Balog Zoltán református püspök néhány napja azt állította, hogy a kegyelmi botrány története nála megáll, mert ő kérte, éspedig saját elhatározásából Novák Katalin volt köztársasági elnöktől „határozottan és nyomatékosan”, hogy Kónya Endre kapjon még egy esélyt. Gábor György vallásfilozófus közösségi oldalán hosszan elemzi a kialakult helyzetet, beszédesnek tartja, hogy az MTI-nek adott nyilatkozatból az utólagos javítás után került ki az a mondatrész, amely szerint a kegyelmi kérvény ügyében nem járt el egyetlen kormánytag, sem Orbán Viktor, sem Lévai Anikó.

Az egyetemi oktató emlékeztet rá, hogy Kálvin szerint nem mentség, ha valaki „csak igazat” mond, ha az igazságdarabot a nagyobb igazság eltakarására használja. A reformátusok szerint a kilencedik parancsolat ellen vét az is, aki „elrejti az igazságot”, vagy „méltatlanul hallgat igaz ügyben”. Balog Zoltán azt mondta: a politikai propaganda akar eljutni oda, hogy valamilyen módon a Fidesz-kormányt, Orbán Viktort és családját belekeverje a kegyelmi botrányba, de a kormányzati befolyásra nincs bizonyíték, ám Gábor György szerint egy püspöknél nem az ügyvédi minimum a mérce, hanem az igazság teljessége,

az igazság nem szűkíthető a bizonyíthatóság minimumára. A keresztény önfelfogás szerint – az elmúlt tizenhat év után ennek kimondása már-már kabaréba illik – az igazság nem a jogilag még védhető félmondatok művészete. A keresztény beszédnek világosságra kellene törekednie, az igazság egészére, mindenekelőtt pedig azokra, akiknek a sebeiből mások kegyelmi ügyet, karriertörténetet vagy hatalmi mentőakciót csináltak.

A vallásfilozófus szerint Balog maga roncsolta szét önvédelmét, amikor figyelmetlenségnek minősíti, hogy nem gondolt arra, miként hathat a K. Endrének adott kegyelem az áldozatokra.

Figyelmetlen az ember, amikor otthon hagyja az esernyőjét. Figyelmetlen, amikor elfelejti csatolni a mellékletet a leveléhez. Figyelmetlen, amikor elfeledi, hová tette le a lakáskulcsát. De aki egy pedofil bűncselekményhez kapcsolódó, vallomás-visszavonásra irányuló nyomásgyakorlás miatt elítélt ember kegyelméért jár közben, és eközben »nem gondol” az áldozatokra, nem figyelmetlen. Erkölcsileg vak.

Különösen nyugtalanítónak tartja, hogy Balog Zoltán jó lelkiismerettel tudta képviselni K. Endre ügyét, hiszen a püspök két év után is elsősorban saját politikai szerepe kimagyarázásával van elfoglalva, csak mellékesen veszi észre az áldozatokat.

Miféle önvizsgálat az, amelyben két év alatt nem az áldozat kerül a középpontba, hanem az, hogy hol áll meg a történet? Miféle püspöki bűnbánat az, amelynek legfontosabb mondata nem az, hogy vétettem az áldozatok ellen, hanem az, hogy Orbánékat ne keverjék bele?

Szerinte különösen fontos az is, mit mondott Novák Katalin volt kabinetfőnöke.

Határozottan és nyomatékosan

Schanda Tamás szerint Balog „határozottan és nyomatékosan” kérte, hogy K. Endre kapjon kegyelmet, vagyis a püspök erkölcsi és hatalmi tekintélyével nyomást gyakorolt az államfő döntésére,

a kegyelem politikai közvetítője lett. (…) Két év önvizsgálat után Balog oda jutott, hogy ő járt közben, ő kérte nyomatékosan, ő látta igazságtalannak K. Endre ügyét, ő tartotta megadhatónak a kegyelmet, ő nem gondolt az áldozatokra, ő ma is azt mondja, hogy nála megáll a történet, és ő ma is elsősorban azt tartja fontosnak, hogy Orbán Viktort és családját ne keverjék bele.

Szerinte egy valódi önvizsgálat után a püspöknek azt kellene mondania: tévedett, visszaélt bizalmi helyzetével, püspökként nem pásztori érzékenységet tanúsított, hanem hatalmi reflexet. Volt miniszterként, elnöki bizalmasként és egyházi vezetőként olyan befolyást vitt egy államfői döntés közelébe, amit utólag sem lehet lelkiismereti gesztussá szépíteni. Balog Zoltán két éve vizsgálja önmagát, ám a vallástörténész szerint eddig csak saját ártatlansága használható változatát találta meg. Szerinte a történet nem áll meg Balognál, a püspök áll benne, nagyon rossz helyen.

The post Balog Zoltán „erkölcsileg vak”, története látlelet – vallásfilozófus a kegyelmi ügyről first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu