Hol vagy, szerelem? Újra aktívak a matchmakerek

A randiappoknak évente több mint 350 millió felhasználója van, ez pedig nemcsak a randikultúrára, hanem a párkapcsolatok és társas interakciók globális megítélésére is hatással van. Kutatási eredmények alapján a társkereső alkalmazások használata összefügg többek közt a mentális egészség romlásával, fokozott szociális szorongással, depressziós tünetekkel, az egyetemisták nagyobb pszichoszociális stresszével, valamint – bizonyos vizsgálatok szerint – a közelmúltban történt alkalmazáshasználat esetén magasabb depressziószinttel is.

A problémás randiapp-használat következtében emellett kialakulhat egy speciális függőség, az ún. swipeholism is. Ez az a függőségi állapot, amikor az egyén a társkereső alkalmazásokat kényszeresen, a jobbra-balra húzás jutalmazó élményének rabjaként használja úgy, hogy a cél már a nem tényleges a pártalálás, hanem a folyamatos keresés, az újdonság és a visszajelzések hajszolása.

A swipeholism rizikócsoportja elsősorban a 19-29 éves férfiak, számukra ugyanis a minimális gondolkodásra és impulzív viselkedésre építő „akadálymentesített felhasználói élmény” – vagyis az egyszeri döntési mechanizmusokra és könnyű választásra épülő felület – különösen jutalmazó jellegű, ezáltal fokozottan addiktív. Ezt a hatást tovább erősíti, hogy a területalapú keresés megnöveli az alkalmi szex lehetőségének vélt valószínűségét, valamint hozzájárul az elismeréskereső viselkedés megerősítéséhez. Vagyis – látszólag – alacsony befektetés mellett érhető el nagy siker, derül ki egy kutatásból.

Ezekre az érzelmi folyamatokra a randi appokat tervező és üzemeltető cégek finoman, de tudatosan alapoznak: a gamifikációs elemek – mint például a titkos imádó vagy a szériaszámolás, a jutalmazó jellegű extra bónuszpontok, szolgáltatások –, illetve a női felhasználók számára vonzó közösségi élményt fokozó elemek – például Tinderen a duplarandi használati mód, vagy a Bumble applikáció blind date estjei – egyaránt fokozzák az élményfaktort.