Korrekt kollégáim vannak: egyikük hírügyeletben azt írta Vitályos Eszter korábbi kormányszóvivő posztját szemlézve, hogy „fanyalog” a kormányszóvivők számán (ugye, háromszor annyi van, mint ő volt), én nem biztos, hogy erre a szóra találtam volna rá.
Vitályos egyébként most sem akárki, hiába nem kért belőle Szentendre népe: nem hogy bejutott listáról, de egyenesen az Országgyűlés alelnöke lett. Szijjártó Péter helyett ugrott be, akit nem egyértelmű, hogy trollkodásból vagy még a vereség utáni lefagyás részeként próbáltak volna betolni a pozícióra, de Magyar Péter gyorsabban jelezte, hogy ez egy nagyon hülye vicc, mint amilyen gyorsan Szijjártó kimondja, hogy „Lavrov kapitány, Lavrov kapitányom!”.
Az Országgyűlés alelnöke amúgy nem csupán protokolláris szerep, de fontos is: mindannyian el tudnánk sorolni a kedvenc Országgyűlés-alelnökeinket. (Lehetne alelnökös kártyajáték: levezetett ülésórák, továbbá költemények és népfőiskolák száma, végsebesség és lóerő.)
Nekem apránként jön meg a rendszerváltás:
a választás estéje-éjszakája a szerkesztőségben ért, a beiktatós bulit meg városon kívülről néztük, mert a véges kapacitású köztéren tartott tömegrendezvény nem olyan triviálisan élvezhető kisgyerekkel, mint egy Pride-fieszta. Úgyhogy meg is álltam egy pillanatra, amikor a héten hírügyeletben Vitályoshoz hasonlóan Orbán Viktor neve után is odaírtam, mint megjelölést, hogy korábbi kormányfő. Ha tudtam volna, mennyi csöndes eufória fér egy melléknévbe, annak idején jobban izgalomba hozott volna a nyelvtan.
A választás óta nem csak a normalitás felé rendeződésre való örömteli rácsodálkozások sűrűsödtek be, de a véleménycikkek is a 24 Extrában. Erről elsősorban Kováts Eszter és Körösényi András politológusok igen provokatívnak bizonyuló rezsimtipológiája tehet, ami alaposan át- és megmozgatta a magyar politológustársadalmat. A szerzők a válaszokra adott válasza a héten jelent meg, a cikkben ott van az összes korábbi vitacikk is. Olyan szép paletta, mint egy arányos választási rendszerben (lenne) a pártok sokasága: mindenki megtalálja benne azt, amire egyetértőleg biccenthet, az is, aki szerint centikre voltunk Fehéroroszországtól*, meg az is, aki szerint minden jelző fosztóképző a „demokrácia” előtt. (Egyébként a „működő” nem az.)
TLDR: az a nagy szerencsénk, hogy bár hülyék voltak a kormányzáshoz és vakok a gondokra, de az erőszakhoz is gyávák.
* Belarusz olaszul Bielorussia – ezt a kislányomtól tudom, aki egyik este azt a mágneses Európa-térképet nézegette az országokkal, amit egy csodálatos játékboltban vettünk neki az Iseói-tó mellett. Elmélyedtünk ennek az etimológiájában: jogosan kérdezte, hogy akkor olaszul a bielo-e a fehér (nem), betippeltem, hogy hasonló hangzással átvették a szlávot, majd csekkoltam, hogy nem mondok hülyeséget. Azóta azt is tudom, hogy Montenegro az ellenpélda, amit a velencei kalmárok olyan szépen fordítottak le a saját nyelvükre, hogy Angliától Magyarországig az terjedt el, talán mert kevés embernek van kedve crn-nel kezdődő szavakat kimondani.
Lehet, hogy mégis érdekel a nyelvtan.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post 24/7: Élj úgy, hogy Vitályos Eszter elégedetlen legyen veled first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
