Ha már megszólíttattam Vidnyánszky által, válaszolok, hátha eljut hozzá – írta bejegyzésében Csáki Judit színházkritikus, miután Vidnyánszky Attila őt vélte felfedezni a Rusznyák Gábor rendező által írt nyílt levél mögött.

Ahogy mi is megírtuk, Rusznyák azután írt kemény hangú levelet a Nemzeti Színház igazgatójának, hogy Vidnyánszky az Indexen megjelentetett egy véleménycikket, amelyben saját szerepét értékeli a magyar kulturális életben és politikában, valamint az őt ért visszaélési vádakról osztja meg gondolatait. Rusznyák levelére, amiben az igazgatóról azt írja, „tipikus kórképe annak, ahogy egy művészt elhasznál a politika”, Vidnyánszky röviden úgy válaszolt: „Kedves Gábor (Csáki Judit)! Írásod annyi valótlanságot és csúsztatást tartalmaz, olyan gőg árad belőle, és mindenekelőtt annyira átitatja a gyűlölet, hogy nem tartom szükségesnek, hogy érdemben reagáljak rá.”

Erre válaszolt most Csáki.

Attila, ha még valamennyire barátságos viszonyban lennénk – mint voltunk akkor, amikor igencsak rászorultál a segítségünkre Kaposváron –, azt mondanám, fordulj szakemberhez, mert nagy bajban vagy

– fogalmazott, hozzátéve: szerinte az igazgató magából és a saját köreiből indul ki, mikor más írását neki tulajdonítja.

Nem Nagy Ervin, hanem Vidnánszky nem mer vitázni

Csáki állítása szerint maga is megírta válaszát, amikor Vidnyánszky cikke megjelent, csak Rusznyák levele miatt jegelte azt. Most viszont teljes terjedelmében megosztotta.

Reagál többek között arra, hogy Vidnyánszky szerint Nagy Ervin kulturális államtitkár nem mer vele kiállni vitázni: Csáki szerint az igazgató az, aki nem mer négyszemközt találkozni, beszélni vele: „Tudom, tapasztaltam, hogy nem vagy a szavak embere, kizárólag a saját kicsiszolt filippikáidat tudod elszavalni, vagyis vitára alkalmatlan vagy.”

Rosszul beszélsz, ha nem az alattvalóid vesznek körül, na.

A Vidnyánszky által dicsőséges eredményekként hivatkozott Déryné Programot, Lázár Ervin programot és Színházi Olimpiát kulturális katasztrófának, pénznyelő projekteknek tartja. A Déryné produkcióinak túlnyomó része például szerinte gyönge volt, ráadásul sikerrel akadályozta meg, hogy azok az előadások is eljussanak a messzi vidékre, amelyeket az ott élők látni szerettek volna.

Te, aki valaha érdekes és színvonalas előadásokat rendeztél – ezekre lassan csak én emlékszem, koromnál fogva –, a hatalom bűvöletébe belebódulva a tehetségedből is veszítettél. Már nem egy régesrégi Tragédia, Három nővér vagy Tóték marad meg az emlékezetünkben, hanem egy ikonikus kép, amelyen görnyedten hajbókolsz uradnak és parancsolódnak. Kár

– írja Csáki.

Legyen vége

A színházkritikus a legnagyobb megosztók egyikének tartja Vidnyánszky-t. „Alig egy évvel a Fidesz-győzelem után beejtőernyőztél a kaposvári egyetemre, mert a csökkent képességű vezérkar azt hitte, hozod majd a pénzt. Nem hoztad – viszont kitakarítottál onnan bennünket (és mint egy őszinte pillanatodban elmondtad Mohácsi Jánosnak és nekem, az egyetem vezetése azt ígérte neked, hogy mire te megérkezel, bennünket már kirúgnak – csak hát nem sikerült), nem mintha akartál volna az intézménnyel bármit azon kívül, hogy mi ne legyünk ott” – írja, hozzátéve, hogy szerinte Vidnyánszky nem sok mindent akarhatott, ugyanis nincs fogalma a hazai akadémiai rendszerről.

Már akkor is a fővárosi SZFE-re fájt a fogad, amikor Kaposvárt lenyúltad – és fájt mindenre, a Nemzetire, a külön, politikai alapon megszervezett színházi társaságra (már korábban, persze), a saját színházi törvényre, arra, hogy te legyél a megmondó ember, ki hol legyen vagy ne legyen igazgató, hány független színház legyen, ki kaphat pénzt az NKA-tól, és főleg ki nem, kiből lehet akadémikus, ha máshogy nem, hát egy új akadémia gründolásával, ki mindenkit kell pénzzel kitömni (magadat sem kímélve, persze), ki kapjon ilyen-olyan díjat (és ne, kérlek, ne sorold azt a pár embert, akik nem a hozzád való politikai lojalitásukért kapták, hanem érdemeikért és a látszat kedvéért), kik üljenek a különféle kuratóriumokban, megannyi Oberfrank Pál, a szakma nagy derültségére.

Csáki ír még továbbá

• a Nemzeti által szervezett a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozóról, ahol szerinte a pénz ellenére is egyre kevesebb a nézhető produkció;
• a POSZT-ról, ami Vidnyánszky hatalomra kerülésekor szűnt meg, szerinte azért, mert nem őt szolgálta;
• és a TAO betiltásáról is.

Lenyúltátok a mások által összegyűjtött pénzt, kioszttattad a bűvésszel a csókosaidnak, és ilyenformán gondoskodtál róla, hogy a neked nem tetsző műhelyek megszűnjenek vagy küszködjenek, hiába szerették őket a nézők. Neked persze nem volt szükséged a taóra, nem is lehetett volna a nézőszámaid alapján, de hát amúgyis ötszörösére emelkedett a Nemzeti támogatása az Alföldi-éra óta – ja, persze, az infláció, tudom. Nem a gyűlölet, az irigység meg a frusztráció, dehogy.

Az SZFE-ről azt írja: „legyen vége, a te uralmaddal együtt”.

Tudnék mutatni beszámolókat tanárokról, akik akkor szerzik a legnagyobb örömet a diákságnak, ha nem mennek be tanítani, mert ha bemennek, nem egészen józanok. Külföldi workshopok, hát persze, mert nincs szisztematikus oktatás, a doktoriskola egy vicc, van beszámoló a szerkesztőségünkben erről is – ha lenne még igazi akkreditációs bizottság, Sepsi Enikőstül (tényleg, ő is milyen gyorsan domesztikálódott hozzád még a Nemzetiben!) bezárná az egészet.

„Hagyj minket dolgozni”

A Nemzeti színpadán Csáki szerint az elmúlt tizenhárom évben elvétve jelent meg csupán a hazai színházi hagyomány, cserébe Vidnyánszky szószéknek használja a színházat, hogy megmondja, mit gondoljon a nép istenről, hazáról, családról.

Fölszenteltetheted akár az összes mellékhelyiséget is a Nemzetiben – ettől sem színház, sem templom nem lesz belőle. Sem hitet, sem családeszményt, sem politikai nézőpontot ne hirdess a színpadról – legalábbis az én pénzemből ne.

A színházkritikus sorait azzal zárja, hogy bár Vidnyánszky sokat pusztított, sokba került és sok évbe fog telni, míg a szakma meggyógyul, ennek most vége.

Nem gyűlöllek, hanem szánlak. De szeretnélek úgy szánni, hogy már semmi, de semmi hatalmad nincsen. Élvezd a megszerzett vagyont, rendezz, ahová hívnak, és hagyj minket dolgozni.

The post Fordulj szakemberhez, mert nagy bajban vagy – Csáki Judit válaszolt Vidnyánszky Attilának first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu