Dél-Olaszországban, és főleg Szicília szigetén járva-kelve a magyar turisták szívét máig megdobogtathatják az olasz egységért küzdő magyar szabadságharcosok neveit viselő közterületek, amelyek jól mutatják, milyen becsben állnak még ma is honfitársaink Garibaldi első nagy sikereinek színterén. Elsősorban Türr István és Tüköry Lajos nevével találkozhatunk, pedig az 1816. július 28-án született Dunyov István is vállalt akkora szerepet a harcokban, mint a legnagyobb nevek Garibaldi emberei közül.

A magyar szabadságért

Ahogy az 1848–1849-es szabadságharc annyi más hőse, etnikailag Dunyov sem lenne magyarnak tekinthető, hiszen szerb és bolgár felmenőktől született a bánsági Vingában. Eredetileg jogot tanult, de a szabadságharc kirobbanása után, 1848 júliusában felcsapott nemzetőrnek, és sikerrel harcolt a szerb és román felkelők ellen. A következő évben már századosként, hadbíróként tevékenykedett, és a végsőkig kitartott az „ügy” mellett – az 1849. júliusi turai ütközetben

olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy hordágyon került osztrák fogságba a fegyverletételt követően.

Dunyovot 1852-ben halálra ítélte a hadbíróság, de az ítéletet később tízéves várfogságra változtatták. 1859-es szabadulása után nem sokkal Itáliába utazott, ahol sok más egykori honvédhez hasonlóan az olasz egység létrejöttében alkalmat látott nemcsak az „osztrák zsarnokság” elleni harcra, de arra is, hogy Itáliát ugródeszkaként használva majd a magyar szabadságharcnak is új lehetőséget adjon. Számos egykori bajtársával együtt Dunyov is tagja lett a Garibaldi-vörösingesek legendás első csapatának, a marsalai „halhatatlan” ezernek, és részt vett a Szicília és Dél-Itália területén vívott harcokban.

Nem alkudott

Garibaldi talán legfényesebb győzelme, az 1860. októberi volturnói csata során az ő vezetése alatt álló egység fogta fel a nápolyi főerők támadását, Dunyov súlyosan megsebesült, lábát végül amputálni kellett, hogy az életét megmentsék. Ezután sem hagyta el Garibaldi oldalát, sőt, az 1862-es, Róma elleni sikertelen akció után is hű maradt a cavouri reálpolitika által kijátszott, majd félredobott és száműzött szabadságharcoshoz, aki hálája jeléül ezredesi ranggal is kitüntette Dunyovot.

Dunyov a kiegyezés után hazatérhetett volna Magyarországra, de ő nem volt hajlandó megalkudni, a felajánlott képviselői mandátumot is visszautasítva olasz földön maradt. Történelmi, gazdasági témájú cikkeket, könyveket írt, de Kossuth Lajossal, illetve a magyar politikai élettel is kapcsolatban maradt egészen 1889-es haláláig. A számos olasz állami kitüntetést begyűjtő Dunyov Istvánt katonai tiszteletadás mellett, fényes külsőségek között temették el.

A legfrissebb történelmi cikkek a History magazintól:

• 210 méteres hajóval kötötték össze Európát és Amerikát
• A kínai pártvezetés elhallgatta a legpusztítóbb modern földrengést
• Ravasz csellel győzték le a Latin Császárságot
• Félreértésből született a nándorfehérvári diadal
• Ezt mondta Kádár Hofinak a Kádár-paródia után

The post Olaszország hőse lett a magyar ezredes first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu