Haltmayer Olivér néven Újpesten született, 1909. július 31-én. Sváb katolikus kereskedő családból származott. Édesapja katonatiszt volt, 1924-ben avatták vitézzé. Olivér eleven és örökmozgó fiú volt, már nagyon korán az Újpesti Torna Egylet (UTE) gyerekcsapatában focizott.

Labdarúgó-karrierjének azonban egy baleset véget vetett: nyolcéves korában fel akart ugrani a mozgó villamosra, ám az ugrást elvétette, és lábszárközéptől lefelé amputálni kellett a bal lábát. A mozgásnak azonban nem fordított hátat, és, miután a keresztapja egy lóúsztatóban megtanította úszni, az örökmozgó gyerek a víz szerelmese lett.

Az elemi iskola után a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskola tanulója lett. Itt úszóegyesület is működött, amelynek tagjaként hatalmas fölénnyel nyerte az iskolai úszóversenyeket, s 16 éves korában a Dunán rendezett országos folyambajnokságon is elindult, és nem kis meglepetésre a harmadik helyet szerezte meg, egy évvel később viszont már az első helyen végzett.

Kezdeti sikerek úszásban

Ettől kezdve az időközben Halassyra magyarosított ifjú sorra nyerte az országos bajnokságokat, amelyekben az UTE színeiben szerepelt. 1926 és 1938 között 400, 800, 1500 méteren és folyamúszásban győzedelmeskedett, egyéniben 21, váltóban, illetve csapatban pedig 9 alkalommal.

Hivatalos távokon, 400, 800 és 1500 méteren 12-szer javította meg az országos csúcsot, és még néhányszor 500 és 1000 méteren is. Az úszás mellett oszlopos tagja lett az UTE vízilabdacsapatának is, amely vele ért el először bajnoki címet 1930-ban, majd ezt követően még kilenc alkalommal, írta róla a Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma.

1928-ban Komjádi Béla, a pólósok szövetségi kapitánya beválogatta az amszterdami olimpiára készülő csapatba. Itt a válogatott – a németektől a hosszabbításban elszenvedett, 5–2-es vereség miatt – második lett.

Majdnem lemaradt a Los Angeles-i pólótornáról

A következő két olimpián – 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben – azonban már a magyar csapat nem talált legyőzőre, és aranyérmes lett.

Igaz, nem sok hiányzott, hogy az amerikai eseményen kimaradjon a keretből, ugyanis úszásban ugyancsak sikeres volt. A legnagyobb bravúrt 1931-ben, Párizsban érte el: két órával azután, hogy a pólócsapat Eb-aranyérmet szerzett Belgium legyőzésével, Halassy rajthoz állt az 1500 méteres gyorsúszás döntőjében is, és 20:49 perces országos csúccsal első lett.

Pedig a körülmények, úgymond, ellene dolgoztak. Eleve két nagyágyú, a francia Jean Taris és az olasz Paolo Costoli mellett szállt vízbe, és, bár leelőzte őket, csonka lába miatt a fordulóknál nem tudott rendesen elrugaszkodni, és veszített az előnyéből. Ráadásul időközben jégeső is zúdult az uszodára, úgyhogy a verseny végén a győztes Halassyt, a közönség óriási ovációja mellett, csaknem félájultan húzták ki a vízből.

Ahogyan azt hat évvel ezelőtt az olimpiatörténeti sorozatunkban megírtuk, már kacérkodott a gondolattal, hogy az 1932-es olimpián úszásban próbálja ki magát, állítólag az amerikai hajóúton jelezte is Komjádi Bélának, hogy inkább sportágat váltana.

Visszatérés a vízilabdához

A legendás mester próbált érvelni, hogy nélküle a pólósok sem nyernek, úszásban pedig nem lesz esélye – ennek ellenére Halassy az úszócsapattal több versenyen is részt vett Amerikában, így nem volt ott a pólósok New York-i, bridgeporti és clevelandi bemutató mérkőzésein.

Jöttek is a győzelmek úszásban, egészen addig, amíg éppen egy viadalon két hazai sportoló is alaposan elverte. Így visszatért a pólósokhoz. A Nemzeti Sport 1932. július 31-i száma mindezt úgy tálalta, hogy szemlézte a denveri The Sunt, amelynek Komjádi kijelentette, hogy Halassy minden erejét a vízipólóra tartogatja.

A lap ehhez a következőket fűzte:

Ezek az olimpia előtti versenyek végeredményben ártanak az olimpiának. Tisztázzák az erőviszonyokat, s a veszteseket arra késztetik, hogy ne is igyekezzenek az olimpiára. […] Halassyt valószínűleg a New Yorkban elszenvedett vereség bírta rá, hogy hirtelen ilyen úszóellenes, vízipólóbarát hangokat üssön meg.

Egy féllábú gazember

Ami a vízilabdát illeti, a magyarok könnyedén győztek, Németországot 6–2-re, Japánt 18–0-ra, az Egyesült Államokat 7–0-ra verték. Utóbbi mérkőzésen Halassy öt gólt szerzett, a meccs után állítólag Komjádi Béla szövetségi kapitány azt mondta:

Amit ez a féllábú gazember játszott, az valami csodálatos!

Halassy 1941-ben pólósként és úszóként visszavonult, ezt követően edzősködött, 1942–43-ban pedig az UTE vezetője is volt. A második világháborúban a német megszállás idején saját háza pincéjében bújtatott számos zsidó sportolót és más üldözötteket is, apjától örökölt vitézi gyűrűjét is odaadta egy zsidó származású orvosnak, hogy segítse a külföldre menekülésben.

A háború után lelkesen vetette bele magát a sportélet újjászervezésébe, ám 1946 nyarán a vitézi cím miatt B-listára került, és elbocsátották az állásából is.

Gengszterek vagy katonák lőtték agyon?

Halálának körülményei máig tisztázatlanok, a korabeli sajtóban és azóta is többféle változat látott napvilágot.

Sokáig a rablógyilkosság verziója terjedt el, minden bizonnyal azért, mert a legfrissebb kutatások szerint szovjet katonák gyilkolták meg, ezt pedig mégsem lehetett így nyilvánosságra hozni.

A Kis Újság azt írta, hogy gengszterek gyilkolták meg barátjával, Csikány Gyulával együtt:

Halassyt és Csikányt az autóban agyonlőtték, majd holttestüket az úttestre dobták, ők maguk pedig a kocsiba ülve elrobogtak.

Egyes feltételezések szerint egy szovjet katonai járőr el akarta kobozni apósa autóját, amellyel egy sofőrrel együtt közlekedett. Halassy nem volt hajlandó átadni a járművet, erre lelőtték társával együtt.

Egy másik verzió szerint 1946. szeptember 10-én taxin ment haza egy sportrendezvényről, amikor a Szent László úton szovjet katonák megállították a kocsit, és felszólították a vezetőt, hogy szálljon ki, adja át az autót. A rémült taxis könyörgésre fogta a dolgot, Halassy kiszállt a kocsiból, felszólította őket, hogy álljanak félre, és engedjék a taxit útjára, de mindkettőjüket a helyszínen agyonlőtték.

Uszoda és iskola is őrzi a nevét

Hogy mi az igazság, talán sohasem derül ki. Halassy temetésén ötezer ember gyűlt össze, az olimpiai bajnokok nevében Hajós Alfréd búcsúztatta:

A te nagy akaraterődre most lenne a legnagyobb szükségünk, amikor a legnagyobb nehézségek közepette ismét a sporton keresztül kell visszaszereznünk a világ megbecsülését.

Sportolói pályafutásáért Halassy több elismerést is kapott: két alkalommal Signum Laudis kitüntetéssel jutalmazták, 1931-ben elnyerte a Nemzeti Sport nagydíját, 1936-ben pedig a Toldi Miklósról elnevezett emlékérmet is.

1978-ban az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben beiktatták az Úszó Hírességek Csarnokának tagjai közé, 2006-ban a Magyar Örökség díjjal ismerték el. Egyesületet és sportcsarnokot is elneveztek róla, mellszobrát 2011-ben avatták fel Újpesten, ugyanitt általános iskola és uszoda is viseli a nevét.

2018-ban A csodafedezet – Vitéz Halassy Olivér címmel dokumentumfilm készült róla, Czinke Gyula rendezésében. Nevével díjat alapított a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS), valamint a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) is.

The post Még mindig tisztázatlanok a 80 éve meggyilkolt legendás magyar vízilabdázó, Halassy Olivér halálának körülményei first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24sport