A szeretett személy elvesztése olyan élmény, amellyel nagy eséllyel mindenki szembesült vagy szembesülni fog az élete során. Összetöri az embert, olyan érzelmi mélységbe lökheti, amelyet egészen addig nem tapasztalt. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy sokan ekkor mérik fel először, hogy a társadalom mennyire tabusítja a halált, ez pedig nehezíti a feldolgozást.

A 24.hu-n A halál biztos című cikksorozatunkban most ezt a tabut igyekszünk lazítani: szakemberekkel beszélgetünk egyebek közt a gyász pszichológiájáról; a tabusítás gyökereiről; arról, hogyan beszélgessünk a gyászolókkal vagy épp a haldoklókkal; mit csinál egy haláldúla, és hogyan alakulnak át a temetkezési szokások.

Saját fájdalmából merített, ma már gyászolók százain segít

Gyakori eset, hogy abból lesz a legjobb segítő, aki maga is átment azokon a nehézségeken, amelyeken később segíteni szándékozik. Selmeczi Márta mentálhigiénés szakember, gyásztanácsadó. Maga is gyászolt, sőt, megélte mindazt, ami minden szülő rémálma: mindössze négy hónap leforgása alatt vesztette el 2 éves kislányát és 4 éves kisfiát betegség következtében.

Saját gyászának feldolgozása évekig tartott, később pedig a gyászolók támogatását választotta hivatásul. Ma már közel tíz éve dolgozik gyásztanácsadóként, több ezer órányi segítő beszélgetés van a háta mögött, és több száz embernek nyújtott támaszt abban, hogy újra meglássák az élet szépségeit.

Hangsúlyozza, saját vesztesége is segíti abban, hogy közel tudjon kerülni a gyászolók nehézségeihez, és ez sokakban bizalmat kelt.

Úgy éreztem, hogy egy részem belehalt, és meg kellett tanulnom tovább élni ezzel a fájdalommal. Szinte lehetetlen volt felfogni. Nagyon sokáig nem tudtam igazán befogadni, ami történt. Egy gyermek elvesztése is felfoghatatlan, én pedig négy hónap különbséggel elveszítettem a másikat is. Annyira előttem van, ahogy ültem a kórház lépcsőjén, és éreztem, hogy kettéhasadt a szívem. Azt kérdeztem magamtól: hogyan tovább, mit csináljak az életemmel? Belemenekültem a munkába, hogy eltereljem a gondolataimat, de aztán jöttek az esték. Napközben dolgoztam, intéztem a dolgaimat, este pedig, amikor minden elcsendesedett, rám szakadt a hiányuk. Nekem az volt a legnehezebb. Sokáig úgy próbáltam védeni magam, hogy nem beszéltem róluk, mintha ezzel távol tarthatnám azt, ami történt.

– meséli.

The post Mit kezdjünk a gyásszal, ha a halálról beszélni sem szabad? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu