Amíg csak elméleti eshetőség volt a NER veresége, a volt kormányfő rendre úgy nyilatkozott, előfordul az ilyesmi, volt ő ellenzékben és lesz is, a politika már csak így működik, hol fent, hol lent; de ő minden körülmények között marad a parlamentben.

Orbán Viktor az öndefiníciója szerint utcai harcos. Ő a felcsúti gyerek, akibe jobb nem belekötni, mert „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”. A bukás után a Patriótának adott interjúban azt is elmondta, őt bármiről lehet kérdezni ezután is (!), úgy megválaszolja, hogy „a fal adja másikat.” Ugyanakkor nem csak a politikai parasztlengőiről vált híressé, nem csak arról a mentalitásról, hogy ha valami nem tetszik az ellenfélnek, azt Bicskéig hosszabbítja. Ő a vízióalkotó stratéga, akinek nem igaza van, hanem igaza lesz.

Eddig ilyennek látta őt a tábora. Kemény férfi, akinek a helyén az esze és a szíve. Idősödik ugyan, de nem fárad, csak a bölcsessége mélyül. „Vitézlő tábornok úr”, ahogy Bencsik András titulálta egykoron. „Apu”, ahogy Bede Zsolt, a Vadhajtások főszerkesztője nevezte Huth Gergellyel vitázva.

Apu, igen. A teremtő, nemző őserő. A magyar jobboldal kovásza.

Az ember, aki ott sem volt, meg ott sem

A fideszes közvélemény axiómája, hogy Orbánra minden körülmények közt számítani lehet. Ő hajtotta végre a párt jobboldali fordulatát 1996-ban, és azóta is ő tartja magasba a zászlót az „egy tábor”, a „nemzeti oldal” felett. Kijelöli az irányt, és ügyel a pontos megvalósításra.

Azon az április 12-i vasárnapon, amikor szeizmikus vereséget szenvedett el a Fidesz, kissé rekedt hangon azt ígérte, hogy azt a 2,5 millió embert, aki rájuk szavazott (tekintsünk el most attól, hogy ez erősen felkerekített szám) sosem hagyja cserben.

Aztán nem vette fel a képviselői mandátumát, megszegve korábbi ígéretét.

Az elmúlt – lélegzetelállító fordulatokban bővelkedő – héten pedig, amikor a kormányváltás adminisztratíve lezajlott, végképp sorsukra hagyta csemetéit: azokat, akiket maga ültetett pozícióba.

Pénteken, az utolsó munkanapján még hírt adott magáról, de nem látszott rajta, hogy különösebb vereségtudata volna. Csak arról tájékoztatta közönségét, hogy a jövőben a Fidesz-székházból dolgozik a Karmelita helyett, és elmegy Dopeman podcastjába. El is ment, és tett néhány emlékezetes kijelentést; a többi közt a Vadhajtások nevű nyilas szennylapot méltatta mint „igeforrását”, megalázva azt a médiabirodalmat, a NER-propaganda lapjait, rádióit és tévéit, ahol sok száz munkatárs tizenhat éven keresztül egymással versengve zengte a dicsőségét, és gyalázta – a legaljasabb rágalmakat terjesztve – az Apu által kijelölt ellenfeleket.

The post Balavány: Még Sulyok Tamásban is több a tartás, mint Orbán Viktorban first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu