódust használtuk. Annyi volt picit másabb, hogy mérkőzés előtt egy nappal mi is beköltöztünk egy hotelbe, mintha idegenbeli mérkőzésen lettünk volna, hogy jobban ráhangolódjunk.
A visszavágón az első félidő utolsó tíz perce döntött, amikor hatgólos előnybe került a Metz. Izgultak egy pillanatig is a párharcban, vagy érezni lehetett, hogy meglesz a továbbjutás?
Én a meccs lefújásáig azért izgultam, ezek olyan mérkőzések, ahol tudjuk, hogy bármi megtörténhet, egy pillanat alatt kicsúszhat a kezünkből a győzelem vagy akár egy hatgólos előny is. Ezt a Fradi is megmutatta, amikor pontatlanabbak voltunk elöl, vissza tudott kapaszkodni, de picit jobban kézben tartottuk a meccset. Nekünk is voltak fázisaink, ahol talán jobban döcögött a játékunk, de a hazai pálya segített abban, hogy jobban domináljuk az egész mérkőzést.
Az edzőjük mit mondott a továbbjutás kivívását követően?
A maga módján örült a győzelemnek. Nem az az ember, aki az összes érzelmét kimutatja, de biztos vagyok benne, hogy elégedett volt a teljesítménnyel és azzal, hogy megmutattuk, érdemes volt egész évben nagyon keményen dolgoznunk azért, hogy a Final Fourba juthassunk.
Három éve volt egy nagyon pikáns párharc a Metz és a Fradi között, amikor a francia csapat hattal nyert idegenben, de otthon kikapott héttel, és így nem jutott a BL négyes döntőjébe. Ez most szóba került, akár csak olyan példaként, hogy na, ezért kell odafigyelni minden pillanatban? Vagy nem volt téma?
Biztosan benne volt azoknak a játékosoknak a fejében, akik átélték. És szerintem Manu emlékeiben is felbukkant. De ennyi, amúgy nem volt téma közöttünk.
Hogy érzi magát Metzben? Anno nyilatkozta, hogy Vámos Petra sokat segít, de azért gondolom, születnek új kapcsolatok, barátságok.
Petrával való kapcsolatom nyilván különleges, már több mint 10 éve ismerjük egymást, ilyen barátságot nem lehet pár hónap alatt akárkivel is überelni. De megvannak a kis bandázások, szoktunk társasozni, filmet nézni, együtt elmenni valahova a csajokkal kajálni. Szóval próbáljuk ezt az oldalát is kiélvezni a csapategységnek, amikor van rá egy pici időnk. Inkább a csarnokban vagyunk összezárva többet. De jól érzem magam nagyon, mindenkivel gyorsan megtaláltam a közös hangot. Alapjáraton olyan személyiség vagyok, hogy mindenkivel tudok valamiről társalogni, szeretem hallani az embereknek a háttérsztoriját, hogy ki honnan jött. Szóval könnyedén ki tudtam alakítani mindenkivel egy jó baráti kapcsolatot.
Hogy áll a francia nyelvvel?
Egyre jobban megy. Sajnos nincs időnk nagyon tanfolyamokra járni, pedig a klub ezt is biztosítaná számunkra, ám túlságosan sűrített és kemény a programunk. De a franciát így is megértem, nagyon sok ragad rám az edzéseken, vagy ha a csajokra odafigyelek, amikor beszélnek egymással. Szóval próbálkozom.
Korábban többször emlegette a rendszer szót. Amikor hazajön a válogatotthoz, akkor itt egy teljesen másfajta rendszerrel kell szembesülnie? Akkor át kell egy kicsit állnia Golovin Vlagyimir kapitány gondolkodásmódjára és a válogatott taktikájára, vagy ő azt figyelembe veszi, hogy egy-egy játékosa a klubjában miben jó, és azt megpróbálja beépíteni?
Szerintem egy válogatottnak nagyon nehéz a dolga, mert minden játékos más-más rendszerből érkezik. Vova próbál a kettő között egyensúlyozni: a saját elképzeléseit is szeretné, ha végrehajtanánk, miközben nem akarja azért kiölni az otthoni dolgokat a játékosokból, mert arra nincs elég időnk sajnos egy hét alatt, hogy teljesen átformáljon mindenkit. Szóval így próbálja megtalálni az arany középutat, amelyben mindenki tudja a dolgát, hogy a válogatottban mi a szerepe, de attól függetlenül a klubban mutatott erényeit is képes kamatoztatni.
Azt mondta egy korábbi interjúban, hogy már egy évvel korábban is vitte volna a Metz, de akkor még nemet mondott. Akkor annak mi volt az oka? Nem bánja, hogy még egy évet itthon maradt?
Nem bánok semmit, nem szeretek így a múltban vájkálni. Mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt.
Akkor úgy gondoltam, hogy mivel egy bronzérmes mosonmagyaróvári csapatnál maradtam még egy évet, nekem arra az Európa-ligás szereplésre még szükségem van, mielőtt megugornám a nagy lépést a Bajnokok Ligájába.
Amikor végül elmondtam a Metznek, hogy hosszabbítok a csapatommal, akkor a vezetők mondták, hogy jó, tiszteletben tartják, de pár hónap múlva megint meg fognak keresni. Így is történt.
Fantasztikus érzés lehetett, hogy ezek szerint tényleg komolyan számolnak a szerződtetésével.
Egyértelműen. Nagyon sokat köszönhetek a Metznek, hogy ennyire hisz bennem, megadta nekem azt a lehetőséget, hogy idejöhessek és fejlődhessek, és ebben a közegben tudjak kézilabdázni.
A külföldön szereplő játékosoktól meg szoktam kérdezni, milyen pluszt adott nekik a légiós élet. Nagy Kornél mondta azt, hogy ő egy-két légiós évet biztosan felírna mindenkinek receptre, mert ezt ki kell próbálni. Az ő esetében furcsa a helyzet, hiszen jóval több szezont töltött külföldön, mint otthon. Mi a véleménye ezekről a kalandokról, és hogyan emlékszik vissza a grazi, illetve a metzingeni időszakra?
Abszolút támogatom ezt az ötletet, ugyancsak mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki magát külföldön, mert tényleg rengeteget ad. Sokkal többet fejlődik az ember személyisége azzal, hogy meg tudja találni a helyét egy teljesen új országban, sok esetben teljesen egyedül. Hogy megtanul alkalmazkodni, akár új nyelvet, kultúrát ismer meg. Ez még egy átlagembernek is nagyon sokat ad. Ami engem illet, mindenképp fontos volt anno, hogy a szüleim Grazba költöztek. Grazot egyébként nem is mondanám külföldnek, hiszen én otthon voltam – nekem mindig az az otthon, ahol a szüleim vannak. De Németország is sokat adott, a magyarországi évek is meghatározóak voltak.
Év elején készítettem egy interjút Rott Ferenccel, a TuS Metzingen ügyvezetőjével, aki azt nyilatkozta: „Sajnos, amikor Anna itt volt nálunk, akkor nagy konkurenciája volt, de a feleségem kevés olyan játékossal találkozott, akibe beletörött a bicskája. Annával nem nagyon jutott előre sem védekezésben, sem támadásban. Azóta követem őt, és a vb alatt azt beszéltük, hogy most látjuk először benne a nagy fejlődést.” Ön hogy élte meg a németországi korszakát? Ennyire kudarcnak, és tényleg több lehetett volna benne?
Sajnos ott nem tudtam kiteljesedni játékosként, nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, nem kaptam annyi lehetőséget. Viszont ezt a döntésemet sem bántam meg, ugyanúgy hálás vagyok a német klubnak.
A francia, német vagy a magyar bajnokság a nagyobb kihívás?
Most azt mondanám, hogy a francia nagyon komplex. Itt egy hétközi bajnoki is nagyon sokat kivesz a játékosokból, ha idegenben játszunk, az egy háromnapos túra. De nekem egyébként is minden új volt, a bajnokság, minden egyes játékos és mérkőzés. Ehhez alkalmazkodnom kellett az elejétől kezdve. Talán a francia bajnokságban kicsit nagyobb a tempó, és nem akkora a szakadék egy topcsapat meg egy közép- és gyengébb csapat között. Persze, a Brest és mi vagyunk talán a legjobbak, de a tabellán lentebb lévő ellenfelek is tudnak meglepetést okozni.
Emlegettük többször az edzőjét: mi az, amit Mayonnade extrán tud, hogy évről évre ilyen jó csapatot tud összerakni?
Abban a legjobb, hogy hogyan illessze be a tehetséges játékosokat egy rendszerbe. Mert ez nagyon sokat segít ahhoz, hogy eredményes legyen egy csapat. Rendkívül precíz, és komolyan megköveteli minden egyes játékostól azt, hogy tényleg 100 százalékot nyújtson. Ez az, ami a fejlődést szolgálja. Egy szezonon belül is nagyon sokat lehet fejlődni nála. Van egy elképzelése, és nagyon ért a kézilabdához, csak ekörül forog az egész élete. Szerintem ez kell is ahhoz, hogy valakiből jó edző váljon.
Mennyire figyeli a kritikákat? Ha mondjuk azt írják, rosszul vagy jól játszott, az feldobja vagy megviseli? Mennyire önmarcangoló típus, kell-e, hogy ilyenkor valakinek kibeszélje magát?
Én azt írnám fel mindenkinek receptre, hogy senki se olvasson kommenteket. Se a jókat, se a rosszakat.
Én mind a kettőt teljes mértékben ignorálom már régóta, nem szoktam ezekkel foglalkozni. Persze azoknak a véleményére adok, akikben megbízom. A szüleim elfogultak, de a barátokkal meg a bátyámmal sokat szoktunk beszélni a kézilabdáról. Vannak személyek, akiknek ki tudom önteni a lelkem, vagy együtt tudunk örülni a sikereknek. Szóval megvan ebben is a balansz.
A bátyja, Albek József a közelmúltban szerződött a PLER-hez, vele mennyire szoros a kapcsolata? Akár úgy is, mint a testvére, akár úgy is, mint két kézilabdázó.
Mindkét értelemben nagyon közeli a kapcsolatunk. Tényleg ő az egyik olyan személy az életemben, akire tudom, hogy bármikor támaszkodhatok. Az egyik, mert szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis nagyon sok ilyennel vagyok körülvéve. Próbálom minden meccsét nézni YouTube-on, figyelem a statisztikáit. Egyelőre nem kap annyi lehetőséget, de sokat beszélgetünk, és támogatjuk egymást. Nagyon jó, hogy ő is itt van nekem támasznak.
Azt mondja, vannak emberek, akiknek ad a véleményére. Golovin bízik önben a válogatottnál, folyamatosan ott van a keretben, szerepel a világversenyeken. Az utóbbi hónapok jó játéka során beszéltek? A kapitány szokta egyáltalán ilyenkor keresni, vagy csak ha válogatott összetartás van, akkor váltanak pár szót?
Főként a válogatott hetek alatt szoktunk komolyabban beszélgetni, de például a szombati mérkőzés után kaptam tőle egy üzenetet, hogy gratulál. Ezek a gesztusok azért nyilván jólesnek.
Mivel lenne elégedett a szezon végén?
A bajnokságban vasárnap lesz a sorsdöntő mérkőzés itthon a Brest-Bretagne ellen. Ugyanaz a rendszer, mint Magyarországon: egymás elleni eredmény, majd a gólkülönbség dönt. Hátrányos helyzetből indulunk, mert idegenben néggyel kikaptunk, de nem lehetetlen, hogy még fordítsunk. Ha öttel nyerünk, az nagyszerű, de négygólos győzelemmel is valószínűleg bajnokok lehetünk. Ezen leszünk most egész héten, hogy erre felkészüljünk, és mindent meg fogunk tenni, hogy elérjük a célunkat. Május 23-án a Dijon elleni kupadöntő is hátravan, amit mindenképp szeretnénk megnyerni, illetve a Final Fourban addig menni, ameddig csak lehet. Ott is szeretnénk valami nagyot alkotni.
Hétfőn kiderült, hogy a CSM Bucuresti lesz az ellenfél az elődöntőben, azaz sikerült elkerülni a Brestet és a Győri ETO-t. Hogy fogadta a csapat a hírt?
Pozitívan, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy könnyű meccsre számítunk, sőt… Egy nagyon komplex és világsztárokból álló kerettel rendelkezik a bukaresti csapat, és láthatóan gyorsan és könnyen megtalálta a közös hangot a kiváló edzőjével, Bojana Popoviccsal. Kemény párharc lesz.
Meddig szól a szerződése?
Még a következő szezonra van élő szerződésem, és akkor utána meglátjuk, hogyan tovább. Ezzel majd pár hónap múlva elég lesz foglalkoznom. Ez mindig stresszes időszak, mert ez egy óriási döntés minden játékos életében.
Magyarországi lehetőséget megfontolna, ha adódna?
Ezen is majd pár hónap múlva szeretnék gondolkodni.
The post „Senki se olvasson kommenteket!” – Albek Anna csak azoknak a véleményére ad, akikben megbízik first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
