Nem tudom, hogy futballokos nemzet vagyunk-e. A szót megkerestem az Arcanumon – Orbán előtt egyszer használták a sajtóban, egy vajdasági lapban, a harmincas években. (Futballbölcs, ez többször is előfordult, de csak főnévként.)

A futballokost 2010-ben, amikor először elhangzott, lehetett volna akár úgy is érteni, hogy

népünk csak a futballban okos, egyébként buta,

de a kontextus nem erre utalt. Vagy akár azokkal a játékosokkal kapcsolatban is használható lenne, akik a pályán igazi spílerek, a való életben pedig nem az intellektusokkal tűnnek ki. Messi is futballokos.

A magyar nép inkább futballbabonás. Nem tudom, hogy babonásabb-e, mint egyéb nemzetek, de nagyon valószínű, hogy más országokban nem fordulhatna elő a közvetítésekben annyi hiedelemre, annyi hajánál fogva előrángatott összefüggésre épített jóslat, obskúrus statisztikákból összeügyeskedett tévhit, mint Hajdú B. István üres időt kitöltő szövegeiben.

Valószínűleg azért is kaphat itt ekkora teret és időt a babonaság, mert a magyar nép fogékony rá, és a főkommentátortól ugyanúgy fogadja a népies bölcsességeket, mint fogadta nemrég még a főpolitikustól.

Persze az is lehet, hogy jobban vágyunk valami titokzatosra, varázslatosra, mint mások – esetleg azok, akik játszanak is a világbajnokságokon. Gyerekes ez a vágy – és tényleg inkább futballgyerekesnek lehet nevezni a magyar nemzetet.

Várunk, hogy mindig mi győzzünk, hogy mindig győzzön az igazság, de győzzenek azért a gyengébbek is, vagy inkább azok győzzenek, akiknél a nagyobb hősök játszanak, mondjuk Messi.

Futballokosnak egyáltalán nem érzem magam, főleg, mióta Mészáros Ábel elemzéseit olvasom, futballbabonás sohasem voltam, viszont futballgyerekké képes vagyok bármikor visszaváltozni.

The post Okos, babonás, gyerekes: hogy élhetnéd bele magad a mai futballba? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu