Fáradt volt, mert éjszakai vonattal érkezett meg Moszkvából, ahol február 25-től március 6-ig az ukrajnai delegáció tagjaként vett részt a 27-ik pártkongresszuson. De elégedett is lehetett: erőmű-igazgatóként nagy megtiszteltetés volt, hogy elküldték. A Brjuhanovhoz hasonló menedzserek összesen 350-en voltak a kongresszuson, ami a teljes létszám nagyjából 7 százalékát tette ki. Ráadásul relatíve fiatal kora ellenére már túl volt két magas rangú szovjet kitüntetésen, és jó eséllyel várta, hogy megkapjon még kettőt: a Lenin-rendet és a Szocialista Munka Hőse Arany Csillagát.

Okkal lehetett bizakodó: az előző az évben Brjuhanov erőművének négy blokkja 29 milliárd kilowatt elektromos energiát termelt, annyit, mint az akkori egyesült Csehszlovákia összes erőműve. Ez elég volt ahhoz, hogy egész évben 30 millió szovjet lakást – amelyek nagyjából a 280 milliós szovjet lakosság felének adtak otthont – lásson el árammal. Több mint 9 százalékkal túlteljesítették a kvótájukat – jelentette a pripjatyi Tribuna energetika [az Energiaipari Dolgozók Hírlapja] című újság 1986 januárjában.

35 évesen nevezték ki egy erőmű élére, ami akkor még nem is létezett. „Őszintén szólva először ijesztő volt” – mondta egy újságírónak 1985 decemberében. Csernobili megbízatása előtt a szlovjanszki hőerőműben dolgozott, ahol beosztottai jó mérnökként és hatékony vezetőként jellemezték. Alig ivott, sőt, inkább munkamániás volt. Sokat dolgozott, keveset beszélt, és azon ritka szovjet menedzser fajtájához tartozott, aki elvégzi a feladatot, de közben emberségesen bánik a beosztottjaival is.

Brjuhanov sofőre a vonatállomástól a Moszkva-sugárúton haladt végig, hogy rácsatlakozzon a P02-es autópályára.

The post „Ez nem igazán veszélyes munka. Egészségi okokból kerültem ide a frontról” – Győri Boldizsár riportja Csernobilból first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu