Nem állítunk túl nagy újdonságot azzal, ha azt mondjuk: világszerte egyre több ember, egyre többféle módon fordul a mesterséges intelligencia által vezérelt szolgáltatásokhoz. Egy 2026 eleji felmérés szerint az Egyesült Államok dolgozóinak 43 százaléka, míg a nagyobb európai országok esetében 26–36 százalék használ valamilyen generatív AI-eszközt (a tisztánlátás végett: ez a mesterséges intelligencia azon ága, amely új, eredeti tartalmak létrehozására képes) a munkája során.

Ahogy a technológia térnyerése gyorsul, ezzel párhuzamosan egyszerre nőnek és szűkülnek az elvárásaink és illúzióink: sokak tapasztalata szerint az AI valóban megkönnyítheti a feladatainkat, ugyanakkor szó sincs arról, hogy mindenható volna. Egy, a Nature Medicine tudományos folyóiratban megjelent tanulmány például azt szemlélteti, milyen káros következményekkel járhat, ha valaki önálló orvosi döntéseket hoz AI-chatbotok alapján.

A vizsgálat során egy AI-alapú egészségügyi asszisztenst teszteltek, és kiderült, hogy a valódi sürgős esetek 51,6 százalékában nem küldte a beteget azonnal kórházba, miközben a nem sürgős esetek 64,8 százalékában feleslegesen sürgősségi ellátást írt elő. Ezek a példák elég egyértelműen rámutatnak, hogy bár az AI számos területen jelentős segítséget nyújthat, döntéseit kritikusan kell szemlélnünk – szó sincs arról, hogy helyettesíthető lenne az emberi ítélőképesség.

Az AI a mindennapokban

A mesterséges intelligencia valóban sok kis- és nagy projektnél válhat „digitális segítőtárssá”. Emberek tömegei alkalmazzák gyakran akár szövegek automatikus fordításához, útvonal- és menütervezéshez vagy kutatási anyagok gyors összefoglalásához. Ezzel rengeteg munkaóra takarítható meg: egy Gallup-felmérés szerint, mely az amerikai munkavállalók munkahelyi AI használatát vizsgálta, a dolgozók 42 százaléka információk összegzésére, 41 százaléka ötletelésre, míg 36 százalék tanulási célokra veszi igénybe.

A használat valóban rohamosan nő: egy 2025-ös amerikai felmérés szerint a 18–64 éves lakosok 54,6 százaléka legalább egyszer igénybe vett generatív AI-t az elmúlt évben. Fontos ugyanakkor megemlíteni a meglehetősen nagy ágazati különbségeket: a technológiai területen dolgozók 76 százaléka és a pénzügyi szektorban dolgozók 58 százaléka számolt be AI-használatról, míg a hagyományosan kevésbé digitalizált területeken, például a kiskereskedelemben vagy az egészségügyben ez az arány csak 30–40 százalék.

Jókora eltéréseket találhatunk a globális összehasonlítás során is: egy World Bank tanulmány szerint a magas jövedelmű országok internetezőinek 24 százaléka próbált már ki a ChatGPT -t, ehhez képest a közepes- és alacsony jövedelmű országok aránya mindössze 5,8 és 0,7 százalék. Ezek az adatok is mutatják, hogy bár az AI gyorsan terjed és sok területen hasznos lehet, a hozzáférés és a tudatosság még nem egyenletes: különösen nagy a különbség a fejlettebb és kevésbé fejlett régiók között.

Mikor hibázik az AI?

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az AI alapú rendszerek nem tévedhetetlenek. Számos esetben hallani hamis vagy félrevezető AI-tanácsokról, amelyek súlyos következményekkel járhatnak. A néhány bekezdéssel korábban említett egészségügyi kutatás mellett (51,6 százalék alul-, illetve 64,8 százalék túldiagnosztizálás) más területeken is akadnak aggodalomra okot adó példák.

A jog világában is tudunk olyan esetről, amikor egy AI-alapú kereső szoftver hamis bírósági idézeteket és nem létező ítéleteket generált egy ügyvéd számára – így a szakember olyan forrásokra alapozva dolgozott volna, amelyek valójában nem is léteznek.

Ezek az esetek, amelyeket „hallucinációknak” hívunk, az AI által kitalált, de valótlan információkról szólnak. A hallucinációk azért fordulhatnak elő, mert a rendszerek óriási internetes adathalmazból „jósolják meg” a következő szavakat anélkül, hogy értenék a valós tartalmat. Ezen felül előfordulhat torzítás is: például az imént már említett elemzések szerint hajlamosak lehetnek nemi, faji vagy egyéb torzításokat felerősíteni a kimenetekben.

További kockázat, hogy a túlzott AI-függés a felhasználók gondolkodási szokásaira is hatással lehet. Egy MIT-tanulmány szerint a túlzott mértékű AI-használat hozzájárulhat a kognitív képességek visszafejlődéséhez. Ezek a tapasztalatok tehát világosan mutatják: az AI által adott tanácsokat semmilyen esetben nem fogadhatjuk el anélkül, hogy kritikus attitűddel állnánk hozzá.

De, miért hisszük el azt, amit az AI mond akkor is, amikor nem kellene? Virág Attila, a Central Médiacsoport AI-szakértője szerint azért, mert gyorsabb, strukturáltabb és magabiztosabb, mint az ember. Mint fogalmazott,

a médiában dolgozva naponta látom, hogy amit jól megszerkesztettnek látunk, azt ösztönösen hitelesebbnek gondoljuk – ez nem új jelenség, az AI csak felnagyítja.

A korábban is idézett Gallup kutatás szerint az Egyesült Államokban a munkavállalók közül tízből négy alkalmazza ezeket az eszközöket információk összegzésére vagy rendszerezésére. Ez elsőre praktikusnak tűnik, Virág Attila szerint valójában azt jelenti, hogy nemcsak keresünk, hanem értelmeztetünk is a géppel, és ilyenkor az AI kapuőrré válik: eldönti, mi kerül be elénk, és mi marad ki – nem tudatos rosszindulatból, hanem valószínűségi logika alapján. Ez a szakember szerint olyan, mintha egy nagyon gyors gyakornokra bíznánk az anyagválogatást, csak épp nem kérdezünk vissza. „A gép sem kérdez vissza, és mindig magabiztosan tálalja az eredményeket.” A szakértő szerint ez nem azt jelenti, hogy ettől az AI „rossz lesz”, de fontos látni: noha eszköznek kiváló, ítéletalkotáshoz kevés. A szakember szerint ezért, amikor tényleg nagyok a tétek – azaz pénzzel, egészséggel kapcsolatos, hosszú távú döntésekről van szó -, érdemes megállni egy pillanatra és belenézni, „ki áll valójában a kapuban”?

Az ember szerepe a kritikus AI-szemléletben

A szakértők tehát egybehangzóan azt javasolják, hogy az AI eszközöket felelősen, kritikusan használjuk. Nem arról van szó, hogy csak a két véglet valamelyike lenne a mesterséges intelligencia – ahogy egy Harvard-szakértő megfogalmazta: „nincs olyan, hogy az AI jó vagy rossz a tanuláshoz”. Mit jelent ez? Nem mást, mint hogy minden azon múlik, hogyan használjuk. Ha csupán a gépre bízzuk a munkát, akkor valódi tanulás nem történik, viszont a kreativitást és a hatékonyságot jelentősen növelhetjük, ha az AI-t a saját gondolataink formálására használjuk.

Ennek megfelelően érdemes az AI-t együttműködő partnerként kezelni. Például használhatjuk érvek, megoldási javaslatok előkészítéséhez, ötletgyártáshoz vagy nagyobb adathalmazok gyors feldolgozásához, de a végeredményt mindig saját szakértelemmel ellenőrizzük. A felmérések is megerősítik: a kapott válaszokat mindig kritikusan kell értékelni és ellenőrizni – érdemes utánanézni a forrásoknak, és az sem árt, ha más szakirodalommal összevetjük az adatokat. Így minimalizálhatjuk az esetleges tévedések kockázatát.

Összefoglalva tehát azt a legfontosabb magunkkal vinni, hogy a mesterséges intelligencia rendkívüli lehetőségeket kínál az életünk megkönnyítésére és a hatékonyság növelésére, de nem válhat vakon követett útmutatóvá. Ha tudatosan használjuk, és megőrizzük a saját kritikus gondolkodásunkat, akkor az emberi és gépi intelligencia együttműködése valóban segíthet új sikereket elérni. Éppen ezért alapvetően bizakodjunk a mesterséges intelligencia adta lehetőségekben, kísérletezzünk bátran, fedezzük fel magunknak, mit tud. Ám eközben soha ne hagyjuk, hogy a gép teljesen átvegye az irányítást a döntéseink felett.

The post Az AI nem gondolkodik, mégis helyettünk dönthet – és ez komoly gondokat okozhat first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu