Todiban vagyunk, ebben az olaszországi, pontosabban umbriai városkában, ahol dombok, hegyek, etruszk falak, római kori városkapuk, ősi katedrálisok, kanyargós reneszánsz utcácskák, csodás középkori paloták, olajfa ligetek, ciprussorok veszik körül az embert.

Todi varázsos hely, történelmet lélegez ki és be.

Egy kávéház teraszán, ahol ülünk, nemcsak a látvány, de a capuccino is verhetetlen. Hol, ha nem éppen itt?

Az első pillanattól fogva ez a város lett az állandó otthonuk. Mikor kiérkeztek, akkor persze még nem tudták ezt.

Véletlen volt, mint oly sok dolog az életben Azelőtt egyikünk se járt sem Todiban, sem a szűkebb környéken, eszünkbe se jutott volna, hogy éppen itt telepedjünk le

– meséli Gergely.

Akkortájt már egy ideje nézegették Európa térképét, bejelölgették az ideálisnak tűnő helyeket, mikor is váratlanul jelentkezett náluk egy olasz ingatlanos: lenne most ezen a tizenötezres településen egy kiváló bérlakás, amit – ha tetszik nekik – gyorsan ki kéne venni, mielőtt eltűnik a piacról.

Kocsiba vágtam magam, kirohantam, megnéztem, megtetszett, lekötöttem. Nem sokkal később kiköltöztünk ide Évával. Mindketten azonnal beleszerettünk ebbe a városba, és most már hatodik éve ez a mi második otthonunk. Életvitelszerűen itt töltjük az év túlnyomó részét.

Tartósan külföldön élni, ott dolgozni, vállalkozni, idegen kultúrákat megélni, idegen nyelven kiigazodni a kinti adminisztrációban és szokásokban, messze az otthontól és a megszokottól – szóval az áttelepülés kalandja nem valami kivételes ritkaság manapság. Éppenséggel megvalósítható, csakhogy ez a fajta életváltás főként a fiatalabb generációra jellemző döntés és gyakorlat. Ők már abba születtek bele vagy abban nőttek fel, hogyha elég élelmesek, talpraesettek, szabadon mozoghatnak a világban, főleg az Európai Unióban. Aztán később vagy visszatérnek a szülőhazájukba, vagy nem, bőven van idejük kivárni, akár improvizálni.

A nyugdíjas státuszúak áttelepülési hajlandósága és a motivációik egy másik történet.

Nem az ötvenes-hatvanas korosztály sajátja ez a fajta próbálkozás, nekik többnyire már nem olyan könnyen mozgathatók a gyökereik, és jóval korlátozottabbak a kinti lehetőségeik is.

Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva hat évvel ezelőtt itthon is sikeres, rendszeresen publikáló írópár volt. Szép, tágas otthonukban éltek Kisorosziban. Testvérek, támogató család vette őket körül, konszolidált lét.

Akkor meg miért?

The post „Nekünk itt van egy speciális magyar bónuszunk” – umbriai miniállamukban látogattuk meg a Péterfy íróházaspárt first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu