Képzeld, azt mondta a tanító néni, hogy fűben, fában orvosság van, és megyünk majd gyűjteni a természetbe, aztán kísérletezni is fogunk. Tudtad, hogy képesek gyógyítani? Épp úgy, mint te!
Mindezt egy kis elsős újságolja a nyugodt, délutáni rendelésen. Mivel a csilláron sem lógnak várakozó betegek – igaz, nincs is csillár a rendelőben –, jut idő mindenre, még beszélgetésre is.
Például felidézhetem, hogy édesanyám gyógyszerész volt, imádtam bent lenni vele a patikában. Akkoriban sok úgynevezett magisztrális, vagyis helyben készített gyógyszert, kenőcsöt alkalmaztak, és én bármeddig elnéztem, ahogy kikeveri a szükséges szereket. Ott, akkor, kicsi gyerekként kaptam meg az „egészségügyben szeretnék dolgozni” nevű fertőzést, melyből szerencsére máig nem gyógyultam ki.
Meseszerű világ.
Miként az is meseszerű, sőt, néha bizarr, meghökkentő, hogyan jöttek létre a gyógyszerek, mi mindennel próbálkoztak az emberek, miképpen döbbentek rá tévedésekre, fedeztek fel komoly segítséget jelentő anyagokat.
A gyógyszerek felfedezése nagyrészt a véletlennek köszönhető. Az embereket akár az éhség (nagy úr), akár a kíváncsiság vezette (szintén erős motiváció), gyakran érték meglepetések: a begyűjtött növények nem egyszer riasztó tüneteket, esetenként halált okoztak.
Például a kokacserje leveleinek rágása szájzsibbadást okozott, elűzte a fáradtságot, az éhséget, és vidámságot, eufóriát keltett; a nadragulyabogyó pedig látászavart, szájszárazságot, görcsöket, akár halálos kómát váltott ki – amúgy a növény kevésbé ismert neve, a belladonna egy szép hölgyre utal, mivel a táguló pupilla azt jelenti, hogy az illető nő érdeklődik, tehát érdemes udvarolni neki.
S hogy a legnépszerűbb növényi eredetű hatóanyagot említsem: már a primitív törzsek is alkalmazták az erjesztett szőlőből nyert alkoholt szorongás csökkentésére.
Az alap a megfigyelés és a megtapasztalás volt, aztán jöhetett a hókuszpókusz.
Például az, hogyha össze-vissza ver a szíved, vagyis szívritmuszavarod támadt, akkor készíts főzetet egy a temető mellett éjfélkor szedett bizonyos növényből.
Ez elég misztikusan hangzik, ám utóbb kutatások igazolták, hogy adott növény szereti az egyebek mellett a temetőfalaknál is megtalálható környezetet, és éjfélkor a legmagasabb a hatóanyag-tartalma.
Kezdetben a gyógyszeripar is a természetben található anyagokra és gyógynövényekre épült, majd fokozatosan a kemikáliák kerültek előtérbe. A fejlődés része a tévedés, vannak rémtörténetek, mint például az 1950-es, 1960-as évek fordulóján a Thalidomid-katasztrófa: a nyugtatóként és hányáscsillapítóként terhes nőknek is felírt gyógyszer súlyos, maradandó magzati fejlődési rendellenességeket okozott világszerte.
És adódott mulatságos véletlen is, például az, hogy az eredetileg szívgyógyszernek szánt Viagra egy mellékhatása miatt vált népszerű készítménnyé.
Napjainkban egy új gyógyszer felfedezése, kifejlesztése, tesztelése és sikeres forgalmazása rendkívül bonyolult folyamat; orvosként hinnem kell, hogy a manapság forgalomban lévő gyógyszerek azt tudják, amit ígérnek a gyártók.
Én mégis kialakítottam a magam kísérleti protokollját.
Minden új gyógyszerről elolvasom, ami fellelhető, és aztán is óvatosan bánok vele. Először is elmondom a szülőnek, az új készítmény mire való, és közlöm, hogy az ő gyermekük nálam hanyadikként kapja adott orvosságot. Aztán pedig napi jelentést kérek a gyerek hogylétéről, olykor magam megyek ki házhoz.
Van például egy számos kórokozó ellen kiemelkedően hatékony antibiotikum, amitől viszont számos betegem hányt, így elvetettem a használatát.
És azt is el szoktam mondani, hogy, igen, fűben-fában orvosság van, és az orvosságokban is lakozik gyógyító erő, de jó lenne nem megfeledkezni a szabad levegőről, a mozgásról, az egészséges étkezésről és a szeretetről sem.
Mert ezekkel tehetünk a legtöbbet a gyerekeink egészségéért.
Ennyi egy csendes délutáni rendelés üzenete.
The post Gyarmati Andrea: Minden új gyógyszerrel óvatosan bánok first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
