Ezért hitték sokan, hogy Lenin gombává vált

Vlagyimir Iljics Uljanov, azaz Lenin 1917-ben az októberi szocialista forradalom élére állt, megalapította a világ első kommunista államát, majd 1922-ben a Szovjetunió első vezetője lett. Alig 53 esztendősen hunyt el 1924-ben, két évvel az első agyvérzését követően. Aztán 1991. május 17-én gombává vált. Az történt ugyanis, hogy ezen a napon a leningrádi televízió Az ötödök kerék című showműsora, amelynek oknyomozó anyagait milliók nézték a haldokló birodalomban, egyórás interjút tett közzé egy Szergej Kurjohin nevű tudóssal, aki

azt állította, hogy Lenin évekig pszichoaktív gombákon élt, így aztán belőle is gomba lett.

A műsor házigazdája Szergej Solohov újságíró volt. Egy könyvekkel zsúfolt irodában ülve, amely intellektuális látszatot kölcsönzött mondandójának, Kurjohin fapofával vezette elő bizarr elméletének „bizonyítékait”. Bemutatott egy levelet, amelyben Lenin kifejtette, milyen jól érzi magát néhány gomba elfogyasztása után, majd rátért arra, hogy a Lenin egy páncélautó tetejéről beszédet intéz a forradalmi tömeghez című híres képen szereplő jármű oldalról úgy fest, mint a gomba föld alatti gyökérzete, amelyen állva maga Lenin a gomba szaporodásért felelős ún. termőteste. Az archív bejátszások mellett egy rövid interjút is közöltek egy biológussal, aki mindenről beszélt, csak éppen Leninről vagy arról nem, hogy az emberek gombává változhatnának.

Universal History Archive / Universal Images Group / Getty Images) Lenin egy autó platójáról mond beszédet a moszkvai Vörös téren 1919-ben.

Elég az hozzá, hogy a nézők – sok millióan láthatták az adást akkor és a következő hetekben – meglehetősen össze lehettek zavarodva, hiszen egy megbízható műsorban hangzottak el az állítások, ahol már a szovjet múlt sok rejtett titkát leleplezték. Érdemes azt is tekintetbe venni, hogy a gorbacsovi peresztrojka (átalakítás) és glasznoszty (nyitás) turbulens gazdasági-politikai változásai után jártunk, alig néhány hónappal a Szovjetunió összeomlása előtt, amely időszakban az állami cenzúra lényegében megszűnt működni, és a legellentmondásosabb tabutémákról is vitát folytathattak a nyilvánosságban. A kommunista rezsim iránti tisztelet erősen lecsökkent, és a politika úgy általában jóval kevésbé érdekelte az embereket, mint saját egzisztenciális helyzetük és a kialakuló fogyasztói kultúra.

Ebben a zűrzavaros időszakban nem mindenkinek tűnt fel, hogy a „Lenin egy gomba” történet valójában nem is annyira kifinomult átverés. Kurjohin igazából avantgárd zenész és művész volt, aki gyakran provokálta a közönséget, Solohovnak pedig az volt a célja, hogy tesztelje a tévénézők hiszékenységét, egyúttal felhívja a figyelmet a médiába vetett bizalom veszélyére. Mindketten elérték céljukat: bár menet közben többször is elnevették magukat saját nyakatekert hülyeségeiken, a „kacsa” messzire repült, és hamarosan aggódó és tanácstalan telefonhívások tömkelege árasztotta el a tévécsatornát.