A Paksi Atomerőmű leállítása több évtized után ráébresztette a közvéleményt arra, hogy, ami a Dunával történt – pontosabban nem történt – az elmúlt harminc évben, az tarthatlanná vált – mondta Szalma Botond a 24-hu-nak. A hajózási szakember szerint csak vízlépcsők építésével lehetne szabályozni a folyamot, és a hazai szakaszon először Fajszon kellene egy kisebb vízerőművet építeni, amely áramot is termelne, egyúttal fenntartaná a Dunának azt a szintjét, amely még képes garantálni Paks folyamatos működését. Jelenleg ugyanis olyan alacsony a Duna vízállása, hogy az atomerőmű nagy részét le kellett állítani.

Szalma – aki a londoni székhelyű Nemzeti Hajóbérlők és Hajózási Ügynökök Világszövetsége első alelnöke, a Magyar Hajózási Országos Szövetség volt elnöke – lassan harminc éve érvel amellett, hogy szükség van a Duna szabályozására, ráadásul nem is a hajózás, hanem elsősorban az édesvízkincsünk miatt. Elismeri, hogy a természetbe való beavatkozás mindig károkkal is jár, ám szerinte a legkisebb károkat összességében a vízlépcsőépítés okozza. Ezt Szalma a vízügyesekkel, építőmérnökökkel, tájépítészekkel és logisztikusokkal konzultálva állítja, akik azonban szerinte politikai nyomásra nem teszik le egyértelműen a voksukat a gát- és erőműépítés mellett.

Egész más a véleménye a vízlépcsőfejlesztésekről Bardóczi Sándor tájépítő mérnöknek, Budapest főtájépítészének.

The post Megoldás vagy zsákutca lenne a Dunán vízlépcsőket építeni? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu