Kedden jelentette be Magyar Péter, hogy idén Cserhalmi György kapja a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, amit másnap, augusztus 20-án át is vett a színész Baka András köztársasági elnöktől. Ezt követően adott a színész interjút a Népszavának, amelynek elején elmondta, hogy utoljára 1990-ben, Kossuth-díjat átvenni járt a Parlamentben, de azt is, hogy érezte magát most a ceremónián:

Ünnepnek éreztem. Persze a szokásos protokollal együtt, de amikor az ember hallja a harsonákat, a Himnuszt, akkor teljesen másként áll hozzá, mint amikor a televízióban nézi a közvetítést. A hely szelleme is hat. A Parlament kupolacsarnokában jó körbenézni, feltölti az ember lelkét. A társaság is jó volt, a díjátadás után pedig családias, baráti hangulat alakult ki.

Cserhalmi úgy véli, hogy az elmúlt két év 1989 óta a legfelkavaróbb időszak volt.

Tőlem távol áll, hogy bármelyik politikai pártnak szóban vagy tettben gesztust tegyek, de ezt végigizgultam. Ugyanakkor a dolgok tudvalevőek. Ami velünk történt – talán nem mindenkivel ugyanannyi az elmúlt években –, azt mindenképp elvették az életünkből. Most arról szól a nagy verseny, hogy ki szenvedett nagyobb sérelmet. Ezt gyorsan el kellene felejteni, és helyre kellene állnia valamiféle szakmai rendnek

– mondta, hozzátéve, hogy a színházi és filmes szakmában most mindenki egyet akar, de teljesen máshogy. „Ez lehet meglepő, de ismerve a történelmünket, nem mondhatjuk váratlannak.”

Azt nem hiszi, hogy bárki az ő segítségét kérné a Nemzeti Színház majdani új vezetőjének kiválasztásában, és nem is érzi úgy, hogy ő lenne erre a legalkalmasabb. Abban viszont bízik, hogy egyszer lesz egy olyan magabiztos politika Magyarországon, amelyik a szakmára bízza a Nemzeti Színház igazgatójának a kiválasztását. „Akkor az egy adott körülmény lenne, és nem egy oktrojált. Utána pedig mindenki magára vessen!”

Az interjúban felmerült az Eszenyi Enikő ügye körül az elmúlt hetekben újra fellángolt vita is, amelyre Cserhalmi azt mondta, hogy boldogan leülne egy olyan körben, ahol „jó sokan vagyunk, és árnyaltan fogalmazunk, kíváncsiak vagyunk egymás érveire, és a beszélgetés egy szakaszában véletlenül elmondanám azt, hogy

amikor a nyolcvanas évek végén elkezdtünk nevetni, akkor megszűnt Magyarországon a szocializmus. Amikor Eszenyi Enikőről ezek a tűrhetetlen dolgok kezdtek napvilágra kerülni, és amikor már tudtunk azokon az abszurditásokon is röhögni (nem az áldozatokon!), akkor az igazgatónőnek lement a függöny. Amikor az elmúlt tizenhat éven elkezdtünk röhögni, akkor a Fidesznek befellegzett. A nevetést tehát ne tiltsuk be!

Inkább azt mondanám, hogy nulla Révai József és nagyon sok Karinthy Frigyes. Minden, ami nevetségessé válik, előbb-utóbb a kukában landol. De a kukát sem lehet megúszni valódi beszélgetés nélkül.”

Cserhalmival 2020-ban Nagy József kollégánk készített nagyinterjút, legutóbb pedig idén februárban mesélt lapunknak arról, miért nem volt benne soha félelem a dolgok kimondásával kapcsolatban, de beszélt két javítóintézetről és két rendszerváltásról is.

The post Cserhalmi György: Amikor az elmúlt tizenhat éven elkezdtünk röhögni, akkor a Fidesznek befellegzett first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu