A Homokhátság hazánk egyik leggyorsabban kiszáradó tájegysége, a jelenlegi tendenciák alapján hamarosan félsivataggá válhat. A szakértők régóta próbálják felhívni erre a figyelmet, és sürgetik a mihamarabbi fellépést, ám érdemi intézkedések mindmáig nem történtek az ügyben. Elméleti szinten azonban léteznek ötletek a terület vízpótlására, az egyik ilyen a Duna–Tisza-csatorna, amely a Homokhátságon keresztülhaladva kötné össze a két folyót.
Ezzel a tervvel még az 1700-as években álltak elő először, de a megvalósításig mindmáig nem jutottunk el. Napjainkban változatlanul vannak, akik szerint szükséges lenne a csatorna megépítése, más hangok viszont éppen arról beszélnek, hogy egy ilyen projekt több kárt okozna, mint hasznot. A Nem víznek való vidék dokumentumsorozat stábja új kisfilmjében szakértőkkel járta körbe, tényleg jó ötlet-e a két folyó összekötése.
Hogy néz ki a valóságban egy Duna–Tisza-csatorna?
Amikor a mesterséges csatorna tervét több száz éve felvetették, többnyire még csak gazdasági okok miatt került szóba. A Ráckevétől Szolnokig vagy Csongrádig tartó, hajózható csatorna ugyanis megkönnyítette volna a teherszállítást. A 21. században viszont már a Homokhátság vízpótlása lett az elképzelés elsődleges célja, és 2010-ben az MSZP, valamint a Jobbik is belevette a választási programjába. Az eltelt mintegy 300 év alatt ennek ellenére nem lett belőle szinte semmi.
Nem úgy a Vajdaságban, ahol I. Ferenc király uralkodása idején (1792–1835) megépült egy Duna–Tisza–Duna-csatorna, amely Ferenc-csatorna néven vált ismertté. Amint Dr. Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi tanszék vezetője elmondta, a Ferenc-csatorna csakugyan a hajózás és az öntözés céljából jött létre, előbbi funkcióját azonban igen hamar elveszítette. A 19. század végére, 20. század elejére a vasúthálózat átvette a teherszállítási feladatok jelentős részét, a modern hajók pedig egyre kevésbé tudtak a szűk és sekély csatorna vizén áthaladni.
Mivel a Magyarországon tervezett Duna–Tisza-csatornával a Homokhátság vízpótlását szeretnék megoldani, jogosan feltételezhetjük, hogy a Ferenc-csatorna környékén nem lehet probléma a szárazság. Dr. Gaudényi Tivadar, a Szerb Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének munkatársa szerint ez azonban koránt sincs így. A talajvíz csökkenése ott is általános jelenség, részben a klímaváltozás miatt, ám maga Ferenc-csatorna is hozzájárul.
Öntözési szempontból a csatornában található víz rendkívül értékes forrás az öntözéshez, amely aszály idején képes ellátni a környező mezőgazdasági parcellákat. Ennek ellenére vízgazdálkodási szempontból nem nevezhető egyértelműen hasznosnak, a tájból ugyanis jelentős mennyiségű talajzvizet von el.
A talajvíz mindig megtalálja az utat a csatornáig
– mondja a szakértő, érzékeltetve a csatorna talajvízcsapoló hatását.
Ezért nem jó ötlet a Duna–Tisza-csatorna megépítése
Timár Gábor szerint a Homokhatság vízpótlására a Duna–Tisza-csatorna egyáltalán nem jó ötlet. Meglátása szerint két módszerrel lehetne megépíteni a csatornát, azonban mindkettőnek komoly negatív hatásai lennének. Az egyik lehetőség, hogy egy mély völgyet vágnak a tájba, amelyben átfolyhat a víz a két folyó között. Ebbe a völgybe azonban a talajvíz is belefolyna, még tovább csökkentve az amúgy is szegényes felszín alatti vízkészleteket.
A másik megoldás a zsilipek alkalmazása, amelyekkel a víz átvezethető a táj szintkülönbségein. Ehhez viszont a dunai és a tiszai vízlépcsőrendszerek megépítéséhez is szükség lenne, amelyek ökológiai szempontból nem lennének szerencsések – többek között az élővilág pusztulásához és a vízminőség romlásához vezethetnek.
A szakértő éppen ezért úgy gondolja, a legjobb megoldás az lenne, ha nem hajózható csatornában gondolkodnánk, hanem egy csőrendszer kiépítésére törekednénk, amellyel szivattyúzott vizet lehet célzottan a Homokhátságra juttatni, és így feltölteni az ottani talajvíztározókat.
The post Csatornával kötnék össze a Dunát és a Tiszát, de jó ötlet ez? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
