Amikor 2026 januárjában Michael Carrick átvette a Manchester United irányítását a menesztett Ruben Amorimtól, a legtöbben csak a klublegendát látták az angol edző személyében, aki stabilizálhatja a helyzetet, amíg a vezetőség megtalálja az „igazi” megoldást. Carrick korábban a Middlesbrough-nál edzősködött hosszabban, bizonyítva, hogy jó lehet rá a kabát egy Premier League-es kis- vagy középcsapatnál is, de arra talán ő sem számított az Old Traffordra történő visszatérésekor, hogy az addig szárnyaszegett MU megtáltosodik és sorra veri majd a bajnokság topcsapatait, kiharcolva a dobogót és a BL-indulást.
A Manchester United nemcsak visszakerült az élmezőnybe, hanem először tűnt úgy Ferguson óta, hogy a pályán látható teljesítmény mögött felismerhető szakmai koncepció áll – még, ha ehhez hozzá is járult a közvetlen riválisok folyamatos alulteljesítése. Carrick legnagyobb erénye, hogy jól mérte fel azt, nem kell taktikai forradalmár szerepet magára öltenie, és olyan radikális újításokhoz nyúlnia, amelyek a modern futball alapját képezik.
A januárban átvett United egyik legnagyobb problémája az volt, hogy egyszerre akart intenzíven letámadni, magas vonallal védekezni és dominálni a labdát, miközben a keret fizikai profilja ehhez nem volt megfelelő. A csapat túl sok területet hagyott maga mögött, a középpálya szétszakadt, támadóharmadban elvesztett labdákból rendszeresen veszélyes ellenakciók alakultak ki – ahogy Ruben Amorim bukása kapcsán ezt már megírtuk korábban.
Carrick első döntése ezért a szerkezet egyszerűsítése volt: az edző ragaszkodott a jól bevált, a csapatösszetételhez leginkább alkalmas 4-2-3-1-es rendszerhez, amiben pozíciós fegyelemre kötelezte játékosait. Ebben a hatosként funkcionáló Casemiro és a nyolcasként ügyködő Kobbie Mainoo lubickoltak. Utóbbi legértékesebb tulajdonsága kétségtelenül az, hogy képes nyomás alatt is megtartani a labdát. Sokan egy valójában hosszútávon használhatatlan luxusjátékosnak tartották, miközben a szezon második felének több mérkőzésén kikristályosodott: a labdakihozatal minősége szinte teljes egészében az ő döntéshozatalain múlt.
A kulcsember, persze, Bruno Fernandes lett, aki a United támadójátékát évek óta meghatározza. A portugál sztár a Premier League legjobb helyzetkialakítója, idén 21 gólpassz-számával történelmi rekordot állított be. Carrick egyik legfontosabb taktikai módosítása az volt, hogy Brunót magasabban hagyta játszani. A portugálnak kevesebbszer kellett visszalépnie a saját térfelére labdákért, ezáltal több energiája maradt a kulcspasszokra.
A United jól látható és szabályos ívet mutató fejlődése ellenére a szezon második fele rávilágított egy strukturális problémára: a középpálya atletikussága hagyott kívánnivalót maga után. Bár Casemiro élete egyik legjobb szezonját futotta, az Amorim-féle mélységből visszakapaszkodva, Mainoo-val karöltve mégsem voltak képesek akkora területet lefedni, mint az angol bajnokság topcsapatai. Éppen emiatt a United sokszor akkor volt a legsebezhetőbb, amikor a mérkőzések kaotikussá váltak.
A keret mélységének hiányában képtelenség volt sérülések esetén akárcsak Casemirót is pótolni, nem beszélve Mainoo-ról vagy Fernandesről. Manuel Ugarte nem olyan képességű futballista, akire a progresszív labdakihozatalokat rábízhatná Carrick, Mason Mountról pedig sokadik manchesteres éve után sem derült még ki, mely pozícióban tudja legjobbját mutatni – már amikor nem sérült éppen. Ezzel pedig nagyjából a lista végére értünk, hacsak a Fletcher-testvéreket nem számoljuk, akik jobbára perceket kaptak idén.
Nem véletlen hát, hogy Carrick és az INEOS tervei a középpálya megerősítéséről szólnak az idei nyári transzferablakban. És ez fontosabb feladat, mint elsőre hinnénk.
Milyen játékos kell Casemiro helyére?
Casemiro pótlása Carrick első igazán nagy szerkezeti döntése, mert a brazil nem egyszerűen csak nagy név volt a középpályán, hanem a United védekezésének biztonsági rendszere. A modern Premier League-ben egy hatosnak már nem elég jól szerelnie: egyszerre kell elzárnia a félterületeket, visszafutnia átmenetekben, passzsávokat takarnia, a belső védők elé besegítenie, majd nyomás alatt tisztán továbbjátszania a labdát. Casemiro a magunk mögött hagyott szezonban még mindig komoly terhelést vállalt magára: 34 bajnokin 2570 percet játszott, 9 góllal és 2 assziszttal kimagasló statisztikákat produkálva – vagyis a kapu előtt továbbra is értékes fegyver volt, főleg fejjátékával. A United ugyanakkor nem a gólszerzési képességét, hanem a középpálya mögötti kontrolljátt kellene, hogy pótolja a brazil leköszönése után.
Carricknek olyan utódot kell találnia, aki nemcsak Casemiro leglátványosabb tulajdonságait — a párharcok megnyerését, a labdaszerzést, a tizenhatoson belüli jelenlétet — hozza, hanem azt is, amiben a brazil utolsó United-éveiben már gyengébb volt:
a nagy területek levédését, a visszarendeződés sebességét és a presszing alatti labdabiztosságot.
A Manchester United Carrick alatt semmiképp nem lehet félmegoldások csapata. Ha az angol menedzser magasan kíván letámadni csapatával, akkor a hatosának biztosítania kell az első presszingvonalat; ha mélyebben védekezik, akkor neki kell megakadályoznia, hogy az ellenfél tízesei a védők előtt fordulhassanak kapu felé. Casemiro klasszikus vezér volt a pálya közepén, de a jövő Unitedjének már inkább egy hibrid hatosra van szüksége, olyanra, aki labda nélkül Rodri, labdával pedig Declan Rice szintjét képes megugrani.
A klub 2025–26-os bajnoki adatsora — 69 szerzett és 50 kapott gól, 1,32 kapott gól meccsenként — jól mutatja, hogy a támadójáték már képes elitközeli termelésre, de a védekezési kontroll még nem bajnoki szintű. Ha rossz profilú hatost választanak Mainoo mellé — aki minden bizonnyal kirobbanthatatlan lesz a kezdőből —, az ugyanúgy szét tudja szakítani a Unitedet, mint az elmúlt években a rosszul balanszírozott középpályák. Egy túl statikus hatossal Fernandes és a támadók mögött megint hatalmas lyukak nyílnak; ha túl vad box-to-box játékos kerül a látószögükbe, akkor a csapat elveszíti a középső kontrollt; ha pedig labdaügyes, de fizikailag nem elég erős emberre esik a választás, úgy hamar megeszik a MU-t reggelire már a középcsapatok is átmenetekben.
Ezért lenne ideális egy olyan középpályás, aki párharcokban erős, de nem csak ütközni tud, hanem progresszív, higgadt és elég gyors a nagy területek befutására, sőt mi több: jó a nyomástűrő képessége.
Ki lesz a 100 milliós megoldás?
A transzferpiacról még a leghitelesebben tudósító brit újságírók szerint is Elliot Anderson, Sandro Tonali és a West Ham United Mateus Fernandese egészen biztosan ott voltak Carrick kívánságlistáján. Anderson végül a városi rivális Cityhez, Tonali és Fernandes pedig a nyáron látszólag mindenfajta kontroll nélkül költekező Tottenhamhez szerződtek őrületes fizetésekért. Könnyen azt gondolhatja mindenki, hogy a MU lemaradt ezekről a játékosokról, ami Anderson esetében minden bizonnyal igaz is, de a United vezetése épp a Spurs-féle gigantikus igazolásoknak kívánt gátat szabni már az előző nyártól kezdve.
A bérstruktúra átalakítása, a Premier League-tapasztalattal bíró játékosok szerződtetése lett a prioritás, és ebbe valóban nem fér bele, hogy az élvonalból kiesett West Hamnek 80 milliót fizessenek egy ígéretes középpályásért, sem az, hogy a Newcastle csapatkapitányáért 100 milliót adjanak. De akkor kikre vadászik Carrick?
A Premier Leauge zavarosában pecázva két komolyabb hal akadt a United horgára: Andrey Santost nagyjából 50 millió fontért szerződtették a Chelsea kispadjáról. A 22 éves brazil középpályás képes a fejlődésre, és nem kizárt, hogy azonnal a mély vízbe fogják vetni. A fiatalos lendületet tapasztalattal hozta balanszba Carrick: Youri Tielemanst kivásárolták az Aston Villából, a belga válogatott csapatkapitánya pedig örömmel mondott igent a felkérésre. Tielemanst már évekkel korábban is szerződtette volna a MU, akkor ingyen lett volna erre lehetőségük, végül a nagy teherbírású, progresszív passzokban kimagasló középpályás a Villa Parkban kötött ki. 29 évesen kétségtelenül a legjobb korban van, vezetői attitűdje pedig olyasvalami, amivel Casemiro pótlásában segítség lesz.
Ám egészen biztos, hogy egy harmadik középpályás is érkezik, olyasvalaki, aki a legjobban értesült transzferguruk szerint futásmennyiségben elit szinten teljesít.
De kikben gondolkodhat Carrick?
Carlos Baleba – Brighton, 70 millió font
Ha Michael Carrick valóban egy fizikailag domináns, ugyanakkor labdabiztos középpályát akar építeni, Carlos Baleba talán a legizgalmasabb profil Kobbie Mainoo mellé. A Brighton kameruni középpályása már a Premier League-ben bizonyította, hogy egyszerre képes hatalmas területeket levédekezni és előrevinni a labdát. A statisztikák szerint az elit védekező középpályások közé tartozik labdaszerzésekben, progresszív labdavezetésekben és párharcokban, miközben labdakihozatalban is kiemelkedően magabiztos. Nem klasszikus romboló, sőt, egyetlen sprinttel képes átjátszani az első letámadási vonalat. A Unitedből évek óta hiányzik azt a játékos, aki Casemiro agresszivitását ötvözi Mainoo technikai kvalitásaival, ehhez talán Baleba áll a legközelebb. A Brighton várhatóan 80–100 millió euró körüli összeget kérne érte, ami elsőre soknak tűnik, de egy 22 éves, már PL-szinten bizonyító játékos esetében ez hosszú távú befektetésnek számít.
Aurélien Tchouaméni
Tchouaméni már világklasszisnak tekinthető. A Real Madrid középpályása bizonyított a legmagasabb szinten, Bajnokok Ligájában és válogatottban egyaránt.
Legnagyobb erőssége a pozíciós játék: kiválóan olvassa a játékot, ritkán veszít labdát, miközben az európai elit egyik legjobb labdaszerzője.
A passzjátéka nem látványos, de rendkívül hatékony; pontosan azt a stabilitást adja, amelyből egy támadóbb szellemű középpálya épülhet. Carrick futballfilozófiájába tökéletesen illene, mert egyszerre képes mélyen visszalépni a védők közé és magasabban letámadni. Már-már adja magát, hogy a United újfent Madridból talál stabil embert a középpályájára, bár José Mourinho állítólag nem akarja mindenáron eladni a franciát, 2031-ig szóló szerződéshosszabbítást is tettek az asztalára. Noha az utóbbi hetekben egyre több forrás írt arról, hogy megfelelő ajánlat esetén meghallgatnák az érdeklődőket. Ha a Madrid költeni akar, valakiből pénzt kell csinálni.
A várható vételár 70–80 millió font körül mozoghat, ami drága üzlet lenne, ugyanakkor a United azonnal megkapná azt a vezért, aki hosszú évekre stabilizálhatná a középpályát. A magas fizetése és az utóbbi időben a nevével összeforrt balhék miatt intő jel lehet szerződtetése a vörös ördögöknél.
Alex Scott
Alex Scott sok szempontból a Premier League egyik legintelligensebb fiatal középpályása. A Bournemouthból nem a gólokkal vagy gólpasszaival emelkedik ki, sokkal inkább azzal, mert elképesztő munkabírás mellett ritkán hoz rossz döntéseket. Rengeteget mozog labda nélkül, kiválóan presszingel, miközben a progresszív passzok és labdacipelések terén is a liga élmezőnyéhez közelít. Védekezésben és átmenetekben is kiemelkedő hatású játékos, ezért sok szakíró a Premier League következő elit nyolcasának tartja. A Bournemouth nem szeretné eladni, már belőtték az árát 100 millió fölé. Scott előnye, hogy már alkalmazkodott az angol bajnokság intenzitásához, így beilleszkedési ideje minimális lenne.
Manu Koné
Koné az a típusú középpályás, akinek erősségeit nehéz pusztán statisztikai mutatókkal körbeírni. Az AS Romában és a francia válogatottban is az tűnik fel először, hogy rendkívül agresszíven támadja a labdát, fizikai adottságaival pedig alkalmasnak tűnik a Premier League-ben való legmagasabb szintű játékra. A Roma jelenleg 50 millió euróra értékeli, de világbajnoki teljesítménye után ez könnyen tovább emelkedhet. Akárhogy is: ár-érték arányban a nyár legjobb vétele lehet Koné, kerüljön akárhová.
Ayyoub Bouaddi
Ayyoub Bouaddi a lista legfiatalabb, de talán legnagyobb potenciállal rendelkező futballistája. Mindössze 18 évesen már meghatározó játékosa a Lille-nek, és a 2026-os világbajnokságon is megmutatta, hogy nem ijed meg a legnagyobb színpadtól:
90 százalék fölötti passzpontossággal, kiemelkedő labdabirtoklási mutatókkal és rendkívüli higgadtsággal játszik a marokkói válogatottban.
Egyszerre fizikális, technikás és taktikai szempontból érett. A Lille ennek megfelelően már most 80–100 millió euró közötti összeget kérhet érte, miközben a Manchester United számára ő közel sem kész megoldás volna, hanem egy következő évtizedet meghatározó projektigazolás. Ha a klub hosszú távra tervez, Bouaddi lehet az a középpályás, akiből öt éven belül a világ egyik legjobbja válhat. Kérdés, van-e erre 100 milliója annak a klubnak, amely a következő idényben már bajnoki címet célozhat meg magának.
Akárhogy is dönt Carrick, az tiszta sor, hogy egyetlen emberrel nem pótolható Casemiro: nem a nagysága, sokkal inkább a szűkös középpálya miatt, amely a BL okozta dupla terhelés miatt hamar vékonnyá válhat. A pénz és a szakmai kompetencia láthatóan a MU kezében van jelenleg, és a nyáron mutatott csendességük arról árulkodik, nagyon megfontolt döntés születhet majd.
Már tényleg csak az a kérdés, hogy inkább stabil PL-játékosokat szerződtetnek Carricknek, vagy a 19-re lapot húzva a szigetországon kívülről halásszák ki a legjobb 6-ost és 8-ast a középpályára.
The post Izgalmas manchesteri fejtörő: 100 milliós sztárral vagy brusztolós játékosokkal kellene pótolni Casemirót? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24sport
