Egy 2014-es interjúnkban mesélte, hogy a felesége szerint „negyven évnyi Kádár-korszak jön”. Aztán ennek kapcsán 2020-ban, indokoltan pesszimista hangulatban azzal húzta alá az állítást, hogy „a végén általában a feleségemnek lesz igaza”. Hát, nem negyven év NER lett, csupán tizenhat.

A feleségem mentségére legyen mondva, hogy korábban nem látszott az az ellenzéki erő, ami jó eséllyel szembefordulhatott volna Orbán rendszerével. Viszont ma már a feleségem is optimista, fellelkesült a változástól. Persze én is nagyon örülök, de azért várjuk ki, az új kormány mihez kezd a hatalommal. A kezdet mindenesetre biztató. Amúgy ez a tizenhat év is rengeteg ám egy ország, pláne egy ember életében. Már szinte elviselhetelenné vált, épp ideje volt, hogy vége szakadjon.

Mi a titka, hogy ilyen sokáig kitartott?

Orbán maga. Az ő vitathatatlan tehetsége, amit akár jóra is használhatott volna, de sajnos nem ezt választotta. Pedig nem így indult. 1989 júniusában még szinte kölökként olyan beszédet mondott Nagy Imre újratemetésén, hogy sokakkal együtt én is szájtátva hallgattam. Egyre csak az járt a fejemben, hogy ez az értelmes, jó kiállású gyerek sokat tehetne ezért a többre érdemes, szerencsétlen magyarságért. Aztán még két évtizeden át egész normálisnak tűnt, bár az első kormányzása idején is történtek gazemberségek, lásd például az állami gazdaságok, a „piszkos tizenkettő” privatizálása. Így visszanézve a fordulópont 2009 lehetett, amikor Szentpéterváron találkozott és negyedórát beszélt is Putyinnal. Csak találgatni lehet, hogy mit mondhatott neki a gátlástalan KGB-s diktátor, ám ettől kezdve gyökeresen megváltozott Oroszországgal és a kelettel kapcsolatos, radikálisan elutasító véleménye, és európai szövetségeseivel szemben is végsőkig kitartott Putyin mellett. Egyébként Orbán legfőbb fegyvere a szemfényvesztő cipollai dumája, amivel szinte hipnotizálni tudja közönségét, a mai „Mariókat”. Annak idején engem is megvezetett, elhittem neki, hogy hozzám hasonlóan a családi gazdaságokban és szövetkezésükben, valamint a minőségi és környezetbarát élelmiszertermelésben, a környezet- és tájgazdálkodásban látja a magyar vidék jövőjét. Ezért lettem „külsősként” fideszes parlamenti képviselő 2006-ban, aztán 2010-ben ezért vállaltam el az agrárállamtitkári megbízatást. Sajnos azt is elhittem neki, hogy a kereszténységet gúnyoló liberálisból hívő kereszténnyé lett. Elhessegettem a gondolatot, hogy 1994-ben pusztán azért araszolt át a másik oldalra, mert úgy ítélte meg, hogy a liberális térfélen nem nyílik az ambícióinak megfelelően széles tér számára. Ráadásul az addig kormányzó MDF kimúlásával kiürült a politikai jobboldal, ezzel gazdátlanul maradt a rengeteg jámbor, megvezethető keresztény, konzervatív szavazó.

Ma is elhűlve nézem saját és az előttünk járó generációk hipnotizált szegény öreg tagjait, akik csókolgatják, ölelgetik, sőt, szentmisét mondatnak érte a születésnapján.

Persze a trógerságaira már csak azért sem látnak rá, mert M1-et, TV-2-t, Hír TV-t néznek, Kossuth Rádiót hallgatnak, és a propagandamédia nyomtatott megyei és országos lapjait olvassák. Még a 2002-es választási bukását követően született az az elhatározása, hogy a következő alkalommal a legelső teendők között totálisan meg kell szállnia a médiát. Ezt 2010 után brutálisan meg is tette, ami a választási rendszer eltorzításával, folyamatos kubatovi igazgatásával és a választókerületek határainak tologatásával együtt szintén fontos szerepet játszhatott abban, hogy ilyen sokáig megmaradt ez a korrupt, gazember, hazaáruló rendszer. A hazug kormányzati médiumok uralma mostanáig kitartott, meglátjuk, eztán hogyan lesz.

Mitől és miért pont most roppant meg Orbán hatalma?

The post Ángyán József: Ha tényleg cél a megtisztulás, Orbán elszámoltatása elkerülhetetlen first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu